Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)
1881-07-03 / 27. szám
III. évfolyam. 1881. * 2* ' * *. 27. szám. Vacs, julius 3.1881. VÁCZI KÖZLÖNY JtYI S VIDÉKI ERDEID TÁRSADALMI, KOZGAZDASAGIS IRODA J 2M.IrLdoi3i. vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre.........................6 frt — kr. Fél évre............................3 „ — „ Évnegyedre.........................1 , BO , líazKj^ bordással vagy postai szétküldéssel. Hirdetések: a legolcsóbban eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben résülnek. Nyilttér sora...............................20 kr. Bélyeg-illeték midden beigtatásnál 30 „ A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hova a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények, (előfizetési pénzek, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) küldendők: Yácz ; Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelen közleményeket figyelembe nem veszünk. HSérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogaduk el. M ag án viták u ak és személyes támadásoknak lapunkban hely nem adatik. múlt év végével a hirlapbizottság megalakult s a távozó szerkesztőtől átvette a lapot, szintén azon elvből indult ki, hogy megmentse városunknak és vidékének a helyi sajtó jótékony hatását s a közvéleményt nevelő működését, s s hogy egyszersmind megóvja Váczot és vidékét a sajtó azon káros irányától melyet az idegen kezek alatt nyert s melynek eredményeit már több Ízben megsínylette társadalmunk. Csak is ez idő óta mondhatjuk, hogy helyi irodalmunk emelkedett. A jelenleg távozó szerkesztő működési ideje alatt, ki voltak zárva a lap keretéből a személyes támadások és rágalmak, s a legválságosabb idő alatt, a képviselő-választások korteskedései közt is tapintatosan meg tudta őrizni semlegességét, elkerülte a politikai pártos-, kodást, s egyedül társadalmunknak és a helyi s vidéki érdekeknek volt szóvivője. Hét hónapon át volt közéletünk önzetlen harczosa, városunk s vidéke érdekében minden megtett a toll fegyverével, mit jónak, czélszerünek és igazságosnak látott. Neki köszönhetjük., hogy lapunk az ö vezetése alatt virágzásnak indult, s a vidéki legjobb j lapok irodalmi szivonalára emelkedett. Önzetlenség és igazságszeretet vezérelte tollát s érdekből, sugalmazásból irt sorokat nem olvashattunk tőle. Kedves kötelességünk tehát, hogy a szerkesztéstől való megválása alkalmából e számos érdemeiért mindnyájunk elismerését tolmácsoljuk, s a közügyekért irodalmi téren tett fáradozásaiért köszönetünket jelentsük. A távozása miatti veszteség enyhül az által, hogy bírjuk Ígéretét a lap vezetésétől megváló szerkesztőnek, miszerint lapunkat támogatni fogja nagyrabecsült működésével. Ugyanezen Ígéretet tette a feloszló hirlapbizottság minden egyes tagja is s igy olvasóink azon öntudattal vehetik kezükbe ezután is lapunkat, hogy a szerkesztő változással nem változott egyszersmind a lap szellemi iránya is. Igyekezni fogunk erőnktől telhe- töleg, hogy azon irodalmi színvonalon tartsuk fenn lapunkat, melyre azt a hírlap bizottság működése emelte. Szigorúan azon programmhoz fogjuk magunkat alkalmazni, melyet a hirlapbizottság magáénak vallott. ■EaBaBMEa«*aiiit,Hnffriiiiiw' iiii ........................................arai iiiImbbwbbmbmmbbbbi At.olvasó közönséghez. A „ V á c z i