Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-09-11 / 37. szám
III. évfolyam. 1881. 37. szám. Yácz, szeptember 11. Í881. VACZIKOZLON HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Évnegyedre.........................1 frt BO kr. házhoz hordással vagy póstai szétküldéssel. Egyes szám ára 13 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. . Nyilttér sora...............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők ; Yácz; Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Jíévíelen közleményeket figyelembe nem veszünk. Itérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Mária neve napja. Mária Magyarország Pátronusa. lézerekre menő ember látogatja meg nai napon városunkat. Nem kis do- og, mikor ezer meg ezer emt^er egy ►r zél felé, egy eszme bálványozásáért, lapok hosszáig, fárrad, izzad, fázik, izik, szenved, koplal és nyomorog. Nincs vonzóbb, nincs megraga- lóbb alakja á lét mindenségének, mint íz eszme. Az eszme, mint a régiek tartották, steni szikra, melyet Promaetheus ho- ,ott a csillagos ég urától az emberiség zámára. Még bölcsőjében ringott az ifjú emberiség, midőn az eszmét, az isteni ;zikrát, megismerte. Akkor még az ember ember-tár- íát ellenségének tekintette, nem embernek ; akkor még társadalomról, álamról, jogról, törvényről szó sem leleteit. Az volt a jog ura, aki erősebb rolt. A hősök korszaka kezdődött kkor. De mikor az ember az eszmében i legeszményiebbet, az Istenség esz- néjét, felismerte, akkor már az erő- ebb jogán kívül, az eszmejogát is íszelgette. Megkezdődött a társadalmi kö- ök alakítása. Alapja volt a család. A családi :örben ismerte fel először az ember ízt, hogy az ember ember-társára van utalva. Több család összetartása adta ilapját a törzs létjogának. Egy-egy örzs képezett egy nemzetséget, egy íemzetség-törzset, több ily nemzetség- örzs egy nemzetet, egy népet. Ekkor dívott a törzsfőnök kor- zaka. Az ember hiszékeny, hitt, bi- ;ott egy ember képességében, tehetségeiben, és azt tartotta jognak, törvényiek, amit a törzs feje, az ő főnökjük parancsolt. Ily törzsfőnökök alatt egyesültek ipáink, midőn Magyarország meghó- litására a vérszerződés megkötése lkaiméval egyesültek. Első királyunk volt István, ki a pogány vallást elhagyva, egy eszmét orgatott fejében, egy nagy eszmét, az ikkor nemzetség-törzsök főnökei alatt .lő magyar népnek egy egységes nemlétté, szerves egésszé, állammá leendő eremtését megvalósítani tette fel feje- (elmi agyába. Ézen; minden magyar legvitálisabb érdekeit érintő eszme, Magyarország államiságának eszméje vezette nagy királyunkat arra, hogy keresz- ténynyé legyen. Belátta a nagy király, hogy Európa, idegen ajkú, idegen vallásu, idegen rendszerű népei között állandó, a tartóság alapját magában viselő államot csak úgy teremthet, "ha azon vallást, melyet Europa legtöbb népe magának vallott, népe között meghonosítja. Eltalálta a helyzetet. Elvképen vallotta, hogy csak különböző elemekből álló nemzet képes életerős állammá fejlődni. És ezen elv megvalósítására egyedül képes erőnek, csak az eszmét vallotta. Magyarországot keresztény állammá varázsolta. Megtanította népét az eszmére, megszerettette népével az eszmét. Czélt ért. Az eszme megtette hatását. A magyar nép rajongott az eszme után és segítette királyát az államiság tartós megvalósításában. Államiságunk megszilárdítására első királyunk a kereszténység megalapítója édes anyjának pártfogását kérte ki. Perczig sem kételkedhettünk a hathatós pártfogásban. Magyarország áll, és áll Buda, él magyar még! Jogunk, alkotmányunk áll azon elveken, melyeket nagy királyunk a vérszerzödés alapján kifejtett, és melyeknek megvédését édes hazánk Pá- tronájának jó szivébe ajánlott. Megfogyva bár, de törve nem, él magyar e hazán! Azért Máriának, országunk Pá- tronájanak neve napja, mindnyájunknak, az egész magyar népnek, egész hazánknak vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül megtartandó átalá- nos ünnepe. Ilyen nagy ünnepet ül városunk a mai napon, midőn Mária neve napját búcsúval összekötve ünnepeli. Ámde városunknak ezen nap még külön ünnep, mert azon áhitatos eszmékkel övedzett kápolna, mely városunk alatt hirdeti keresztjével a város kereszténylakóinak vallásos érzületét, épen ezen nagy Pátronának tiszteletére emeltetett. Városunk alatt emelkedettebb halmon épült azon hét kápolna, melyhez édes hazánk Pátronájának tiszteletére és vallásos üdvözletére ezer meg ezer ember mértföldekről zarándokol. Szemben ezen' vallásos áhítattal környezett kápolnával áll a szabadságért elvérzett honvédek emléke. Néma oszlopa azon rajongásnak melylyel névtelen hőseink a Mária pártfogásába ajánlott szabadságunk és alkotmányunk megvédéséért a haza oltárán vérükkel áldoztak. A véletlen hozta- egymás mellé. De ha mérnöki kiszámítás dolgozott volna is benne, szebben egymás mellé nem teremthette volna e két emléket. Ugyanazért midőn szeretett hazánk Pátronájának tiszteletére e helyen megjelenünk, ne feledjük, hogy azok, kik e kápolna körül harmincz évvel ezelőtt a hatalom golyói előtt elhullottak, azok is azon alkotmányért harczoltak, melynek Mária a védasszonya. Csányi János. Levelek a szerkesztőhöz. T. szerkesztő irr! Mióta újságjának régi sokfejű szerkesztősége a t. szerkesztő úr keze alatt ismét egyfejüre változott, állhatatosan pihentetem pennámat! nem mintha a sok dolgom miatt nem értem volna reá a firkantásra, hanem mert abban az átkozott melegben, mely a kánikula alatt hátamat perzselte a lustálkodás miatt nem volt érkezésem semmi komolyabb munkára. Hjah a nyár a boldogságos semmittevésnek hüset kerestető időszaka, s irigylem az Afrikában la- kozókat, hogy az örökös nyár heverésre lelkesítő (vagy inkább lankasztó) hőségében sohasem érnek reá semmiféle munkára. De most már vége a nyárnak. Tisztességes embernél megkezdődött a dolog munkája legalább nappal, mig a hosszabbra növekedő esték egy-egy a regalediját valósággal megfizető korcsmában olyan bizalmas félmesszelyezésre csábítják az embert. Én ugyan jobb szeretem a soha semmiféle regale dijat nem fizető bute llás korcsmákat már csak azért is, mert balpártiasabb a volta, meg borának a színe; de ez nem tartozik a dologra. Elég az hozzá, hogy nappal most már kevesebbet henyélek, de csak azért, mert a nappalok rövidebbek, estve pedig annál többet pihenek, azaz dehogy pihenek, hiszen rendes ember ilyenkor intézi a haza dolgát. Mert nincs okosabb mint esten dón egy-egy hamarosan fogyó félmesszely mellett egy kis „Budapest“ segítségével végig szidni kormányt, minis- tért, alispánt, polgármestert, adóhivatalt és adóexecutort, s azután szárazra dolgozott torokkal neki búsultan nagyot inni a hazáért. És e hazafias gondok egy idő óta szörnyen erőt vettek egész mivoltomon. Örömmel czimboráló sejtelmek súgják nekem azt, hogy nem sokára újra elkövetkezik a hazafiaskodásnak mindennapi arany szabadsággal és soha ki nem fogyó bőségsza- rúval kelő napja, vagy jobban szólván éjele, mikor nincsen záróra, se korcsmái fizetés, hanem étel ital csodálatos bőséggel ingyen terem az ember előtt. Vagy is uj választás lesz. Oh szent kortesség, jöjjön el a te étellel és itallal bővelkedő országod de mielőbb. És meglássa szerkesztő úr elfog jönni hamarább mint sem hinnék. Éppen tegnap a tizedik félmesszely ivásánál minden kétséget kizáró forrásból merített szinbor- ban adta tudtomra Bandi komám, hogy meg lesz semmisítve a választás és uj választást fog rendelni a törvény. No ez ellen még a legkonokabb ellenzéki sem szólhat semmit, mert ennél közhasznúbb intézkedés még Mátyás király nagy bölcsességű ideje óta nem is esett soha. Áldott legyen neve annak, a ki a semmisítést megkezdte. No de hogyis ne. Ki ne örülne annak ha ingyen ételért és italért és még talán egyébb szóért (a minek, hogy manap nincs olyan szép csengése, csak az az oka, hogy a pénzt papirosból és nem ezüstből csinálják) — felcsapni újra hazafinak, és hirdetni újra „önzetlenül“ valamelyik párton az egyedül üdvözítő hazafiság igéit, s olyan képet vágni hozzá, mintha mindezt érdek nélkül a saját zsebemre tenném : mindez olyan gyönyörűség, melyet soha sem lehet elégszer újra kezdeni és mindig nehezen esik bevégezni. A múlt választásnak is az volt legnagyobb hibája, hogy hamarább esett a kellőnél, úgy hogy mikor sokat ivó Dani komámmal a választás utáni héten összekerültünk, azt kelle egymástól kérdeznünk, hogy voltaképen kik is vagyunk, hogy immár ránk se hederitenek, kezünknek meg olyan nehezen esett rátalálni zsebünk tájékára, hogy megfizessük azt az egynéhány veres pénzt a borunkért. A választás előtt a korcsmáknak ezt a sarezoló rendszabályát nem ismertük. És még milyen nagy emberek voltunk. Valóságos urakkal paróláz- battam, volt becsület, tisztesség, és hitel, melyet soha senki sem kért tőlem számon. És ennek mind egyszerre vége legyen ? Olyan nincs. Legyen uj választás és uj ha- zafiaskodás. Hadd tudják meg azok a polgártársak, a kik a választás után velem szóba sem álltak, hogy én is volnék tán valami, csakhogy döntő votumomnak és a velem szavazó latatlan elvbarátaimnak az árát a követválasztási vásároknak ilyetén megsürüsödése folytan, mindenesetre fellebb csapom. Pedig az új választás elkövetkezése meglátja szerkesztő úr, bizonyos. Esteli fél- messzelyeimet a közvélemény előleges hangolására már most kezdem épp ezért szaporítani, és pennámat is megereszteni ebbeli örömem tolmácsolására. És ez helyesen van igy. Ha ritkán volna követválasztás, nekünk igaz hazafiaknak egész elveszne a becsünk. Azután mennél többször van választás, annál többször ömlik a bőség szaruja mi reánk. Légy tehát előre üdvözölve dicső kortesség, ingyen ivásaiddal és elvbarát-csödiIA!
