Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-07-02 / 27. szám
el önnek a gyilkosságokról és hymen hírekről ; ki adja tudtára, mennyi az aranyjáradék árfolyama ; kinek a közvetítésével kerülnek bele az újságba azok a bolondos tele- grammok, melyeknek az a legmulattatóbb tulajdonságuk, hogy a mit egyik nap állították, azt a másik nap okvetlen megczáfol- ják? Nos lássa ön, a kik mindezeket csinálják, azok az én névtelen bőseim. A nagy Bismarck berczeg mondta egyszer a liirlapirókról, hogy „tévesztett exis- tencziák“. Ha nem is egészen igaz a vér és vas fiának ez állítása, mégis a mint mondani szokták, van benne valami. Lehet, hogy egyiket másikat nem az eleinte kitűzött czél el- tévesztése vitte rá a birlapirásra, de a legtöbb mégis tévedt, mert pályájában egész mást talált, mint a mit keresett. A nyugtalan szellemű fiatal ember, a ki nagy eszmékért való lelkesedésében nem tudott megférni a közönséges halandók rendes kenyérkereső utján, milyen szívdobogással, mennyi fényes illúzióval gondolt rá, ha ő újságíró lehetne. S mikor vágyát elérte, akkor azt látja, hogy az újság szerkesztő hivatal tulajdonképen gyár, a hol a szigorú munkafelosztás elve szerint kinek-kinek ki van szabva a maga apró feladata, mindennap egyformán ugyanazt a teendőt kell végeznie az elfogadott, chablon szerint, s hogy egyéniségét érvényesíthesse csak a nagyon tehetségeseknek, vagy nagyon szerencséseknek jut osztályrészül. Az az„ujdondász“a ki most délutáni 3 órától éjfélutáni 2 óráig oly békés türelemmel görnyed az asztal mellett, milyen más forma legény volt ezelőtt tíz esztendővel. Az elite bálokon vortänzer volt, csupa tűz, csupa elevenség, a kit elkényeztettek az aszszonyok, s a kitől nagy dolgokat vártak a férfiak. Azt vette a fejébe hogy ő regényíró lesz, és beállott-journalistának. Eleinte csak ideiglenes állapotnak tekintette ; hogy ö legyen a nap eseményeinek a krónikása, g mindig azzal az idővel biztatta magát, mikorra regénye elkészül. A czimet le is írta már vagy tizenkétszer. „A fekete álczás ember, vagy a saragossai vérboszú“ ennél tovább nem haladt tíz esztendő óta, hiszen ideje se volt rá. Ma már meglehetős közönyösen nézi ezt a világot. Csak akkor villan meg a szeme, ha valami „különös esetről“ értesül. Ha a lánczhid leszakadna s ezer ember zuhanna bele a Dunába az lenne csak igazán az ő napja. Főbüszkesége az eredeti hír; ha első kézből közölheti, hogy Bergengócziában három ház leégett, nagyobb súlyt helyez rá, mint a váczi úti rablógyilkosságra, melyet más lap után kell közlenie. Az eredeti hírt soha sem felejti el ritkított sorokban szedetni, s ügyesen közbeszőni hogy „mint m i értesülünk, „vagy“ mint n e|k ü n k Írják.“ Egyébként sokkal nélkülözhetlenebb ember a szerkesztőségben, mint a vezércikkíró. A feje eleven Conversations-Lexikon, tudja a nevezetes férfiak életkorát és életrajzi dátumait, ért a csillagászathoz és a kender termeléshez, jártas a filozófiában s a lovagló és sport-világ titkaiban, nyelvész mint Szarvas Gábor, kritikus mint Gyulai Pál, szóval ért mindenhez, ha nem is sokat, legalább annyit, hogy a világ öt részéből s az emberi élet minden mezejéről mindennap összeszedett újdonságokban vastagabb tévedés nem fordulhat elő. A szomszéd szobában az a pápaszemes kopasz fejű úr, az a közgazdász. Valaha ennek is nagy tervei voltak. Tánczolni sohasem próbált ugyan, azonban annál szorgalmasabban tanult. Balsorsa ezt is újságírásra sodorta. Valamikor uj pénzügyi rendszereken törte a fejét most arról ad számot, hogy kél Kikindán a zab, s mennyit adnak egy zsák bosnyák szilváért Budapesten. Megsemmisült reményeinél is jobban fáj szivének, hogy az ő rovatát olvassák legkevesebben. Ha ezért évŐdnek vele, felsóhajt: „Ez a nép nem gondol anyagi érdekeivel“, meg- törli pápaszemét, s ír egy mérges czikket az első magyar kukoriczafosztó gyár érdekében. Ha a telegrafus úrral is beszélni akarunk, akkor várjuk be az éjszakát. Kilencz óra után nagy csöndesség támad a szerkesztőségben. Haza megy mindenki, még az újdondász is időt vett magának, hogy a szomszéd korcsmában kardélre hányjon egy félig sült rostélyost, s leöblítse egy halb seitli borral. Még vissza se tér, már