Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1882-06-11 / 24. szám
a legszigorúbb szabályok is a leglelkiismeretesebben tartandók szem előtt; és azért bár a végletekig vinni az óv- rendszabály t olykor nevetségesnek tűnnék is fel, az soha sem felesleges. Nem czélunk nagyobbnak feltüntetni a bajt, — hisz magában véve is igen-igen nagy, de azokkal sem érthetünk egyet, akik azt kicsinyelik. Városunk lakosságának nagy része sző- lőmiveléssel foglalkozik, mondhatjuk, hogy existentiájának főforrása a szőlő m u n k a. Határunk legnagyobb része szőlővel lévén beültetve, a lakosság csak úgy keresi meg mindennapi kenyerét, hegy napszámban szőlőmunkával foglalkozik. Csaknem kizárólag ez a kenyérkeresete. Ámde még a kenyérkereset nem elég alkotmányos országban a megélhetésre ; mert nem csak kenyérrel él alkotmányos államban az ember, — hanem kell a szegény emkernek adót is, meg kamatot is fizetni, meg egy pár rongyot télre a nyakába is akasztani, ezekre pedig abból, amit kenyérre keres, még félre sem tehet. — Majdnem minden szegény embernek van egy darab szőlleje, mikor már keresett arra, hogy legyen nehány napra betevő falatja, — a magáéba igyekszik, hogy azt is bevégezhesse, mert az adót bizony, meg a kamatot csak a borból bírja fizetni, és ha van istenáldás munkáján, csak a borból ruházkodik be és szerez télre valót. Hanem ha a phylloxera a szőlőt elpusztítja, ez mind, mind elvesz, hol keres a szegény ember kenyeret, miből fizet adót, kamatot? Elpusztul existentiájának főforrása és mehet világgá. Ne essünk azonban kétségbe, a kitartó munka, a föld jó mivelése, a kellő trágyázás, a nedves ősz mind ellensége a phylloxerának. Min denkor kellő táplálékkal, mentül több szalmás anyaggal ellátni a szőlőt, aki azt teszi, az még igen soká eldaczol a pllylloxerával. lük egy-két foszlány, de ezek annál becsesebbek. Erzsiké eljár most is gimplije sírjához ; vissza-vissza gondol tova rohant éveire, s mosoly lopódzik ajkaira, a mint azok bohóságai emlékébe jönnek ; de csakhamar elkomolyodik, sót ha hitelt adhatok a holdvilágnak, — mert ez megleste, — olykor harma- toznak is pillái. Más napok is voltak azok, mint most. A szőke fürtű, rózsás arczú kis csacsogó akkor nem ismert mást, mint örülni az életnek, vigan kelni, nevetve feküdni, álmában angyalokkal játszani; ha fájdalma volt, majd meg szakadt kis szive, de a következő pillanat már kibékité ; az anyai és apai szereteten, no meg a testvérkékén kívül más vonzalom nem háborgatá; — most, most is álmodik, s ha úgy megleshetném, nem egyszer a boldogságot látnám tükröződni arczán, de hányszor a tépelődóst ? mert ő távoli hátha hűtlen lesz? ha mást szeret ? . . . . Hiába ha a szív egyszer ketyegni kezd, másszinü az élet! A kis kacsók a zongora billentyűin tánczolnak föl s alá, vagy a kötőtűkkel bíbelődnek, vagy Jókait és Petőfit lapozzák, a godolatok meg talán valahol Boszniában járnak. Még az áhitat gyakorlata sem megy úgy, mint eddig; egyik lapon egy hajfürt az elválás emlékére, mert hátha vissza nem jő többé , hátrább egy rózsabimbó Carneval emléke; majd egy nefelejcs koszorú, talán az első csók emléke ez, a mama észre vett ugyan valamit a keringőben, pedig semmi sem történt, — csak a keztyű gombja szakadt le. Oh ! azok a mamák, de kegyetlenek ! Majd meg néhány ajtatosság illatos rózsaszín papíron, úgy kezdődnek, hogy: szivem szerelme! Azt kérdem már most, ugyan lehetséges-e leánynak imádkozni imádságos könyvből? Talán ez az oka, hogy a déli misék divatosak, mert a harangozó ezalatt már kezében tartja a kötelet, meg a tisztelendő j Arra meg ne is gondoljon egy ( gazda sem, bogy majd az egész szőlőhegy kivágatik és tűzre vettetik. Olyan meggondolatlan rendszabályt életbe nem léptet semmiféle óvóintézkedés sem. Ép azért önmaga és a haza ellen vétkezne az is, aki szőllejét