Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)

1881-11-20 / 47. szám

í*moly ember mindenütt, a hol az igaz­ságért kell szót emelni!“ —Éljen! * * * Jövő hóban a dalkör meg a zeneklubb ;yütt ad hangversenyt. — No ezt már h ak megnézzük s meghallgatjuk, hogy két u adás egy csárdában miként fér meg. Pluto. Újdonságok. = Erzsébet királynénk ő felsége gnapi névnapja alkalmából a székesegy- s. izban ünnepélyes isteni tisztelet tartatott. ií ispök ő Exciája pontificált fényes segéd- . ttel. A misén a hivatalos személyiségeken vül számosán voltak jelen a közönségből is. = A váczi lóegylet Katalin-bálja őst már mint bizányosat írhatjuk — f. ó ó 26-án vagyis szombaton lesz meg- irtva. A meghívók már szétküldettck s a i talán tévedésből nem kapott volna fór­on az egyleti főlövészhez. A löház ter- « r—alkalommal ujonan lesz díszítve s a ég hangulatát ismerve a bál minden i sikerültnek Ígérkezik A háziasszony Almássyné Battha Teréz ő a volt szives elvállalni, leinek nyá- ^essége — melyet a vörös kereszt- * öyári bálján voltunk szerencsések lég, hílni — szintén nagyban fogja einel- r sikerét. A világ végét jósolták e hó 15- yú dol'Egy paraszt ember kapván ezen ej pataUvédje s nagy bölcsen kérdi 51e, y ugyan egy becsületügyben a itüz'U* várgyalás mily időközben tartatik teg. ;1 képíró azt feleli neki, hogy körül­elül *^3 hétig eltarthat mig az illetők e leszn idézve. Erre a mi emberünk sipőjéré'kéve kezét, úgy felelt: „Miután 5 ap múlva} a világnak úgy is vége lesz, ehát megmondom, a mi már régen szive­ién fekszik, hogy az ur egy alávaló csaló, íkkasztó ki a szegény emberek pénzét ki- sikarja s nem tesz érettök semmit.“ — űzzél fogta kalapját s a faképnél hagyta bámuló ügyvédet. = Ajándékok. A létesítendő muze- •m javára egyre küldetnek be ajándékok, ai az ügy iránti érdeklődésnek vehető, ideje i volna már ez eszmével bővebben foglal- 'ozni. Újabban ajándékoztak: Deutsch !ór úr egy 1846-iki iparegyesületi iparmű­in alapitványjegyet, V ar áz s éj i Béla úr db kegyérmet, Plútó úr egy cs. kir. kama- ási kulcsot, 2 db Budapesti alagút és 2 inczhidbárczát és egy görög köztársasági roz érmet. K. Erzsiké k. a. egy Faus- ,na féle nagy római bronz érmet Kr. u. Il-ik századból (138-tól 161.), P. Vilma i. a. egy Probus féle római bronz érmet ír. u. IIÍ. századból (276 tói 282.) és Rá ez ittván — Marczi zenebandájának tagja gy török ezüst pénzt és egy Leopold-féle ezüst S ast 1698-ból, Kohn Soma úr egy 1864-ik évbeli 4 krost, melynek hátlapjába körül a számjegyek s ezek közepébe Bpest szó van erősen beverve. = A vác/i lőegylet ma Vasárnap d. u. * 1 * 18/i 4 órakor a löház helyiségében vá­lasztmányi gyűlést tart, melyre a tagok minél számosabban kéretnek megjelenni. = ílalál vigyázatlanság követ­keztében. Alsóváros nagy ezigányuteza 479. sz. a. lakó Kellner J ó z s e f és Prebsztl Teréz házastársak 3 éves Ka­talin nevű gyermekének, mig az anya a kályhát tapasztotta, a tűzhelyen játszás köz­ben a ruhája meggyulladt s a nyert égési sebek következtében f. hó 11-én 8 napi szenvedés után elhalt. = Színészek jönnek! Horváth Ferencz színigazgató — ki jelenleg szín­társulatával A.