Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-01-29 / 5. szám
IY. évfolyam. 5. szäm. Yácz, január 29. 1382. VÁC HELYI S fii ;ZI KÖZLÖNY ÍKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETMPÄ& Megjelen minaen vasárnap. u Előfizetési árak: Évnegyedre .............. 1 frt 50 kr. a házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára 13 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. 1 Hirdetések: legolcsóbban eszközöltetnek s több- zöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Styilttér sora .............................20 kr. lélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők: Yácz ; Oasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitákiiak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. tJjabb bajaink. ^ Régi dolog, hogy a rendszertelen munka szerves egészet nem teremt. Szidjuk sokszor a németet, — magam is szidom — de elég sajnos, be kell vallanunk, hogy sokat amit tudunk, a némettől tanultuk, s amit magunk csináltunk, a mi a saját productumunk, az mind rósz. A némettől — itt a mi általunk értett speciális értelemben veszem — tanultuk a telekkönyvi rendszert, attól tanultuk az adókatasztert. — Igaz — nem tagadom, volt nekünk 1849 előtt is itt-ott hiteltelekkönyvünk és voltak u. n. adólistáink, — de azok a telekkönyvi és adókataszteri rendszernek még szagát sem ismerték. Nem kivántuk, de adott nekünk a német telekkönyvet is, meg adókatasztert is. Persze az rósz volt; mert német volt! Mindazonáltal ezen a német által ránk tukmált dolgokon elél- degélősködtünk sokáig. — Megszoktuk, hogy bizony jó, ha valaki tudja, mi az övé. így lett ránk dictálva az is hogy birtoka után ki mennyi adót köteles fizetni. Bocsánat! A politizálástól távol akarok maradni. Volt telekkönyvünk, volt kataszterünk. Zúgolódtunk az egész ellen, mert a német találta ki, de aki komolyan utána nézett, belátta, hogy nincs benne ördögi tudomány. Ily megelégedetlenségben tengődtünk a legújabb időkig. Végre beláttuk, hogy a hitelforgalom mai szakában ép oly szükség van a telekkönyvekre, mint a pénzre. Időközben az úrbéri perek lefolytak, az úrbéri viszonyok rendeztettek, a határok nagyobbrészt újból tagosit- tattak, a remanentiák megváltattak, szóval oly átmeneti állapot állott be, mely arra kény szeritette a kormány közegeit, hogy a telekkönyvi állapotok megváltoztatását vegye eszközlésbe. Ez nem is lehetett máskép. Uj helyen nyerte a telkesgazda birtokát, a telekkönyv nem maradhatott a régi. Cselekedtetett tehát egy új telekkönyv minden községben más-más rendszer szerint. De mert az összes adórendszernek alapja a jól kitudott földadó; Poroszország példájára, mely az adókataszter elkészítésére körülbelül 60,000,000 tallért szavazott meg, nálunk is elhatároztatott hogy az ujdonan átalakított telekkönyvi állapothoz képest alakíttassák át az adókataszter is. — Megtörtént. A kataszteri hivatal kikopott földes urak asyltimává lett. Itt keresett kenyeret az, aki a szántás-vetést elhanyagolta. Csináltak uj katasztert. Ráköltött Magyarország aránylag majd annyit, mint Poroszország. — Miért? azért, hogy sok úr tovább urizálhasson! A német abból indult ki, hogy a teklekjegyzőkönyv photographiája a birtoknak, a gazdának és a gazda zsebének, és mind ezek eltitkolhatlan alapjai az adó inspector pápaszemének. — Igaza volt. Megcsinálták a telekkönyvet, ehhez a térképet, arra alapították az adót, az adókatasztert összhangzásba hozták a telekkönyvvel. Es meg volt az egész ceremónia! Aki telekkönyvi tulajdonosa volt a teleknek, mert az a helyszíneléskor a tényleges birtokállapot után lett készítve, az tekintetett azon földrész tulajdonosának és attól hajtatott be az adó. Mi csináltattunk telekkönyvet, újat. — Elláttuk a földeket uj részlet számokkal, készítettünk erről uj térképet, csináltattunk uj földkönyvet, átalakíttattuk az összes telekkönyveket. Persze ez mind sok munkába került. De meg van. Jött az adó. Nem tudta a financz kivetni az adót. Mit tegyen? Elköveti azt, hogy készíttet szakavatlan emberek által uj kataszteri munkálatot. Felfogad egy pár urat, ezek szó sincs róla, dolgoztak eleget. Csináltak kataszteri munkálatokat. Csináltak uj birtok iveket, a nélkül, hogy figyelembe vették volna a régi telekkönyveket vagy kataszteri birtok iveket, és a nélkül, hogy tekintettel lettek volna az uj telekkönyvi térképre. — Felállítottak uj rendszert. Osztályozták a birtokokat saját belátásuk szerint. Adtak minden részlet birtoknak más és más, a telekkönyvitől különböző, részlet számot. Hogy ismerték-e a térképet, vagy figyelemmel voltak-e a térképre, — az titok. Elég az ahhoz, hogy a kataszteri részletszámok meg nem egyeznek a telekkönyvi részletszámokkal. De hogy miért? Azt csak az tudja meg magyarázni, a ki megálmodta, hogy melyik holdvilágos éjjelen aludták el a munkálkodók a térkép készítésének idejét. — Kataszteri térkép nincs. Legalább Vácz városában nincs ilyen. — Van azouban részletszám és van adókataszter, és behajtják az adót fűn- fán, ha nem is volt és ha nincs is adókataszteri térkép. Tudok esetet, hogy egy szegény ember 9 hold 1185 Q öl föld után évenként fizet össze-vissza 18 forint adót azóta, mióta a Gondviselő városunkat az uj kataszterrel megáldani (?) kegyeskedett. És nincs egyhamarjában ember, ki a baján segítsen. Ö azt a birtokot soha életében nem szántotta, soha a telekkönyvben nevén nem volt, de az adó azért évente szorgalmasan beexequál- tatik rajta. Pedig ilyen van városunkban száz meg száz. Szegények ők nem panaszkodnak, mert rá kellene birtokukat költeni, hogy a bajon segítsenek. Inkább fizetnek. Még egyszer megjegyzem, hogy a telekkönyvek részletszámai a birtokivek részletszámaival nem egyeznek. — Hanem azért lelkiismeret ide, lelkiismeret oda, mikor az adóinspeetor azt kívánja, hogy a váczi x. sz. tjkönyv- ben foglalt y. helyrajzi számú szőlő adó- és illeték-hátrálékja 24 óra alatt kimu- tattassék, — városunk, (bár a telekkönyvi részletszámokra birtok iveiben soha rá nem akad) azonnal kimutatja. Fizess! Valaki eladja 50 frtot érő zsellérlegelő illetményét — a telekkönyvben ez is már 1876 év óta részletszámozva van — az adásvevési szerződés mellett ki kellene mutatni annak egy évi állami adóját, — és e rendezett tanácsú városban nincs, aki azt hivatalosan kimutassa, mert a kataszteri részletszámok a telekkönyviekkel nem egy- gyeznek. Az 1881. évi LX. tcz, 148. §-a rendeli: „hogy a kikiáltási ár a szől- lőknél és házosztály alatt álló ingatlanoknál az évi államadó kétszázszoros összegében, házbéradó és földadó alá eső ingatlanoknál, pedig az évi államadó százszoros összegében állapítandó meg.“ Vagyis ezen törvény az összes végrehajtási eljárást az évi államadó összegére fektette. — Poroszországban hol mint fentebb emlitém, oly roppant összeget szavaztak meg a kataszter átdolgozására, ott az állami adó a legtöbb esetben pontos alapot ad az igazi érték kiszámítására. — De nálunk, hol egy rósz 60 frtos szőlőn még 60 frt dézsma váltsági teher van és fizet utána a tulajdonos 6 frt állami földadót, hogy lehet annak becsértékét 120 frtban megállapítani? Pedig igy van. Nálunk vagy nem adatik semmiféle adóbizonyitvány, mert olyan részletszámú birtok a városházán ismeretlen, vagy adatik egy olyan birtokrészlet után, mely ugyan a kérő tulajdonosé, de részletszáma a telekkönyvi részletszámmal meg nem egyez. Ezzel az egész 1881. évi LX. tcz. összes rendelkezései az ingatlanok tekintetében Váczon hajótörést szenvednek. Epen annyit érnek, mintha azokat a bölcs törvényhozás Afganistan számára teremtette volna. — Még a kataszter ezen állapotban — mint most van —■ megmarad, soha sem a végrehajtási sem a csődtörvény városunkban végrehajtható nem lesz. — Hogy ezen tudat mennyire öli a hitelt egyátalján, különösen pedig a mezőgazdákra legfontosabb jelzálogi hitelt, azt az 1882. év ezen első hónapja mutatja. Hiszem, hogy a törvényhozás az 1881. évi LX. tcz. meghozatala alkalmával ily ázsiai állapotokra nem számított, de mindenesetre feltételezett minden civilisált faluban annyi józan ítélő tehetséget, hogy katasztert térkép és különösen a telekkönyvi állapottal megegyező helyrajzi számok nélkül házában meg nem tűr. Rajtunk áll most, milyeneknek akarjuk magunkat tekintetni. Módunkban áll, ha máskép nem, felsőbb helyen kieszközölni, hogy a drága pénzen elkészíttetett kataszter a telekkönyvekkel összhangzásba hozassék. SOÓS JÓZSEF szül. 1815. — f 1882. A vácz egyházmegyei katholikus papság egy kiváló tagját veszté el Soós Józsefben. F. hó 24-én délelőtt kisértük, közönségünk nagy részvéte mellett hült tetemeit, örök lakására, a székesegyház sírboltjába. A gyászmenetben összes tanuló ifjúságunk, a testületek-, hivatalok személyzete, a honvédség tisztikara, a vi-
