Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)

1881-11-06 / 45. szám

f rmláshoz, mint nem koros, nem érezhető 9 egészen, mit vesztett atyja halálával.

A kisasszonykák társaságában ily szivet érdeklő éreztetéssel töltött este után a másnap kimentem a kertbe kijárni magamat: de nem oly hidegen, mint előbb. Hajdan, mig ifjú, mig szabad, ha ily jelenete- 4 két és jelenlévőket láttam volna a szerelmi mes ábrándozás, az édes búsongás fogott volna el, elteltem volna lángokkal a szépek iránt; mennyi indulatban öleltem volna az egész világot által; de most meg csendesült napjaimban, felmelegült mellel bolyongtam ■:£» és hosszasan sóhajtottam ugyan elvirult iá korom után; de megbánásba nem estem, se irigységbe a fiataloknak virágzó életökért. 3 Ernberedett szivem részvéttel vert, megeléír gedően érzett ily szép helyen, ily szépek közt; de békók nélkül járdogáltam ott, s >•'.szabadon leheve jöttem el onnan; azonban nem elfelejtéssel.

Köszönöm a sorsnak, hogy oly szépeket, oly jókat láttam. Hálaadásom a Proli ay úri házhoz irántam mutatott kegyességükért, fogytomig tart. Borbála és Zsófia kisasszonykák neveik, derékségeik nálam el- felejthetetlenekké lettenek.

Kívánom, járj te is ily szép helyekre, és közöld velem; hadd mérhessem érzéseimet érzéseidhez; észrevételeimet észrevételeidhez. Isten hozád!

Vitkovics Mihály. ________

Újdonságok.

= Közgyiil és. Városi képvi- 3- selő testületünk ma november hó 6-án és következő napjain délelőtt 9 órakor a városház tanács termében KÖZGYŰLÉST tart. — Tárgy: 1. Polgármes- sí téri negyedévi jelentés. — 2. A sügyi pusztának Vácz városától közigazgatási tekintetben Püspök-Hatvan községhez kivánt csatolása tárgyában f. évi 504. sz. alatti megyei közgyűlési határozatot jóváhagyó m. kir. belügyministeri rendelet. — 3. A czukor-, kávé és sörfogyasztási adó ráutalása ellen beadott felfolyamodások tárgyalásához két bizalmi tag megválasztása iránt alispáni végzés. — 4. A pestvidéki kir. törvényszék elnökének értesítő levele, miszerint a váczi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság működését — a Vácz városa által e czélra az államnak átengedett „Arany hordó“ épületben f. évi augusztus 1-én megkezdette. — 5. A váczi főgymnasium VII. és VIII. osztályának nyilvános jellegűvé lett tétele iránt jelentés. — 6. Vácz város közönségének Csiszár János ellen, a váczi 26. népsorszámu ház teréhez foglalt közterület visszaadása iránti perben hozott

Ráért regényes hypothesisekben Keresni ingert és költészetet De már nekünk, a legvégső falatnál Fukarkodnunk kell, általlátva rég,

Hogy elfogy a sajt és éhen veszünk.“

És ebből mit következtessünk szives olvasóim? Azt, hogy az idő az elmúlt boldogabb idők emlékezetének sirt ás.

Gondoljunk vissza csak a szabadság- harcz előtti évekre s helyzetünk képe áll elénk. Hiába titkoljuk, a fentebb emlitett ideig elmaradtunk nagyon, vagy inkább politikai cselekvésünk és viszonyunk a külföld iránt nem voltak oly sok pontban érintkezők, mint az első lökés után, mely mint létünkért való küzdelem mozgásba hozta Európát. E heves kitörés nem jelentett egyebet, mint elkésést, nem haladtunk eléggé s kezdtek elnyomni. Minden forradalomnak sorsa a leveretés, következménye pedig látszólagosan nagyobb nyomás, de e nyomás az alakítás jellegével bir: a többi társadalom keretébe. — Sokszor halljuk, hogy a Bach rendszer is jobb volta mainál. Ebben lehet valami igaz, mert az alka- tonás gyámkodás sok gondtól meg mentett; midőn azonban a magyar vette kezébe az államgazdálkodást, számtalan, csak sok év után gyümölcsözendő beruházást kellett abba a gazdaságba fektetni. De ez nem azt akarja mondani, hogy káros mulasztás ás tévedés nem történt ezrével.

A második impulsus (az 1867) békésen Ihatott e szükségre. Tudjuk, hogy elkéstünk sietünk s e tolongásban bizony sokat le- tiprunk önfiaink közöl.

Most sodor az ár és három évtized alatt haladtunk századot.

Ez fájhat ugyan az azon időket élőknek, de kell, hogy mindnyájunkat büszkévé tegyen, hogy magyarnak születtünk, hogy ennek daczára nem csak vagyunk, de — bár keveset — számítunk is. A lassan már

bírói ítéletek bemutatásáról tiszti ügyészi jelentés. — 7. Az alvárosi nőtanitói állomásra pályázók kérvényeik bemutatásáról jelentés. — 8. A nagy adót fizetők névjegyzékének 1882. évre leendő kiigazítása és a választott képviselők kisorsolása iránti intézkedés tárgyában jelentés. — 9. Városi képviselő Vitt Manó ur indítványa — a járdáknak négyszögü kövekkel leendő kirakása iránt. — 10. Meiszner Rudolf és érdektársainak — a heti vásáron kívül eső napokon a rőfös portéka árulásnak a közpiaczoni szabályozásairánti kérelme.

— 11. Monszparth József kérelme — az országos vásári sátorállitási jog bérbeadása iránt. 12. Steiner József kérelme — a korona vendéglő utáni béróvadéka visszaszolgáltatása s az ellene folyamatban levő per beszüntetése iránt.

— 13. Az 1882. év alatt megtartandó országos vásár határnapjai iránti intézkedés tárgyában jelentés. — 14. Dako- wil Miklós városi volt végrehajtónak, három havi fizetése kiadása iránti kérelme tárgyában tanácsi előterjesztés.

= Épületes látványnak voltunk a múlt heti orsz. vásár alkalmával tanúi. Ugyanis kedvtelve néztük a szakadó eső daczára Fabriczy Nándor rbiztos urat, ki egész oda adással nyomozott két már a rendőrség előtt rég ismert zsebmetszőt s fáradozását siker is koronázta, mert mindkettőt sikerült neki egyszerre elfogni, s az elfogottakat rögtön a városházára kísértette.

— Nevezett biztos úr hozzánk csatlakozván s örülve a jó fogásnak épen elbeszélni kez- dé, hogy mennyit járt kelt a nagy sárban mig e két jó madarat elfoghatta, hát a mint a sáros utczába befordulunk, kikkel találkozunk? — mint a szemünk láttára elfogott két zsebmetszővel! — S most csakugyan nem tudtuk min mulassunk jobban, a rendőrbiztos úr ámulásán-e, vagy pedig a két zsebmetsző mosollyal vegyitett büszke ar- czán, mellyel a biztos urat lenézték és semmibe sem vették? — Biz ez furcsa eset s csak a nyitjára, és megfejtésére vagyunk kiváncsiak!

= Fiakker rendezés. Ideje volna már egyszer, ha az utazó közönség érdekében rendőrségünk tenne valamit. Mert ha a vasúti és gőzhajó állomásoknál szemügyre vesszük azon fiakkernek csúfolt rozzant és piszkos alkotmányokat melybe ruha- és életveszélyeztetés nélkül nem is lehet ülni s ha halljuk azon veszekedést mely az alkudozások közben naponta előfordul, el kell szomorodnunk ezen közlekedési mizériákon, melyek városunknak csak szégyenére válnak. Szükséges volna mindenekelőtt hogy rendőr kapitányunk érintkezésbe tenné magát a fiakker tulajdonosokkal s meg állapítaná,

kihulló generatio nagy munkát végzett, a mi nagyobbra készülhet. Es ez nagy érdem, mert ez a magyar élelmességét és szívós tűrését bizonyítja; bizonyítja azt, hogy e népnek voltak fiai, kiket mi tisztelettel említsünk.