ily veszedelmes időben felróvná azon balhitben, hogy két-három év alatt amúgy is kivágattatnék, legalább kiveszi a zsírját. A ki igy tesz háromszorosan vétkezik. Vétkezik először: mert a felrovott szőlő több tápanyagot igényel, ilyenkor pedig már eszében sincs trágyázni, — s következménye az, hogy szőllejének talaja soványabb, szárazabb, s kedvezőbb a phylloxera szaporodásának ; ami szomszédainak érdekeit sérti leginkább. Vétkezik másodszor, mert kedvezőtlen időben a felrovott szőlő sem termi meg a várt eredményt s mindannak daczára három év múlva, ha mindhárom év rósz volt is, és ha ezen három év alatt mi bort sem termett is, —szőlleje elpusztul, s nem marad egyebe, mint hasznavehetetlen földje, melyre mindenkor sírva tekinthet, — amit önmagának józan gazda nem kívánhat. — Vétkezik harmadszor: mert a kik szőlőmunka után élnek, néhány év múlva munka nélkül maradnak, földönfutókká lesznek, — kenyérkeresetük főforrása vesz el, sem élelmet szerezni, sem adót fizetni nem képesek többé, mi által az illető árt a társadalomnak, árt az államnak. Tartózkodnia kell ezenkivül a szőlőgazdának minden olyan gazdálkodástól, mely a szőlőtőke megerőltetésére van fektetve. — Minél kevésbbé csigázni a szőlőtőkét és mégis minden évben amennyire teheti trágyázni, — ez legyen a szőlőgazda főelve, s akkor nem félhet, hogy szőllejét ki kell vágnia.-f- Pestmegye évnegyede» közgyűlését f. hó 6-ikán s a következő napoúr is iparkodik, nehogy a Sári asszony zsörtölődjék: minden ételem elpang, a pecsenye kiszárad, a lisz fölfújt lepény lesz.... Ott voltam én is a gimpli sírjánál. Boldog gimpli 1 ha én nyugodhatnám helyedben, mily szerencsés volnék. Ott járna Elza fölöttem, rám-rám gondolna, talán virágot is ültetne hantomra, s eljárna estén- kint azt könnyeivel öntözni. De ettől megrabolt a gimpli; ő volt a szerencsés, kit tenyeréről etetett, kit szeretetével kényeztetett úgy annyira, hogy soha gimplinek oly jó dolga nem volt, mint ez egynek; ha miniszternek születik vala, még akkor sem lett volna oly úri kényelme. És mégis, mily hálátlan volt. Erzsiké enyelgését szomorúsággal viszonozta ; szüntelen epekedett, még egy szép napon elpihent. Ne bántsuk őt; a rabiáncz, ha aranyból van is, csak láncz marad; a szabadságot elrabolni lehet, de megfizetni nem. Meg vagyok előzve ! Nem engem siratnak, hanem én sirathatom szivem halottait. Ily gondolatok közt hagytam el a sirt, egy rózsabimbót, az ő kezéből, vivén magammal a nap emlékéül. Egyik a három közül. Árnyak. Régi ismerőseimmel társalgók. Szelid- árnyak lebegnek előttem, kedves arezok mosolyognak felém s titkos zeneszerü hangok susogják, hogy ők, meghalt boldogságom följáró szellemei, engem vigasztalni jönnek egyhangú bánatomban. S én nem is vagyok elfogult, nem hebegek értelem nélküli szókat, hanem mint kedves, régi ismerősökkel kedélyesen, sans géné beszélgetek velük. Az élő világot becsülöm s titkolom előtte érzelmeimet; de az árnyakkal nem jövök ellenmondásba. Mi nagyon jól kon tartotta. Legfontosabb tárgy a zsidó bevándorlás kérdése volt, mely ügyben a közgyűlés szatmármegye kérvényét elfogadta s ahhoz csatlakozva ez értelemben fog a kormányhoz felterjesztést intézni, t. i. hogy az oroszországi zsidó bevándorlást akadályozza meg a kormány. — Ezután bennünket közelebbről érdeklő ügy volt még a lapokban oly sok port vert íöthi körorvosi választás, melyet a közgyűlés megsemmisített, miután a megválasztott orvos Dr. Nagy Lajos csak ez év márcz. 