Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-09-17 / 38. szám
IY. évfolyam. 38. szám. Yácz, szeptember 17.1882. VÁCZI KÖZLÖNY HELYI S VID ill U R TÁRSADALMI, KOZGAZDASAGIS IRODA Megjelen mlnaen •vaJsá/m.a,r>. Előfizetési árak: Évnegyedre .............. 1 frt 50 kr. házhoz hordás vagy póstai szétküldéssel. Egyes szára ára 12 ln\ Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora .............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásuál 30 „ A szerkesztőség és kiadó- hivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők: Yácz; Gasparilc-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. ISérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Közgazdasági levelek. V. Rudnyánszky Kálmánhoz. Tisztelt barátom! Tamás vagyok benne, hogy leveleim olvasása közben nem jutott volna már többször eszedbe amaz érdekes aneedota I. Napoleon császárról és a világlátni indult kolozsvári polgárról, ki Párisba jövet utat-módot talált a nagy világhóditóhoz bejuthatni. Társalgás közben Napóleon kérdést tett, vájjon meg-e van még ama világhírű felirat, mely a kolozsvári várkapu fölé volt beillesztve? Az én kolozsvári emberem azonban sem a felirat értelméről, sem annak létezéséről a legkevesebb tudomással sem bírt, mire Napoleon, nagy bámulatára az érdemes kolozsvári polgárnak idézte és megmagyarázta ama hires feliratot; el nem mulasztván azonban megjegyezni, hogy igen szép dolog a világlátás és tapasztalás, de első és legszentebb kötelesség a szülőföld megismerése. Te is azt mondhatnád, tisztelt barátom, miért hordozom vadászfegyvereimet folyvást a lötávolon kívül esöide- gen régiókon, midőn proh dolor ! régen elmúltak azon praehistorikus idők, midőn nagy phylloxeristáinkpáczolva rendelték meg külföldről a phylloxerákat, talán mosolyogva jut eszedbe azon derék és buzgó hazai tudósunk is, ki vándor felolvasásokat tartott a phylloxe- rákról és mig künn kalandozott: addig oda haza a phylloxerák felfalták egész szőlejét. Beismerem, hogy már eddig is annyira próbára tettem türelmedet, hogy csak szerencsésnek hirdethetem magam, ha ily ártatlan módon bosszú- lód meg magadat. De ha egyszer már abba a fába vágtam a fejszém, hogy a külföldről becsempészett álláspontot idegen fegyverekkel vívjam meg, fél munkát végeznék, ha phylloxeristáink talpa alá egybe nem gyüjteném mindazt a parazsat, a mi izzóvá teheti a földet lábaik alatt. Van még egy különös jelenség a phylloxera megjelenésében s illetőleg szétterjedésében, a mely egy megsemmisítő vész sötét fellegeivel tornyoso- dik a szaktekintélyek álláspontja fölé és az ellen a leghatalmasabb támadást intézi. Ezen jelenségre a szaktekintélyek eddigelé kellő figyelmet még nem fordítottak vagy ha talán fordítottak is, nem törődtek azt sem alapjában meg- világositani, sem a benne rejlő nagy tanulságokat kellőleg kiaknázni, noha ez a jelenség Európa minden szőlőtermelő tartományában úgy szólván a phylloxera bölcsek szemeláttára folyton ismétlődik. Az ma már minden kétségen felül helyezett tény, hogy azon amerikai vesszők, melyekkel a phylloxera Európába behurczoltatott, i858-ban lettek Francziaországban elültetve. Egyrészt Laliman bordeauxi osztrák konzul az i854|5. évben ijesztöleg szétterjedt szölőpenész oidium betegség ellen orvos szert keresett az amerikai vesszőkben és azokat Pujaultban Gard departementban elültette; más oldalról némely szenvedélyes borászok fokozni óhajtván a finom franczia borok felette csekély csersav tartalmát, azon gondolat hatalma kerekedett rajtok felül, hogy amerikai vesszők szaporítása által fognak boraik csersav tartalmában tetemesen emelkedni. Ily eszmék sugallata alatt létesített Roquemaureban Borty úr egy tekintélyesebb amerikai vadszölö ültetvényt. Mind a két kísérlet végzetessé vált Európára, mert a phylloxerák ezen vesszők által lettek behurczol- tatva. A mely jelenség különösen kell, hogy megragadja figyelmünket az, hogy az 1858. behurczolt phylioxerá- nak pusztításai csak 1867. évben jelentkeztek szembe ötlöbben, illetőleg Plan- chon montpellieri tanárnak korunk legnagyobb ampelographusának csak 1868. sikerült a Phylloxera vastatrix nevű rovarban a baj egyedüli okozóját felismerni. E szerént több mint tiz évi időtartam kell arra, hogy a vesszőkön behurczolt phylloxerának pusztításai föltetszőkké, szembeötlőkké váljanak. De vájjon mit szólnak ezen tényhez a mi phylloxera bölcseink, honnan magyarázzák