Nem akar vitatkozni a felett senki, hogy az ember nem menekülhetett az időtől, függött és függ azon az ember m i n- den érzelmével, noha ez sem önt szinara- nyat. A múlt meggondolása megajándékoz ugyan édes emlékekkel, de visszaidézi a keserű csalódásokat is. A jelen nyújt élvet de a szenvedéseket sem zárta ki sziveinkből. Édes emlékű múlt s boldog jelen, reményleni enged szép jövőt. Ha csalódtunk a múltban s szenvedünk a jelenben, — rettegünk attól, mi jőni fog. így fizet az idő, ez sorsunk. A csapások edzik az erőset, megsemmisítik a gyengét. Ez végzetünk. Egyik él az időben, a másik jobban az idővel. Egyik a szerencse kedveltje és elvész, a másik küzd az élet terheivel s boldogul. Ez ez élet játéka.

De vigasztalódjunk az Ur kegyelmének szavaival, melyet az első bűnbeesett emberhez intézett:

„Mondottam ember küzdj és bízva bízzál. “

Sietek felolvasásomat befejezni, mert látom a kimerültséget. Nem akarok visszaélni nagyrabecsült türelmünkkel, melyért fogadják végszavam előtt hálás köszöne- temet.

Ezért a társadalmi élet másik momentumáról — a lét fentartással szemben t. i. a tökélyesbülés vágyáról és eredményeiről — ha a dolog rovására is — még rövidebben kénytelenitenek szólni.

Mondhatnók, hogy az emlitett két irányú ténykedés összehatásán alapszik a világ rend egyensúlya. Ha e kettő közöl az egyik — a létért való küzdelem s ezzel

mennyi kocsira van szükség a forgalom tekintetéből, s azontúl ne adna senkinek concession meg kellene azonkívül állapítani helyben és vidékre a vitelbéreket, hogy eleje vétessék az alkudozásoknak s perpatvaroknak, Azt hisszük, ennek nem csak a közönség, de maguk a kocsi tulajdonosok is örülnének.

= Halottak estéje. Hideg, esős napunk volt Mindenszentek napján, mi sokakat visszatartott a temetők látogatásától s így csak kevesen zarándokolhattak el a halottak végső nyughelyéhez. Dalkörünk azonban a zord idő daczára éveken át elmulasztott szent kötelességét teljesítve felkereste feledhetlen honvédőink sírját, megkoszorúzta fejfájukat, s fáklyákat gyújtott emléküknek. — A lőház helyiségében gyűltek össze daláraink s fáklyákkal vonultuk onnan a honvéd temetőbe, hol a közös síremléknél „Nyugodjatok ti békével“ — kezdetű gyászdalt énekelték s lapunk szerkesztője a Dalkör nevében egy díszes koszorút helyezett az emlékre, melynek nemzeti szalagján e felirat volt: „1848-49 emlékének a kegyelet. 1881. Nov. 1.“ — Innen a Honvéd emlékhez vonultak, hol a „Hym- nuszt“ énekelték el. — Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal felemlíteni, miszerint úgy a temetőben, mint a honvédemléknél a lőegylet lámpái voltak meggyujtva s a még élő 48-asak nem csak hogy távollétükkel tündököltek, de egyiküknek sem jutott eszébe egy igénytelen koszorúval s nehány mécs világgal emlékezni meg elhunyt bajtársaikról, s ha lapunk felszólítása folytán a dalárok kegyeletes buzgósága nem keresi fel a temetőt, Honvéd emlékünk ismét elhagyatva sötétlett volna halottak estéjén, hirdetve a világnak a kegyeletien utókor fásultságát. Ez okból kívánjuk, mint már lapunkban többször felemlítve volt, hogy úgy a halottak estéjén, mint a váczi csata évfordulóján vegye a város kezébe ez ügyet s városi ünneppé tegyük e napokat.

= A „LEITHA“ bankháznak Bécs mai „Bécsi tőzsde46 czimű hirde- ésére kiváló figyelmet kérünk.

