Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)

1942-01-10 / 3. szám

56. évfolyam 3. szám Vác. 1942 január 10 HÍRLAP Politikai és társadalmi hetila ELŐFIZETÉSI ÁRA.«; Helyben egy negyedévre ........ 3P — f Vidéken egy negyedévre ........ 3 P 50 f Egyes szám ára............................................. 12 fillér p. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ 88 LAPTULAJDCNOS: DERCSÉNY1 DEZSŐ SZERKESZTŐSRŐL »S KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-ntca és Caányi-fat sarkán. Telefonj 1T, Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. Mi ssépet látott as oross fronton? Sajnos, kedves Igazgató uram, a fenti kérdésére tegnapelőtt adós maradtam a válasszal. Ne­héz lett volna eldurvult szó­kincsemből élvezhető beszámo­lót tartanom. Csak elnéztem Önt, a liliombőrű, mesésen ősz, tal­pig kultúrembert, aki csodálatos lelkesedéssel órákig tud hevülni egy Mozart Requiem komor szép­ségein. Aki megbecsüli az ódon székesegyházak nemes architek túráját, önt, aki mögött egy művészi lángolásokból gazdag élet áll . . . öat, aki talán soha­sem járt az út koldusabb olda­lán . . . Önt néztem fáradt sze­mekkel, aki új szépségeket, lelki emóciókat sejtett a hazatért frontkatona tarisznyájában. Nem tudom, hogy ez a pár sor, amivel mégis csak megválaszo­lom hizelgő érdeklődését, kielé­gítő lesz-e és főleg elég szoba­tisztán fog e viselkedni az Ön halk és finom emlékgyüjtemé- nyében. Igen, itt a papír türelmes és osztálykülönbséget nem ismerő síkján bevallhatom,hogy adódtak ott kint szép, sőt, gyönyörű pil­lanataink is. Olyan örömök, amilyeneket a rendes itthoni polgári fantázia elképzelni sem tud, hál’ Istennek . . . Mert páratlanul szép, ha egy reggel mínusz fölé emelkedik a hőmérő ... Ha egy nap korpa és szalmátlan a kenyér . . . Mily ritka kincs egy vödör forró viz, egy kölcsönkapott rozsdás zsi- letpenge . . . Mámor egy hü­velykujjnyi szappandarab és mily áldott a tiszta fehérnemű hűvössége ... És mily boldog sóhajjal öltük meg az utolsó te tüt . . . Elképzelhetetlenül jó három teljes órát átaludni, vagy valameddig nélkülözni a tüzér­ségi veretés ébrentartó ugatá­sát .. . Szent dolog a csenddel találkozni arra és boldogság a fagymentes szalma, mint front rekamié . . . Mily pompás illúzió, Mesterem, korgó gyomorral, paprikáscsir- kéről (nokkedlivel) álmodozni... Három „Levente“ cigaretta a Pa­radicsommal egyenlő és mily nemes, egyszerű luxus, napra­forgómagokat köpködni. Szép szomorúságokat okoznak az út mentén sorakozó sisakos sirok, a mozivá gyalázott arany- tornyú Istenházak . . . Elmélke­désre kényszerítenek a nehéz- nevű városok rombadőlt utcái, a lézengő benszülöttek álmos, érthetetlen tunyasága ... El- álmélkodtat a szörnyű állati igénytelenség ... A kaptafa­fejek felváltva Gorkij Maximot Lombroso mestereket igazolták. A kultúra, az Ő kultúrájuk, nem érdemli pedig meg az »emberi“ jelzőt... Lám, kedves Igazgató úr, mennyi ismeretlen, primitiv öjöm és szépség az, amivel ta­lálkoztunk a háború ország­út ján . . . Persze voltak kevésbé szép örömeink is, ilyen a káröröm, amivel szemléltük a svájcisap­kás, simminyakkendős, zseb kendőt nemismerő maradék kö­zéposztályt ... A lukas kalocs nikat és az állandó krumplit, mint visszatérő refrénjét az ét­kezésnek . . . De mindezek csak csip-csup érzések, töredékboldogságok ahoz, ami elfogott bennünket visszafelé, amikor rámeredtünk az első égő villanyra, az első vízvezetéki csapra, ami műkö­dött . . . Mikor találkoztunk az első abrosszal, ami fehér volt.. Csoda . . . igen az . . . a por- cellántányér, a lepedő és a ma­radéktalan mámor, a kisfröccs üvegpohárban . . . Természetesen mindez mór innen volt a határokon belül... Itt láttuk a megművelt földek melegszinű parcelláit, a végte­len szürke parlagok, a szomorú szteppék helyett és mint jó tün­dérek, megjelentek a cserép­tetős házak . . . És ekkor elfogott a legszebb boldog katonaöröm ... Elnyűtt, felvakart gerincünket, leírhatat­lan büszkeséggel egyenesítettük ki ... És szivünk, fásult, sokáig nem használt szivünk, megtelt forró, hálás imával . . . Köszön­jük Úristen, hogy beérted a mi áldozatunkkal, hogy ezer kilo­méterekkel távolabb tartottad országunktól az Apokalipsis Lo­vasait . . . Hogy épek a házaink, hogy templomainkban zavarta­lanul szólhat a harang, hogy gyermekeink, anyánk és felesé­günk biztonságban várhattak reánk . . . Köszönjük Úristen, hogy meg­kímélted hozzátartozóinkat a háború szenvedéseitől ... Hogy múzeumaink, könyvtáraink, hi daink, gyáraink és minden