Váczi Közlöny, 1882 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1882-05-28 / 22. szám

toztak. Istenem! nem vették észre, hogy fik ...............kétszer egy az kettő, s kettő egy pár ! De, hogy is kerültem én Yáczra ? József bácsi lánya fórhoz mén, Annak a lakodalmára megyek én .......... És mentem is; s nem bántam meg; rit­kán mulattunk oly jól, mint itt; hiányt nem szenvedtünk semmiben, volt ott min­den, még savanyú víz is! Kenyér, in abun- dantia ; puskagolyó, gránát és kartács csak úgy fütyültek, fenyegetve az orrokat és fü­leket ; mikor az asztaltól fölkeltünk, a biblia tizenkét kosarát megtömhettem volna morzsákkal. A vendégek szép koszorújából neveket nem említek ; szépek és kedvesek voltunk mindannyian a mennyasszonytól kezdve az utolsó körömig. A Jóska meg a Béla czigány húzta, mi meg tánczoltunk erősen ; Balázs Kálmán ez alkalomra irt, új csárdása járta : „Csárdás kivilágos kivirad- tig“ ; tánczolt még az öreg Skiz úr is a feletti örömében, hogy a huszonegyest pol­gármesterré tette ; hiába ! minden állásra concurrálnak“ ! Menyecske csárdás, hallga­tók és éjjeli zene reggel a megszököttek- nek, fejezték be a tegnapot másnap ........... Olvastam egyszer, hogy a ki sokat iszik, az megrészegszik, a részeg alszik, az alvó nem vétkezik — tehát a korhely immaculata, mint a ma született bárány. Nem addig van az! Kitalálta egy szép leány nem régiben, hogy a ki iszik az nem becs ... de csitt, három pár secundanst kapok a nyakamra, ha locsogok. Apropó secundans. Van nekem egy „gyöngy harmatos“ tenyerű barátom, a ki egy ízben közelebbi érintkezésbe tette ma­gát X „oraság“ stenographnak arczával ; másnap a hivatalszolga két „secundanst“ vezet be barátomhoz, ki őket az irattárba szólítja; s meghallgatván ügyüket, egy nagy protokollal "úgy megfenekelte vendégeit, hogy a búcsúzáskor a lábuk sem érte a földet. „Hát maga mit csinál“ ? szólott a zajra belépő főnök. „Könyvelek, főnök úr“ — felelt a kérdezett zavartalan nyuga­lommal. Ceres. Újdonságok. = MAJÁLIS. Holnap Pünköst Hétfőjén tartja „IPARTÁRSIJLA- TUSK“ a cselőtei kies erdőben majálisát, mely valószínűleg; Igen látogatott lesz. Az indulás reggel történik s az erdőben elköltött reggeli után kirándulás a Ia< szálba és a „n á s z n é pÍS bar­és ezek közt?! Éljek tovább bensőmben azon nyomorult szenvedések csirájávál, melyből egy életen keresztül csak bánkódás és keserűség ered ? Ily szenvedést, — mely az emberektől még csak méltánylatra sem tarthat számot és csak gúnyra ösztönzi őket, elviselni, ember fölötti erőt igényel.... Ily szenvedéssel futni kell messze-messze az emberek szine elől, elrejtőzni egy ismeret­len zugába a világnak, várva titokban a halált, mely végre az ily profán szenvedé­sek martyrjának nyomorult életét nagy ke­gyesen kioltja . . . Ezt tegyem én is? Me­neküljek az emberek gúnyos tekintete elől és várjam avagy várakoztassam a halált, mert még fiatal vagyok ? Nem, ezerszer nem! .... óh azok a moralisták nagyon elvon­tan állítják fel erkölcsi tételeiket, midőn az öngyilkosságot gyávaságnak mondják. Szá­molnának csak meg a concrét esetekkel, bizonnyára sokszor jutnának azon ered­ményre, hogy sok esetben élni gyávaság és nem meghalni. És én megakarok halni, mert élnem gyávaság volna. Nem tö­rődöm az öngyilkosság bűnének vádjával. Nem én vagyok öngyilkos, hanem gyilkosom az a láthatatlan szellem, mely végnélküli szenvedést mért rám, hogy lekem a túl­súly alatt összeroskadjon és hogy az össze- roskadás, a