= Műkedvelőink mint halljuk a „vörös kereszt egylet“ javára a „Proletárok“ előadására készülnek. Tekintve a darab nehézségeit, különösen a nő szerepekét, czélszerübbnek vélnök ha e darabot mellőznék műkedvelőink s helyette a legújabban nagy tetszésben részesülő „C zi fr a n y o m o r us á g“-ot tanulnák be.

= A ,,Dalkör64 ma d. u. 3. órakor tartja a színházteremben alakuló közgyűlését a következő tárgysorozattal: 1. tisztikar alakítása, 2. a működés újból megkezdése iránti intézkedés, 3. esetleg indítványok.

== Fimaradt szinelőadás. Múlt számunkban örvendetes hírül hoztuk, hogy a kath. legényegylet a Szt. István szobor javára mai napon a „Toloncz“-ot ismételten színre hozza. Ma azonban sajnálattal vagyunk kénytelenek constatálni, hogy az előadás elmaradt. Úgy halljuk azonban,

karöltve a hatalom vágya, mely úgy az egyesekben, mint a társadalomban megvan — túlsúlyba jő, ez egyeseknél úgy mint társadalmaknál ugyanazon törekvésekbe ütközvén, viszályt, rázkódást szül. Mily eredménynyel? Ezt a másik tényező határozza meg, mert e harezban a győzelmet a kultúrában tett haladás dönti el.

Isten engedje a sokat szenvedett magyar nemzetnek s minden napszámosának e gondolatot nemcsak megérlelni, de vele soha nem feledtetve áldja meg a jövőben is a munkaszeretettel, a hogyományos akarattal és jellemmel. Hogy ezen kérést hangoztassák velem, ezért kértem Önöket e felolvasó asztalkö- r é. Beteljesedése iránti reményünk aczé- lozza erőinket.

Én tudom, hogy elhangzanak innen mondott szavaim. De mást nem is vártam nem is kértem s megelégszem, ha megengedik nekem csak azon egy szavamat visz- szavonni, hogy én ezt szeszélyből irtain volna, nem úgy volt, mert én ez érzésemet ez óhajomat akartam ezzel táplálni.

Most már távozhatunk munkáinkra, gondolva még utunkban hazánk nagy szellemeire, emlékezve Széchényire, ki e munkában legtöbbet segített nemzetünknek, ki felfogta láng elméjével, hogy a kulturális törekvéseknek a társulás képezi alapját, ki alkotott egyesülteket, mert nem feledte hogy Concordia res parvae crescunt, dis- cordia maximae dilabuntur. Ki vagyonával áldozott a közügynek, hogy élvezzük — mi, ki buzgóságával buzdított, tekintélyével hatott, ki tudta, hogy mi a kulturnéppek kel övezettek csak úgy tarthatjuk magunkat ha velők ebben lépést tartunk, ki érezte, hogy elérkezett az ideje, midőn a létért való küzdelemben sok vagy éppen minden törekvés összpontosul, ki legjobban belátta hogy az egyesülés hatalom. Tett

hogy a farsang alatt terveznek e czélra egy előadást, mely alkalomra uj darabot fognak betanulni. Műkedvelőink is fel fogják karolni ez eszmét s ha már városunk mint Szabadka városa 1000 írttal, nagyobb összeggel nem is járulhat a szobor alaptőkéjéhez, egy műkedvelői előadás jövedelme által akarják leróni első Szent királyunk iránti hála kötelmeinket.

= Kőszívű gyermek. A törökhegyi szőllőkbe járók már napok óta beszélnek egy ottani kunyhóba zárt öreg asszonyról, ki hetek óta lakattal zárt ajtók mellett küzd az éhséggel és hideggel. Mill man n G é z a polgártársunk e hir hallatára péntek délután egy városi rendőrrel kiment a hely színére és a mondott kunyhóban csakugyan ott talált kívülről lakattal és zárral bezárva egy szegény 70 éves öreg nőt — egész Ubryk Borbálára emlékeztető állapotban. Miután pedig kívülről az ajtót fel nem feszíthették, a szerencsétlen nő csak a ros- télylyal zárt ablakon át panaszolhatta el nyomorúságát. A szegény nő ugyanis szüret óta volt bezárva a szőllö hegyen — és csak is minden harmadik napon kapott valami kevés ételt az ablakon át egyik unokájától. A legborzasztóbb az esetben az, hogy tulajdon leánya zárta be őt a kunyhóba, hogy igy az éhség és hideg utján hamarább érje őt el a halál. Az esetről jelentés tétetett rendőrségünknél, de ez a helyett, hogy a helyszíni szemle utján megállapította volna a gaztettet, egyszerűen beérte azzal, hogy a holló szivű gyermeket felszólította az agyonsanyargatásra szánt szülő kieresztésére. A hasontetteknek ilyetén megtorlása után azután ne csodálkozzunk az erkölcsök elvadulásán és sülyedésén.

