Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-12-04 / 49. szám
■ a III. évfolyam. 49. szám. IZacz, deczember 4. 1881. VÁCZI KÖZLÖN HELYI S VIDÉKI ERDEKü TÁRSADALMI, KOZGAZDASAGISIRODALM p IlJj Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Évnegyedre.........................1 frt BO kr. házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára 12 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora...............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség- és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők: Yácz; Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokul nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Mag áii vitákn ak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Iparosaink figyelmébe. Mindnyájan tudjuk és a nagy Széchényi nyomós okokkal támogatva negirta, hogy csak vagyonos nép lépezhet és tarthat fenn erős i 11 a m o t. Igaz, hogy azon számos körül- nényhez, melyeket Széchényi látott, i „közös ligyu még egy zsák nyomo- úságot lóditott a szegény nemzet íyakába, úgy, hogy ma már neki is tokkal több és talán jóval veszedel- nesebb bajra kellene rámutatnia, me- yeknek orvoslása állami létünk fen- artására életkérdést képez : mindazonáltal a társadalom felszabadultnak nem tekintheti magát a haza érdekében -eá nehezedő kötelezettségek teljesítése alul, bár a „közös ügy“ és a kormányzás bajain segiteni nem is az ő Avatása. Jóllehet, hogy a közgazdádat világversenyében az alkotmány is kormányzati viszonyok fontos sze- -epet játszak, de a vagyonos nép társadalmi ereje a hátrányosabb álladal- ni viszonyok között is több kilátással harczolhatja végig a közgazdászat nemzetközi háborúját mint a vagyontalan népé. Valamint az egyes embernek vele született függetlenségi törekvése csak úgy képes sikeresülni, ha a vagyoni élet terén is ki birja saját részére küzdeni az önállóságot: úgy az állam is csak úgy számithat tartós önállóságra, ha megvagyonosodott társadalom képezi oszlopait. Az országgyűlés elé térj esztett bud- get-törvény-javaslat millióival szemben elhül az ember vére, ha meggondolja, hogy azt mennyire, de mennyire szegény vagyontalan nép zsirjából kell egy év leforgása alatt előteremteni. Csak nomád-nép élhet függetlenségben akkor is, ha vagyontalan, az európai modern államok közé ékelt államunk vagyontalan társadalom által fenn nem tartható. Bármennyire „átkozott“ is az a tömérdek-millió teher, amit évenkint ki kell e népnek izzadnia, és bármennyire keserves is a „közös ügy“ és az uj közgaszdászati kiegyezés: minden magyar csak úgy igazi hazafi ha államunkat fentartani szent kötelességének tekinti. A honpolgár ezen hazafias kötelezettségét csak úgy és csak is akkor teljesiti igazán, ha az állam fentartá- sára, a törvényesen megszavazott közterheket önkényt és igazi hazafias odaadással róvja le. Kivételes állami állapot volt az, mikor „az adófizetés megtagadása“ hazafiasságnak tekintetett. Ily önkényt és igazi hazafias odaadással azonban csak azon nép képes a modern állam szükségleteire megszavazott roppant adókat és illetékeket pontosan fizetni, a mely nép vagyonos: minélfogva a vagyonosodás — mint állami létünk fentarthatásának tartós alapköve— minden magyarnak hazafiúi kötelessége. Hazánk iparos osztálya mai nap- ság még épen nincsen a vagyonosodás azon fokán, hogy az állam ennek erejére támaszkodva bármilyen közgazdászat! háborúnak bátran eléje nézhetne. — Egy kissebb szabású pénzügyi zavar és — elég sajnos — hazánk ipara egyszerre agyonütve van. A legelső lökést sem birná nagyobb megrázkódtatás nélkül kiállani, mert azon osztály, melynek a mai nap az ipar kezeiben van, vagyonosodottságára támaszkodva alig volna képes magát „függetleníteni.“ Ezen tétel igazsága pedig leginkább találja városunk pangó iparát. Oly baj ez, melyen mielőbb segiteni a saját és a haza érdekében minden iparosnak hazafiúi kötelessége. Azon a fokon állunk ma mi magyarok, hogy a vagyonosodás nem mint a lelki üdvözülés útjában álló földi teher, hanem mint államunk fentartásának legfőbb feltétele tekintendő. Az is igaz, hogy mi vácziak megvagyunk verve az Istentől azzal, hogy a „tanácskozást“ a „politizálást“ is az erények közé sorozzuk, a tettek terére pedig alig akad vállalkozó. Természetes ily körülmények között nehéz legvitálisabb érdekeinket is megvédenünk, nehéz hazafiúi kötelességünknek eleget tennünk! Tudja azt minden iparos — ha én