a szerkesztőség újból népesedni kezd egészen uj alakokkal. Először jön három-négy ur, a kik elé a nyomdából hosszú levonatokat hoznak a kiszedett czikkekről. Az egyik monoton mormogással olvassa a levonatot, mig a másik a kéziratot nézi, s a hol hibát vesz észre, figyelmezteti társát. Ezek a korrektorok. Este kilencztől reggel három óráig azzal foglalkozni, hogy rósz levonatokon a szedő tévedéseit böngéssze az ember: nem túlságosan mulatságos állapot. El-el is szundikál mellette az egyik vagy a másik, s megjelenik másnap a lap tele iszonyú sajtóhibákkal, melyektől még a szelíd kedélyű újdondász úrban is fel forr a vér. Ha a szerkesztő úr egy kicsit kemény ember, ilyenkor aztán személy változás van a re- daktióban. Tizenegy óra felé iszonyú robajjal nyi- lik meg az ajtó, s berohan rajta egy fiatal űr „a kalapja szivarhamus, a nyakkendője a hátán csügg, s rekedt hangon kiáltja: „Hoztak már telegrammot ?“ „Hoztak hát“ felel a fő corrector mérgesen, iszonyú mély gordonka hangján, s oda ad a neki hevült fiatal embernek egy csomó papirost: „Tessék sietni, mert elkésünk.“ A fiatal úr berohan a belső szobába, s miután sietségében egy kalamárist és két gyufatartót fel-t d öntött, egy három rőf hosszú papiros nyom a szedő kezébe. Hogy a „saját külön tudósítónk“ párisi távirata nem okvetetle- nül Párisból érkezett, azt tán fölösleges is említeni. De a fiatal urat rég elcsapták volna, ha nem volna meg az a jó tulajdon- donsága, hogy nagyszerűen tud „kombinálni.“ Neki elég egy nyúlfarknyi távirat Párisból, hogy abból megjósolja Gambetta bukását, a commune felülkerekedését s a legiszonytatóbb forradalmat. Mikor két óra felé jár az idő, az újdondász ur is, a telegrafos ur is oda hagyják a szerkesztőséget. Az újdondász úr megy haza, hogy még egyszer átgondolja a „Sa- ragossai vérbosszú“ meséjét ; a telegrafos ur pedig a legközelebbi éjjeli-kávéházba, a hol már nehezen várja a „kompánia.“ Csak a kői rektorok maradnak ott még egy ideig lassan mormogva és erősen küzködve azokkal a kegyetlen kézírásokkal, melyeket a mi „névtelen hőseink“ vetettek a papírra. Hargittai. Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos: Ifi- VARÁZSÉJI GUSZTÁV. : UDVERE A máj, a gyomor, a kél és a vese tudvalevőleg a testnek természetes tisztogatói. Ha e nemes szervek rendesen működnek, akkor egészséges az ember; azok megakadása számos, sokszor borzasztó szenvedéseket okoz. Székrekedés, felfúvódás, étvágyhiány, fejfájás, gyomor-, dél-, máj- és epebaj, vértolulás, szédülés, szorulás, aranyér, kösz- vény és csuz, bőrbetegségek, vesebajok és mindennemű testi fájdalmak keletkeznek, mivel elválasztandó anyagok maradnak vissza a testben, vagy mérges anyagok a vérben, melyek a fentnevezett szervek által lettek volna kivezetendők. Az; egyetlen gyógyszer, mely egyszersmind mindeme szervek működésére hat és azoknak rendes tevékenységét leggyorsabban helyreállítja, a bajt tehát gyökerénél támadja meg és elhárítja a világhírűvé vált és immár mindenütt a legjobb eredménynyel alkalmazott BRANDT RICHÁRD gyógyszerész schweizi labdacsai. Csak ezek segítenek és százezrek e labdacsok használatának köszönhetik egészségük helyreállítását. Miért szenvedjünk tehát fájdalmakat és miért engedjünk közönyösen mindenféle csapást ránk zúdulni, melyek oly köuynyen a legkomolyabb, a létet szomorúvá és nyomorúságossá tevő betegségekké fajulhatnak, midőn okszerű, kényelmes és olcsó módon segíthetünk magunkon és a bajt megelőzhetjük ? Azért ne is mulaszsza el senki, ha e bajok egyikében szenved, idejekorán a Brandt-féle schweizi labdacsokhoz fordulni, melyek mindig segítenek, amit egy kísérlet rögtön be fog bizonyítani. Arra Is kell azonban ügyelni, hogy a valódi Brandt Richárd-féle schweizi labdaosok szereztessenek meg, mert csakis ezek segítenek. Ezek bádogdobozokba vannak csomagolva és vörös mezőben a helvétiai fehér keresztet és Rlohárd Brandt névaláírást mutató czim- kével vannak ellátva. A Brandt Richárd-féle schweizi labdacsok dobozonkint 70 krjával, — mely 5 hétre elegendő, úgy hogy a napi költség 1—3 krra rúg — használati utasítással és nagyszámú orvosi véleménynyel együtt, a legtöbb gyógyszertárban kaphatók. Yácz : Radulescu gyógysz. és Esztergámban : Mayor gyógyszertárában. Steiner J. Vácz, fő-tér a Curia szálloda átellenében Ä KÉK CSILLAGHOZ. Ajánlja jól berendezett raktárát diszmíi, norinbergi, rövidáru, gyermekjáték, rajz- és író- eszközökben. Nap. és esernyők. Miederek, Berlini- és hímző pamut, hímző papír és ganova, szappan és illatszerek, séta- és piaczi kosarak, pénz- és szivartárczák. selmeczt pipák, legyezők. keztyűk, nyakkendők, kötő pamut, csipkék, stb. Legolcsóbb áron kaphatók, Árverési hirdetés. 