vergődés pillanatában a két­ségbeeséstől elkinozva csak a halálban keressek menedéket .................................. Ne ítéljetek el? Életemnek egy czélja volt, azt elvétettem. Életemnek nincs több czélja, nincs tehát mit keresnem többé . . . És ki is merültem már a küzdésben testi- leg-lelkileg. Tudom bár hogy a szellemi és phy8ikai tevékenység, gyógyszere lehetne beteg lelkemnek, de érzem, hogy már gon­dolkozni sem lehetnék képes sokáig ........... Agyam koronként elborul, szemeim elé sö­tét fátyol húzódik, gyakran le kell tennem toliamat és ekkor rémülten kezdem hom­lokomat verni, hogy uralmamat még egy kis időre visszanyerjem fölötte, miglen lassankint vissza áll az egyensúly az ész és a lélek világa között. Ha ez igy tartana sokáig meg kellene őrülnöm. És ettől irtó­zom leginkább. Élve halottnak lenni! In­kább száz halállal halni, .... I lángba, onnan vissza térve ebéd >1 s délután táncz. Részvét jegyek ára egész napra 1 frt 40 kr. = A fővárosi iparosok mára ter­vezett esztergomi kirándulása, az Eszter­gomban dúlt pusztító felhőszakadás miatt elhalasztatott s igy a váczi ipartársulat ál­tal tervezett ünnepélyes fogadtatás is el­maradt. E helyett az esztergomi kirándu­lás a rendező bizottságtól nyert értesítés szerint junius 4-én fog megtartatni. Részt- venni akarók jelentkezhetnek Serédy Géza ipartársulati elnöknél június 2-ig. = Aj Üstökös látható csütörtök óta az égboltozaton a Cassiopeja csillagzat­ban. Városunkból nézve a Nászúi hegy fö­lött látszik, ha tiszta csillagos az égbolt. Junius 10-én lesz fénye a legnagyobb. = 15. Prónay Gábor kerületünk orsz. gyűlési képviselője múlt vasárnap vá­rosunkban időzvén az ipartársulatot meglá­togatta s élénk érdeklődéssel tudakozódott a társulat ügyei s állapotai felől. Este pe­dig a veres kereszt egylet hangversenyét s tánczvigalmát tisztelte meg jelenlétével. = Lapunk mai számához mel­lékelve veszik olvasóink Winter Adolf Stettinből, csúz és köszvény bántalmak el­leni biztos hatású készülékének leírását. Ajánljuk olvasóink figyelmébe. = Az évi vizsgák a helybeli k. r. főgymnasiumban junius 9-ike és 24-ilce közt napokban fognak megtartatni. A szó­beli érettségi vizsgálatok jun 12 és 13-ára tűzettek ki. Az írásbeli és szóbeli magán- vizsgálatok jun. 24 és 25-ikón lesznek. = Tahi It lát« * *ső a múlt vasárnapi hangverseny alkalmával a féi firuhatárban egy fekete bőr tokban levő látcső találta­tott, melyet tulajdon joga igazolásával. Almássy Albertné úrnőnél átvehet a tulaj­donosa. = Az izr. orthodox imaház épí­tési költségeinek fedezésére rendezett sors­játék húzása Julius hó 2-án mulhatlanul meg fog tartatni s ezért figyelmeztetjük közönségünket, hogy pártolják és támogas­sák ez ügyet, mert csak is a tömeges ér­deklődés és részvét teszi lehetővé hogy az imaház felépüljön. Egy sorsjegy ára 50 kr. s igy mindenkinek módjában áll e cse­kély összeggel a jótékony czélhoz járulni. A díszes nyeremény tárgyak Neumann hitközségi elnöknél megtekinthetők. = Esküvő. F. hó 22-én tartá eskü­vőjét Prohászka Ágost esztergályos iparosunk Stefanek Erzsi kisasszonnyal a székesegyházban. Esküvő után a násznép .... Az imént ablakom előtt egy fia­tal pár haladt el. Egymáshoz simultak erő­sen, valami felett hangosan nevetőnek, úgy hogy a nő éles kaczaja még a távolból is fülembe hangzott . . . Eszembe jutott Adél .... Azt mondják, hogy a túlságos öröm szomorúságot okoz, sajátságos, de ennek ellentéte isigaz, legalább én igy kép­zeltem. Adél nevével együtt