Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)

1881-10-09 / 41. szám

A közönség' köréből.

Tttes szerkesztő ur!

A polgármester urnák lakásával szemben van egy, nem tudom kinek tulajdonát ’képező s ki által bérelt házikó, s annak helyiségei jelenleg magtárul használtatnak. E helyiségnek egy kapu ajtó forma nyilása épen a gyalog járóra szolgál. E helyiségben megesik néha hogy naphosszat, néha több naphosszat, szemet rostálnak; — ebben különben semmi feltűnő, ez megesik más mag- tár helyiségben is, sőt ha jól vagyok értesítve a magtár és rostálás egymástól alig ■elválasztható fogalom; és a magtáraknak egyedül az képezi árnyékoldalukat, hogy a rostálás ott oly nélkülözhetlen appendix, no de végre arról sem a magtár sem annak tulajdonosa vagy bérlője nem tehet semmit, hogy azoknak a tisztitó rostáknak oly kevéssé dallamos a megszólalásuk, s azokat megszólaltatni jogában van annak, kinek magtára s eo ipso tisztitó rostája is van ; a szomszédos lakóknak, bármily rosszul is essék e kevésbbé dallamos rostazokogás, nincs jogukban a rosta tulajdonos joga ellen egyebet tenni, mint zsebre dugott ököllel titokban befelé káromkodni. Ha én eltűröm szomszédom gyermekeinek ékteh n jaját, kakasa hangos udvarlását és kutyái konczertjét, tűrje el ő tisztitó rostám nagy pénteki zenéjét.

E tekintetben tehát a polgármester ur vis á visjának dolgai csak zenei szempontból jöhetnek kifogás alá, de jogilag nem. E vis á vis rosta tulajdonos azonban oly ravasz kiszámítással állítja föl rostáját, neki szegezve ama utczai ajtónak, hogy a polyva a gyalog járón keresztül a szekérút közepéig hinti csiklandós áldásait, és bármily szellő lengedezzék is a paradicsom utezán végig-végig-végig, a polyva a paradicsom utczai levegőnek hű kísérője marad, le a tüdőig, annál is inkább mert a kiszeleit polyva elkordása tisztán csak a szélre van bizva. Hogy sok minden féle port hintenek szemünkbe, ezt tudjuk s ebben ősi erénynyel meg is nyugszunk; de poly- vat uraim! Ez ellen tiltakozik a por ősi joga. A jó polgármester, noha e ravaszkodás vele szemben történik arról mit sem tud, mert hivatalos buzgósága oly jókor viszi el hazulról mikor még nem rostálnak, délben olykor jő haza mikor már nem rostálnak, este mikor jő már. nem rostálnak. Annak a szemtelen kérdezőnek pedig, ki az iránt kiváncsi, hogy vájjon nem látja-e a polgármester ur a polyvát; az a válaszom, hogy először azt meglátni nem is az ő dolga, hanem a rendőrségé, másodszor pedig, hogy a polgármester nappal csak délben jő haza akkor pedig már hivatalosan is úgy megéhezhetett, hogy szemei mindenféle

gekben ékeskedik a pazarul terített kerek asztalon.

A bejárattal szembe a’ la ebien fésült borotvált arczu fiatal ember ül, kinek minden vonásán meglátszik a bonvivent.

Borittas szemei szikrákat lövelnek, csontos hosszú újai közt természetes gráti- ával londres szivart tart és szomszédjával, egy szőke fiatal emberrel élénken vitatko. zik. Ez Bélteleky Adorján.

Mellette a váczi utcza egyik ismeretes alakja ül; képviselő ugyan az országházban de képét a váczi utczában hordja folyton mert ösztöne is súgja, hogy jobban illik emide. Jelszava „igen", még akkor is ha valani vig vacsorára hívják meg.

Ezzel szemben, a mint látszik, nyomott kedélylyel ül egy férfiú kinek magas domború homlokából beszél az intelligentia, szelíd tekintetéből a józan kedély; gondolatokba merülve barna bajuszát pödri mig szemei földhöz vannak szegezve, Ez Bo- bor y.

Somogy-megye küldöttsége kihallgatáson volt a miniszternél. A küldöttséggel jött Bélteleky, Bobory és még két tekintélyes megyei képviselő.

A nap nagyobb dicsőségére vacsorát redezett Adorján a „Vadászkürtben“ melyre meghívta pesti czimboráit a tivornyában és B o b o r y t.

