Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-09-18 / 38. szám
fog elmúlni az ezredik év melyet más nemzetek a legnagyobb fénynyel ünnepelnek meg maradandó emlék nélkül. Karoljuk fel tehát városunkban is a szent István szobor ügyét. Járuljon kiki tehetsége szerint az adakozásokhoz; a szegény ember garasa egyenértékű, a gazdag aranyával, mert egyenlő szivvel adatik. Az adakozásokat, bármily csekélyek legyenek azok, lapunkban nyugtázzuk, s a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhei fogjuk származtatni. A nemes eszmének azon városban, mely a szent István által alapított első 10 püspökség közé számítja magát, nem szabad eredmény nélkül elhangzania! A lőegylet Mária névnapi tánoz- mulatsága és a dijlövészet. Kissé szeles, de azért derült időnk volt Mária napján s igy mindnyájan örömmel gondoltunk arra, hogy a lőegylet esti táncz- mulatsága pompásan fog sikerülni. Úgy látszott hogy az egész város szine java találkát ad egymásnak estére a lőház termében mert bárkivel beszéltünk, mindenki azzal vált el tőlünk „viszontlátásra a bálon.“ Reményünkben azonban már kissé megingatott azon hatalmas mennydörgés mely déli 12 órakor derült égből meg remegtetó a levegőt. Voltak, kik e menydörgést annak magyarázták, hogy a Polgármester úr az idén elfeledkezvén a hétkápolnai nagy mise alatt a szokásos mozsárlövéseket megtétetní, maga az ég utánpótolta azokat. Este felé 1ja 7-kor az ég ismételte a menydörgéseket, s egy hatalmas vihart zúdított városunk fölé. A villám csak úgy czikkázott, az eső patakokban ömlöttt alá, — s a vihar borzasztó fenségességét emelte egy érdekes tünemény minőt eddig nem volt alkalmunk látni. Az egész láthatár el volt borulva csak nyugaton volt kissé szabadon az ég, honnan a lenyugvó nap sugarait a sötét felhők alá szórva, az egész várost és vidékét egy bizonyos kisértetszerű fónynyel vonta be. Sokakat ott ért a vihar már a lőház- ban, s az idő borzasztóságára gondolva, mindenki azt hitte, hogy már a bált is elmosta az eső, 8 annak megtarthatásáról már a rendezők le is mondtak. félve köté lelkemre, hogy el nem mulasz- szam a rendeletek hű teljesítését; —vagy ha olykor, ott ama karos-székben ülve, alvónak tettetém magamat s figyeltem rá a mint szemeit hosszan nyugtatta arczodon — ha ezt mind láttad volna, bizonyára felolvadna a szivedről a jégkéreg s nőgyülölet- tel telt szived ez angyal körében megtisztulna s én hiszem is, hogy tökéletes felgyógyulásodig többször lévén alkalmad vele társalogni, át fogsz alakulni s talán kigyógyulni lelkileg; — adja az ég hogy reményem teljesüljön!" — „Hadd el barátom — válaszolám én — s ne igyekezzél felújítani keblem sebeit, melyekre már a közönyösség jéghideg takarót kezd boritni. Ismered nézeteimet a nőkről, mely keserű nézeteket s tapasztalatokat oly nagy áron, szivvéremen szereztem. Ne igyekezzél megváltoztatni nézeteimet; hiába fáradnál, az óhajtott czélt úgy sem érnéd el. Azt említed, hogy Szeréna érdekkel, részvéttel s fájdalommal viseltetett sorsom iránt? Meglehet, nem vonom kétségbe, mert hisz a nők előtt, mindig bizonyos érdekes tényként tűnik föl, egy beteg férfi ápolójának lenni. Ez az és semmi egyéb mit te oly ábrándos alakban festettél kép- zelmed elé. Hiába óhajtod édes barátom, szivemet felmelegiteni s valaki iránt érdeklődésre bírni. Legyen bár e hölgy, mint ecseteléd, oly jó, oly szende, mint az ég angyala, de azon nézetemet még sem képes megváltoztatni, hogy ő is Éva leánya . . — „óh, barátom, ne Ítélj igy felőle mielőtt nem ismered őt“ — feleié Gyula és még sok más dicsérőt beszélt Szerénáról, de mindez hidegen hagyott s nem olvasztá fel szivemről a csalódás jégkérgét. Felmerült ugyan elmémben egy alak, melyet lázálmaim alatt gyakran látni véltem fölóm haS nem is volt remény a bált megtarthatni, miután 9 óráig egy tánczosnö sem jelentkezett. Azonban kellemesen csalatkoztunk, mert 9 óra után az egymást érő fogatokból kiszálló szebbnél szebb hölgyeket alig győztük bevezetni. Hiába! a mi hölgyeinket még a zivatar sem képes meg akadályozni tánczkedvükben s bebizonyították, hogy sokkal kitartóbbak mint fiatal tánczosaink, kiknek nagy része ez este távollétével tündökölt. Nem hihetjük, hogy a vihar ijesztette el őket a mulatságtól, mert hisz mi kell a frakk megőrzésére? egy felső kabát, a klakk fölé egy esernyő, a lakk-ot pedig zsebben is el lehet vinni s igy semmi kár nem esik a báli toiletteben. — Ez okból megérdemlik a jelen nem volt fiataljaink, hogy hölgyeink jól megjegyezve őket, más alkalommal bosszút áljának rajtok s ne tánczoljanak velők. Bizony meg is érdemlik, mert Ők voltak okai, hogy a jelenlevő fiatalok nem győzve a sok tánczot, a sok szebbnél szebb tán- czosné sokszor tánczos hiányában szenvedett. S nem is csoda aztán, ha hölgyeink panaszkodnak, s azt mondják hogy pesti fiatalok nélkül nem mulathatnak jól. * $ * De azért volt kedv és vigság. A szemek a csiPárok fényénél is szebben ragyogtak s a mosolygó arczok nem egy fiatalunk szivét hóditák meg. S igazán sajnálhatja az, ki nem volt jelen, hogy mindezektől meg fosztotta magát. A második négyest tánczosok hiányában csak 34 pár tánczolta. * * * A jelenvolt hölgyék közül a következők neveit diktálta be jegyzőkönyvünkbe a szün- óra alatt egy kis szőke. Csögl Karóla, Oláh Iza (Budapestről), Andrássy Jolán, Krene- dics Erzsi, Ernyey Gizella (Budapestről), Balogh Ida, Cseko-Rákóczy Rozika, Bognár Emma, Fabriczi Malvin, Reitter Faula, Fedor Juliska, Regele Giziké (Budapestről), Török Rózsa, Torday nővérek, Tragor Emma, Filzer Etel, Filzer nővérek, Petter Linka, Jakabovics Ilka, Váczi Hermin, Jeszenszky Ilka, Tonnhauser nővérek, Krach Erzsiké, Zatocsil nővérek. — Szabó Gézáné (Budapestről), Tomka Miklósné, Torday Józsefné, Krenedics Ferenczné, Korpás Pálné, Korpás Mártonná, Korpás Jánosné, Raab Lajosné, Mikuska Ferenczné, Csögl Mátyásáé, Prokop Károlyné, Eberl Bernátné, Cseko Pálné, Schmidt Jánosné, Ernyey Kálmánná (Budapestről). — Oly sorrendben közöltük a neveket, a mint azt szép kis szőke munkatársunk nekünk bemondotta, s nem akartunk azon változtatni azzal, hogy betűrendbe jolni, de ez arcz inkább hasonlított a hűtlen Jolán arczára, mint más idegenére. Ejh ! félre veletek ti múlt emlékei, s ti jelen kecsegtető alakjai! — A csalódás által ütött sebét a szívnek, nem hegesztheti be senki és semmi, csak a közönyösség vonhat rá ideiglenesen vékony kérget, mely azonban nem gátolhatja meg azt hogy a seb olykor ki újulván, ne vérezzók. Nem hegeszti azt be teljesen más, csak talán az idő, mely a szív sebek legjobb s egyedüli orvoslója. (Folyt, köv.) Lago Maggiore/) Ha a szép Lombardiát Olaszország koronájának nevezhetjük, akkor három gyönyörű hegyi tava: a Lago Maggiore,Lago di Como és a Lago di Garda, az arany koronának legszebb és legékesebb smaragdjai. Egy olaszországi utazás alatt kétségkívül nagyon ki lehet fáradni. A templomok, színházak, paloták, képtárak, szobor gyűjtemények, múzeumok stb. egyaránt igénybe veszik időinket, szemeinket és lábainkat. Nagyon örültem tehát, mikor az olasz városokban szerzet ismeretek fáradalmát a zöld színű tavaknál kipihenhettem s magamat ismét az anyatermészet ölelő karjaiba vethettem. ó a szép hegyi tavak ! Lehet-e ezeknél még valami szebbet képzelni a természet ölén? A hegyi folyamoknak amúgy is tiszta *) Mutatványul Virter Károly „üti képek Olaszországból“ czimii müvéből, mely múlt hóban került ki sajtó alól, s megjelenése idejekor lapunkban is ismertettük s ajánltuk olvasóink figyelmébe. A vonzóan irt két kötet ára 2 írt, kapható szerzőnél Zomborbaa. szedjük, nehogy a kis szőke megnehezteljen kontárkodásunkért s jövőre ez ok miatt megtagadja szakértő közreműködését. * * * E névsor azonban korántsem teljes, mert bizony sokkal többen voltak ott jelen. A kinek a neve ki talált a névsorból maradni, legyen elnéző irántunk s ne haragudjék, mert bizony annyi a sok szép lány Váczon hogy lehetetlen valamennyit név szerint ismerni. * * * A bálon nem volt cotillion, de volt helyette a sokkal egyszerűbb és szívesebb hölgyválasz. Nem ragyogtak papír érdemkeresztek a tánczosok mellein, de hölgyeink előtt annál nagyobb érdeme volt a tánczo- soknak, s oly kapósak voltak, hogy igazán meg kelle szökni soknak a szép tánczosnők ostroma elől, mert némelyik jó „dreischritt“ tánczost majd szét tépték hölgyeink. A mulatság a hajnali négy órával végződött s kedves emlékkel oszolt szót a tánczosok serege. * * * Másnap reggel volt a dijlövészet folytatása. Délben társasebéd tartatott, melyben csak mintegy 15-en vettek részt, mely csekély szám annak tulajdonítható, hogy az aláírási ivet csak a bál estéjén köröztették, 8 igy sokan nem is tudtak a tervezett társasebéd felől semmit, kik talán óhajtottak volna benne részt venni. A dijlövészet esti 6 órakor fejeztetett be. Az első dijat egy aranyat, s a másodikat egy tallért Serédy Géza úr nyerte el, a harmadik és negyedik díjra, miután két egészen egyforma lövés volt, újra lőttek s igy a harmadik dijat, egy olajnyomatú aranykeretű képet, Pro hás z- ka János úr nyerte el, a negyedik dij pedig, egy ezüst forint Emerich Lajos úrnak jutott. Végre az ötödik dijat 25 drb szivart Serédy Géza úr nyerte el. A dijak kiosztása után nagy áldomás következett, mely alkalommal számos felköszöntő is mondatott, s Götzel István úrnak a következő tartalmú sürgöny menesztetett: „ Götzel úrnak Budapest a Függetlenség szerkesztőségében. Fogadja nagyrabecsülésünket hazafias eljárásáért, kívánjuk, hogy példája lelkesítse hasonló tettekre hazánk minden hű fiát. A váczi Mária névnapi dijlövészetben részt vevők.“ * * * , A dijlövészet iránt egyátalában nem nagy érdekeltség mutatkozott, s a győzőkön kívül alig egy-két egyén tett nehány lövést. Igazán nem értjük, mért viseltetnek a lőegyleti tagok oly nagy részvétlenséggel a lövészet iránt. Hol vannak azok a régi vize, kristály-tisztára szűrődik le a nagy kő medenczében zöld hegyek alján. A zöldes-kékes kedves hegyi tó szép színét és tiszta fényét, festő híven nem tette még vászonra. A tó vizének szine, a nap állása és a felhők járása szerint változik. És milyen az élet eme tavak mellett! Azt sajnálom, hogy nem lehetek mindig a szép hegyi tavak mellett. A nagy gőzösök alig győzik czipelni az embereket, kik az egész földről ide seregeinek. A gondot mindenki vagy hon hagyta, vagy a szegre akasztja ha e tavakhoz jön. A hegyitavakon csak élvezni, csak gyógyulni lehet, a bánatot pedig sehol sem lehet jobban mint itt — felejteni. Ki bánatában a természet szebb pontjain keres vigaszt, bizonyára meg is találja azt. A természet rejti keblében ama balzsam cseppeket a melyek írt és enyhet adnak. Ha a természet gyógyítani képes, vigasztalni is tud. Mindezt igen jól tudják az emberek. A kedves hegyitavak mellé építik kastélyaikat, villáikat, a tavak mellé alakítják legszebb kertjeiket. Milánóból egy kedves társasággal utaztunk Aronáig, hol gőzösre szálltunk, hogy a hosszú Lago Maggioren végig menjünk, azután egyik kiváló szép pontján megállapodjunk, gyönyörködni a szép tóvidékben, a zöld hegyekben, a kékesbe játszó zöld viz- ben s nézni azt a folytonosan nyüzsgő életet melyet az idegenek itt kifejtenek. Alig hagyta el gőzösünk a partot, azonnal szembetűnt a 34 meter magas réz szobra Borromei Sz. Károlynak, ki Aronában született (1538). Gőzösünk halad, tünedeznok a partok napok, mikor délutánonként folytonosan hangzottak a lövések? Hisz a sportok egyik leghasznosabbja a lövészet, edzi a kart, élesíti a szemet,, fejleszti a bátorságot. S mi ezt elhanyagol juk. Pedig mind a háromra, mindnyájunknak szüksége van. De nem akarunk e rovatban i vezérczikkezni, csak azon óhajjal fejezzük be sorainkat, vajha belátnák polgártársaink a lövészetben való gyakorlásnak fontosságát s a jövőben tömegesen próbálnának sikert a lövészet terén. Csarnok. A hitrege eredete. Irta : Nagy Géza. Ki ne ismerné a görögök vallását és < mythologiáját, ezt a költőisége mellett is annyi rút és alantas vonásokkal bővelkedő rejtvényt, melynek megmagyarázása az ókortul kezdve a mai napig oly sok kiváló elmét foglalkoztatott? Ki ne hallotta volna Oidipus megható történetét, kit a i végzet még születése előtt iszonyatos büntettek elkövetésére kárhoztatott, melyeket i el nem kerülhetett! Ki ne tudna a kegyetlen apárul, Kronosrul, ki saját gyermekeit j falja föl, vagy Tantalosrul, ki az isteneket 1 gyermekei húsával vendégeli meg? Ki ne ismerné a görög istenek nagyon is emberi gyarlóságait, Zeusnak vagy Aphroditének szerelmi kalandjait, Héra féltékenységét, Hermes csalárdságát, Phoibos-Apollónak a i szegény Marsyason elkövetett kegyetlenségéhez hasonló lovagiatlanságait, egymás közti viszálkodásaikat s ezeknek kicsinyes okait ? És ki ne érezné, a ki egy kissé gondolkozni tud, azon visszás hatást, melyet e minden mélyebb erkölcsi alapot nélkülöző vallásnak ilyen, a hellén műveltséggel sehogy ki nem egyeztethető alantas foka gyakorol reá ? Érezték ezt a görög bölcsészek és gondolkozók is, Sokrates, Platon, Aristoteles és mások, s megkisérlették vallásuknak és isteneikről szóló regéiknek valami észszerűbb magyarázatot adni. Egy része a felvilágosodottabb helléneknek a régi költők, Homeros és Hesio- dos költeményeinek állitá az egész görög mythologiát. Mások, köztük Sokrates is, allegóriáknak tekintették, melyekben régi természet bölcselők közölték a néppel a természet titkait. Voltak olyanok is, kik az istenekben embereket, rég elhalt s érdemeikért haláluk után istenek gyanánt tisztelt királyokat és hősöket kerestek. Mindegyik magyarázat elég tetszetősnek látszik, mindegyikben van valami va——M——i—MM———ÉÉÉMi B délről, hogy éjszakról újakkal, szebbekkel váltakozzanak. Minden pont egy-egy megragadó szép vidék, hol érdekes volna maradni, minden falu, minden városka a tó szélén maradásra int; így van ez végig, a gőzös 60 kilométernyi egész utján míg a hajó orra Lo- carnonál a svájczi parthoz ütödik. Átellenben regényesen fekszik Magadi- no, hol a Ticino a tóba ömlik. Svájczi utamra kedves volt a visszaemlékezés. Szép képekben víg jelenetekben ujult az meg képzeletemben. Jártam ón már közel erre, vágytam akkor ide át, vágytam most meg vissza. Az úgynevezett Borromei szigetek egyikén állapodtunk meg ezután, melyet Isola Bellá-nak hívnak kitűnő szépségéért. Hogy pedig valóban méltó is az elnevezésre, azt azonnal láthatjuk, mihelyt partra tesszük lábunkat. A még mindig gazdag és tekintélyes Borromeo családnak, körülbelül a tó hosz- szának közepén s ott, hol legszélesebb a tó, i négy sziget van: az Isola Madre, Isola de; Pescatori, Isola S. Giovanni s a legelőbb említett Isola Bella. Egyik ős: Vitaliano Borromeo, a tóból ! csupaszon kiálló sziklatömbre annyi földet hordatott, mennyi szükséges volt egy szép kertnek előállítására, így jött létre a szép sziget. Hegyi tó közepén zöld sziget kastélylyal és díszes parkkal, szép kilátással városokra, falucskákra, gyakorol reánk annyi hatást, hogy ne feledjük egykönnyen el a szebb jeleneteket. Palanza szép sétányával a közel átellenben, Laveno messzebb látszik kikötőjével, melyet egykor Ausztria maga számára — illetőleg ajándékban másnak — erősített meg.