-Dabason működik — a téli évad alatt, ha ugyan az engedélyt kieszkö­zölheti, — városunkban szándékozik Thalia csarnokát megnyitni. = Szénsav által okozott halál. Kiss István dézsmaház utczai lakos s taligás f. hó 16-án pinezéjében levő uj bo­rait szándékozott megnézni, — alig ért azon­ban le a pinezébe, midőn a háziak Kiss István segély kiáltását hallották, s rögtön a pinezébe szaladva, onnan kihúzták azonban már későn, miután csak holt testet találtak; mert a bor erjedés folytán kifejlődött szén­sav által okozott guta ütés, rögtöni halált okozott. = Kávéház megnyitás. Steiner József volt „Arany Koronái“ vendéglős — a Sáros utczai Bartoss-féle házban uj kávé­házat és vendéglőt nyitott, — a megnyitás hangos czigány zene mellett f. hó 16-án tartatott meg. = A piaczról. Múlt pénteken nagy riadalom volt a rőfös és pántlika árusok közt — mert a múlt közgyűlési határozat folytán mindazok, kiknek iparjegyük nem volt, az árulástól eltiltattak. — Mégis csak lett tehát némi eredménye annak, a múlt­kori furcsa közgyűlésnek ! = Az adóhátralékosok örömére a megyei adófelügyelőség miután az alkal­mazva volt adóvégrehajtók egyikének mű­ködésével és erélyével nem volt megelégedve ezt elmozdítva, egy uj állami adóvégrehajtót nevezett ki. = Brutalitás. — Múlt szombaton reggel, több gyermek csupa pajzánságból meghúzta özv. Muzslay asszony házi csen- getyűjét. A csengetésre az inas előszaladt s az éppen keze ügyébe esett W. K. helybeli polgár 10 éves fiát egy nádpálczával úgy elverte, hogy testén és fején több daganat támadt, melynek következtében a gyermek ágyban fekvő beteg lett. — Az inas ellen megtétetett a feljelentés. = Faültetés és sertések. A ta­vasznál szépen megindult városszerte a fa­ültetés, azonban ezzel még nincs elég téve annak hogy városunk befásittassék, mert az ültetvényeket ápolni s azokra felügyelni kell. De erre nálunk a legkisebb gondot sem ‘esten is igy láttuk, s ime itt a bagaria sizma nyomait tapossák, ezek nem lehet­lek finom ízlésű urak itt. De nézzünk :örül. Hatalmas csengetyű rezgései terjednek 1 a teremben s a magasban két körös ényivből szőkéi fel az eddig pislogó gáz íénye. Szemeim előtt hemzseg a piros inges ereg, mind meg annyi edzett legény ru- ;almas léptekkel taposva a cserben. Majd egy érczes hang „Sorakozz !“ ve- ény szavára, mint varázsütésre egy had- •szlop rendje tűnik elém. „Jobbra igazodj, )alra kanyarodj,“ és mit tudom én mit lallottam, mert a fülemből is szem lett, a j. vezényszót is láttam, nem hallottam, oly zépen csinálták a dolgot. Végre egy „Pihenj“ szó alkalmat adott, logy végig nézzek az arezokon. Egy régi parátomat véltem felismerhetni a sorban s zetten sejtettünk jól, mert közelit felém s larsány hangon üdvözöl : „Szervus Bérezi iajtás !“ „Jaj, kérlek ereszd el“ esengtem fo- jaim között. „Mi baj?“ szól megütközéssel. .Kérlek a kezem !