kul­túránk megmenekült az eszmék Szentbertalan éjszakájától . . . Hát ez volt a legszebb, kedves Igazgató úr ... A megtett ered­ményes kötelességteljesités há lamiséje ott, innen a Kárpáto­kon . . . És mondom én, az egyszerű frontkatona., hogy nem tudják itthon megbecsülni mindazt a békés, jó örömet, zavartalan szépséget, ami itt még ma is meg van. A fényt, a vizet a biz­tonságot, a meleget, az alvást, az áldott magyar kenyeret . . . Jajj a zúgolódóknak, az itthon- okosoknak, a kávéházi bölcsek­nek . . . Mert íorgandó a kerék, mehetnek még ők is tanulmány útra a »paradicsomba“ és félek, hogy nehéz lesz nekik a fel­támadás . . . Mi, akik megjártuk az új Pur- gatoriumot, együtt hirdetjük az evangéliummal: »Örvendj ottho­nodnak“. És ha az Úr még új kereszttel vár ránk, alázatos szívvel kér­jük, hogy az a mi kaíona- vállunkra nehezedjék ! Egyetlen asszony, egyetlen gyermek se ismerje meg a fenti ismeretlen szépségeket és senki ne örven­dezzen azon a szomorú örömön, hogy ő életben maradt . . . Perényi Pál Kinevezések a sikeinémák kir. orsz. intézeténél Krupa Pál tanárnak a Kor­mányzó úr a gyógypedagógiai int. igazgatói cimetadománvozta. A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter Pataki Lászlóné Szalay Vilma, Szőllősi Sándorné Sze mesbegyi Klára, Gáspár Árpád helyettes tanárokat gyógypeda­gógiai rendes tanárokká, Fizáry Marianna nevelő tanárt gyógy­pedagógiai helyettes tanárrá ne­vezte ki. SHtuntefés a folyemcrséprél A Kormányzó Úr Őfőméltó- sága a szerb felkelők elleni hadműveletek alkalmával elren­delni méltóztatott, hogy dicsérő elismerése a badiszalagés kar­dok egyidejű adományozása mel­lett tudtul adassák Füke Andor folyamőrkapitánynak az ellen­ség előtt tanúsított vitéz maga­tartásáért. Meghalt Schwarcz Gusztáv Rákospalota plébánosa Gyászlap adja tudtul, hogy Rákospalota katolikus lakossá­gát gyász érte, mert Schwarcz Gusztáv prelátus plébánosa hir­telen meghalt Schwarcz Gusztáv 1870-ben született Béké6gyu!án. Iskoláit szülővárosában és Vá­con végezte. Schuszter Konstan­tin püspök a kiváló szorgalmú papját Bécsbe, a Pázmáneumba küldte teológiai tanulmányai el­végzésére. Ott szerezte meg teológiai doktorátusát is 1903-ban rövid káplánkodás után a váci papDevelőintézet lelkiigazgatója lett. Itt lett a nagy egyházmegye segédtanfelügyelője, majd ké­sőbb szentszéki jegyző, 1910 ben vállalta el Rákospalota város nagyszámú katolikus híveinek lelkigondozását. Mint plébános élénken résztvett a nagy város társadalmi és gazdasági életé­ben. Érdemei elismeréséül a pápa prelátusává nevezte ki. Régebbi időben gyakran felláto­gatott Vácra, utóbbi esztendők­ben már sokat betegeskedett. Munkáját azonban fáradhatatla­nul ellátta. Vizkereszt napján is ő mondotta a plébánia templo­mában a nagymisét és a prédi­kációt. Szerdán reggel szívfáj­dalmakról panaszkodott és fáj­dalmai csak növekedtek. Déltá­jon már elvesztette eszméletét és nemsokára kiszenvedett. Te­metése szombaton délután ment végbe a hívők és a környékbeli papság nagy részvéte mellett. A temetés szertartását dr Kovács Vince segédpüspök végezte. Az utolsó | váci zsidó krpvFscIS A múlt évben egymásután le­mondottak a zsidó vallású viri­listák a városi képviselő tisz­tükről. A képviselőtestületben csak egyetlenegy zsidó képvi­selő maradt: Pollák Fülöp fő­rabbi, aki a képviselőtestületbe mint választott tag jutott be. A megválasztott ká: viselőkről most intézkedett egy kormány­rendelet, amely szerint azok ki- bagyacdók a névjegyzékből és helyükre póttagok bivandók be. Pollák Fülöp ezt nem várta be, hanem levelet intézett a polgár- mesterhez és bejelentette le­mondását a városi képviselői tisztségéről. Utódját már be is hívták: vitéz Rákosmezey Nán­dor lett az új városatya. Kinpve7ések a rerdörsécen X Kormányzó Lázár Kornél rendőrkapitánynak a rendőrta­nácsosi címet és jelleget ado­mányozta. Mint ismeretes, Lázár Kornél hos.szú váci szolgálata után nem régen került Márma- rosszigetre, hol egyelőre vezető­helyettesi beosztást nyert. A belügyminiszter Gavallér Mária váci m. kir. rendőrségi kezelő­nőt rendőrségi segédtisztté ne­vezte ki. Január 12-től vonatkorlátozás! Mint értesülünk a m. kir. ál­lamvasutak vonalain többfelé vo­natkorlátozások lesznek. Közöl­hetjük, hogy vonatkorlátozások nem a hófúvások miatt tör­ténnek. Örömmel jelentjük, hogy míg ezek a korlátozások majd­nem minden vonalra kiterjednek, Budapest — vác — párkánynánai vonalon egyetlenegy vonatot sem szüntetnek meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom