Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)

1942-03-28 / 25. szám

2 VÁCI HÍRLAP kesztőséget, hogy közvetítse kérésünket és küldjön egy-egy példányszámot cí­münkre. A Hírlapnak régi olvasói va­gyunk és boldogok lennénk, ha hazai lapot olvashatnánk. Gulyás Pál, Boclonyi Ferenc és Mis­iiéi Pál honvédek. Tábori posta: 107 vép. szd. 40/213. Dai*áoi^i - diákházüsinepély a r*ef. kuHurházban Bárdossy László lemondott miniszter­­elnök és Ravasz László püspök magas­­szinvonalú beszédével, melyet a Magyar Művelődés Házában március 8-án tar­tottak a Magyar Református Diákok »Soli Deo Gloria« Szövetsége által ren­dezett Darányi Kálmán Diákliáz ünne­pélyén, indult el az a nagyszabású munka, melynek célja a Darányi Kál­mán Diákház felépítése. A Magyar Re­formátus Diákok »Soli Deo Gloria« Szö­vetsége kormánytényezőkkel egyetértés­ben elhatározta, hogy megépíti Buda­pesten a Diákházat, ahol a vidékről fővárosunkba kerülő diákok igazi ott­hont találhatnak. A megépítendő Diák­házban számos ingyenes és kedvezmé­nyes helyet létesítenek azoknak a te­hetséges vidéki ifjaknak számára, akik épen anyagi körülményeik miatt a to­vábbtanulásra nem volnának kénesek. A Darányi Diákház tehát Budapesten, de a magyar vidék számára a magyar falu és kisváros gyermekeinek elhe­lyezésére és továbbtanuláshoz segítésére épül. A négy és félmilliós építkezési költség kétharmadát az állam és nagy­tőke adja, a harmadik részt, másfél­­millió pengőt társadalmi úton kell ösz- 8zegyüjteni a Diákszövetségnek. Az or­szágos gyűjtésre a belügyminiszter en­gedélyt adott és az téglajegyek kibo­csátásával, illetve megváltásival törté­nik. A téglajegyek ára: 1, 10, 100, 1000 pengő. Ennek a nagy célnak a támogatására március 29-én, virágva­­sárnap este pontosan i/g7 órai kezdettel a református kulturházban fővárosi mű­vészek közreműködésével műsoros ün­nepélyt rendeznek. Az ünnepélyre min­denkit szeretettel várnak. Halottastársulati közgyűlés A Felsővárosi Földmivelő és Nagyboldog Asszonyról címzett temetkezési egylet március 29-én a Katolikus Gazdakörben (Rá­­kóczi-utca 17. szám) rendes évi és tisztújító közgyűlést tart. Az Elnökség. © mi TlKflRÉKPÉNZTál & Magyar i^cmjKeíá meDékhely« 4 c 3518$ ílttaí.ílinos tewrölet! f^B^ynÄtegöfsr® fe'Äo, H id, KVtH-S’«*»* i eg llnpltvai 18*11 BETE T E K E T gyümölcsöz te tü n k V KÖLCSÖNÖKÉ' folyósítunk V RAN K Ü Z L E mindem ágávái foglalkozunk EDÖMÉR KÁLMÁN vesszőfuttatása I Sajnáljuk, hogy alábbi tudósításunk j a nyilastábor egy részének kaján örö­met fog szerezni. Mindenki tudja, akit érdekel, hogy a nyilas párt már régen új pártokra oszlott. Ami Budapesten történt, az történt 'vidéken is és a váci nyilas, párt is csendben két részre sza­kadt. Az emigránsok látható vezére Edömér Kálmán, aki valami nagy hi­vatalt viselhetett a pártban, mert hi­szen, ha sikerülne Serényi Miklós gróf és testvért az útból félretolni, a felső pestmegyei kerületnek nagy örömére, ő lenne az országgyűlési képviselőnk. Edömér azonban türelmetlen volt és kilépésével alighanom eljátszotta kis játékait. Nyilas szokás, hogy mig együtt vannak, egymás fel magas ztalá­­sára nem találnak elég dicsérő szót a szótárban, de ha külön válnak, rögtön leszedik egymásról a keresztvizet és megjelenik a legnagyobb átok és jelző: Zsidóbérenc. No, de mindegy. Mi nem lehetünk tekintettel apró kéjelgésekre, melyekkel a túlsó oldal szegény Edömér Kálmán rákvörössé lett arcát fogadja, amint vasárnap délelőtt lebotorkázott a vá­rosháza fehér terméből Isten szabad ege alá. Nekünk tudósítást kell írni és be kell mutatni, hogy nyilas szokás ál­talánosságban vádaskodni és ha sike­rül mérgezett nyilakat elhinteni, az elégedetlenség általános