Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-07-30 / 31. szám

IY. évfolyam.

31. szám.

Yácz, julius 30. 1882.

VACZI KÖZLÖN

1 LiJj

IIS VIDÉKI ERDEKü TÁRSADALMI, KOZGAZDASAGIS IRODALMI HETILAP, f?

Megjelen mlndLen vasárnap.

Előfizetési árak:

Évnegyedre............... 1 frt BO kr.

házhoz hordás vagy postai szétküldéssel.

Egyes szára ára 12 kr.

Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében.

Hirdetések:

a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek.

Nyilttér sora

.............................20 kr.

Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „

A szerkesztőség és kiadó- hivatal czimzete:

hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények,

(előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők:

Yácz ; Gasparik-utcza 151. sz.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Névtelen küzleményelict

figyelembe nem veszünk.

líérinenteíleH leveleket

csak ismerős kezektől fogadunk el.

Magán vitáknak

és

személyes támadásoknak

lapunkban hely nem adatik.

Költségvetésünkhöz.

Vács 1882. julius 29.

Városunk ez idei, törvényellenesen késön beterjesztett költségvetését a képviselő-testület visszadobta, s nem fogadván el a részletes tárgyalás alapjául sem, egy bizottságnak adta ki tüzetes megvizsgálás végett.

Igen helyesen. Végre szinig tolt a pohár s eljött az idő, hogy a képviselő testületeszméletre ébredve gátat vessen a legfejetlenebb gazdálkodásnak. Eddig, és nem tovább, mert ezután okvetlen jön a krach, melyből minket kinem ment senki és semmisem.

Város atyái, képviselő urak! Tegyék kezüket szivükre, intézzenek kérdést lelkiismeretükhöz, vessenek egy pillantást e szegény város nyomorára s ha kötelességszerüleg járnak el, nem fogják megszavazni a költségvetést újból sem, hacsak megtisztulva nem kerül elő a bizottság retortájából.

Nem szavazhatják meg, mert elvi- selhetlen terheket ró az adókkal már úgyis agyon terhelt és zaklatott közönségre ; nem, mert a hatóság jelen gazdálkodása szikrányi bizalmat sem érdemel s önöknek nem szabad megadni a módot s eszközöket a jelen gazdálkodás tovább folytatására: nem szavazhatják meg végre azért: mert az mint később kimutatandom, hasból készült s nem szavazható meg mindaddig, mig az előző évek számadásai alaposan meg nem vizsgáltatnak, hogy kitűnjék, mennyire mozognak ezen számadások a költségvetés rovatainak keretében s mily mértékben gyakoroltatik törvényes engedelem nélkül a virement joga.

Ha tudtak gazdálkodni eddig a képviselő testület engedélye, indemniti, költségvetés nélkül nyolcz hónapig, gazdálkodják még le igy a hátralévő négy hónapot, legalább tetézik hibáik lajstromát saz érett gyümölcs önmagától lehulland fájáról a miként lehulland az eme hatóságot tüskön bokron át védelmező felsőbb körök szeméről a hályog.

Vegyék e minket ötven perczentes pótadóval fenyegető költségvetést szigorú bonczkés alá s mit tapasztalnak? Azt, hogy eme ötven százaléknak nagyrésze nem is városi adó, hanem leplezett állami adó, mert hisz mi tartjuk a rengeteg hivatalnoki státust s ez idejének felét állami ügyeknek — adó és katona ügy, — másik felét pedig nem g városnak, hanem önmagának szenteli;

torzsálkodik, újat húz, egymás hatáskörébe lép, sorházban intrigual.

A város ügye Csáki szalmája.

A város házán nem a város ügye a fő, hanem az, hogy mit parancsol az adófeiügyelö. Ennek dolgozik, ennek hajt fejet és térdet, ennek szolgai végrehajtó közege itt mindenki.

Tiszteljék becsüljék adófeiügyelö urat kedvük szerint, mert hisz ö nekik rettentő nagy ur; de azért szeretnök látni, ha akadna a városházán önérzetes, független, e város javát szivén hordozó férfias ember, kinek volna bátorsága hébe korba megmondani, hogy „Nagyságos uram, eddig és nem tovább !“

E férfias, nyilt jellemet, törvény könyvvel a kézben hiába keresnök, mert találunk helyette szolgai meghunyász- kodást felfelé, — önkényt, furfangot, boszantó zaklatást, törvény csavarást lefelé.

Azoknak egyrésze, kiket mi fizetünk nem teljesiti kötelességét jogaink védelmében, másik része nem érti feladatát, nincsen a modern kor színvonalán, vagy személyes érdekek szolgája s pajtáskodik, czimborál, vagy végre hanyag és nem dolgozik. Ezért tartsuk őket ? a városház nem rokkantak háza !

Ezért nem viseltethetünk bizalommal a városháza iránt.

Hanem mindez még kevés: most jő a fő, a gazdálkodás, az a dicső gazdálkodás!^

Lássuk tehát most ezt.

Hogy a költségvetést némileg plausibilissé tegyék s hogy az általuk kivánt és szükségelt idei födözetet ez évre megnyerjék, mit tesznek? Mindjárt az első tételnél a pénztári maradványt, eme fix összeget nehány ezer forinttal leszállítják; csak úgy, mint a rétestésztát szokták, körül szabdalják; azon érveléssel, hogy az egész maradványt fel nem vehették, mivel vannak múlt évről fizetetlen számlák, melyek az ez évi költségvetésből fedezhetők nem lesznek. Nos hát csinálnak egy kis reserve fondot, de ismét csak találomra, mert rendes utalványkönyv a feleknél kézben künn levő, nem tanácsilag utalványozott kisebb számlákról a városházán nem lévén, még csak eszük ágában sincsen, mennyi a város terhe e czimen.

