Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-09-03 / 36. szám
öszhangzásban említeni, s iskola ügyünket is városi ügynek tekinteni, de ha a fönnebbi szervezkedés iskolaügyünk vezetésére vonatkozólag tényképen áll, — súlyos felelősség terheli önt, bármi legyen is az ok, ezen elvállalt nemes ügy vezetésének elhanyagolása, sőt lehet mondani megbuktatásából származható minden következményekért! Bízva azonban az ön ügybuzgóságában s jog- ... szeretetében, melynél fogva elvállalt kötelességeinek ■jogos irányban lehetőségig ele- ‘ get tenni igyekezett, s hivatkozva a sok - éven át, teljes odaadással vezetett népneve- lé&ügyünkre s az e körül szerzett bokros érdemeire, — kiszszük. hogy iskolaügyünket továbbra is ily gazdátlanul nem hagyja s iskolatanácsi gyűlés összehívása által helyre állitandja a jogfolytonosságot, — melyet a jelenlegi iskolaszék túlbuzgó működése s rövid látása, már csaknem teljesen lerontott s szabályozni fogja az iskolaszék, úgy az iskolaszék, úgy az iskolatanács közötti viszonyt, s a jogkört melyben mindkét testület, a jövőben mozogni fog: — felelősség terhe alatt jelentéstételre hívja fel az iskolaszéket, az eddigi gazdálkodás-, továbbá minden oly intézkedésekre vonatkozólag, melyek a gyökeres változtatásnál történni fognak; — különösen pedig felhívjuk az iskolatanács figyelmét a suba aiatt becsempészni óhajtott apácza ügyre, s a tanítókon több éven át elkövetett nyerész" kedésre. Több képviselő. Városi közgyűlés. T. szerkesztő úr ! Városi közgyölésünk hosszú szüneteléséért bőven kárpótol annak most egymást sűrűn követő sorozata, meg még sűrűbb áradatú beszéde. Mintha városunk közmondásos unalmasságán akarnának megkönyörülni városatyáink, bőven gondolkoznak egy egész heti izgalomról, meg kávéházi vagy kvaterka melléki tárgyról. És ez jól is vau igy. Csak üssák a vasat még meleg — hogy nekünk a közgyűlésből künnrekedt, nagy tervű de soha meg nem választott városi képviselő-jelölteknek is adassék egy kis alkalom városmentő gondolatainknak a most már hosszabbodó estéken való közkézre adására. Meg azután mióta annak az átkozott Ring színháznak a révén a mi műkedvelő színházunknak is úgy látszik örökre nyaka szegetett — úgy, hogy nem segít többé rajta se színi bizottság, se semmi féle műkedvelő egyesület : valóban jól esik a mi lelkületűnknek is egy kis olyan komédia-féle, minőt nem egyszer játszottak el már képviselőink ott fenn abban a tanácsteremben. — Igen is ujságiró szerkesztő uram, komédia-féle. Mert nem komédia, vagy még annál is rosszabb volt-e az, a Tar_cza. Egy mondhatatlan. . „ Egy mondhatatlan édes érzés Titkosan rezgi át szivem’ — Szép változatban .... mint szivárvány Ott fenn — a kéklő boltiven. És oh, mióta az az érzés Rabjává tette keblemet: Nem jó a nagy világba’ nékem, Az örökös zaj közepeit! El, messze-messze vágyom innen ! . . . Jobb lesz a csendes völgy ölén A hol majd ábrándok terítik Szép, színes fátylukat fölém. Majd álmodom ott boldogságot, Édes szerelmet, végtelent; S nyugalmat, milyet nem találni Csak tán’ a föld mélyébe’ lent. És álmodozva, méla lassú Dalt sír fel ajkam csendesen, A melynek minden hangja, vágya — Te hozzád száll szép kedvesem. . . . S majd mig e dal hangján merengsz el : Gondolj te én rám az alatt . . . Mert tán’ utolsó