és a cél elére­tett. Ámde talál emberére a nyilas is és nem lehet vág nélkül szavalni, hogy egyszer felelősségre ne vonják. Stande­­pede a helyszínén, miként ez jó Edömér Kálmánnal történt Vác—Hegyközség vasárnapi közgyűlésén a városházán. . Kevesebben voltak, mint az első ösz­­szehiváskor.Különösen feltűnt, hogy hiá­nyoztak azok az idegenből jött modern gyümölcs és szőlőkulturát Vácra hozó gazdák, akiknek nyomán már is emle­getni kezdik a váci határ terméseit, őket nem érdekük az apró veszekedé­sek, hogy miért ezt az utat és miért­­nem a másikat javították meg, hogy miért hat pengő a hegyközségi járulék és miért nem a hegyközség fizet nekik járulékot, ök hallgatnak, dolgoznak és nem számítanak a többi szőlősgazda és gyümölcsöstulajdonos támogatására, mert már éppen jól megislmertek ben­nünket. Hát imigyen egészen egymás között voltunk és hosszú ideig úgy festett, hogy már nem is fogunk veszekedni, mert sem az alvégről, sem a felvégről nem pöffent fel, hogy aszonygya, hogy aszongya, könnyű az uraknak . .. Bar­­tos Eerenc ült az elnöki székben, a pol­­gánnesteri emelvényen és monoton hangon referálta a tárgysorozat egy­mást követő pontjait. Elmondotta, hogy ennyi pénz folyt be, ennél többet köl­töttünk és nem csináltunk semmik,, mert a tagok jó része nem tartotta szükségesnek a hegyközségi járulékot fizetni. Már azt hittük, hogy Bartos elnök ráteszi a tárgysorozatra a pontot és egy évig megint nem haliunk a Hegyközségről semmit. Szerencsére in­nen is, onnan is félénk felszólalás tör­tént, hogy igy kellene, megy úgy kel­lene. Bartos elnök hagyta őket beszél­ni és olyan szépen belejöttek, hogy egyszerre öten is beszéltek, mint a nő­kongresszusokon. Majdhogy nem el­fogytak a szónokok és vége lett volna a közgyűlésnek, mikor Edömér Kálmán felált és vakmerőén igy kezdte: — Itt mindenkinek jut pénz, de mi honnan izzadjuk ki a magas hegyköz­ségi járulékot. .. Nem folytathatta tovább, mert kitört ,a gyalázat. Bartos Eerenc öklével ütöt­te az emelvény asztalát és kipirultan kiáltott Edömér felé: — Visszautasítom rágalmait és kö­vetelem, hogy azonnal bizonyítson! Je­gyezze meg, hogy itt nem hogy pénz jut mindenkinek, hanem én is ingyen dolgozom, sőt a saját zsebemből fize­tem ki a csőszöket, mert a hegyközségi adó nem folyt be. Az gpenélkül való Sziklai László mindkét karjával fenyegetett Edömér felé: — Rágalmaz és uem tud bizonyítani! Az egész gyűlésterem, mint a han­gyaboly Edömér felé kiáltozott, hogy bizonyítsa be állításait. Edömér azon­ban nem tudott válaszolni csak any­­nyit mondott, hiszen a gépirókisasz­­szony is fizetést kap. Bartos Ferenc elnök is megállapította, hogy Edömér nem bizonyít és hogy lássa, milyen ön­zetlenül megy a munka a Hegyközség­ijén, meghívta Edömért a hegyközség választmányába, ott mindent' ellenőriz­het. Már teljes volt az összebékülés. mi­kor újra nagy lárma keletkezett. Bar­tos elnök ugyanis elmondotta, hogy szakiskolát végzett hegyközségi bírót nem kapnak, ezért ideiglenesen kell be­tölteni ezt a fontos állást. Egy hang elkiáltotta: — Éljen Edömér Kálmán! Mire egy hang lett az egész közgyű­lés és mosolyogva ordították a fülébe, hogy ő iegyeti a hegyközségi bíró. De­hogy akarták megválasztani, csak elő­ző balul sikerült felszólalása miatt akarták megfélemlíteni a nehéz mun­kával. Mikor nagynehezen elült az él­jenzés, Bartos elnök játszotta a prim­­hegedűt a koncertben és tréfás mo­solygással kérte, kapacitálta Edömért, hogy vállalja a nagyfontosságú állást, hiszen ő nyugdíjas és ráér. Erre újra az egész zenekar játszotta, hogy Edö­mér nem térhet ki a megtiszteltetés elől. Ö pedig kínosan, feszengve ült a helyén és mikor nagynehezen szóhoz jutott, annyit hebegett, hogy ő már házcsoport parancsnok, már többet nem áldozhat a köznek, köszöni a megtisz­teltetést. de nem vállalhatja. Látni kellett ezt a kedves epizódot, mely aztán azzal ért véget, hgoy Hidvégi János gazdát egyhangúlag helyettes hegyközségi bírónak választották. Végezetül Bartos Ferenc elnök meg­szívlelendő intelmet intézett a megje­lent gazdákhoz. Elmondotta, hogy a hegyközségnek nem az a feladata, hogy minden összejövetelen veszekedjék és gyanúsításokat hallgasson meg, vagy utasítson vissza, miként ezt előbb hal­lották, hanem arról kellene tanácskoz­ni, hogyan álltisák át a váci szőlőket, hogy többet és nemesebbet teremjen, hogyan kellene gyümölcsöseinket szak­szerűen ápolni, hogy a vevőket ide csábítsuk, mint ezt a közeli Nagyma­ros példája mutatja. A gazdák jólété­nek emeléséről kellene beszélnünk, ami eddig még nem történt meg soha. Ezért nincsenek köztünk az új gazdák, akik nem kiváncsiak a mi kicsinyes, béka­ülőkéjének nívójáról kürtőit világné­zeteinkre. Reméli, hogy ez a közgyűlés ; észretériti a gazdákat és ez volt az j utolsó veszekedős közgyűlés. Az utolsó l iiniiBiiiiit ■SSIIlllli Jill hrIHIÜíii VÁCI | EGYHÁZMEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁR R.T. Kegyes Alapok év Alapítványok Kezelósége Elfogad betéteket köny­vecskékre és folyószámlára n legmagasabb kamatozás mellefi. — Kölcsönöket folyósít rövid és hosszabb le­járaira. — Idegen pénze­ket vásárol, küi- és bel­földi átutalásokét eszközöl 1I1111II iíill'l!l|!!!íli!l.j|l!lliiliil!lill41llllli!lll|Ii!||| szó Rajz Károly nyug. MÁV igazgatóé volt. aki barátilag kérte Bartos elnö­köt, hogy ne keseredjen el a sok vádas­kodó beszéd miatt, vagyunk igen so­kan, akik komoly és önzetlen törek­véseit mindenekén keresztül lelkesen támogatjuk. Séta a Dunaparton Szép őszi idő volt október közepe, az alsódunaparti sétányon az őszutó kedves napsugarainál sütkéreztek bá­csik. nénik és gyermekek, szóval kis és nagygyermekek. Két édes csöppség játszott közvetlen a Dunapartján, ahol homokból, kavicsból és kövecskékből valami — az ő kis gyenge eszük el­gondolása szerint — várat, vagy erőd­félét akartak építeni. Mi, öregek gyö­nyörködtünk az építeni akarás jövő kilátásaiban, ami a gyermek kis lelké­ben valami módon már megnyilvánul. Mig ide és tova sétálunk, a két kis építő mellé áll egy harmadik, aki hát­ratett kézzel fontoskodva bírálta az építkezést, közben vitatkozásukra let­tünk figyelmesek, súlytalan játékos szavak, sírásig fokozódó hévvel. Azzal a szándékkal, hogy lecsillapítom őket, mert hiába no, a tanáremberbe évek során át beidegződik a kis emberpa­lánták iránti érdeklődés, hozzájuk lép­tem. Az egyik bizalommal nézett rám, nefelejtsszin szemeivel, mintegy felhív­ta közbenjárásomat az ő igazának vé­delmére. Mig a másik, a később jött, villogó fekete szemeivel, már meg is előzte kispajtását és igy szólt: Bácsi kérem, ugye nekem van igazam, hiába beszél a' Gábor, mért ha ide építik a várat, ugye, mikor télen nagy lesz a Duna, elviszi, én csak tudom, mert én már első elemibe járok. Sajnálattal láttam a másik drága kis fiút, aki bú­san nézte a délután felépített remek váracskát, de belátta, hogy az ő kis pajtásának igaza lehet, mert a Duna : majd elsöpri a beléje épített váráés­­| kát — az már biztosan tudja — mert ■ inár első elemibe jár. öreg sétáló. VÁROSI FILMSZI N M A Szombaton 4, 6 és 8 órakor Vasárnap 2, 4, 6, 8 kor Hétfőn 4, 6 és 8 órakor Ne kérdezd, ki voltam Karády Katalin Soos, Senyei '/era, Németh Romola, Ilosvay Katalin, Szabó. Benkő, Juhász, Vértes 20 fillértől 90 fillérig. — Jegyrendelés a pénztári órák alatt telefonon is 201. JÖN Magyar film MAGDOLNA Magyar film JÖN m

Next

/
Oldalképek
Tartalom