= A múlt liő 25-cu Gyulafy színész család javára rendezett műkedvelői színi előadás eredménye következő vala: 1. Bevétel eladott jegyek után 57 frt 40 kr. — Felülfizetések után 3 frt 50 kr. Ösz- szesen 60 frt 90 kr. — 2. Kiadás nyomdaköltség 6 frt. — Előadási engedély 3 frt 50 kr. — Világítás 3 frt 59 kr. — Zene

4 frt. — Szolgálat 1 frt. — Fodrász 80

kr. — Összesen 18 frt 89 kr. — Ezen kiadási összeget levonva a bevételből maradt tiszta jövedelem 42 frt 1 kr. — mely a szűkölködő családnak átadatott.

= „Itt volt Fsaucla.46 Ez a felirat volt olvasható az iparbank folyosójának falán Csütörtökön reggelre, s ugyancsak megijesztő a háziakat, miután valami hires rabló főnök nevét sejtették a feliratban s az elő - vigyázati rendszabályok is megtétettek, mi nem is egészen fölösleges a mai rabló eseményekkel telt időben. Mi ugyan azt hisszük, hogy valaki csupa tréfából irta a falra ama mondatot, mert alig hihető, hogy egy rabló előre bejelentse jövetelét.

Felelős szerkesztő s kiadótulajdonos:

ifj. VARÁZSÉJI GUSZTÁV.

erejének érzetében monhatta : Magyarország nem volt, de lesz.“ kívánjuk, hogy látnoki szellemben mondta légyen azt. Ezért sohasem vessük meg azt az eszmét, melyet ő képviselt: az egyesülés eszméjét.*)

Ezzel, be végeztem volna néma felolvasásomat, melynél mindnyájan hibába estünk. Hibába én mert előbb véltem haliam az ítéletet e sorokról, mint azt megírtam; hibába t. olvasóim, mert előbb Ítéltek, mintsem azt elolvasták volna.

De most sietek, Isten velünk ! kötelességem a kávéházban hiv vissza, hogy még találjam az imént beszélgetésükben általam nem háborgatott urakat és elmondjam nek- kik, hogy igaza volt mindegyiknek, de csak egy kis igaza, hogy miért csak kis- igaza azt akarta megmondani e felolvasás s ha nem találta volna meg benne valaki egy olvasásra, gazdagon meg leszek fizetve ha még egyszer elolvassa, mert bizton meg találja : a sorok közt van.

Csak egynek volt telj es igaza és ez Ö volt: Eliz nagysád, ezért most még jobban tisztelem őt és ha nem haragszik meg érte, hogy teljes igazának okát is meg mondom és ezzel érdemét a saját mértékére szállítom le akkor — akkor — Ígérem, hogy szeretni is fogom. Azért volt igaza, mert csak egy száraz tényt const a- t á 11. Ha nem haragszik ezért, megyek felemelem kövemet s gördítem tovább azon reményben, hogy nem az én kövem az, nem Sisyphusé.

Néma volt a f e 1 o 1 v a s á s ü r e s volt a tárcza, de hát Vácz viszonyaihoz abban, ez időhöz ebben alkalmazkodnunk kell. — Isten velünk !

*) E tisztünkben fáradunk mi is, azért sürgetjük a társas összejöveteleket, felolvasásokat, színi előadásokat, tornát, dalkör alakítást stb. Szerk.