Igyatok pajtások — szólt Adorján emelt hangulattal — a feleségem úgyis már nem sokára haza kerül aztán vége lesz már minden dinomdánomnak,

— „Igyunk — szólt Bobory ingerülten és hátra tolta zsölyeszéket — de én a feleséged egészségére iszom. Oly dolgokat beszéltél itt, melyek meggyőződtek a felöl, a mit eddig csak sejtettem ; melyek meggyőkarikát inkább látnának mint polyvát. Mhnl- a mellett a polgármester ur a sok postára járó s a gyalog járót ott nagy karikában elkerülő polgártársat lekötelezné, ba a vis á vis-t meglátná s a druszámmal közbe vágna — mert bizony jövő tavaszra szégyen szemre kizöldül a legjobban taposott gyalogjáró.*)

Fustély Marczi,

obsitos vitéz.

Csarnok.

A hitrege eredete.

Irta: Nagy Géza.

(Folytatás.)

De nem kell mindig a Szanszkrit nyelv segélyére szorulnunk. Vannak a görög my- thologiának oly részei is, melyekben még nem szakadt meg a kapcsolat a természeti tünemények elnevezése és személyesitése között. Helios isten nővére Selénó az az a nap nővére a hold, mert bábosnak nevezték a görögök a napot, és selénének a holdat. Phoibos-Apolló nővére Artemis sem más, mint a hold. Selénó testvére Éos vagyis a hajnal s minthogy a harmat holdvilágos éjjel szokott leszállói a földre melynek neve görögül Ersé, azt mondták, hogy Seléné az az a hold és Zeus, a hold által megvilágított ég leánya Ersé.

Némely elbeszélésben az egyik név alkalmazása valamely égi testre vagy tüneményre — már kiveszett a közhasználatbál, mindamellett könnyen megfej thetők ezek is.

Egy ily elbeszélés szerint Seléné a szép pásztornába Endymionba szerelmes, kit, midőn ez álomba merül, minden éjjel fölkeres. Selénéről tudjuk, hogy az rendes neve a holdnak a görög nyelvben, azt azonban már elfeledték a görögök, hogy a lenyugvó napot, mely úgy tűnt föl előttük, mintha a tengerbe merülne, egyhor Endy- mionnak az az lebukónak, vízbe mer ülőnek nevezték. A vízbe bukó nap, mely mig az égen ragyogott, az emberek és javaik őri- zője, pásztora volt, álomba merül — mi is azt mondjuk, hogy lenyugszik, s ekkor feltűnik az égen a szerelmes bold, Seléné és virraszt az alvó nap fölött.

Természetesen, hogy az Endym-regeion

*) E méltó felszóllalást azon megjegyzés kíséretében közöljük, hogy nem csak a paradicsom utczában, hanem a Gasparik utczában levő magtárban is hasonló módon cselekszenek a rostálással, t. i. neki szegezve az ajtónak a rostát a járó közönség szemeibe hajtják a port és polyvát. Ajánljuk rendőrségünk figyelmébe, hogy e visszaélést szüutesse meg, mert arra való az udvar, hogy ott rostáljanak s nem az utczát beszemetesitve, a járó-kelőket bo- szantsák. A szerkesztő.

ződtek, hogy nem tudod, vagy nem akarod megtudni mi az asszony. Ha nem hallom kifejezéseidet, nem avatkozom családi életed belvilágába; ha nem ismerném nődben az asszony ideálját, nem zavarom a vig kedvet ily komoly szókkal ; ba nem tudnám mennyi fájdalmat tűrhet az asszony, ha ideál, mennyit tűr nőd mert ő az, úgy még mindig hallgatok: de igy üde arezrózsáit elveszi szenvedése, mit könnyelműséged okoz; szűzies kedélyét megmételyezi a tivornyában örömét lelő életmódod.

Avagy azt hiszed, nem tűnt még fel, hogy a fürdőidény már rég elmúlt és nőd még mindig Reinhardsbrunnban van ; nem tünt-e fel, hogy lehetőleg távol tartod nődet, csakhogy pazar dőzsöléseidet zavartalanabbal folytathasd?

Barátom! légy már egyszer férfi hagyj fel eddigi rút orgiáknak szentelt életeddel mert igy tönkre teszed egykor virágzó családod jövőjét tönkre teszed a legnemesebb asszony kedélyét, tönkre teszel egy iíju munkaerőt magadban, melylyel különben hazánknak jobb és nevedhez méltóbb szolgálatokat tehettél volna. Ürítem poharamat feleséged egészségére — üdvére.“

Midőn Bobory ezen a meggyőződés hangján és férfias lendülettel mondott toast- ját végezte, mindnyájan kiitták szótlanul poharukat.

Az eredeti vig kedv eltűnt, a társaság szétoszlott melynek egyike másika talán megtört öntudattal mondta el a „mea culpat.“

Másnap kora reggel egy szolga levelet hozott Boborynak.