kínjaim és szen­vedéseim összege foglalta el egész lénye­met s én elmerülve szenvedéseim árjában valódi gyönyört érezék és kéjelegtem kín­jaim közepette. Egyszere bosszankodás, majd harag, végre düh fogott el. Gyors léptekkel jártam fel s alá szobámban min­dent összezúzni és törni. Adél arcza, mint Meduza-fő jelent meg őrült képzelődéseim­ben, majd ismét rendes alakjában tűnt fel, csábítóan mosolyogva, majd kaczérul elfor­dulva tőlem. E pillanatban képes lettem volna őt megölni. Megölni s azután meg­siratni keservesen mint a hogy a harczból visszatért Rolland megölte és megsiratta hűt­lenné vált nejét .... Óh, ha Adél halva volna! Lenne bár e halott a hűtlenné vált nő ! Akkor talán minden máskép volna ; a halál mindenkit kiengesztel; az a néma, meghidegült ajak, azok a becsukott, bársony pillájú szemek, az a sima, márvány homlok — mind, mind bocsánatért esdekelnének és én megbocsátanék neki, megsiratnám hosz- szan, s a csapásban való megnyugvás sze­líd fájdalmával borulnék hideg keblére, az­tán letakarnék szép, fehér, ezüst-csillagos szemfödővei, rátennők koporsójára az ezüst szögekkel kivert, bársonnyal borított föde­let csendesen, zajtalanul, hogy fel ^ ne éb­redjen, mert ha felébredne, újra vétkeznék . . . . kivinnők a temetőbe . . . mélyen, nagyon mélyen ásnák le a sírba és én ma­gam taposnám, magam hántolnám felette a sirt, s beültetném azt virágokkal, szép nár­cisszal, az engesztelődés jelvényével, kicsiny fej-fájára csak ennyit Íratnék ; „Itt nyug­szik az én halottam.“ . . . kijárnék naponta sírjához és meg siratnám naponkint őt, az én halottamat, aki már ekkor nem volt az enyém de aki második, igazi halála után ismét enyém lön ..........De ő éli! És nem a gőzhajózási ügynökség váró termében I gyűlt össze kedélyes s számos pokárköszön- tővel fűszerezett lakomára, mely után Jóska zenéje mellett tánczra kerekedett a fiatalság. A násznép közt voltak: Sipos Istvánné nászasszony, Dobó István és Schmied János násznagyok, M i 11 m a u n Giziké, I mrei Rózsa, Szőke Erzsiké (Bpestről) és a menyasszony nővére, mint koszorúlányok, továbbá Dobó Istvánné, Szőke Istvánné, (Bpestről), özv. M i Il­ma nné, Mill mann Gézáné, Schmied Jánosné, özv. M akai n é, özv. I m r e i- n é, Imrei Fenné, P r e s z 1 i Gyulánó, s többen, A vig tánczmulatság a reggeli órákban végződött. = Szadim vasárnapra virradó éjjel vidám házi mulatság volt R udnyánsz k y Fereuezné úrnőnél. A vendégek na- gyobbára fővárosiak voltak e kedélyes falusi vigalmon. A háziasszony és leányai: E r- zsike és Mariska a legnagyobb vendég szeretet tanúsították. A táncz vigan folyt s a sok kedves fiatal leány közt ott voltak. Trefort Anna (a miniszter leánya) Beöthy Anna, Szabó Mariska, B a r t a Juliska, Kún Melania, Háder nővérek stb. A va­csoránál, mely a parkban egy lugas sátor­ban volt, számos felköszöntő mondatott a kedves háziasszonyra s leányaira, a$tán pe­dig újra folytatták a csárdást reggel 7 óráig. = A Vasúi i átjáró hidak, melyek a városunk mellett elvonuló vasút vonalon át való közlekedési utaknál vannak alkal­mazva, a jó ég tudja mióta nem voltak az iszaptól kitisztítva, mely csaknem a hidak boltozatáig ért s e miatt a szerdai nagy eső alkalmával a viz megduzzadt a hidak­nál s a vonal melletti búza földekre vissza­tolulván tömérdek károkat okozott, s az illető tulajdonosok kártérítést fognak köve­telni a vasúti igazgatóságtól. Jó lenne te­hát ha jövőre az ilyen eset elkerülése czél- I jából több gondot fordítanának