K ö z 1 ö n y“ legutóbbi számában közölt „Nyilatkozatából értesültek t. olvasóink arról, hogy a lap eddigi szerkesztője s a kiadó hirlap-bi- zottság a lap vezetésétől visszaléptek. A laptulajdonos, Serédy Géza úrtól a lap szerkesztési s kiadói joga rám ruháztatott át. Mai naptól kezdve tehát a „Váczi Közlöny“ az én szerkesztésem alatt s kiadásomban fog megjelenni. Midőn azon nehéz szerepre vállalkoztam, hogy e lapok szerkesztését átvettem, nem a személyes ambitio vezérelt, s nem is az anyagi haszon utáni vágy ösztönzött, mert a ki csak kissé ismerős lapunk viszonyaival, tudni fogja, hogy alap jövedelme épen csakhogy elég a kiadási költségek fedezésére,— hanem egyedül az inditott a lap átvételére,' nehogy — a volt szerkesztő sokoldalú elfoglaltsága miatt visszalépvén a lap vezetésétől, s a hir- lapbizottság is feloszolván — idegen kézre menjen át városunk lapja, mert ennek hátrányaival, kellemetlen oldalaival már több alkalommal voltunk kénytelenek megismerkedni.— Midőn A ki oly szépen felruházta .... Elég ! . . ébredj fel álmodó! Itt van — kontóval a szabói Aradi József. A garszón-lakás. Nem vezetem tisztelt olvasóimat szentélybe melybe csak megoldott sarukkal lehet bejutni. Abban a pipafüstös légkörben melybe Önöket most vinni akarom: feltett kalappal, keztyűtlen kézzel s égő szivarral is szívesen látott vendégek, s ha elmulasztottak volna óvatosan kopogni, ez sem olyan nagy baj. A garszón-lakás, melynek kilincsére tettük kezünket, nem szentély, mint a családi lak. Ép úgy nem szentély, mint nem szent a garszón-élet. Az élet nagy kvártélyán a garszón-élet mindössze egy lakály- talan előszoba, melyből a családi élet belső lakosztályaiba nyílik az ajtó, s a ki oda akar betérni: az előszobában hagy különféle lim-lomot, esernyőt, felsőkabátot, hogy kifogástalan külsővel lépjen be, kint gondolja még el, hogy mit fog bent mondani, 8 csak ha látja, hogy egész lényén az illem s gondosság minden nyomát meg fogják találni: lép be, hogy zavartalanul és otthonosan viselhesse magát odabent. A garszón-életet tehát mint tisztitó tüzet, s az előszobát, mint azon helyet, hol kabátunkat keféljük meg — bocsássák meg garszón barátaim — én világnézleti fogalmaimnak egy gyenge szálával összekötőm, s azt hiszem elég helyesen. De midőn, uraim és hölgyeim, gar- szón-lakásról van szó, szükséges egy ember is, kit oda bele képzeljünk, s erre azt hiszem legalkalmasabb egy úgynevezett nőtel e n fiatal úr, azaz: garszón! Beszélj ünk tehát mindenekelőtt róla. Diplomájára nem rég nyomták rá a fakultás pecsétjét, alá is Írták vagy hatan, tudós, bölcs férfiak azt az oklevelet, mely már nagyságánál fogva is bízvást beválnék vitorlának az élet ingó-ringó gályáján. A gálya, melyet a „kikötőbe“ a „megélhetés“ partjaira törekszünk juttatni, vigan merészen indult meg, s piros lobogója játszott a hajnali szellőben, s ha a szél elkapta, kibontotta, lelkesülten néztük viruló színét. Hajónkon aranyport, gyöngyöket, a tropicus égalj drága termékeit hoztuk az élet hullámzó tengervizén. Hányszor küzdöttünk aztán viharral, förgeteggel, a sirályokat hányszor üztük el ár- boczainkról, s hogy hányódott gyönge hajónk a hatalmas, beláthatlan hullámárkokon 1 ? De gyáva az, ki kétségbeesett a nehéz utón. Legtöbben, hogy a partra jussunk, azt a sok terhet: aranyport gyöngyöket, a