nem mondom is, — hogy a közgazdászat termelő erői között a munka és a tőke ép oly fontos szerepre vannak hivatva mint maga a természet. Valamint maga a (holt) tőke gyűT ÁR CZ A. Erdőben. Szól a kakuk a sűrűben- Reng az erdő bele, Kis madár, óh mondd meg nekem Sokáig élek-e ? Kettő . . . öt . . . tiz . . . ötven Nem! te tréfálsz velem? Avagy talán csupán gúnyból Mondod te ezt nekem? Nem élek én oly sokáig Kár is volna élnem 1 Ha nem szabad téged rózsám Holtomig szeretnem ! Egy kis barna. Egy szobaleány miatt. — Beszély. — Irta: Sz"U.lcá,ts X-ia-jcs. (Vége.) Még az nap Budapesten voltak. Laczi még a vasúton megírta a levelet, melyben egy kellemes este eltöltésére hívja meg Terkát a Pannóniába. — Hát a czimet honnan tudja most meg? — kérdó kíváncsian Mihály. —Itt a csowió! — Honnan?! Hát ott lakik Kovászi barátomók lakása mellett, a király utczában. Mihályiján lassankint erősbülni kezdett a hit, hogy barátai úgy látszik nem alap nélkül beszéltek. Ez a tapasztalat nagyon fájt neki, még nyugtalanabbá tette. A levél odaadatott egy hordárnak. — Választ is kérek — mondotta neki Laczi. — A Szidon kávéházban fog találhatni. A hordár elvitte a levelet. — Pajtikám! aztán előbb csak iszunk valamit. A Zaharán nincs oly szárazság, mint a csigolyáimon egy kissé bévülebb. — Ugyan ne zahariáskodjál már! Te soha sem veszed komolyra a dolgot. — Hej pajtikám hiszen az öreg apám is azt mondotta : gyerek mig bor van a világon, addig ne ugorjál a Dunába, A vizet pedig tudod már régóta, csak úgy szeretem ha parádi, vagy pedig szántói. Gyűlölöm különösen eső alakjában. Imádom pedig jég alakjában. Pajtikám mondott az öreg apám egy különös históriát a vízről, ha azt elmondom, hát még látni se akarod többé a vizet, nem pedig meginni. Majd elmondom aztán. Ezalatt betértek a kávéházba várni a hordárt. Nem váratott magára sokáig. Egy óra sem múlt el midőn megjött a válaszszák — Nos mit mondott? — Tessék itt e levél az elfog mindent mondani. — A levélben pedig ez volt: „Maya kis csintalan! — Aj de csiklandósan kezdi! — szólt közbe Dani mosolygós arczczal. Nem roszl — Óh ég! a hűtelen! Az ö Írása! — Ennek már megint féltenek belülről — gondolá Dani. Kis hijja volt, hogy ki nem böffentette. Mert hallgatva képzelni Danit nem igen lehet. Neki mindég bele kell kottyannia a beszédbe. „Már azt hittem, hogy nem is él a világon. Hlvitte a gólya. Hallja maga hamis, magára haragszom. — Vesd el magad! — mondá Dani. „Máskor jobb időben csinálja a dolgot. No de majd ki békülüntc 9 órakor. — De jó szive van neki! — szólt közbe Dani. „De aztán ott legyen ám, mert én nem szoktam ám figurázni! — Ajnye, de jó’ adja! „Bár menyasszony vagyok, de azért nem utasítom vissza meghívását, mert maga az én kis csintalanom. A föld úgy is kopár!.... „És most puszi kis csintalan. A maga „hamis szemű“ Terkája. „Bpest, 1881. szept. 5. vikszelés előtt!“ Mihályt ez a váratlatlan reczept nagyon kihozta a sodrából. — Ez a gyerek — szólt Dani Laczihoz — egyebet se tesz ma, mint mindég elvörösödik. Most is nagyon jó színben van. Tán még ma ki sem nyitotta az öklét. Jót állok reggelig nem lesz haja a koponyáján. A borbélya fog legjobban szomorkodni. 20 kr. nagy pénz ! Mihály előtt hosszú napok voltak a kínos órák. Alig birta elvárni a végzetes 9 órát. Annyi gondolata volt a szemrehányásokból, hogy egy kötetet hamarosan lediktálhatott volna belőlök. No hiszen, majd ki jut belőlök jócskán Terkának! Nem is zavarta a két fiatal ember őt, hagyták gondolkodni. Nem jó a mustot bolygatni, mikor forr. Mihály is olyan volt akár a must. A „Pannóniában“ két egymásba nyíló szobában várták a 9 órát. Laczi az elsőt foglalta el, a két társ pedig bevonult a másik szobába. — Hál’ Istennek jó füleim vannak és meglehetős nagy fülkagylóim. Innen mindent meghallok. — Van órája uram? — kórdé Dani. — Öt perez múlva kilencz. — Az enyémen tudom még mindég fél öt lesz reggel — a zálogházban. Alig múlt el nehány perczczel a 9 óra Terka a csinosan öltözött, kék szemű, dús fekete hajú szép szobaleány belépett Laczi szobájába. Úgy látszik a tekintetben nem késleltette ismerőseit, szerette a pontosságot. — Menjen maga kis csintalan! Épen a legrosszabbkor küldte azt az embert. No de nem azért hívnak engem „kis hamisnak,“ hogy ügyesen helyre ne ütöttem volna a dolgot. Azt mondottam a kiváncsi nagyságos asszonynak, hogy unoka bátyám igen ^osszul van, az írt. Ti férfiak nem is hiszi-