3047. sz. 1882. Alulirt kiküldött végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 101. §-a értelmében ezennel közhírré teszi: hogy a budapesti kir. keresk. és váltó kir. e. f. törvényszék 28905|82. számú végzése által Reich Zsigmond és neje rákospalotai lakosok ellen Friedmann H. czég felperes javára 700 frt követelés végett elrendelt kielégítési végrehajtás folytán biróilag lefoglalt, s 651 frt 02 krra becsült szobabútorok, bolti árúk, röfös czikkek, ruha és ágynemű- ekböl álló ingóságok nyilvános árverés utján eladandók, minek a helyszínén, vagyis Rákospalotán alperesek lakásán leendő eszközlésére batáridőül 1882-ik évi julius hó 12-dik napjának délelőtti 10 órája kitüzetett, melyhez a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel meghivatnak: hogy az érdeklett ingóságok emez árverésen, az 1881. LX. t.-cz. 107 és 108. §-a szerint szükség esetében becsáron alul is eladatni fognak. Jelen hirdetmény 102. §-a értelmében bíróságnál, község-háznál és a hírlapban közzé teendő. Kelt Yáczon, 1882. évi juh 1-én. Hlacovil Antal kik. bírósági végrehajtó. I FEII1ES€jH ALAJOS § Jf okleveles gépész és gözcséplőgépek tulajdonosa, temető ® utcza Váczon. ® Ajánlja magát a nagy közönségnek részcséplésre. úgyszintén saját gép-műhelyében készített legújabb szerkezetű, Bakker-féle szelei«» rostáit? jótállás mellett, — továbbá szecska és répavágóit, szőllö zúzáit, stb. ezenkívül elvállal mindennemű gaz«lasíigi gépek javításai, gőz és cséplőgépek, lóere fő cséplőgépek ős minden e szakba vágó munkának legjutányosabb ár mellett elkészitését. 1—4 íee®e®e®eeee®®®®e®®e®e®eee®e@®@i 11 A magyar-franczia bizt. részvény-társaság, mely 20 millió frankot, azaz 8 millió arany forintot tevő alaptőkéjéből részvényesei által 10 millió frank, azaz 4 millió arany forint készpénzben befizettetett s részint magyar állami értékpapírokban, helyeztetett el lészint pedig a fővárosban fekvő nagyobbszerű épületek megvásárlására fordított — mind igazgatósági székhelyén Budapestien, mind az ország különböző pontjain állított vezer és főügynökségeinél jégkár ollon. biztosit minden mezőgazdasági terményt; fentartva azon a közönségnél igen megkedvelt feltételt hogy dijainak 50°/0-toliját elengedi, ha a termesztményeket jégverés nem éri. Csak azon ellenkező esetben, ha a kár a biztosított összegnek legalább 5%-liját kiteszi, fizetendő utólagosan, az engedményezett 50°/0-tóli alapdij ; de nem az egész, hanem csupán azon tételek után, melyek jégverést szenvedtek. A társaság nagyobb felektől, gazdasági egyletek és tagjaitól hat egymásután következő évre kiható biztosításokat is elfogad, a clij engedmény módozatainak megtartására és külön igen kedvező feltételek mellett. A biztosításnál a kötvényben megállapított egységi árak, melyek után a fél a dijakat fizette, még akkor is elfogadtatnak a kártérítés alapjául, ha a piaczi ár a jégverés idejében alacsonyabb volna is, a mi azért történik, mert a biztosított termények értéke a jégverés idején csakugyan közelítőleg sem állapítható meg. A társaság rendkívüli nagyságú alaptőkéje, melyet a biztositó közönségnek garan- cziaképen nyújt, kezesség arra nézve, hogy általa az előforduló károk leggyorsabban és méltányosabban fognak rendeztetni és kifizettetni. Biztosítási ajánlatok benyújthatók s minden irányban bővebb felvilágosítások nyerhetők úgy az igazgatósági központon (Bpest. IV. kér., városháztér I. sz.) mint a vezér- és főügynökségeknél s az ország nevezetesebb helyein már felállított kerületi ügynökségeknél. A társaságot Váczon fit lau Miksa képviseli. Bpest, 1882. májushó, Az Igazgatóság. Vácz, 1882. Nyomatott Serédy G. Siketn. iparúit, könyvnyomdájában. P
