Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-08-14 / 33. szám
gyűlésen, Osztroluczky Gyulának eltávozása . 'olytán főparancsnoknak Bencsik Gyula ügy- t>j’éd választatott meg egyhangúlag. Alpa- ■ancsnokok: Weisz Lajos, Pekarek Vilmos. — Segédtiszteknek Pokorny Béla, Ckurin ' >oma. — Szakaszvezetők: Krenko József, Jhurin Ármin. Szertárnokok : Straub Vilmos Wolfgang Dániel, titkárnak Weisz Lajos J jénztárnoknak Krenkó József. Hisszük, hogy : rs szép eredmény mely rövid három év alatt jsíéretett, lassanként nagyobbodni fog, s az agyiét tagjai annyira fognak szaporodni, íogy vész eseten városunk nem lesz kitéve íagyobb szerencsétlenségnek. Aszódi. Szirák, 1881. aug. 11. T. Szerkesztő úr I A nógrádmegyei tantestület ez évi vándor gyűlését f. hó 4-én. Szirákon, igen nagy érdeklődés mellett tartotta meg. Már 3-án laste a tanítók előértekezletén igen szép számmal jelentek meg a közgyűlés helyiségében, a hol is nagy érdeklődés mellett v vittatták meg a másnap főgyülésen előadandó tételeket. Nem akarom részletesen leírni az egész közgyűlés folyamát, mert az szaklapba való, csak röviden annyit említek fel, hogy ezen közgyűlés az eddig évenként tartani szokott közgyűlések közt a legnépesebb volt, mert jelen volt 124 tanító. Jelenvoltak topábbá, Komjáthi Amzelm kir. tanfelügyelő úr, gr. Degen féld Lajos, B o z ó Pál urak, kik az egész gyűlés folyamát a legnagyobb érdeklődéssel hallgatták. A sok érdekes tárgy közül csupán azt akarom felemlíteni; — hogy megyénk derék tanítói --ha bár nagy része nem magyar ajkú iskolában tanit — felfogva honfiúi nemes hivatásukat, egyhangúlag elhatározták: hogy a magyar nyelv tanítását már az első osztályban megfogják kezdeni. A közgyűlés d. u. egy óráig tartott, s oezután az egész tanítói kar csatlakozva Szirák város derék polgáraival, igen tekintélyes számban jelentek meg gr. T e 1 e k y László sírjánál, ahol is Oroszy Pál diós- jenei reform, tanító igen emelkedett hangú emlék beszédet tartott, s ennek elvégezté- vel, egy szívvel lélekkel énekelték el a „Szózatot“ és „Hymnust.“ A nemes hamvaktól visszatérve, a város és egyesek szives adományából készíttetett kitűnő ebéd következett, melyen 161-en vettek részt. Ebéd végeztével következett a sziráki ifjúság által rendezett nyári mulatság, melynek jövedelme az ovoda javára fordittatott. Az egész mulatság igen fényesen sikerült, — s egész 4 óráig tartott. A tiszta jövedelem körülbelől 100 frtot jövedelmezett. A tánczos nők közt ott voltak. Bazsó Ilka, Dévény nővérek, Fojt Róza, Gálos Ilonka, Géczy Etelka, Halvnai Mari, Jerraann Linka, Kocsis Gizi, Ludvig nővérek, Matyasovszky nővérek, Meczky Hermin, Mayer Jolán, Mi- klóssy Ilma, Méhes Mariska, Markovics Hermin, Molnár Emmi, Oláh Ilona, Vladár nővérek továbbá Bazsó Gáborné, Buda Györgyné, Dévény Bertáné, Ehrenreichné, és Géczy Pálné, Gaalné, Horváth Danóné, Miklósné, Hudecz Miksánó és Zsigmondnó Kompanekné, Maróthy Emilné, Igaz Antal- né, Méhes Sándorné, Ungváry Gidáné, Ré- vayné, Kuzmányiné, Schmidtné s többen. Az egész tanítói kar kedves emlékkel távozott, vivén magával Szirák város nemes urai és polgárainak kedves emlékét. Adjon az