Adorján névjegye volt a következő sorokkal:

— „Kedves Palim! Ma hajnalban elcsalás azon görög törzsek közt keletkézbe- j tett, kikről a tenger nvugotra esett. A I kik Hellas keleti részében laktak, nzok nem a tenger habjaiba merülni, hanem onnan kiemelkedni látták a napot s azért azt mondják, hogy a felkelő nap a tenger habjaiból született s elnevezték anadyomenének az az fölmerülŐnek s a tenger habjairól (görögül: aphros) Aphroditének.

Nincs gyönyörűbb látvány, mint a napkelte tengeren. Ezért lett Aphrodité a szépség és szerelem istenasszonya.

Ez a látvány keltette fel a görögökben az ösztönt, hogy összehasonlításokat tegyenek a reggeli fény különböző szépségei közt, a szerint a mint azt a száraz földön vagy a tengeren szemlélték s a mint a kora hajnalra vagy a napkeltének pillanatára gondoltak. Az ilyen összehasonlítások mély benyomást gyakoroltak a természeti tünemé nyele hatása iránt úgy is fogékony görögök képzelő tehetségére s nyomot hagytak my- thosukban is.

Péleus és Thetis lakodalmán Erisen vagyis a viszálykodás istennőjén kívül minden isten jelen volt. Eris, hogy bosszút aljon kimaradásáért, egy arany almát dobott közéjük, melyre az volt írva, hogy a legszebb istennőjé legyen. Héra, Aphrodité és Athéné tartotta magát legszebbnek s midőn nem tudtak megegyezni, a trójai király fiát, Parist, ki akkor Ida hegyén juhait legeltette, hívták föl bírónak, Paris Aphroditének ítélte oda az arany almát.

Athénéről és Aphroditéről már tudjuk, hogy azok alatt eredetileg a reggeli fényt értették a görögök és pedig Athéné a kora hajnalnak, Aphrodité pedig a tengerből fölmerülő napnak volt, a neve. Héra is, ki a mythologia szerint Zeus nővére és felesége vagyis a világos nappali ég társa volt, egy másik elnevezése a hajnali fénynek. Mint a Zeus, Athéné, Daphne, Phoibos sat. nevek, ez is aniivit jelent, hogy fényes tündöklő s egy eredetű a nap nevével, a LT éli - osszál.

ITa tudjuk, hogy a három istennő, Aphrodité, Athéné és Héra alatt tulajdonkép a különböző viszonyok szerint felfogott hajnali fényt kell értenünk, megtaláltuk a rege nyitját is, mely a három istennő a fölötti vélekedéséről beszél, hogy melyik közülük a legszebb. Legszebb Aphrodité, a tenger habjaiból kiemelkedő nap fénye.

(Folyt, köv.)

Újdonságok.

= Királyunk néviaapja alkalmával e hó 4-én Püspökünk Ő Exc.ja tartotta fényes segédlettel az ünnepélyes isteni tiszteletet a székesegyházban. A misén az öszutaztam Reinhardsbrun n b a nőmért. Öt nap múlva otthon vagyunk ;

Csókol legjobb barátod“

Öröm sugárzott Bobory arczán, midőn e sorokat olvasta, mert hisz ezek talán két ember boldogságát jelezték:

Hat év múlt el . . . Béltelek régi urát kapta vissza. Morenhofftól Adorján vette meg családja ősi birtokát.

Terebélyes angol kert közepén áll kis dombon az úri lak ; tornáczába széles szabad lépcsőzet vezet fel, mely előtt pajkosan csattogtatja kristály vizét a szökőkút a fűzfák által szegélyzett tóba.

Szolga vezeti a nagy terembe a vendéget. A háziurat múlt héten választották meg országgyűlési képviselőnek, most vig társaság üli meg az áldomást.

A háziasszony, B ó 1 t e 1 e k i n é, bájos termetével és még bajosabb mosolyával el ragadja vendégeit ; sürög forog a cselédség között rendel, utasít mig ruhájába Irén- k e kapaszkodik, mögötte meg a kis Pali szalad és szüntelenül abból a jó kalácsból kér, mit a mama most vitet az asztalra.

— „Ugyan kedves Jolánom, kifáradsz majd, az Istenért még megbetegszel, aztán mi hasznod lesz vele,“ — igy inti Adorján nejét, ki csakhamar szót is fogad az ő kedves Dórijának.

— „No már nem megyek el, no te kis bobó“ — szól Jolán és megcsókolja férje homlokát.

Mellettök meg egy férfi ült, ki oly kellemmel nézte mindezt, és alig vette észre midőn a háziúr felállt és poharát kezében tartva igy szólt:

— „Kötelességem és hálaérzetem unszol, hogy neked, kedves Palim megköszönszos városi, járásbirósági és szolgabirói hivató személyzete, a siketnéma intézet tanárai, a fegyház hivatalnokai, a helybeli honvéd huszárság tisztikara s egyéb hiva. tálaink képviselői jelentek meg.

= Ha józás. Október 15-ikétöl a hajóközlekedésben változás áll be a mennyiben a bécsi hajózás megszűnik s az eddig Sző- nyig járó hajó csak Esztergom és Budapest között fog közlekedni.

= Itegényvilág. A Róvay Testvérek által kiadott jeles vállalatnak immár második évfolyama indul meg. Legelső regényíróink csoportosulnak a vállalat köré. Olcsóságánál fogva mindenki által meg szerezhető. Száz aranyos pályázatot is tűzött ki, melyre 8 eredeti regény érkezett be. A vállalatot, mely kiváló hazai és külföldi irók müveit közli, a minden szépet és jót kedvelő olvasóknak ajánljuk. Egész évre ötvenkét füzet ára hat forint. Előfizetéseket elfogad a Ré- vay Testvérek ezégje Budapesten, és Deutsch Mór Váczon.

= Szfuelöadás. Ma adatik elő a helybeli kath. legényegylet tagjai által Tóth Edének kitűnő népszínműve ,,a toloncz.“ Az előadás jövedelme az egylet czéljaira fog fordittatni s igy reméljük hogy közönségünk tömeges megjelenésével fogja az előadás jövedelmét szaporítani s hogy a buzgó szereplők áldozatkészsége s fáradozása a közönség elismerésével fog találkozni. A betanítás érdeme Lobi urat illeti, ki nem leiméivé semmi fáradságot, mindent elkövetett hogy az előadás sikerét biztosítsa, s a főpróba után ítélve, közönségünk egy oly élvezetes előadásban fog részesülni, mely dicséretére válnék bármely jó színtársulatnak is. A főszerepek igen jó kezekben vannak. De nem akarjuk az illúziót elrontani azzal, hogy eláruljuk előre a szereplők összevágó, szabatos működését, melyről a közönség az előadás alatt tudomást szerezhet magának. Megemlítjük még, hogy az előadás után tánczmulatság is terveztetik, ha tánezolni óhajtó tánezosnők és tánezosok elegendő számmal lesznek jelen az előadáson.

= Magyary Ferenc* „A teremtés korszaka és a jelen“ czimmel, természetkedvelők, mezei gazdák, iparosok számára, gyakorlati közleményeket a múlt és jelenből, adott ki, mely 5 füzetben megjelent művet melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az öt füzetes mű ára két forint. Megrendelhető szerzőnél. Budapest, reáltanoda utcza 19. sz.

= Veszélyes épület. Említettük

már lapunkban, hogy az uj soron tavaszszal a viz által megrongált házak közül néhány még ma nap is úgy áll összedöléssel s igy veszélylyel fenyegetve az arra menőket. Az egyiknek kéménye úgy áll magánosán égnek meredve, hogy az ember azt sem tudja,

jem tanításaidat, mert a mi ma vagyok, a mivé lettem, azt neked köszönhetem. Te mondtad meg nekem, hogy az én kedves feleségem ideál; — igazad volt. Pályám további menetét tőle tanultam, kitartást, tőle tanult nemes öntudatot már-már ros- kadó kedélyem. Fiamat nevedre kereszteltem, soha se legyen belőle becsületesebb ember náladnál. Áldjon meg az Isten, őrizd meg továbbra is irántami nemes barátságodat.“

Egy magas öreg úr állt felt miután Adorján bevégezte szavait, végig simi- mitotta ősz szakálát és tört hangon következőket mondá:

„A mivé nem tudtam én, az atya, nevelni fiamat, azzá nevelted te, nemes férfiú; fogadd köszönetemet Szegény hazánkban nem egy ifjú van, ki olyan mint Ador- jjá n o m volt, de kevés fiú van, ki olyan barát minő te. Adja a mindenható Isten, hogy szeretett hazánk sok ily férfiút neveljen ; kevesebb lesz akkor az idegen föld- birtokos, virágzóbb lesz akkor a fiatalság.“

Bobory annyira meg volt hatva, hogy pár szót sem tudott rebegni.

Jolán örömkönnyeit törülte le, mig mellette egy éltes kövér asszony nagyot sóhajtott — Dar vasyné volt, ki elgondolta magában, hogy hát mégsem elég az üdvösséghez egyedül a protectio, mert az ő kedves férje biz még mindig csak — semmi. Ott ült nyugodtan egy karszékben és talán a dolgok furcsaságát bámulta.

Következetes a természet, az ember munkája sem terem gyümölcsöt, ha melegítő napsugár nem éri. . .

S. Sándor.