meg azon körülményt, hogy az általános, erős tükrezésü nagy forgalom, mely szerintök fővehiculuma a phylloxera rohamos szétterjedésének és elozönlésének az első tiz évben annyira kevéssé árulja el magát. Miképen lesznek képesek bevilágositani azon körülményt, hogy a phylloxera, mely az első tiz évi idő tartam alatt annyira lassú lépésekben halad, a tiz év'letelte után egyszerre oly rohamos, ellenáll- hatlan támadást intéz, hogy a következő két három évi tartamban égés? tartományok, rengeteg szölövidékek özönöltetnek össze általok. Ez az a jelenség, melyet a phylo- xera tekintélyek, teljesen figyelmen kívül hagytak, az általok eddig elfoglalt állás pontból sohse el nem világítottak, s annak nagy tanulságait a gyakorlatban gyümölcsözővé tenni irtóz- kodtak. Pedig ezen tény előtt ha eddig szemet is hánytak, de azt többé már véka alá nem rejthetik. Vagy talán azzal fognak nagy- rabecsült phylloxeristáink védekezni, hogy az elvétve, szórványosan, csak csekély számban behurczolt phylloxera, még nem esett keze ügyébe az átalános forgalomnak? Igen, de hisz az ö minimális számításaiknak értelmében egyetlenegy phylloxera egy év alatt 754 millió pe- reputtyot szaporít, melynek ivadékai már a második évben 226 ezer 240 billió és a jó ég tudja észben tartani meg hányszázezer millióra rúgnak. No ha most már Laliman úr nem többet csak tiz phylloxerát, Borty úr is csak ugyanannyit importált: két év alatt a szaporodásnak oly rengeteggé kelle magát a phylloxeristáink számítása szerint kinőnie, hogy abból Fran- cziaország minden egyes szóló tőkéjére millió phylloxerának kelle jutni. Az átalános forgalom védőinek tehát anyaghiány miatt épen nincs miért panaszkodniok. De van még egy másik körülmény is, mely az előbbi jelenséggel kapcsolatos, a mely szinte hatalmas megdönthetien érvet képez a phylloxera tekintélyek álláspontja ellenében. Ezen körülmény pediglen abban fekszik, hogy a phylloxerától fertőzött helyek csak nem minden esetben a szőlötáblák legdombosabb részein és ott is a vísák közepén jelentkeznek. Már most kérdem, mily alapon hánynak szemet a mi derék szaktekintélyeink ennyire szembeötlő ténykörülmény előtt ? Hiszen ha állana az, a mit ők annyi|tudományos fölfuvalkodottság- gal vitatnak, hogy az átalános forgalom a phylloxera baj föelömozditója, akkor minden tüneménynek oda kellene mutatnia, hogy a phylloxerák mindenekelőtt a szőlők kezdetén, a szőlők aljában mutatkoznának. Mert azt feltennünk, hogy a kapafokában vagy a munkás bocskorá- ban rejtőzködött phylloxera vagy annak a szölölevelekkel, gumós növényekkel vagy az aljba elültetett élő növényekkel és cserje nemüekkel a szőlő- táblákba behurczolt pereputtya abban találja gusztusát, hogy felkuszik a szőlő legpartosabb részeire; ott meg kikeresi magának a visa közepét, a jóhiszeműség oly nemét árulná el, melyet oly szédítő bölcseségü, komoly férfiakról, milyenekül a mi szaktekintélyeinket országvilág csodálja, feltenni igazán kaczajgerjesztö volna. íme tehát maga azon jelenség, hogy a phylloxera behurczolása és ára- dásszerü szétterjedése között majd tiz évi idő folyam telik le, vele kapcsolatban azon sajátságos körülmény, hogy a phylloxerától fertőzött foltok mere- délyesebb oldalain, azok felsőbb partjain, a visák középpontjain jelentkeznek, nemcsak egy hatalmas, megdönthetien kettős érvet szolgáltatnak a szaktekintélyek azon álláspontja ellenében, hogy az erős lüktetésű átalános forgalom a phylloxera baj föelömozditója, hanem egyszerre, mint nagy gondolatokat el nem altatható kérdéseket támasztanak a vizsgáló és fürkésző emberi szellem mélyeiben, vájjon mi oka lehet annak, hogy a behurczolt phylloxera az első tiz év alatt annyira jelentéktelen előnyomulásokat tesz, mig a következő években, úgy szólván, visz- szatartózhatatlan rohamossággal terjeszkedik szét? és honnan lehet megvilágítanunk azon sajátságosnak mondható tény körülményt, hogy az infe- ctiók első tünetei a partos helyeken a táblák közepein mutatkoznak? Nem tudom, tisztelt barátom, hogy elég szerencsés órában vetettem-e föl e bevilágítandó két nagy kérdést és megfogják-e reája a szaktekintélyeink a kellő felvilágosítást adni, vagy pediglen igazi bölcsekhez illő komolysággal térnek napirendre a kérdés fölött, melyre megfelelni különben sem tudnának ; én meg Arany János kon- dorosi gulyásával énekelhetem el: „A felöl már ihatik kend, alhatik kend.“ Hived Dr. Kiss József.