ég ura több ily nemes tanügyért lángoló sziveket a hazának. Éljenek. Kosdi. Aszód, 1881. aug. 7. Nem mulaszthatom el, hogy b. lapját, a városunkban f. hó 7-én tartott Schosz- berger-féle majálisról ne értesítsem. Múlt hó végén ugyanis a városunkban tartózkodó vasúti hivatalnok és mérnök urak egy fényesen sikerült majálist adtak, melyre a jelenleg Kar talon nyaraló Schoszber- ger család is hivatalos volt, hol a két kisasszony, úgy ezeknek bátyjai igen jól mulattak. E majális után egy hétre, hire járt városunkban, hogy a bchoszberger család egy nyári mulatságot óhajt adni, melyre az összes helybeli intelligenczia hivatalos lesz. És csakugyan úgy is lett. A mulatságot megelőző 3 napon, a két kisasszony, sorba elment minden tekintélyes polgárnak hazához, személyesen meghívni az általuk adandó, nyári mulatságra. Mindenkit meglepett, hogy e család mely eddig soha sem mutatta magát, nyilvános helyen, egyszerre ily leereszkedő lett. Már délutáni 5 óra tájban számos magánfogatot lehetett látni a majális színhelyére, (a kis Baghi erdőbe) kimenni, és már 7 órakor igen nagy közönség volt egybe gyűlve. Mily nagy volt azonban a közönség csodálkozása, midőn a családnak megbizottai, a tánczközben egy papirossal mentek körül, és arra minden egyes jelenlevő urat feljegyeztek, kinek mindegyikétől 2 frtot követeltek, a majális költsége fejében. S igy az állítólagos rendező család k é t mondd k é t írttal rendezte a majálist. „Je reicher, desto schmu ziger.“ Köszönjük az ilyen mulatság rendezést de nem kérünk belőle többé. Flamingó. Apróságok. Ha valaki kételkednék abban, hogy a Veresegyházi református templom tornyát esakugyan ott helyben s nem Bécsben vagy Budapesten építették, olvassa el a tanúságot tevő feliratot, mely márvány táblába vésett betűivel hirdeti, hogy : „Ezen tornyot építették a szent Háromság Isten tiszteletére az ev. ref. szentegyház hívei Veresegyház stb. 1811.“ * * * Egy vidéki úr érkezik a bécsi hajóval. Elindul a dunaparton a hajó állomástól fölfelé. A legelső saroknál szemébe ötlik egy éjfeketére festett tábla, mely minden felirat nélkül díszíti a sarok kert kőfalát. Megáll a tábla előtt. Tűnődik vájjon mit jelenthet e fekete tábla pestis vagy cholera uralkodik-e Váczon ? melyet a fekete tábla némasága van hivatva tudtára adni az idegennek. Megijed saját gondolatától s nem merészel odább menni. Szerencséjére közeledik lassú léptekkel a rendnek egyik őre, kitől felvilágosítást kér, de ez sem képes határozott választ adni, mig végre segítségül oda sípolván másik társát, kisütik nagy fejtöréssel, hogy bizonyára vadászati tilalom tábla, melynek értelmében a duna parton tilos a vadászat. Ezen megnyugtató valász után idegenünk, megbizonyosodva abban hogy pestis nincs városunkban, tovább ballag éji szállás után nézni, s álmában is azzal foglalkozik hogy milyen különös város ez a Vácz, a hol a Duna parton nem szabad vadászni, 8 ezt a közönségnek felirat nélküli táblákon adják tudtára. * * * A hétkápolna forrása csergedező vizének azon csodatevő erőt tulajdonítja népünk, hogy a melyik lány tiszta szívvel azon vízből iszik egy év alatt férjhez megy még pedig váczi vőlegényhez s bár hova származzék is el Váczról, végre mégis Váczra fog visszajönni, mert a víz csodatévő ereje visszavonja városunkba. No, ha az a sok szép leány aki Anna napján a forrásból ivott, egy év alatt mind férjhez megy, akkor „Hymen“ rovatunk soha sem fog boldog párok nélkül szűkölködni, s ha a boldog párok mind visszakerülnek városunkba, akkor biztosítva lehetünk arról, hogy szép leányokban sem fog hiányt szenvedni városunk, mert hisz szép asszonynak csak szép leánya lehet! * * * Hanem hát, nem minden leány merészel inni a csodatévő vízből. De nem ám! Csupán az iszik a vízből a kinek a szivecskéje valamelyik váczi gavallér felé vonzódik s a ki szereti városunkat. A kinek szivét azonban már valamely idegen rabolta el az tartózkodik a vizivás- tól, mert attól fél, hogy a viz csodatévő ereje hűtlenné teszi imádottjához s valamelyik váczi fiatalunk hódítja el szivecskéjét. Az sem bátorkodik inni a forrásból, ki nem szereti városunkat, — az igaz, hogy nincs is mit szeretni rajta — s ki félve gondol arra, hogy itt kellene megtelepednie. Láttam a napokban saját „boa constrictori“ szemeimmel midőn három szép kedves hölgy ült a forrás vizénél, s a vízből csak kettő bátorkodott inni. A harmadik egy bogár szemű kis barna, sehogy sem volt rávehető, hogy meg- izlelje a forrás vizét bármennyire igyekezett is'ékes szavakkal rábírni öt egyik agglegényünk. Bizonyára fenti két ok valamelyike idézte elő a kis barnánál a víziszonyt. * * * Hanem hát jön a Rókuszi bál s bizton remélhető, hogy a kedvesen és hihetőleg nem minden maradandóbb emlék nélkül eltöltött mulatság után a kis barnának is kedve fog jönni többekkel egyetemben leez apró házikókban lakó oláh nép, mely | szét szórva él itt hegyen és völgyön.“ „Gyönyörű életük lehet magános kunyhóikban! Ni amott egynek csak füstje látszik a sürü szilva fák közül; mellett forrás csörgedez a hegy oldalából fahéjból rögtönzött kis csorgóval, melynél az odasiető lány gyorsan tölti meg zörgős korsóját.“ „Amott keskeny gyalog út vezet a hegytetőn levő házikóhoz, körülötte kecskék legelésznek, s mellettük a pásztor fiú hosszú botjára könyökölve merészen néz le egy falmeredek szikláról az alatta el robogó vonatra.“ „Valóban borzasztó a gyermek merész- i sége — folytatá úti társnőm megrázkódva — én félek, ha elszédül, lebukik a nagy szikláról! . . De mi az! . . — kiálta félve — a vonat egyenesen neki robog egy sziklás hegynek!.. Nem tér ki!.. Jaj fütyöl!.. Anyám! . . Szerencsétlenség! . .“ „Alagút, — bátoritám, — átmegyünk a hegy alatt!“ „Ne ijeszsz meg édes lányom, — inon- dá szelíden anyja, — lásd kis öcséd is fölébredt, úgy sikítasz; alagút, ereszd le az ablakokat, hogy a füst be ne jöhessen !“ Ez jó alkalom volt, hogy hozzám visz- sza térhessen az ablakhoz, az elébb ijedtében anyjához simult; pedig szőke fürtökön át nézni a vidéket kétszerte szebb volt. — Egészen egymás közelében voltunk. Az alagútba értünk, sötét lett, kezével önkénytelen kapott valami után, s nem elég ártatlan j szerencse e rám nézve, hogy a kis kezet | megfoghatám, s gyöngéden megszoritám, keletkező barátságunk jeléül. — Egy perez múlva világos lett, s fölnyitva az ablakokat friss erdei levegő illatát éreztük ismét. Sziklák aljában ezer darabokra tört köveken hullámzik, zúg a Kőrös gyönyörű átlátszó vize, szétoszló és újra képződő hófehér habokkal; hátán időnként kis talpak tűnnek elő, nagy kalapu bőröves oláhokkal a kormányon, kik a rudat egy szempillanatra sem eresztik el; éles szemük előre szegezve kémleli a rohanó viz mélységét, i s gyors fordulatokkal surrannak el egy-egy kiálló szikla mellett. Valóban, a ki látta a széles Duna medrében csöndesen haladó talpakat, kényelmesen üldögélő tótjaival, annak fogalma sincs a veszély és fáradságról, minek a kőrös völgyi oláh kiteszi magát e sekély és gyorsan kanyargó vízben. Néha ily fordulatoknál minden ügyesség és erőfeszítés daczára, is megesik, hogy kis talpukot sziklához vágja a rohanó viz, recseg ropog lábuk alatt az alkotmány s térde hullnak a rászkodástól; de a kormányt még sem eresztik ki a kézből. Vagy a vízből ki látszó sziklán úgy megfeneklik a talp hogy jobbra-balra inogva csak körben forog a szikla fölött, de tovább nem megy. Ilyenkor az emberek övig állnak a vízben s emelő rudakkal nagy bajjal segítik le a fennakadt jármüvet. Sok veszély s még több önkénytelen fürdésbe kerül 10—12 szál fényű le- szállittása a hegyekből. Forró nyáron oly csekély a viz, hogy a szállítás lehetetlen, csak mérsékelt és tartós áradás mellett indulnak meg sűrűn egymás nyomában a talpakat vagy erdélyiesen tutajokat száliitó oláhok. „Hát az amott mi?“ —kérdé kiváncsi- utitársnőm — a hegy oldalba mutatva, hol egyenesen hasított fákból rakva hosszú csatorna húzódott a meredeken fel a sürü erdőbe. „Az az úgynevezett eregető — mondám én; — a fölvágott fát fönn belerakják s rajta végig síkul egész a hegy aljáig hol nagy hatalomban meggyül. Ez a havasi szállításnak egyik neme, innen, ha jó útja van szekerekre rakják, s úgy szállítják tovább; vagy darabonként behányják a vízbe mely hátán gyorsan viszi a nagy gereblyé- hez, hol megtorlódik, megáll, s várja mig kiszedik. Ez az úsztat ás. Tovább haladva magas kémény füstje, óriási farakások, zúgás, a forgó fűrész csörömpölő hangja kelté föl v.jra figyelmünket. Itt egy egész telep van, hol fát fűrészelnek gőzerővel. Deszkát, zsindelt, léczet készítenek fenyüfából, hordó dongát, vasúti talpakat, tölgyfából, tüzelő fát apróznak bükkfából. Közel van ide B á n f i Hunya d, hol következik e sokféle fáknak legapróbb feldolgozása; egy polgári ipariskola növendékei gyermekjátékszer készítésre tanitatnak. Itt már magyar földön vagyunk, figyelmeztetőm utitársnőmet, nézze ama csinos zarándokolni a hét kápolna vizéhez s bízva annak csodatévő erejében, megizlelik az üde forrás vizét, mert házasulandó ifjaink — a mint Fáma kisasszony beszéli — ezen a Rókuszi bálon szándékoznak hölgyeink sziveit elrabolni. Rajta tehát hölgyeim s uraim ! Jelszó: a Rókuszi bál! Senki se maradjon otthon, megfogja bánni, ha nem vesz részt ez érdekesnek és pompás sikerűnek ígérkező tánczmulat- ságban. Erre bátorkodik önöket fiigyelmeztetni legveszedelmesebb szolgájuk Plútó. Újdonságok. = Meghívó a váczi jótékony nőegylet által folyó 1881. évi augusztus hó 15-ón a váczi lőegylet