Ép igy nincsen vezetve a kamat- hátrálékok rovata. Ezek nem is jönnek a költségvetésbe, sem a felszedett óvadékok, a közgyűlési engedély nélkül felvett ideigleneseknek csúfolt gyámpénztári s egyébb kölcsönök, hogy valamiképen nyilványosakká ne legyenek. Pedig ezek igen tekintélyes Összegek.

Azért van aztán, hogy még a felsrófolt költségvetés sem nyújt elegendő fedezetet, és hogy míg múlt évre elö- irányoztatott 73.491 fit g5 kr. tényleg elkoltetett j5.55r] frt 45 kr. tehát 2o65 frt 5o kros túlkiadás mutatkozik; a terhek ellenben nem hogy apadtak volna, hanem növekedtek.

így lehet gazdálkodni ideig óráig, de huzamosban nem s végre elöbb- utóbb a tönk előtt állunk.

Az egyes rovatok túlkiadásai fö- döztetnek a vegyes költségek rovatából. Nos hát ez valóságos gumilaszti, amit nyújtani lehet. Meg volt szavazva múlt évben ezen czimen 2 5oo frt, idénre is ennyit irányoznak elő, csakhogy tényleg elköltötték 4240 frtot. E rovatba tömik — a mellett, hogy a virementet is gyakorolják — kénjük kedvük szerint az építkezési, nyomtat- ványi, háromszögelési stb. rovatok túlkiadásait s a közgyűlés engedélye nélkül Luczenbachertól vásárolt, — aldunasori — 23oo frt érő kő árának utolsó részleteit.

De mármost jő az, hogyan állunk a város bevallott és be nem vallott terheivel?

Nagyon czifrán.

Az uradalomnak regale hátrálék- ban csak kerek hatezer forintocskával tartoztunk a múlt év végével, kamat hátrálékunk pedig szót sem érdemel, bagatell az egész, nem sokkal több tízezer forintnál. A kóroda pénztárnak nem kevesebb mint öt évi kamat bá- trálékkal tartoztunk s még most is tartozunk.

No, de hogy valamiképen ki ne jöjjünk a schwungból, csak úgy tanács végzéssel, közgyűlés nélkül felszedtük az óvadék pénzeket, rongyos hat ezer nehány száz forintot, ráadásul pedig a gyámpénztárból a régebbi tizezer forinton, majd megnem szavazott, csak úgy brevi manu utólag bejelentett kétezer forinton felül, csekélyke Ötezer forintot, pedig már a tüzipénztárnál is van egy kis tartozásunk, a felekezetek pedig quotában rajtunk máris valami négyezer forintot követelnek.

Mindezen dolgokra nincsen pénz. Csak úgy toldunk foldunk, egy lyukat kinyitunk, másikat betömjük; csak hogy

a lyuk mindig nagyobb lesz, mig fejünkre omlik. Nos tehát erre nincs pénz de van ám másra. Az adófeiügyelö szép szeme kedvére van.

Lássuk csak. A közgyűlés szervez két végrehajtói állást, megszavaz rá 1200 frtot, de jön az adófeiügyelö s annak daczára, hogy itt voltak nyakunkon az állami végrehajtók, megereszt egyukázt, melyben egy harmadik végrehajtót rendel tartani, azt ki is nevezteti, mi pedig fizetünk 1200 frt helyett 1979 frt 26 krt s még tartunk egy negyediket is, egy városi Írnok személyében.

Hát az eszem iszom? Nos erre is telik, a közgyűlés határozott tilalma daczára. Nem sok az egész csak 644 frt 3o kr. ami az ujonczozásnál no meg a katasztari biztos traktálásánál e czimen elfogyott; legalább ezt igazolják Stefan meg Neuzer urak beadott, de még most sem fizetett számlái.

Hanem, hogy valaki azt ne találja ám mondani, hogy más részt nem gazdálkodnak! Gazdálkodnak is, — ott ahol nem kellene.

Szégyen pir futja el mint váczinak arezomat midőn ezt leirom! Vácz jó szivü adakozói, ti kik magatok- és nélkülözve talán szátoktól vontátok el a falatot, hallatára Szeged pusztulásának s gazdag és szegény, megdöbbenve a rémhiren, könyöradományt gyűjtöttetek, tudjátok meg, és tudja meg mindenki, hogy a könyöradományok ösz- szege még ma sem küldetett el, gyalázatunkra, rendeltetésének helyére. A boszniai fuvarpénzek elszámolása is lassan sántikál, jótékony nöegyletünk két éve várja a megszavazott összeget.

No de van minderre kifogás. A hig velőt képes eltántorítani, mert azt mondják ám, hogy nem folyik be a pótadó, huszonnyolez ezer forint a hátralék. Ez a humbug nem menti őket, mert ennél sokkal több a titkos és nem titkos kölcsönök összege, nagyobb az elköltött óvadékok, kamat- hátrálékok kerek summája és ráadásul még, hová lett a volt képviselőnk által hadi kárpótlék czimén kieszközölt huszonkét ezer forint?!

Nemde szép gazdálkodás? Olyan hogy erre még a legvizenyösebb vérű hü mameluk vére is pezsegni kezd, mert hisz ötven perczentes uj adóval sújtja, reménye nélkül a kibontakozásnak.

Álljunk meg e szónál! Kibontako-