“ „Ez a gyengéd szorítás s fáj? Csapj fel sorainkba barátom, addig így látszik kezet sem foghatunk“ — s erre ke­iét úgy vállamra e r e s z t é, hogy a bal­érdem csuklott belé, de szégyenemben az igazodj* vezényszóra gondoltam, s én is zuruez haptákba álltam. Már — gondolám — egészen még sem adom meg magam. ) karonfogott s körül vezetett a nagy te­remben. Volt itt orvos, ügyvéd, mérnök, tanár, kereskedő meg mit én tudom mi. 18 évtől negyven egynéhányig, egyig raar- tialis patent gyerekek ezek mind. Jó kedvű, ugrik mint a zerge, mászik mint a mókus, forog mint a pörgetyű, rohan mint a szél, hajlik mint a nád s áll, ha kell, mint a tölgy, pedig elég szürkülő fejeket láttam. Pir szökött arezomra s kezdtem vállai- mon igazítani egyet, egyenesedni s lábaimat taktusra emelni. Szóbeszéd közt megmutatta barátom a ruhatári helyiségeket, vívó termet, a nagy terem szereit magyarázgatta nekem lai- cusnak. „De hát mi is hozott ide téged pajtás ? „Váczon akarunk tornát kedves barátom és én is szeretnék ebben részt venni, azért jöttem, hogy tapasztalatokat tegyek, egyet mást kérdezgessek, lássak, halljak.“ „Éljen, ez dicső, díszére válnék^Vácz érdemes közönségének. Mikor mi ott vol­tunk szép számú közönség tisztelt meg.“ „Igaz pajtás, de megint csak a pénz, a pénz — válaszolám elszomorodottan. — Senkisem akarja elhinni, hogy tömeges rész­vétel mellett az egyesnek mily csekély ál­dozatába kerülne.“ „No és a város ?“ De kérdésére már a csengetyű jel fe­lelt s óvatos, gyengédebb kézszoritássaPfu- tott a glédába, mely csoportokra oszolva a különböző szerek mellé állt, mert a szabad fordítják. Ott van például a Székesegyház tere, különös annak Paradicsom utcza felé eső kisebb része, mely teljesen be van fá- sitva de semmi felügyelet nem lévén rá fordítva, ki vannak téve a fiatal ültetvények mindenféle rongálásnak. Hogy többet ne említsünk: naponta ott látható 4 — 5 sertés a melyek kényelmesen s zavartalanul túrják fel a gyepet s a fák gyökereit. Rendőreink naponta járnak a postára s csodáljuk, hogy még egyiküknek sem tűnt szemébe ez a rendőrellenes dolog. Vagy csak azt szabad rendőreinknek észre venni, a mi előírva van? Csak olyan gépkerekek talán, melyek ön- maguktól nem tesznek semmit, ha Fabri- czy úr meg nem indítja őket? = Mire képes a franczia lel­kesedés. B a k k Domonkos fegyintézeti tanár, Sarah Bernhardtot vasárnap a „Ka- méliás hölgy“ szerepében megnézte, azon­ban a kérlelhetlen végzet, ? kötelességér­zet képében megkeserité örömperczeit, mert a harmadik felvonás élőit el kelle hagynia a színházat, hogy a 10 órai vonattal haza jöjjön, s igy a legérdekesebbet a meghalás jelenetét nem látta S midőn e miatt bará­tai itthon élczeikkel még jobban boszantot- ták elhatározta, hogy kerüljön bármily ál­dozatba a „Frou Frou“ előadását végig fogja nézni. S úgy is tett, Szerdán lerán- dult a fővárosba s végig nézte az előadást az utoLó mozdulatig, s aztán — miután sem lóvonat, sem gőzkocsi nem állt rendel­kezésére neki indult éjjeli 12 órakor a ko­romsötét éjszakának s a sáros országúton hajnali 5 órakor szerencsésen meg is érke­zett Váczra s 7 órakor már rendes előadá­sát megtartotta. Bizony ennél nagyobb ál­dozatot talán senki sem hozatt Sarah Bernhardt művészetének, mert ha meg­gondoljuk, hogy éjfélkor a mostani rabló világb m a pesti külvárosi utczákban is életveszélyes járni, hát még a városon