helyiségében saját pénztára javára tartandó ZÁRTKÖRŰ TÁNCZ- ESTÉLYRE. A választmány nevében B e n- kár Dénesné egyleti elnök. Dr. Freys inger Lajos egyleti titkár. Belépti dij személyenként 1 írt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak Kezdete esti 8 órakor. A t. hölgyek kéretnek egyszerűen megjelenni. Mint halljuk e tánczmulatságra nagy készülődés van hölgyeink közt s igy a bál fényesnek ígérkezik. = Hegedűs István üllői plébános, városunknak sok éven át volt, közkedvelt- ségű káplánja, kinyomatta, „b eköszöntő beszéd“-jét melyet a plébániai hivatalba való beigtatása alkalmával tartott folyó év április 24-én. A beszéd emelkedett hangon van írva s épületes olvasmányul szolgálhat bárkinek is. = Személyi hírek. Jakabffy Károly helybeli aljárásbiránk szünidejét családjával együtt Tolnamegyében rokonainál tölti. — Dr. Miltényi Gyula papnöveldéi tanár, s casinónk aligazgatója olaszországi utazásából visszaérkezett. — Kökény Ferencz a középvárosi elemi iskolához segéd tanítóvá választatott. — A kath. legényegylet alelnökségéről, leköszönvén Nt. Szedoglavics Ferencz úr, helyét Nt. Fleischmann Ferencz alvárosi káplán ur foglalta el. = S>r. Hőrösy László „Esztergom és vidéke“ szerkesztője, kitől 30-ik számunk tározójában egy kedves kis rajzot közöltünk, mai számunkban előfizetési felhívást tett közzé, „Rajzok és Elbeszélések“ ezimű sajtó alatt levő művére. A rajzok és elbeszélések nagyobb része a legelső szépirodalmi lapokban látott napvilágot, s igy a mi dicséretünkre nem szorul. Ajánljuk a szépirodalmi olvasmányokat kedvelő közönségünk figyelmébe. = A lóusztató oszlopai nagyon zilált helyzetben vannak, s legközelebb egész rendellenesen egy kavicscsal rakodó hajó állott benne, úgy hogy lótartó gazdáink lovaikat nem úsztathatták benne. Felhívjuk reá rendőrségünk figyelmét, hogy mielőbb igazittassa meg a lóusztató gerendáit. lányokat, hosszan leeresztett hajókkal, gyöngyös pártával fejükön, a hófehér, kivar- rott inguj mily karokat enged látni, a bársonyba szegett pruszlik mily domború mellett szőrit! Az arcz fénylik az élettől a szem sugárzik a tüztől; Kalotasze- gen vagyunk. E sájátságos népnél, melynek nyelve magyar, alakja, háztartása, ruházata székely. Innen veszi a külföld előtt annyira bámult festőnk V astagh alakjait festmé- nyeihéz ; itt tanulta festeni az arcz üdesé- gét, a lélek tüzét a szemekben szikráztatni a kedélyt egy vonással az ajkakon mo- solyogtatni. Itt gyújtott pipára a czigány asszony ; itt szedte gombáját a purdé mit anyja szatyrába tesz. De a vonat tovább megy, nem gyönyörködhetünk az indóházhoz kigyült vá- szoucselédek vasárnapi viseletén; még nehány perez s a királyhágó legmagasabb pontján vagyunk ; elmaradt a Kőrös is zúgó habjaival, a meredek szikla csörgő vízeséseivel , a táj kiszélesedik, a panoráma eddig szépet, most nagyszerűt mutat. Az erdőboritott kárpátok hullámzanak lábunk alatt megszakítva kismezők, virágos rétektől ; a völgyek csendében falvak rejtőznek melynek csak füstjét látod, s egy kimagasló tornyot melyben meg kondul az est haran- szó. Leszólt az est, közeledik az éj; Isten hozzád szép vidék ! . . Spectator.