az ily át­járó hidak tisztántartására. = A bérmálást Püspökünk Ő Ex- ciája Pünköst hétfőjén a székes egyházban fogja végezni, miután a Ferencziek temp­loma szűk helyisége miatt ez alkalomra czélszerütlennek bizonyult be. = Ulenyegzö. E hó 22-én tartotta esküvőjét Ulrich Géza siketnéma inté­zeti segédtanár és püspöki székesegyházi karnagy S c h i d 1 o Antal apczi tanító kedves leányával Rózával. Az esketést Virter Bertalan czimzetes püspök ur ő méltósága végezte nagy számú rokon­ság több vidéki pap s jóbarát jelenlétében. Koszorú lányok voltak Váczról Alberti Ilka és Mayer Józsa kisasszonyok, Fót­az enyém, és nem is lesz soha többé ! Az a beszédes, forró ajk mást csókol, azok a ragyogó bársony pillájú szemek másra te­kintenek, azok a gyönyörű, puha karok nem engem ölelnek és az a szobor-idomú hó ke­bel nem az én keblemre borul. És más csókolja, más őleli őt, s ez neki ép oly gyönyört okoz, vagy talán még nagyobbat, mint mikor enyém volt, mikor biivös sze­meinek szerelem-ittas tekintete csak reám esett, mikor égő ajka csak az én ajkam tüzétől égett s övétől az enyém, mikor vágytól heviilő keble csak az én látásomra hullámzott .... És ez most mind nem az enyém, ez mind másé .... Irtóztató tudat! . . . . Teremtés ura! Ne borítsd még agyam­ra az őrület borzasztó sötétjét, adj még erőt, adj öntudatot még egy pillanatig kor­bácsol fel bennem az önérzetet és lázitsd fel minden megmaradt büszkeségemet, hogy saját vesztemre és az emeriség gyalázatára ki ne kiáltsam, hogy nincs tiszta érzés, nincs eszmény, nincs szerelme a szívnek, hanem van érzékiség véremésztő vágy, s féktelen uralma testünk felett a szerelem és féltékenység túlnyomóan physikai termé­szetének I .... Óh mily keservesen csalód­tam eszményeimben! Mivé lettem én, az ideálok embere az érzelmi világ haegemo­niájának előharczosa, a platonicus?! ......... Mivé lettem én? Én az ideálista most pártjára állok az anyagelvűségnek, az ér­zelmi világ fensőségét kigunyolom és lett belőlem: platonicusból Epicureus híve ....... Hiszen féltve őrzött eszményeim megsem­misülve a porban hevernek, hiszen érzelme- imjsárba tiporvák, hiszen én : a plátói sze­relmek sentimentális hive, most az érzékiség rabjává kényszerültem lenni és remegő tes­tem, a sóvárgás lázában forrongó vérem készti kitörni közönséges vágyaktól reszkető keblem mélyiből a jaj kiáltást elvesztett paradicsomom után ................................... Te azt fogod mondani, hogy túlzott idealismusomért bűnhődöm. Igazad lehet. Aki ideális, természetfölötti eszmékkel vívó­dik az természet-ellenessé leszen és ez meg­bosszulja magát csakhamar ......................... Legyek tehát áldozata az ideálismusnak. Ha- haha! kaczagnom kell, hogy midőn a felém ról Cselé n y i Ilka, Apczról a meny­asszony kedves nővére Mariska. Az es­küvő után a menyasszony szülői házánál egy e czólra készített lombsátor alatt mint­egy 30 teritékü asztalhoz ült a násznép, hol az első toasztot Virter Bertalan ez. püspök úr mondotta a boldog párra. Ebéd után a fiatalság tánczra perdült, mely azon­ban nem tarthatott pár percznél tovább, el kellett hagyni a kedves hajlékot a meny­asszonynak úgy, mint a távoli násznépnek ; még egy pár csöppet búcsúzéra ürített mindenki a hires apczi vörös borból s az oda rendelt fogatokon az indóházkoz hajta­tott. Innen Yáczig valóságos mozgó lako­dalom volt az utazás, az ifjak tréfáltak ne­vetgéltek, az öregebbek sírtak. Váczon csak a leközelebbi rokonok várták az érkezőket égj