25-én nyerte el orvostudori levelét s igy a szabályok értelmében 1 évi gyakorlatot nem tudott kimutatni. — Végül szintén érdekes volt az, hogy a megye az uj pesti biróválasztást helyben hagyta. Vidéki hírek. •^jf Szirákon május 29-én az ottani kis- dedovó javára, sikerült tánczmulatságot rendeztek Gr. Degenfeld erdejében, s este a tán- ezot a kaszinóban folytatták. A város és vidék szépei közül ott voltak: Adorján Ida, Agárdi Gizella, Hambach Ilka, Ilöszner Erzsiké, Kóburg Sárika, Koós Erzsiké és Mariska, Kuschel Laura, Lörinczi nővérek, Malatinsz- ky Margit, Madár Vilma, Méhes Mariska, Moravcsik Emma, Prónay Margit, továbbá, Gr. Degenfeld Lajosné, Desewffy Ödönné, Horváth Gyuláné, Pronayné, Dévayné, Mé- hesné, Horváthné, Saxingerné. Mirkayné, Koós Béláné, Madár Miksáné, Kúnné, Báto- ryné, Révayné stb. Tfc Zászlószeiitelés Újpesten. A Türr István nevét viselő hadastyán egylet Pünköst hétfőjén tartotta nagy ünnepélyességek közt zászlószentelését, zászló anya Türr István tábornokné volt. A szertartást Dr. Kovács Pál kanonok és pápai praelatus végezte fényes segédlettel, s hazafias és vallásos emelkedett szellemű beszédet tartott. Az ünnepély után a Lind féle vendéglőben nagy bankett volt. Jelen voltak Illek Vincze plébános Dr. M i 1- t é n y i Gyula, papneveldéi tanár, Kiss István rákospalotai káplán, Mészáros József dunakeszi plébános, Horner József volt mogyoródi esperes, Jókuthy András volt nógrádi esperes, S i m a 1 c s i k újpesti káplán, stb. Jegyzőválasztás. A Pencz és Rád községi elhalasztott körjegyzői választás múlt hó 30-án tartatott meg s Drop- p a Mihály városunk szülötte, a jegyői ügyekben igen képzett fiatal ember választatott meg körjegyzőnek. ^ Petőfi ünnepély Aszódon. Az aszódi gymnasium f. hó 26-án d. u. 4. órakor szép ünnepélynek volt színhelye. Ezen ünnepély mely Petőfi Sándor halhatatlan költőnk emlékezetére, minden évben kegyeletesen megüunepeltetik gymnasiu- munk s a tanári kar által, a Petőfi alap ösztöndíjainak kiosztásával is egybe van kötve. Ez ösztöndíjat azon tanulók nyerik el, kiknek dolgozatát a tanári kar legjobbnak ítéli. — Az ünnepélyt M i c s i- * S ismerjük és soha se csaljuk meg egymást. Tévedéseinket megbocsátjuk és nem azért mosolygunk egymásra, mert ezt az illem parancsolja, hanem mert találkozásunk örömek forrása. Én elmondom a kedves árnyaknak mennyit álmodtam, szerettem ............. hiába s ők oly szelíd hangon, mint az angyalok zenéje biztatnak, hogy csak álmodjam és szeressek tovább. Most is körülröpködnek a kis szoba jóságos szellemei. Látom őket, hallom csevegéseiket. Hanem egyszerre megzavarodnak, egy ideig félénken csapkodnak szárnyaikkal s azután halkan, észrevétlenül, a hogy jöttek elsuhannak. S mikor azután igazán egyedül maradok, egy árnyalak, fényesebb a többinél, mellém ül a pamlagra kiveszi a tollat kezemből és sóhajtva rebegi: — Ismer-e még ? — Gondolom kegyed a hervadás asz- szonya. — A szerelem vagyok ! — Ah! akkor nem ismerem. — Pedig az imént is verset irt hozzám. S vállamon érzem nyugodni a csillag szemű asszony puha kis kezét. S a mint jobban rá nézek, arczvonalai megelevenül- nek. Mintha már láttam volna valahol ezt az arezot. Igen! emlékezem már! Ezt a hangot, ezt a mosolyt, ezt a hervadt kis kezet, ezt a szemet ismerem ! Hisz ez a .... Vagy úgy ? Az árnyaknak nincs nevük. — De hát miért üldöz engem, édes szellem nagysád ! miért rebbenti szét szelíd árnyaimat! Látja kedves légi ismerőseim, mihelyt önt észrevették, mind elsuhantak szégyenletükben. Gyötörni jött tán a jövővel? .... Lemondtam önről. Az a kínos szellemi láz megszűnt és édes álom zárta le szemeimet. — Ne bántson? A szellem csak mosolygott. — Ugyan miért ámítja magát! .... Lemondani! Ön nem tud rólam lemondani, I n a y János gymn. tanár lelkes beszéddé bJ nyitotta meg s üdvözölte a szép számú ke zönséget, azon teremben, hol egykor P e t ő f i tanult, a terem Petőfi felkoszorúzoto^ j életnagyságú arczképével s lombfüzérekkoá volt díszítve. — A megnyitás után a pályj ví dijak lettek kiosztva és pedig a 27 pályá; közül a következők lettek a nyertesek !e F r a n c 8 e k Pál „Tél“ költői leírásává P ongrác z István pedig „M á t y á i; király Gömörben elbeszélésével. - K i s z n e r Zsigmond és Kiss Albert d cséretet nyertek munkáikkal. Ezután sz; s? v állták Francsek Pál, Mándok"d< Károly, H a n z é 1 y i Gyula és Maye e Pál tanulók. Az ünnepély zárpontjául a t nulók P e t ő f i „Tied vagyok, tied hazán költeményét énekelték el harmonium kis rét mellet, mellyel a kegyeletes ünnepé:9' véget ért. (Aszódi.) ^ Tani tógyűlés Penczen. / „aszódi ág. evang. iskola kör“ május 1 31-én Penczen tartotta ez évi tanítói co ferentiáját. Jelen voltak: Endrefi Ján ni; domonyi lelkész mint elnök s tanfelügyel Miklósi János csővári lelkész úr, a kö bői 15 tanító s vendégek többen. Elnök eb adta, miszerint ez évben is a kör iskoláiba a tanítók részéről tevékenységet, szorgalmam és ügybuzgalmat tapasztalt; s továbbra m szorgalomra, kitartásra buzditá a tanítók?. Ez évben mint kitűnő iskolákat az aszód )ó: és ikladit emlité meg. A tanítók munkáss 38Í; gára leverőleg hat a rendetlen és hanya iskoláztatás, különösen a tavaszi és nyá hónapokban. Hogy ezen bajon segitni lehe jds sen, ajánlja a tanítóknak Tóth Józs is pestmegyei kir. tanfelügyelő úr azon ajá latát, hogy a nyári hónapokban reggel fi hattól félkilenczig tartassanak előadáso délután pedig nem, igy a szüléken ig< nagyban segítve lenne. 2-or pedig hathat san ajánlja a tanítóknak, hogy törekedjene e oda, hogy minden községben, —■ ha nem a városi mintára — ovodák állíttassanak f mert mint mondja: minden községben ti lálkozna olyan jó asszony, ki a gyermekeinek csekély díjért gondját viselné s a szí lék egész nap szabadon és gond nélki á folytathatnák munkáikat. — Első értekez volt Klein Lajos aszódi segédtanító, ki „Növendékek öntevékenyee gének fejlesztése“ czimü munka ját olvasta fel. Az értekezlet ezen nag gonddal és szorgalommal kidolgozott mm kát a kör könyvtárába megőrzendőnek ve lemónyezte, szerző pedig megdicsértetet 2-or. Takács Lajos penczi tanító olvaso fel egy meleg hangon irt emlék beszéd« bés boldogult Szuhovszky András vo ’ kis-ujfalusi tanító emlékére, ki 65 évet ^ és 44 évig működött mint buzgó tanító. - A kör tagjainak kiadatott Kúp esek Ec ikladi tanító által az esperességi tante alapján készített, s a helyi körülményekh alkalmazott tanterve tanulmányozás és m hez tartás végett. Több tárgy nem lóvén gyűlés berekesztetett. (Egy jelenvolt.) mert reménye, hite, költészete, szereim «iV boldogsága én vagyok. És mindig álmáivá leszek mert hűségesebb vagyok önnél. — Hűség 1 Mit neveznek az álmok oi szágában hűségnek ? Gondolkodjék csak m chére, ha a kávé mellett bölcs emberek k nevették a verseimet s bolondnak nevezte 9 nem mosolygott-e velük ? Nem bólintotta fejével vidáman mintha igazat adott volc nekik ? . . . . — Pessimista! — Az vagyok és azért szeretem az á mókát, ábrándokat Kegyedet is azért látó oly ragyogó színekben, mert szünetlenül á maim tárgya. Álom a.boldogság, álom no szépség. Azért szeretek álmodni. Az álmc országában jónak, hűnek képzelem kegy« det; minek jön hát kísérteni ? . . . — Mert édes szeretni és szeretve lem -9 — Ne beszéljünk erről! Aszerelemne ^ is van törvénye. A mienk azt mondja, hog gon csak távolról ragyoghatunk egymásra mir a csillagok. — Nem úgy ! A szerelem nem isnn akadályt. Törvénye csak egy van : szereti és én szeretlek 1 S a fényes szellem egészen hozzám s múlt; rám emelte csillag szemeit s feh( karjait nyakam köré fonva, rontó bűbájj: susogta: — Nem tudom, jó vagy rósz szellemet vagyolc-e, de nem bírlak elhagyni a mint t« sem lehetsz boldog nélkülem! karoljuk á egymást mindhalálig s a késő jövőben, más világon is bolyongjanak együtt széllé meink örök szerelemről susogva a ködvi lágnak! . . . . Kitártam karjaimat hogy magamho: öleljem, és megcsókoljam a lázas asszonyt de egyedül voltam a szobában. Árnyat akartam csókolni. Reviczky Gúla.