kívül, Uj Pest s Rákos palota felé. Hanem hát úgy látszik a művészet géniusza őrködött Bakk barátunk élete felett, meit egy haja szála sem görbült mert e veszélyes éji uta­zás alatt csak a czipői estek áldozatul. = Ak aszódi és hatvanvidéki gazdatisztek Aszódon decz. hó 7-én zártkörű tánczvigalmat rendeznek a gazda­tisztek és erdészek segélyegylete gyarapí­tására. A bálanya szerepét P o d m a n í c z- ky Leventéné báróné ő méltósága vállalta el s a rendezőség is mindent elkövet a mulatság sikerének fokozása végett. Mint halljuk városunkban többen Ígérkeztek e mulatságra. — A „Dalkör“ dalpróbáit a kaszi­nókor helyiségeiben tartja, melyeket az egylet válaszmánya a legkészségesebben bocsátott a „dalkör“ rendelkezésére. A próbák a tenor hangoknak minden ked­den, a bassus hangoknak minden csü­törtökön, az összpróbák pedig min­den szombaton esti 8 órakor tartatnak mit azért hozunk ezúttal is daláraink tu­domására, hogy ha csak fontos körülmé­nyek nem gátolják, rendesen jelenjenek gyakorlatok után kezdetét vette a szer­torna. Nem tudom hova nézzek, gyönyörű egy kép volt. Itt ugrottak, ott kúsztak, ezek forogtak, azok a karikán törtettek a ma­gasba irigylendő kedvteléssel. Az egyik egy hatalmas vasrúddal próbálkozott, a má­sik csoport a lebegő rúdon ügyeskedett. Jaj mi vácziak! Este mit csináljak itt­hon, — ásitozom, szidom a sarat, vagy — s ez már jó nap — összejön szokott kom­pániánk, tartlizunk, tarokkozunk, tracscso- lunk, trafikozunk, a füstben egymás köny- nyező szemeibe nézünk, ha még nem bó- biskálunk s lankadva haza bandúkolunk. Nem, én ezt nem nézem tovább igy, kimentem az előszobába, a nagy nyitott könyvbe beírtam nevemet s oda szóltam most már én is keményen: „piros inget, kék övét, fizetek.“ — „Kérem Írja be az úr lakását is.“ Oda jegyzem szótlanul „Yácz meszelő utcza 10-i k szám.“ „De kérem.“ „Igen kérem, én Váczról fogok minden héten háromszor ide tornáz­ni jönni. De hát miért is ne — gondoltam. Ha inggombért letudok jönni, színházba el­jövök, ide is eljöhetek. A másik három na­pon Váczon fogok tornázni s ott fogom mu­tatni, a mit itt látok, én nem nézem tét­lenül mások duzzadozó karjait, domború mellét. Öntudatos és katonás léptekkel halad­va veres inget, kék övét kezembe véve meg fogom az ajtó kilincset, benyitok a torna­terembe, azaz kérem — hogy benyitnak meg a próbákon, mert igazi élvezet a jól fütött kellemes termekben nehány órát da­lolással tölteni. = A „Sárga csikó44 mai műkedvelői előadásán közreműködni fognak: Vörös Anna, Stefanek Erzsi, Fabó Erzsi, Bugár Teréz és Lenke, Krach Erzsi, Orszáczky Teréz, Gavaldik Mariska, s Jeremiás Ma­riska lusasszc nyok, továbbá Korányi József, Lőbl Ignácz, Bodonyi Mihály, Vrzák Ferencz, Dick Antal, Oszeczky Mihály, Chrapek Jenő, Fáncsik József, Szencz Géza, Bekk Károly, Köbl Mihály, Kelecsényi Lajos, Molnár Ist­ván, Prohászka Ágoston, Kovács Lajos, Je­remiás Kálmán, Berkes József, Bokor Károly, Paulik János. Az előadás jövedelme a mű­kedvelő színház javára lévén fordítandó reméljük, hogy nagy számú közönség fogja megnézni a kedvelt népszínművet, melyet műkedvelőink ez év január