Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-08-06 / 32. szám
gyek számai esnek sorshúzás alá. Két kraj- czáros számozott programokkal való játékra van 150 dij, az első dij: 10 frt, a többiek nyereménytárgyak. Három krajczáros számozott tombola-jegy gyei 100 ezüst forintra és 300 pompás nyereménytárgyra lehet játszani. Gyermekek számára ingyen tombola is lesz, a nyeremény tárgyak játékszerek. A főváros ötven legszebb és legbájosabb fiatal hölgye fogja a dijakat és nyereményeket kellemdús mosoly kíséretében átnyújtani. 3. látványosságok és mulatságok :%esz ökörsütés, t. i. a főváros legszebb, legkövérebb, legbőszültebb ökre fog délután fél háromkor szabad ég alatt nagy tűz mellett nyárson megsüttetni. Az ízletes pecsenyéből mindenki ingyen kap, ki csak hozzájuthat, úgy szintén pénz nélkül ihatik a csapra vert nagy hordó jó levéből annyit, amennyi kinek-kinek tetszik. Táncz egész nap a szabad ég alatt, czigány zene mellett, ezen felül az összes fővárosi katonai zenekarok fognak játszani egész nap a közönség szórakoztatására és felderítésére. Különböző mutatványok és látványosságok fogják a közönséget meglepni, melyek közt kétségkívül legszebbnek ígérkezik a városligeti nagy tó kivilágítása; tudniillik: este a tó partjairól, a fákról, úgyszintén a tavon czirkáló, színes lampionokkal kivilágított csónakok mindegyikéről száz és száz oldalról egyszerre fognak rakéták, tűzgolyók stb- felszállni, bengáli és görögtüzek, tűzijátékok, fáklyák a leggazdagabb szinvegyülékben megvillanni. És e tűztenger közepette a viz felszínén úszó élő csoportképek lesznek láthatók. így többek közt: „A hót magyar vezér vérszövetsége,“ „Atilla, a hunok királya násznéje.“ A kivilágítások ismétlődni fognak. 4. Versenyek: Ez a legérdekesebb rész, lesz itt verseny annyi, hogy no. így : lesz frisviz-ivás-verseny 10 díjjal, a kik tudniillik egy sörös pohárból fris vizet leghama- rább lekortyintanak díjat nyernek. Most jön a bírálóknak legnagyobb fejtörést okozó verseny : a legszebb hölgyek szépségversenye, 10 dijjal; az első dij egy pompás drágakövekkel kirakott arany karperecz, melybe következő szavak vannak bevésve: „A legszebb hölgynek, az 1882. évi augusztus hó 20-án Budapesten tartott nagy nemzetközi szépség-verseny győztesének.“ Tiz-tiz ver- senydij van kitűzve a legszebb női szemek és kis nöikezek számára, ugyancsak tiz-tiz Tárxza. Hej! de boldog az.,. llej 1 de boldog az, kit Oly nagyon szeretnek, Mint az én kis rózsám, Galambom — engemet 1 Senkire, semmire Nincsen neki gondja . . . — A vagy mért is lenne A világ bolondja ? — . . . Szerelemmel alszik, Szerelemmel ébred; Arról dobog szive Olyan szép regéket. — Még a föld alól is — Hogyha eltemették — Kimutatja nagy-nagy, Végtelen szerelmét . . . A mely gyökeret ver A fekete földbe ; S piros rózsa lesz a Sirhalmon belőle ! Perényi Kálmán. Az idő. Szép gyermek voltam én még úgy húsz év előtt, Mikor a fejemnek lágya már jól benőtt; Sürü barna hajam, szép piros szám széle, Nem egy embernek tűnt akkor a szemébe. Mint az izzó parázs égett még a szemem. Volt is elég a ki irigyelte — hiszem, — De mit bántam én azt, akárki mit mondott, Képem közepén még rózsabimbó nyílott. Hej de már azóta nagy dolgok történtek, Szinte megborzadok ha rájok tekintek! Változás, pusztulás, itt is, ott is egyre, Szent Isten! ugyan hát mi lesz ennek vége ? . . . Hajam már régóta — néhai — nevet visel, Ámbár biztatnak még, hogy tavaszszal kikel ; De hiába várom, nem jön az a tavasz, így az én fejem is marad szépen kopasz. Arczom ránczosodik, a fülem nagyot hall, Csak imigy, meg amúgy vagyok fogaimmal! Mint a lőcs meggörbült egyenes lábszáram, A munka terhét meg alig birja hátam. Hát még a szivemet ugyan mi is lelte’.... Dobogni is alig tud már, eb a lelke . . . Csakúgy tapogatom s mintha meghalt volna, Alig koppan egyet még úgy hébe-hóba. Akarnék dolgozni most is úgy, mint régen. De az Isten tudja, nem megy semmiképen 1 . . . Hiába mártom be toliam a tintába, Nem jön annak semmi eszme a szárába! dij van kitűzve a legkövérebb nők súlyversenyére és a legmagasabb nők versenyére. Azután sikra szállnak a férfiak. Minden versenyre itt is tiz-tiz dij van kitűzve, tehát itt is, mint a nők versenyénél, minden egyes versenynél tíz férfi fog dijat nyerni. És pedig külön-külön a legszebb, a legerősebb, és legmagasabb férfiak ; — hasonlóképen versenyeznek: a legnagyobb férfi-kezek, nagy fejek, nagy orrok és nagy fülek. Ugyancsak tiz-tiz dij van kitűzve a 10 éven alul levő fi- és leánygyermekek szépségversenyére. Lesz még nemzetközi dalnokverseny tiz dijjal, tehát tiz jó énekes is nyer dijat. Még a következő versenyek lesznek : futásverseny, póznamászás-verseny, zsákfutás-verseny, ugrás-verseny, velociped-verseny (ez 3 dijjal), kétevezös facsónak-verseny; lesz csárdástáncz- verseny is: tehát a jó énekesek, gyorsfutók, ügyes mászók, gyakorlott csónakázók és a magyar tánczot ügyesen lejtők mind versenyre kelhetnek a dijjért és dicsőségért. Lesznek lóversenyek és szamárfuttatás. — ez utóbbinál azon szamár nyeri a nagy dijat, a melyik utolsónak érkezik a kitűzött czél- hoz, melyhez minden versenyző versenyzőtársa szamarán törekszik. — Ennyi szórakozást, mulatságot, látványosságot lehet élvezni az országos népünnepélyem Tudnivalók: Az aug. 15-ig vásárolt 40 krajczáros, a katonák és gyermekek számára 20 kraj- czárért kapható számozott beléti jegyek külön nyerő számmal bírnak, holott az ünnepély napján a pénztáraknál váltott jegyek számozva nem lesznek. Az aug. 19-én és 20- án a kéjvonatokkal és hajókkal Budapestre érkező vidéki közönség kivételesen a vonatok és hajók megérkezésekor az induló házaknál, de csakis itten, számozott belépti jegyeket fog kaphatni. Jegy-eladási főraktár: Goldschmidt Lajos budapesti hirlapközveti- tŐ irodája és könyvkereskedésében V., für- dőutcza 1. sz. Ezenfelül úgy belépti-, mint mint tombolajegyek, vagy programmok-kap- hatók még az összes budapesti dohánytőzsdékben. A belépti jegyeket láthatólag kell feltűzni és hordani. Apróságok. Innen-onnan. Sok gúny esett már szegény magyar fejünkre a szalmaláng miatt, sokszor csépelték már Pató Pál természetünket, — s Majd a könyvhöz nyúlok, olvasni akarok, Sogygtalán majd avval jobban boldogulok : De az is csakhamar kiesik kezemből, Még a mit tudtam is elszáll a fejemből. Elismertem mindig, hogy itt e világban Sok megtörténhetik amúgy bolondjában ; De azt nem gondoltam, Istem úgy segéljeu, Hogy engem az idő ilyen csúffá tégyen; . . . Váry Gellert. A tanácsadó. (Vig beszély) Tralalámfi Tihamér polgárember volt és igy nem is csoda, ha e szűkmarkú világban az adók iránt nem épen nagy rokon- szenvvel viseltetett, de volt egy adója az öreg Péter bácsi személyében, ki tanács- adója volt s a ki emlékének kegyelettel adózott. Most már Tralalámfi Tihamér is öreg ember. Sokszor eljárogatok hozzá, mint olyanhoz, kinek beszédtárgyát mindig a szerelem képezi, lévén ő kelme még mindég — agglegény s én mint fiatal ember, mondjuk szerelem-candidatus, e kiapadhatlan, tapasztalatokkal telt kútforrásból szerelmi instructiókat meritni eljárogatok. Tihamér bácsinak mestersége irigylésre méltó, ő — nőszabó. Néki sok olyasféle áll jogában, sőt kötelességében, mit mástól, ha tenni merészelne, zokon vennének. Őt magához hivatja a legszebb hölgy, kinek közelébe juthatni másnak reménytelen óhajtás, ő megérinti a gyöngéd karokat, átövezi a karcsú derekát, (habár csak a métermértékkel is) — stb. Ki tudná mindazon jogokat elszámlálni, melyekkel egy nőszabó rendelkezik 8 különössen oly nőszabó, mint Tihamér bácsi volt. Meg is látszik még öregkorában is, hogy hajdanta „elegáns“ fiatal ember lehetett és bőbeszédű, mint amilyen még most is. Ott üldögél műhelyében kora reggeltől nap lemente után későig s mindamellett nem múlik