accordjával — A szivem — érted — meghasad 1 Percnyi Kálmán. Úgy a mint álmodtam. , . . Úgy a mint álmodtam, nem teljesült semmi, S mit átéltem, abból nem sző senki álmot; Egy rejtett, mély bánat, mely után pihenni Fogok talán egykor — ez mind a mit várok. Álmodtam, s álmodom s ébredek szüntelen Nem Játorn czélomat, sem czélját másoknak ; Valami nagy nyomor ül a világrenden, Hol a Fény s Erő is szebb álurczot kordnak" mit ott annyiszor láttunk meg hallottunk pufogni, hogy aztán szereplők és közönség egyaránt elfelejtsék azt a miről szó volt s marad újra minden a réginél? No de most tán még is komolyabb a készülődés, s hogy komédia volt-e az, a minek az utolsó három közgyűlésen láttuk három felvonását — majd csak a jövő fogja megmutatni. Hanem azért izgalmat óhajtó lelkemnek mind a három közgyűlés igy is bőven gondoskodott ingyen mulattatásáról. így a legutóbbi közgyűlésen. A mértékhitelesítő hivatal bérletéért folytatott küzdelem egyes jelenetei bukott kortesi szereplésem legfényesebb napjaira emlékeztettek. Mindkét mértékhitelesítő-jelöltnek megvoltak a közgyűlésen tüzes kortesei és hangos szószólói. Alig tiz forint választotta el a küzdőket a győzelemtől. A egyik részén a régi jog, de tiz forintal kevesebb ígéret a másikon tiz forinttal több ígéret a bérletért, új ember ki a városnak bátor versenyével százakra menő hasznot csinált, de kevesebb sógor meg jó barát. Mindkét félen nagy erőfeszítés, legtöbb képviselő lelkületében pedig nagy óvatosság — és okos számbavétele annak, hogy mind a két jelölt kundschaftja, tehát jó lesz meg nem haragítani egyiket sem. De hát akkor hogy szavazzunk ? E titokzatos tépelődés lidér- czét Vitt Manó képviselő egész Salamoni bölcsességgel vágta ketté, midőn azt indítványozta, hogy menjen a dolog uj árverésre a két vállalkozó közt s a ki többet igér legyen azé hat éven a mértékhitelesítő hivatal minden dicsősége. Lön erre a uem várt fordulatra mindkét részről nagy felháborodás, mig nem K r e z s á k Ferencz szavatosságot nem vállalt arra, hogy az uj árverésen drágábban fog elmenni a mér- tékhitelesités Eris almája. De még ehez is névszerinti szavazás kellett, s midőn a minden áron választani akarók még az uj árverés elrendelése ellen apelláltak is, a közgyűlés izgalma olyan fokra hágott, hogy a pénzügyi bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalásába alig tudott belefogni egykét képviselő. A többi a választás alkalmatosságának elestén neki búsulva szét szaladt, ki ide, ki oda, ki sörházba luftot csinálni felviharzott érzelmeinek. Ilyen emotió után kinek is volna kedve komolyabb munkához. A közgyűlés idegei csak nagy nehezen tudtak oly komolyságra higgadni, hogy nyugodtan folytathatta volna a bizottsági jelentés folytatólagos tárgyalását. De milyen volt az a tárgyalás ? Merő beszélgetés sok mindenről és semmiről. A legérdekesebb az volt, hogy közgyűlési jegyzőkönyv csalhatatlan lapjaiból a polgár- gármester fejére olvasták azt a 9. pontú határozatot melyet 1880-ban iktattatott jegyzőkönyvbe a város pénzügyei rendezésére a költségvetést tárgyaló közgyűlés. És e határozatok egyike sincs ma sem végrehajtva, hanem ment azóta minden a régi slendrián útján lejebb és lejebb a deficitek zuhanóján. Mondott is reá S erédy Géza képviselő egy olyan bátor