gazdag családi vacsorával az örömanya Özv. Ulrichné rírnő lakásán, mely után kifáradva az utazásban, kiki aludni sietett. — Üdvözlő táviratok érkeztek Apczra F e- k e t e Károly siketnéma intézeti igazgató ur tói, ki a násznagyi szerepet vállalta volt magára, de közbejött akadályok miatt nem jelenhetett meg; e lap szerkesztőjétől és a vőlegény számos váczi barátaitól, kik a ka­szinóban jővén össze, onnan küldték üdvözlő sürgönyüket jó barátjuknak. = A* országgyűlési képviselők választására jogosultak névjegy- kiigazítása. Pest, Pilis, Solt, Kis-Kun megye központi választmánya ál­tal megválasztott küldöttség által az ország­gyűlési képviselők választására jogosítottak 1883-ik évre vonatkozó névjegyzékének, az 1874 évi XXXIII. törv : czikk értelmében eszközlendö kiigazítására nézre Vácz városát illetőleg f. évi junius hó 1-ső s következő napjai tűzettek ki. A küldöttség tagjai a következők: Elnök: Benkár Dénes, küldött- ségi tagok: Witt Manó s Csereklye István : póttag: Csekó Pál. — Fehér Ipoly az esztergomi sz.-ben.-rendi főgymnasium igazgatója, az érettségi vizsgálatoknak három főgymnasi­umban u. m. Esztergomban, Váczon és Ka­locsán való vezetésével bízatott meg a köz- okt. miniszter ur által. Közönség; köréből. Tekintetes Szerkesztő úr! Becses lapja 21-ik számában az újdon­ságok közt e czim alatt : — „Beküldetett,“ — az erdő zsellérség elnökségéhez e kö­vetkező interpeilatió volt intézve: „A zsel­lérerdő elnökségét a közgyűlés által kikül­dött számvizsgáló bizottsága interpellálja, hogy mikor szándékozik a számadásokat átadni a bizottságnak vizsgálat végett?“ siető téboly sötét rémét kikerülendő, meg­akarok halni, az eszményi törekvésekből tragikai motívumot kovácsolok és magamat tragikus hőssé teszem !! . . . Kaczagj te is hiú barátodon, ki miután előbb az öngyil­kosok apotheosisát kisérté meg, most nyo­morult életének árán tragoediában akarja magát megörökíteni! .... De nem foly­tatom tovább! Sietnem kell, már azon ponton vagyok, hogy összeütközésbe keilend jönnöm enmagammal, valamint minden er­kölcsi és természeti törvénnyel .... Adél jut eszembe . . . Szivem összeszorul, mintha vaskarikák öveznék, lelkem vergődik a még felmerülő emlékek súlya alatt, fájdalom-ki­áltásaim összezárt véresre harapott ajkai­mon hörgésben halnak el .... agyam zúg forrong .... gondolatim ziláltak .... görcsösen összeszoritott ökleimmeljverdesem izzó homlokomat, hogy összefüggést adjak gondolataimnak csak még egy perczig, csak addig ameddig az életből a halálba egyik világból a másikba lépek át, csak addig és csak azért, hogy tiszta öntudattal védhessem magamat az öngyilkosság bűné­nek vádja ellen ama itélőszék előtt ott, ahol az embernek még egy más világot képzelnek valahol a felhők között, vagy lent a föld alatt — — —-------------------­* * * Komor, őszi nap volt. Sürü eső zuhogása, hüs őszi szél sü- völtése volt a halotti ének, mely mellett a kórház halottas kamrájából temetőbe vit­ték azt a feketére mázolt fakoporsót mely­nek oldalára nagy fehér betűkkel ez volt írva: „Orgoványi István, élt 26 évet.“ Egyedül kisértem ki a temetőbe, egye­dül dobtam göröngyöt a sírba bocsátott koporsóra és a sirásó egykedvű hantolása közben egyedül könyeztem szerencsétlen barátom gyászos sorsa fölött. Szomorú gondolatok közt indultam haza a temetőből és eszembe jutott eme igaz mondás: „Az élet komédia azoknak, kik gondolkoznak; tragédia azoknak, kik — éreznek.“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom