Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-09-04 / 36. szám
III. évfolyam. 1881. 36. szám. Yácz, szeptember 4.1881. VÄCZIKOZLON HELYI S VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI S IRODALMI HETILAP. Megj elen minden vasárnap. Előfizetési árak: Évnegyedre .........................1 frt 50 kr. házhoz hordással vagy póstai szétküldéssel. Egyes szám ára 13 kr. Kapható Deutsch Mórnál a Városház épületében. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesülnek. Nyilttér sora...............................20 kr. Bélyeg-illeték minden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők: Yácz; Oasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. JBérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Magánvitáknak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. Városunk jövője érdekében. Sokszor és sokan emelték már fel szavukat a lapok hasábjain városunk haladásának érdekében, de sajnos eredménytelenül. Megolvasták a czikkeket sokan, meg is győződtek azoknak üdvösségéről, de senki sem gondolt arra, hogy az ajánlottak foganatosíttassanak s életbe léptettessenek. A sajtó teljesítő feladatát de mi haszna ha üdvös reformjait senki sem tette magáévá s azok kivitelén senki se fáradozott. Tudjuk, hogy a mi csekély szavunk is el fog hangzani a pusztában, de azért kötelességünket teljesítjük, azon reményben, hogy hátha mégis végre valahára megszállja a jó lélek képviselő testületünket s város atyáinkat s kilépve az eddigi passiv magatartás és lethargiából tenni fognak valamit városunk érdekében, Bizony ideje is volna már, hogy mi magunk gondoskodnánk városunk jövőjéről s ne várnánk mindent sült galambként másoktól. Ébredjünk fel a dermesztő közönyből s a város jobb jövője érdekében tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. Mindenikünk szeretné azt, ha városunk haladna, ha a főváros közelsége, — melyet pedig elég helytelenül haladásunk egyikfő kalamitásának hangoztatunk szüntelen — a nyaraló közönséget városunk falai közé vonná, de ennek érdekében nem akarunk tenni semmit. Már pedig addig ne várjuk városunk emelkedését, mig annak érdekében minden tőlünk telhetőt meg nem teszünk. A főváros közönségének nagy része, szeret a nyár forrósága elől vidékre menekülni. A duna vidékén fölfelé egész Esztergomig láthatóka nyaralók. Városunknak még addig vajmi kevés jutott belőlük. Mért van ez? Hisz Vácz a természet minden szépségével fel van ruházva, mi a nyaralókat ide édesgetheti. Fekvése gyönyörű, a tájék kies, Duna partunk fekvése irigylendő, — de mindezek ellentétéül ott van a bűzös szemetes dunapart, az utczákon por és párját ritkító, lábficzamitó, czipőrontó rósz kövezet, melyek egyike sem lehet vonzó a fővárosira, ki városunkat meg!«n mart o fAirámchon m CTszokta legalább a jó kövezetei. S igy nem csoda ha elijed városunktól, s ezzel városunk nem csekély kárt szenved, mert a fővárosi nyaralóktól szép jövedelme lehetne közönségünknek. De nem csak a nyaralók iránti tekintetből kellene a bajokon segiteni, hanem más szempontokból is. Isten és városunk ügyeit szivükön viselő egyének kegyelméből van már telekkönyvünk, főgymnasiumunk. Mindakettő számos idegent utal urra, hogy városunkat jelenlétével szerencséltesse. Ezek érdekében is kötelességünk volna, hogy városunk tisztán tartásáról s kövezetünk javításáról gondoskodnánk. Nem szólunk ez úttal a közutak kövezetének javításáról, melyre szintén égető szükségünk lenne, mert hát erre a válasz rendesen az, hogy „nincs pénzünk“ s így előbb pénzügyeink rendezéséről kellene okoskodnunk, ez pedig már szintén olyan régen hangoztatott nóta, melyet mindenki dúdol, de senki sem akar rendszerbe hozni: kőtára le tenni. — Szólunk tehát csupán a legégetőbb bajról, járdáink rósz kövezetéről. Első sorban ezen kell segítenünk, mert ez nagyot lendítene városunk jövöjén. Nem is kell nagyon sokat törni fejünket azon, hogy miként segítsünk a bajon; ott van a képviselő testületünk által 8 év előtt meghozott szabályrendelet, foganatosíttassuk azt s az első lépést megtettük városunk jövője érdekében. Ha nem csalódunk ezen városunk némi szépitése érdekében hozott rendelet úgy szól, hogy aföutczán — a kő kaputól az alváros utolsó házig, — a káptalan és sáros utczákon házzal biró tulajdonosok tartoznak egy év leforgása alatt házunk előtt a j á r d á t négy szögű kövekkel kirakatni, ellenkező esetben a város fogja az illető háztulajdonosok költségére a köveztetést foganatosíttatni. Hány év folyt le azóta, s lett-e foganatja a rendeletnek? Akkor nehány lelkes polgára városunknak jó példával menvén elől a rendelet értelmében a járda köveztetést megkezdé, de a példa követőkre nem talált. Nézzünk csak végig a kijelölt utczákon s alig fogunk látni nehány előtt négyszögü kövezést, hanem io-pnic CTÍrhp-pnrhf> Kpovoc két vagy legtöbb esetben feneketlen sarat és port. Bizony elszomorodunk a cynis- muson, melylyel a városi rendeletek fogadtatnak közönségünknek épen azon részétől, melyre azt hisszük semmi befolyással nem volt ama rósz év, mely miatt ama kövezési rendelet foganatosítása elhalasztatott. Azután meg ha igy lett volna is, ama pár rósz évek után hála Istennek jobbak is derültek városunk lakóira, melyek után a rendeletnek foganatosítása elé semmi akadály nem gördült. Nem értjük mért nem hajtatott végre eddig is e rendelet. Ha a képviselőtestület, csak rendeleteket hoz a városi tanács pedig azokat végre nem hajtatja akkor egyik vagy másik egészen fölösleges. Ha a képviselőtestület nem tud érvényt szerezni rendeletéinek, életképtelen, ha a városi tanács nem tudja azokat végrehajtatni, tehetetlen. Nem tudjuk melyikben gyökerezik a baj, de megvárjuk képviselő testületünktől, hogy a legközebbi közgyűlésen hozza szőnyegre ez ügyet, s a rendelet azonnali végrehajtását tegye kötelességévé a városi tanácsnak. Csak egy kissé több érdeklődés, a fásult közöny levetése s városunk járdái nemsokára nemcsak a városház téren s nehány fő- és káptalan utczai ház előtt, hanem nagyobb részben mindenütt koczka kövezettel lesznek boritva. A piacz ügy rendezése körül láthattuk, hogy csak akarni kell és tudunk tenni. Ebben megtettük az első lépést tegyük meg a másodikat a kövezet ügyében. A szüretelési idő helyes meghatározása. Általában a nép között már szokássá volt, különösen kisebb városokban, hogy a szüret megkezdését a hatóság meghatározása és kihirdetése folytán rendesen október hónap valamelyik napjára tűzik ki, a mi sok szőlős gazdára igen nagy és káros hatással van először azért, mert nagyon sok olyan szőlőfaj van, mely későn érik, minél fogva ha az ily szőlőt a hatóság által kihirdetett s kitűzött időben szedi le éretlen savanyu bort kap, melynek értéke nagyban alá száll; másodszor ha a szedést későbbre hagyja azon czélból, hogy szőlője megérjen s ez által czukor tartalma dúsabb s a must vagy bor értékesebb legyen, ez esetben ismét nagy kára van