vízbe hánytuk, hogy el ne merüljünk. A nagyra- vágyásról lemondtunk, illúziókból kigyógyultunk, s beérjük azzal, hogy Caesar s Washington helyett, egyszerű munkástagjai leUgy fogjuk szerkeszteni tovább is lapunkat, hogy pártatlan, társadalmi életünket fejlesztő s közérdekeink hü tükre legyen. Lapunk hasábjain soha sem adunk helyet a rágalmaknak, személyeskedéseknek s irodalmi orvtámadásoknak. Pártatlan tárgyilagossággal fogunk hozzászólni mindenhez, az ellen’ téteket igyekezni fogunk békés utón kiegyenlíteni, s a közéletünkben beállt közönyt leküzdeni s felrázni a szuny- nyadókat tétlenségükből. Meg fogjuk mondani mindig az igazat, mert a sajtó feladata s első kötelessége az igazság, — ez lesz a védő és támadó fegyver kezünkben. Azon leszünk, hogy mindent, mi a köz ügyre vonatkozik felkaroljunk lapunkban. Az országos ügyeket egészen mellőzni fogjuk, miután szükségtelen a távol bajok hasztalan orvoslásával bajlódni, mikor közöttünk is van elég gyógy kezelést igénylő baj. Ezeknek gyógyszerét fogunk igyekezni, hogy megkeressük. Minden közművelődési mozgalmat, egyleteink működését, tanügyünhettünk a társadalomnak, s a város közönsége, melynek körében élünk, mint j óravaló embert ismert bennünket; istennők helyett pedig — kikről rajongó ábrándké- peket alkottunk magunknak — megelégszünk végre is egy csinos kis feleséggel, a ki elég szép, elég ügyes, elég értelmes, s a mi legfőbb — ragaszkodik hozzánk. De neked szegény garszón-barátom nincs ám még ilyen kis ragaszkodó élettársad. Egy diploma minden, a mit magadénak nevezhetsz ; fülig szerelmes vagy belé. Zsebedben hordod vagy bárom napig, azután hogy kezeidhez jutott; már kopik is a széle annyiszor megnézed s annyi jó emberednek mutatod meg. Ha az a nagy használat egy hónapig tartana, csakugyan elkopnék még a pergament is, a mely megjegyzendő már csak kivételesen van szokásban; de negyed napra már mindenki tudja a városban sikered birét, s te egyszerre kedves gyermekké avanzsiroztál, s légy bármily unalmas, a lányos mamák előtt érdekes és szellemdús emberré lettél, magad se tudod hogyan. A diploma a szekrény fiókba kerül lenyomtatott virágaid, deákkori irkafirkáid, kifizetetlen számláid, s finom hajtású leveleid közé, melyek a postillion d’amour sokszor oly veszélylyel és rögös utón juttatott kezeidhez : a hol aztán nem bántja senki. Lakást bérel a végzett fiatal ember, kót-bárom szobáját. A bútorokat nem sokat válogatja; irányadó elv az, vájjon minő részi etfizetésre adja a kereskedő, Tárcza. Ábránd és való.4-) Ali olyan édes elmerengni, Festni magunknak kék eget: Ábrándozásnak árján rengni, Hol a vágy partja integet. A hol minden perez, minden óra, Nem int a meztelen valóra Hol érett gyümölcsként a vágy Nekünk kínálja önmagát. Hol fény uralg az éj homályon, Az ég el nem borul soha, Hol az öröm nem mostoha, Beteljesül ott minden álom .... Édes ábrándozás! de ó : — Paródiája a való. — Virágos, zengő kikeletben Oh, hányszor elbolyongtam én, A réteken s virágseregben Madárdalban gyönyörködém. Harmattól csillogtak a lombok, Mindünnen dal, fény, illat omlott, Élet, mosoly nap sugara, Ah, mily szép egy harmónia 1 Látom minden rezgő fűszálba Az Űr kezének a nyomát A mezők szende liljomát *) Mutatványai a „Mariska emléke“ ismert költőjének egy nagyobb szabású költői elbeszéléséből.