el öt perez, hogy az öltést egy másodperezre abba ne hagyná, s föl ne tekintene a falon függő arczképre. E fun- ctió után egy keveset mosolyog, mintha gondolataiba idézne valamit, s aztán újra talán volt is ok reá. Hála az éveknek, vihar és derű más időket hoztak, a vád alapja elmosódott; de még nem annyira, hogy he- lyenkint föllelhető nem volna. Ily ősiség megtestesítője a mi dicsőséges Váczunk, külsejével, belsejével, társadalmi és városi életével egyetemben. Gidres-gödrös voltát, keleti rendetlenségét, tisztátalan és pocsolyás voltát, stb. stb. hányszor és hányán állították már pellengérre! mind hiába! Ebbe’ maradunk, — mondá az egyszeri biró. Csá- nyi barátunk is végig kefélt minapában bizonyos dolgokon, — de lesz-e azért máskép ? Most meg a dalkör foszlik-bomlik — és hányadszor már? Éled-e majd újra? Aligha. Hogy pedig föltámadjon és fönnáll- jon, arra nézve jó lesz más tapintatot gyakorolni ; oly előzmények, mint például az utóbbi hangversenynél, nem emelik a közönség támogatását. Azt mondják, hogy az atisemitismus a korban van, — gyakran másutt; egy hires rendőrfőnök azt mondá: keresd az asszonyt! No de kárba veszett idő, elpocsékolt tinta ezzel foglalkozni; nehéz és háladatlan munka a szerecsen mosási Kedves barátom ! Ha azt közölted volna vélem, hogy a vá- cziak fölhagytak hagyományos szalmalángjukkal, mely az ujjat hegycsúcsra emeli, — hogy annál nagyobbat bukhassék esetében; vagy hogy annyira pártolják lapodat, miszerint előfizetőid száma hatszázra növekedett; vagy .........de minek ez a sok vagy? mindent inkább hittem volna, mint saját esetemet. Most az egyszer úgy történt velem, hogy a lábam kiütötte kezemből a tollat. Igaz, nem nagy szencsétlenség, mert én őt csak mükedvelőkép használom, de mégis boszant az, hogy egy láb is beteggé tesz. Tapasztaltam máson és magamon is, hogy a szív nagy mester kicsibe, hogy ő parányisága szomorúságba dönti a legerősebbet is; de hogy egy huszonnégy éves láb ily bolondot tegyen, ez kissé sok az udvariatlanságból. Ez volt oka némaságomnak. Pedig volt tárgya toliamnak elég; de a mi késik, nem múlik. Ki hallotta már hírét a zimonyi rózsáknak?? Damascusi, jerikói .... hires rózsák; szerelmes fiatal embernek azonban leginkább ajánlhatók a zimonyi rózsák. Ezek szépségükkel, szinpompájukkal, illatukkal varrogat, mig egy kevés vártáivá ismét feltekint az arczképre s igy foly ez szakadatlanul. Ehhez már úgy hozzá szokott, hogy ez arczkép látása nélkül talán már nem is dolgozhatnék. Sok időmbe és kérésembe került, mig ez arczkép jelentőségének mély titkaiba juthaték. Egyszer végre jó kedvében találtam öregemet, s czélomat elértem. Amaz arczkép a megboldogult Péter bácsi személyét, az öreg Tihamér tanácsadóját ábrázolja. Tihamér bácsi elbeszélte ez arczkép jelntőségét, de csupán csak a/.on feltétel alatt, ha halála előtt ki nem fecsegem, mert ő — mint modá — föld alá bújnék szégyenében, ha ez esetet megtudnák a — lányok. Most már a föld alá bujt, azaz csak bujtatták. Meghalt, szegény. Isten legyen irgalmas agglegényes lelkének! Most tehát már a szerződés értelmé- benm a kifecsegés jogomban áll. Én megteszem, bármint haragszik meg az öreg Tihamér odalenn. * * * Tralalámfi Tihamér Pesten legény eskedett, oly nőszabó mester keze alatt dolgozott, ki ízléses szabása által hírnévre tett szert és a legelőkelőbb házakat látta el toilette-okkal. A mester gyakran volt elfoglalva s igy Tihamérünknek jutott néha ama szerencse osztályrészül, hogy a haza küldött és felpróbált toilette^on vizsgálatot, szemlét tarthatott. S ki volt ekkor boldogabb Tihamórnál ? Ama nyájas mosoly, mely a hölgy aj* kiről ellebbent (bár ha csak a ruha jó állásának szüleménye volt is) mind neki szól- lott. Az igaz ha a ruhának hibája volt, mi ugyan ritkán fordult elő, a keserű levet ö itta meg; ilyen esetben azonban Tihamér nem inkább a haragot, mint azt hogy az miből eredett, tekintette, s úgy vette mintha a dorgálás nem is őt illetné. — szivet hódítanak ! Figura docet. Ha két vetélytárs közül, nevezzük Czethalnak és 8 Jónásnak őket. például Czethal a „piczi“ névnapjára ily rózsákból kötött csokorral kedveskedik az „imádott angyalnak“ .............úgy jaj neked Jónás! szerencsétlen flótás! elnyel a Czethal! Imádkozhatol aztán, hogy a harmadik nap még épen találjon, mint találta bibliai ősödet. (Hogy is ei mondta csak az egyszeri gyermek : „és el- nyelé vala Jónás a czethalat“ Hátha igy lesz. Szerk.) Mikor én még deák voltam, a kapuba ß kiállottam, .... azaz már akkor is szerettem a varró iskolát, — no hát monda- -s nőm sem kell, mennyivel inkább szeretem most, kivált azt a gőzhajó kiállás körül le- -s vöt. Kellemes időtöltési hely az a nem var- róknak is, — már csak úgy ablakon kívülről. Valóságos casino, hol nemcsak varrnak, hanem mulatnak, ivelödnek és vitatkoznak; p érdekes volna jegyzőkönyvi kivonatot adnom de csak annyit merek elárulni, hogy hátrálnunk kellett; győzött a tű, ezérna, olló, s az ezeknél is veszedelmesebb a: nyelvecske, Mily atyafiság van a sör, bor és becsület között, — ebből Feri nyerte a koronát, mi pedig zsebre tettük a fejünkhöz vágott negativ becsületet és a gúnyt: Éjjel iszom, nem aluszom, Nappal alszom, nem dolgozom. Énekeljük hozzá: Mikor iszom, nem haragszom: A rózsámról gondolkozom. Ha párbajra szólítanak e locsogásért, elfogadom; ime föltételeim: távolság két lépés, fegyver a tőr, egy-egy tanú. így vívtam a minap is. Egy szép leány szeme ki- hitt, s én engedtem; bár ne tettem volna! Szemeink tőrével fegyverkeezve, sziveink segédletével vívtunk; első, második és harma dik jeladás, — a felek nem vívnak; az árva secundansok lépnek ki erre, szív, szív ellen 9 küzd, — s én voltam a legyőzött. Szivem m megsebezve; de legott ott termett gyakor- n lőtt orvosom: a feledés, ő ki fog gyógyítani. Furcsa portéka is az a becsület. Menynyi minden megteszünk az életben, mint mondani szokás, becsületből! Azok kérkednek vele, kikét a gólya elvitte. Hányán esküdnek reá, pedig az övék így folytak Tikamérnek zavartalanul és örömekkel fűszerezve napjai. De a kemény sors kizavarja az embert boldogságából. így cselekedett a sors Ti* * bamérral is. —- — — — — — — — Egy napon Tibamérnak ismét küldetése volt. Gazdája ezúttal egy ünnepelt szi- nésznőbez küldötte, hogy a felpróbált toi- lette-on szemlét tartson. Tihamér örömében, midőn gazdájától ez utasítást vette, tűjét az előtte dologban lévő ruha helyett ujjába szúrta. Sohasem mutatta magát oly készségesnek, mint ez- f úttal. Ama színésznőt, kihez küldetett, csak hírből ismerte. Tudta, hogy bájairól, szépségéről százezerén beszélnek, grófok, bárók, nemesek pénzeket áldoznak, hogy közelébe juthassanak, hárman a viszontszerelem hiányában öngyilkosok lettek, de mind hasztalan, az ünnepelt színésznő bajtbatlan maradt. S ő, Tihamér, elfogadó szobájában lesz, őt színről színre fogja látni, beszélni fog véle, a ruha jó állásának esetére reá mosolyogni fog, s talán — — — — De baliga! Nem árulom el Tibamérnek minden órzeményét és táplált reményeit. Tihamér csinos ember volt. ö tudta ezt s ez volt oka, hogy képzeletében oly magaslatra szállott, miről a valóságba egyszerre leesni oly szörnyű és kellemetlen lön. Elment a szinésznőbez. Elfogadó szobájában volt, látta, beszélt véle, le is ültette, különösen nyájas volt vele, mint olyannal szemben szokás, kinek sokkal — tartozunk. Ki is képzelhetné azt, színésznő lenni és ruhákért nem — tartozni?! Tihamér a színésznőtől eltávozott. Az ajtónál még hallotta, midőn Thália ez ünnepelt papnője a szobacziczusnak mondá: „Ez az ember a legjobban tet- sziknókein, ö a legjobb legszebb.“ — — — — — — — De ezekután Tihamér már mit sem hallott. Örömtől dagadó kebellel futott le a lépcsőzeten, hogy majd nyakát szegé. Pedig kár volt sietnie és a színésznő által meg-