filippikát, akár csak magam mondottam volna el városi ügyeink rendetlen rende felett a szűzbeszédemet. Nem a koldust nézem : rongyán mint igazgat, Nem a nyomorékot : mint emeli tagját, De a gazdagot, ki sok’ sem elég gazdag, És a hőst, ki csügged, bármint magasztalják. Mosolyban, örömben, kedvben, vigaságban Sem látok egyebet titkolt, mély bánatnál; Ez szól szántó-vetők ömlengő dalában . . . Ob, de jaj ! ba erre írt adni akarnál. Nincsen erre, oh nincs enyhület, se balzsam, Csupán a jóság, mely az Istentől árad, Istentől, ki jó s bölcs, s ki ott_a magasban Látja, bogy maga is egy nagy örök bánat. — S mi szól e bánatban ? mi szól e nyomorban ? A múlandóságnak örökbús regéje ; S óh, én e regéből mégis azt tanultam, Hogy csak a jóságnak nincsen soha vége 1 Benedek Aladár. A diák életből. Kelt: a hurczoikodás havában. Tetszik ismerni azt az anecdotát,-----(már hogy ne ismernék, mikor régibb a váczi kövezetnél!) — amikor a czigány meg nagyságos urazta a diákot egy kis dohányért, mit megkapván, a gyufát már csak a „tekintetes“ uraktól kérte, ennek elnyerte után pedig gúnyos hamis képpel kérdé tőlük : „ugye kérem : maguk csak diákok?!“ .... No, én nem nézem le annyira a diákot, legalább így — hurczoikodás idejében — nem! Ellenkezőleg: lelkem egész mélyével, irigységem egész sárgaságával irigylem, boldognak- s nagy úrnak tartom a diákot ! Csak akkor tudjuk felfogni, mit veszítettünk a „diák-kor“ eltűntével, ha már egyszer az Isten úgy felvitte a dől gun kát, hogy a 4-d i k emeleten talál bennünket a költözködés ideje, s mikor látDe igy csak halgattam, s magamban sohaj- ték régi gymnazista diákságommal „quo- usque tandem.“ No de se baj — jövő vasárnap újra folytatása lesz a dolognak, meg a fegyelmi vizsgálat is eljövendőben van immár s meglátjuk Pest vármegye bölcsessége rendet fog-e tudni valahára csinálni abban a zűrzavarban, melynek renbe szedésére egy újabb Herkules kellene csak úgy mint hajdan Augiás istálójának kitisztításához. Vaskalap János. Vidék. Erdö-Kürth, aug. 26. Hogy is volt igazán? Hát úgy, a hogy jobban nem lehetett volna. Meglátszott, hogy nem Nógrád vármegyében voltunk. Ácsa és E.-Kürth e két szomszédos, de külön megyéhez tartozó falu között úgy látszik egy látbatlan chinai fal húzódik, csak azért, hogy abból az igaz kedélyből, a Pest megyeiből, valahogy át ne szivárogjon, át ne tévedjen egy kicsi is. Ha volt is ide át ritkán valami nagyon kevés, az csak olyan kikölcsönzött lehetett. Ha mulatni akartok, hát jöjjetek át, legyetek ti a mohamedek, mert hiába, a hegy, akár milyen szépen kérik is még azok a szép szeműek is, régi dolog, nem mozdulhat el helyéből. Olyan jól sikerült mulatságot még nem látott és nem is élt meg a környék, mint a minő Lajos napkor Ácsán, 0 r b á n Lajos számtartó úr szeretetre méltó házánál tartódott. A kivilágos kiviradtig tartó tánczban résztvettek a háziúr kedves leányai: Erzsi, Otília, Juliska és Ilka; a megyei környék szépei közül: Királymezey Ilon (P.-Hatvan- ból,) Hörher Irma (Gutáról), Micsinai Juliska, Ambrovics Ilon, Binger Berta kisasz- szonyok. Nógrádmegye felé az egész úton csak azt hajtogattuk, hogy ide szomszédba kár volt nem jönni a mi nógrádiainknak a pestmegyeiektől mulatni — tanulni. Tilinkós. Gazdasági rovat. Aszód, aug. 30. T. Szerk. ur! Az 1882. évi gabona termés Aszód mezőváros és vidékén egyik a legtermőbb évek közé -sorozható ; jelesen búza termés úgy mennyiségére mint kitűnő minőségére nézve. A gazda fáradalmait tökéletesen kielégité. Tiszta búza 1200 [J öles holdról 22— 29 csomó arattatott. özemül pedig adott holdja 8 — 9 méter mázsát. Súlya hectolite- renként 80 — 81 kilo. Árpa is bőven termett, a rendeken meg nem ázott árpa szintén kitűnő szemet adott. Rozsbúza középszerű termé sei fizetett. Szeme azonban tökéletesen kifejlett. Zab azonban szorult szemű, mert annak idejében nem kapott esőt. Azon gazdák, kik jüli as hó végével juk azt, hogy a hordár egészben veszi fel szobánkban az „almárjomot,“ és 5 dara b b a n teszi le a földszinten, — mikor megértük azt, miszerint nagy fáradsággal becsomagolt ládánkat „n e m szükséges“ az uj lakáson újra la rakosgatni, mert út- közbeni szerencsés legurulás folytán lepedőben viszik eléd összes tartalmát, — s mikor az új lakást olyannak találjuk, hogy fertály év múlva már újra fel kell sóhajtanunk : „Istenem! csak már valaki el licitáltatta volna ezt az átkozott sok holmit !“ — Szóval: mikor már párszor áttapasztaltuk a költözködés kellőméit: — akkor kezdjük csak érteni, mily hol dog lehetett az az egyszeri diák, a Ki pajtásának azon kér désére: „hát te hová mégy azzal a 3 pipa és 4 pár kézelővel?“ -- azt felelte, hogy: — „hurczolkodom 1“ . . . Bizony-bizony sok pénze, s még több fejfájása megmaradt az emDernek, mikor még csak diák-módra, diákképen hurczol- kodott! Nem is volt az hurczoikodás, hanem csak — séta! Sok diák volt olyan, aki, midőn egyik lakásadójától a másikhoz köny- nyü szerrel bekopogtatott, joggal czitálhatta magára az ókori bölcs mondását: „Omnia mea mecum porto.“ (mindenemet velem hordom.) Ilyen formán költözhetett be új kvártélyába az a diák barátom is, akinek „manu propria“ vitt, kis mennyiségű és szerény terjedelmű holmiján végig tekintve, azt kérdő tőle gazdája: „tudja-e amice! milyen állat hasonlít leginkább a diákhoz ? . . . nos nem tudja ? . . hát kérdezze meg a csiga-bigát ? . . .“ Sokkal érdekesebb volt ennél az a kérdés, melyet egy esztergomi civisnó intézett az ő diákjához, aki mellesleg mondva: szinte nem fáradott el holmija viszerencsések voltak terméseiket kicsépeltet- ni, azok tiszta buzájokat 10 frt 50 krért és azon felül is adták el helyben, jelenleg m. m.-ját 9 írtért szedik, mint I. osztályú bu- -J zát. Árpát pedig minőség szerint 6 — 6 frt 50 kr. m. m. Rozs piaczunkon nagyon csekély meny- nyiségben fordul elé, a mennyiben az árpa sokkal keresettebb czikk a rozsnál. A milyen kedvező verőfényes napok jártak az aratás és betakarítási idő alatt, jelenleg a gazdákra nézve kártékonyán ható folytonos esős idők a cséplési s nyomta- - -£ tási munkát a gazdák tetemes kárára gátolják. Gyümölcs pedig egyátaljában minden- -/ bői igen kevés volt és van jelenleg is. Aszódi. Újdonságok. = Liipimk felelős szerkesztője » ifj. Varázséji Gusztáv ur e hét folyamán a a felvidékre utazott Eperjes és Bártfa váró- -o sokat megtekintendő, — távollétében a mai íj; szám szerkesztését Dr. Gsányi János, ,a lapunk fő munkatársa volt szives elvállalni. = „Mária névnapi“ búcsú alkal- -Íj mával, — mint rendesen, — az idén is ke- -e délyes nyári mulatságot rendez a helybeli lő-egylet, melyre a meghívók a hét folyamában küldetnek szét. A meghívó következőleg hangzik : Meghívó a váczi lő-egylet Je által folyó 1882. évi szeptember hó 10-én (Mária nevenapján) az egylet helyiségében ne saját pénztára javára rendezendő zártkörű "i tánczestélyre. A választmány nevében: Dr. /:< Freysinger Lajos, főlövész. Belépti díj sze- mélyenkint 1 frt. — Családjegy 2 személyre o 1 frt 50 kr., 3 személyre 2 írt. Felülfizeté- sek köszönettel fogadtatnak, a tánczest.ély kezdete esti 8 órakor, pénztárnyitás 7 órakor. = Mrencriits Maliid leánynevelő intézetében az előadások f. hó 5-én kezdődnek ; ez alkalommal örvendetes tudomásul íj; szolgáljon a t. ez. szülék és tanügybarátok- ~u nak, hogy ezen intézetben a f. tanévvel a n polgári iskolai tanfolyam is megnyílik, — melynél fogva az alsó négy osztályban az elemi tantárgyak adatván elő — az 5-iic M osztály ez évben a polgári iskola 1-ső osztályává alakittatik át, melyet a jövő tanévben a 2 ik polgári osztály követend. = A „Ilon“ és „Kllesaői*“ valamikor első rangú magyar politikai napila- -el pok az aug. 31-iki számmal utoljára láttak tO: napvilágot. A „Hon“ busz, az „Éllenőr“ ti- -n zennégy évig fogyasztották a nyomda fes- -as tékét és fárasztották a betű szedőket. Helyükben a tegnapi napon Jókai Mór főszerkesztő tekintélye mellett „Nemzet“ czim ni alatt uj politikai napi lap jelent meg. — JEmlékaSSnaisi Moss«*la Iííi- íi ji>s saíámái'a. Kossuth Lajosnak közelgő 80-dik születésnapjára a fővárosban Halász István kezdeményezésére egy al- -ín bum készült, melynek készítője M o r z s á- n y i József. Az album 45 cm. széles és 60 08 cm. magas, fehér angol boc-chagrin bőrbe van kötve és a négy sarkán tűz-zománcú uo gombokkal cizelirozva. Az album tábláján telében ! -- Tán be’on (szólalt meg az aggódó asszony,) — az úifi nem is gyiák, G hanem — színész ? — Miért kérem ? — Mer’ hát nincsein semminémü kofferja, pakolatja!“ . . . No de nem minden diák. és nem minden diáknak a szülője egyforma ám ! Volt biz, van is diák, aki nagyon is megrakodva s fel új ruházva hagyja el a szülői portát ! Csakhogy a diák természet végre is nem tagadja meg magát, s ha van is sok olyan, aki minden jóval ellátva köszönt be a nagy városba, de kevés olyan van, aki ugyanany- nyival menne haza. Tudjuk azt jól, hogy a diák: n e m antisemital s ha megszorul — a handle, egy kis ócska ruha tekintetében, segít rajta a jó diák, s még hozzá: nem is kér nagy árat segítségéért! Bizony-bizony! egyikünk sem volt jobb a diákné vásznánál, és bátran k a r b a n énekelhettük azt a bizonyos operett-coupletet: „Amikor elmentem, amikor elmentem : — Láda, fiók, minden -.tele volt! Amikor megjöttem, amikor megjöttem : — Láda, fiók, minden: üres volt!“.... Hanem azért nem kell a diákot elitélni ! Hisz soknál már ép olyan öröklött bűn az a holmikon való túladás, mint aminő eredendő bűne pl. hölgyeinknek az Évától öröklött kíváncsiság, férfiúinknak pedig az Ádámtól örök —----------no de}? elég egy példa is !------Hogy csakugyan öröklött bűne sok diáknak a „hurczoikodás megkönnyítése,“ mutathatja a következő kis eset, melynek igaznak kell leunie, különben nem volna benne minden adomatárban ! . . . Haza megy a diák vakációzni, s kérdi az apa: — Nem hoztál rám szégy ént édes fiam 1