a szőlős gazdának az által, hogy más a szőlejét már ezen időben leszedvén, szöllőőrzők ezentúl nincsenek, minél fogva temérdek szőlőt ellopnak, lehet szőlő őrzőt, de ez sokba kerülvén magát ki nem fizeti. Nagyon rósz szokás tehát az hogy a szüreti időt a naptárból határozzák meg mert nem minden évben, és nem minden vidéken egyenlően érik a szőlő. Ugyanis egy helyt korábban, mig más helyt későbben érik, hogy tehát mikor kezdhetjük meg a szüretelést azt nem mi határozhatjuk meg hanem az idő, a szőlő faj és hogy milyen bort akarunk készíteni. A szüretelési idő helyes meghatározása felett határoz még ezen kívül az éghajlat a fekvés és a fekvés alakja, is. Az idő határoz akként, hogy jó meleg napos időjáráskor a szőlő jobban és hamarább érik mint borult esős időben, minél fogva a tökéletes érést hamarább el érvén, hamarább is szüretelhetünk; az éghajlat is döntő befolyás és mert meleg éghajaton hamarább érik a szőlő, mint hideg éghajlaton, tehát meleg éghajlaton elébb szüretelhetünk; a fekvés irányára nézve, déli fekvésen hamarább érik mint északi fekvésen és pedig azért mert a déli fekvésen a napnak jobban ki van téve, mig ellenben az északi fekvésen többnyire árnyékban fekszik; a keleti és nyugati fekvés a kettő közt áll; a fekvés alakjára nézve dombos fekvésen hamarább érik a szőlő mint lapályos fekvésen. Határoznak még a szüreti idő helyes meg tartása fölött a szőlő fajok is, ugyanis vannak szőlő termelők kiknek különböző fajai külön-külön táblákban vannak ültetve, nagyon természetes tehát, hogy szőlő fajaik úgy érési idejűkre mint minőségre nézve külömbözők, az egyik faj hamarább, a másik későbben érik, s igy fajszőlőik nem egy hanem külön táblákban lévén ültetve a korábban megért szőfajt leszedhetik, mig a későbben érőt még érni kell hagyni. Leginkább határoz még a szüret helyes megtartása fölött az, hogy milyen bort akarunk készíteni. Hogy pedig ezt meg tudjuk, próbát teszünk a következő képen: abban az időben, mikor a szőlő úgy szólván szólván már meg van érve leveszünk egy vagy két fürtöt, de nem az egészen érettből, sem az egészen vagy részben éretlenből, hanem a középérettből, aztán veszünk egy must mérő poharat belefacsarjuk a szőlő levét, s beleálhtjuk a must mérőt (erre a czélra legjobbnak bizonyult a b á b ó-f é 1 e must mérő, ára a hozzá szükséges must mérő pohárral együtt 3 frt 50 kr.) s ha a must mérő oly fok tartalmat mutat, mely termelési s eladási czélunknak megfelel, szőlőnket leszüretelhetjük, ellenkező esetben tovább hagyjuk érni. A fenn említettekből beláthatja tehát minden szőlős gazda hogy nagyon tévesen határoz a hatóság a szüretidő megkezdése fellett akkor, midőn annak meghatározását illetőleg oly sok, de nem legyőzhetlen akadály fekszik előttünk; sokszor oly tévesen és helytelenül határozza meg a hatóság a szüretelési időt, hogy azt megtartani teljes lehetetlen, mert nem hiszem, hogy volna szőlős gazda, ki szőlejét akkor, abban az időben szedetné le, mely időre azt a hatóság kitűzte, ha szőlejének nagy része még éretlen, hanem meg várja mig szőlleje megérik egészen, hogy igy czukorban dúsabb és zamatosabb mustot nyerjen, tudván azt, hogy mentül több czukrot tartalmaz mustunk, annál szeszesebb s ennél fogva értékesebb bort nyerünk. Általában tehát az a szabály áll a szüreti idő helyes meghatározására nézve, hogy akkor kell szüretelni, mikor már a szőlő tökéletesen meg van érve. Bónis Ferencz, végzett szőlész, borász s