elsején adtak. — Előadás után tánczmulatság leend, me­lyen Banda Márton zenekara fog közre­működni. = Érdekes felolvasást lesz alkal­munk hallani, ha Ígérete folytán Ágai Adolf szellemes tárczairónk szerencsélteti jelenlétével városunkat. A felolvasás, mint halljuk a „Mercur“ kereskedő ifjak körében leend megtartva. = A kis-marosi tanító csütörtö­kön követésre méltó szép tettét adá tanít­ványai iránti szeretetének és a tanügy iránti érdeklődésének. Ugyanis a városimban levő állatsereglet megtekintésére iskolájának mindkét nemű nagy számú tanulóival ré­szint kocsin részint gyalog bejött városunk­ba, hogy azoknak kik talán alkalom hiá­nyával soha sem láthatnának egy egy fene­vadat, alkalmat nyújtson természetben lát­ni oroszlánt, tigrist, krokodilt, óriás kígyót s többeféle más világrészbeli vadakat. Hogy a gyermekeknek mily maradandó emléket szerez egy ily látogatás, ki nem mondhatjuk ; mert a mit a természetrajzban egy éven keresztül meg nem tanultak, azt meg ta­nulják egy óra alatt, minthogy az állatokat életök nagyságában látják. Ezt felfogták a kismarosiak és nálunk nincs senki, ki ez ügy érdekében valamit tenne, hogy a sze­gényebb sorsú gyermekeknek alkalom nyíl­nék a meleg égalji állatokat megnézhetni, mert meglehet, hogy többé az életben sem lesz ily alkalmuk. Hát a mi tanítóink hol maradnak ? = A „LEITHA44 bankháznak Becs mai „Bécsi tőzsde44 czimű hirde­tésére kiváló figyelmet kérünk. = Érdekes régiséget — egy zo­mánezos római vagy barbarkori ékszert mutatott be a történelmi társulat okt. 6. ülésén Ha j dusk a Emil úr, mely régiség Veresegyház község határában találta­tott. A régészegi társulat értesittetett e leletről s tekintve a tárgy érdekességet a leihelyen jövő tavasszal talán ásatásokat is fog rendezni. Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos: Ifj. VARÁZSÉJI GUSZTÁV. hozzám s nekem ébredőnek kezembe nyom­ják a Váczi Közlönyt. Nézek, tapogatok, melyik álom, melyik valóság s látom : ve­res ing, kék öv, fucscs, itt van rajtam a veres paplan kék gombokkal. Álom volt az egész elkezdve a „vasárnap reggel“-tői. Itt fekszem én kicseppent pesti álmos athleta — van vasárnap reggel. Itt vagyok ön előtt szives olvasó — van ismét vasárnap reggel. Tanulság: ne kezdjünk semmit vasárnap reggel.*) Eh! De mire való a csüggedés; beszél a közlöny, ma már benne lesz a „többen“ alakulók gyűlési hirdetése, megnézem mind­járt, hol és hány órakor? Valahogy el ne késsem. Nézem, keresem — nincs.**) Újra végig futok rajta, a tornáról egy árva betű sincs, Előbb fucscs, most paff. így már sze­rencsésen baj és költség nélkül elkészül­tünk. — Előre féltem bravourös természe­temtől, hogy még lábamat töröm valami nagy tetszetős productioval s ime én — ágyban. Jobb is ez a paplan. Érdeklődésem legalább egy valóságos álomban látta jutalmát. Volt lelkesedés — nincs. Volt pénz — n i n c s. A z álomban volt, ez va­lóságban nincs. Csitt-Pszt. *) De múlt vasárnap reggelre mégis csak meg­született a torna városunkban, a mint mai lapunk­ban olvashatja Szerk. **) de van ! olvassa csak, sok is ! Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom