Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)

1942-03-25 / 24. szám

24 szám 56. évfolyam Ara: 12 fillér Vác, 1942 március 25 VÁCI HÍRLAP ? o 1 i t i H a i és társadalmi hetilap. M e g j e 1 e d i K hetenKéct Hétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egv negvedévre......................................3 P — f Vidéken egy negyedévre . . ......................3 P 50 f ügyes szám ára . . .......................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDGNOS: BERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG SS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-üt sarkán. Telőfon: 1T. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések. N-yiVMá? díjszabás szerint. ~ Hirdetések díja előre fizetendő. A LÉGO áldozatos munkájáért csak egyet kér: MEGÉRTÉST! Közgyűlés az óvóhelyen Vasárnap tartotta a LÉ GO váci cso­portja népes közgyűlését, stílszerűen, a városháza alatti pincehelyiségében. Meiszner Gyula ny. huszáralezredes, a váci csoport elnöke megnyitójában az »emberről« beszélt, mint az »ember« mindenkor legnagyobb ellenségérő1, aki mái- a kőkorszakban is barlangokat ke­resett testi védelmére s Így—harcolt egymással s védekezett egymás ellen az ember mindenkor ... a Maginot-vo­­nalig. Ma már mindenkinek tudni kelZ, íhogy a légi haderő s a légvédelem ki­­fejlesztése mindenekfölött álló feladat. Nem bizhatjuk el magunkat, mert bár­mily messze is van határainktól a küzdők arcvonala, légi támadásnak bármikor ki lehetünk téve. A polgár­ság- megszervezése a fejünk fölött fe­nyegető veszedelemmel szemben a Liga feladata. A Liga megtette kötelességét az egész országban s Vácon is, minta­szerűen. Minden szerve tökéletes ki­képzésben részesült. A polgárság nyu­galma biztosítja a veszedelem elhárí­tását. Galambos Ottó rendőrfelügyelő tit­kári jelentése részletesen beszámolt az elmúlt év igen tevékeny munkájáról s annak eredményeiről. Kiképeztek 422 liázcsoportparancsnokot és 819 helyet­test, valamint 50 házi betegápolót. A gyárak 51 betegápolót nyertek. Rövi­desen megnyílik az elsősegély-nyúj­tási tanfolyam, majd a' cserkészpa­rancsnokok kiképzésére kerül a sor. Szomorúan kellett megemlékeznie a női alcsoportról, mely más irányú elfog­laltsága miatt megszűnt. Figyelmezte­tett, hogy esetleges veszély idején min­denki a helyén legyen s a házi szük­ségóvóhelyek rendben legyenek. A Li­ga váci csoportjának 1094 tagja van. A kiképzés továbbfejlesztése megállás nélkül folyik, tanácsadó szervük min­denkinek mindig rendelkezésre áll. És ezért az áldozatos nagy munkáért csak egyet kérnek az önzetlenül mindenkiért dolgozók: megértést. Andor Gyula pénztári beszámolója 2598 P bevétellel és 1154 P kiadással mutatta be a zárószámadást és 3294 P költségvetést irányzott elő. Ezután a lemondott tisztikar meg­választására került volna a sor, de a közfelkiáltásban jelentkezett közóhaj maradásra bírta az elnökséget, mely­nek kezében mindenki a legbiztosab­ban érzi Vácon ennek a legnagyobb feladatú szervünknek vezetését. A kény­szerű körülmények miatt mégis egyes tisztek gazdát cseréltek. így megvá­lasztották alelnökkó dr Zeller Tibor tanárt és Andor Károly ny. igazgatót, titkárrá dr Bede Frigyest, végül pe­dig nagy ünpeplés közben a csoport egyik legtevékenyebb, legodaadóbb ve­zető munkását, dr Polster Alfréd ve­! gyészmérnök-igazgatót tiszteletbeli el- ; ! nőkké választották. ! A polgári társadalom nevében az ön- . j zetlen gondoskodást dr Fésűs György j j kir. közjegyző köszönte meg az ötödik < évébe lépő Liga lelkes férfiúinak. ---- ■—yy«mm ----Schiller Henrik — cukorgyárigazgató Mióta Schiller Henrik nyug. igaz- I gató feladta a küzdelmet a Pokollal j és itthagyott bennünket, több helyen ; próbálkozott elhelyezkedni. Ugylátszik : a tervek, amelyekről a V. H. annakide- ! jén megemlékezett, nem sikerültek. De ; Schiller nem olyan anyagból van gyúr- j va, amelynek kedvét szegi a sikerte- j lenség, most prózai, de édes szerepet j_ kapott. Az első erdélyi cukorgyár rt. | Marosvásárhelyt megválasztotta igazga- j tójává. Schiller már el is foglalta ál- ; lását. ! Nem tartották meg ¥ác»Hegyközség közgyűlését Vác -Hegyköz« ég- vasárnapra tervezte j rendes évi közgyűlését, de határozat- | képtelenség miatt a közgyűlés ciha- I lasztását jelentette t be a kevésszámú j tagnak dr Bartos Ferenc elnök. Egy- j ben pedig felhívta a figyelmet az áp- j rilis 7-én kezdődő gyümölcsfaápolási -! és védekezési tanfolyamra. Valaki meg- I i jegyezte, hogy a tanfolyam anyagát gyorsíróval ajánlatos lenne leíratni, igy az értékes előadássorozat mindig a ta­gok rendelkezésére állhatna s széle­sebb körben elterjedhetne. Szerintünk azonban nem lényeges, mert a Hegy­község csak felesleges pénzt költené. A földművelésügyi minisztérium ugyanis I már sok szakkönyvet adott ki a, gyü­­j mölcsfakezelésről és ápolásról. A szak­könyvek beszerzése sokkal könnyebb, mint az előadás kinyomatása. Az el­nök kijelentette, hogy március 25-én a közgyűlésen jelenlevő tagok számára való tekintet nélkül, a közgyűlés hatá­rozatképes lesz. Elég szomorú, hogy a váci gyümölcs- és szőlőtermelő gazdák kevés érdeklődést mutatnak a Hegy­község munkája iránt. A Hegyközség pedig működését a közért, a váci gaz­datársadalom minden egyes tagjáért, önzetlenül folytatja. Ez a magatartás nem tükrözi vissza híven gazdáink kor­szerű haladni akarását és a többterme­lésre való törekvést. A józan, a ma­gyar gazdához illő tanulniakarás már felcsillant az ezüstkalászos tanfolya­mon. Ma a nemzet összesége kívánja a többtermelést. Mindenki ott teljesítse kötelességét, ahová állította a sörs, ka­tonáink kinn a végtelen orosz síksá­gokon fegyverrel a kezükben harcolnak, a gazdák pedig ásóval és kapával vív­ják meg harcukat az önellátásunkért a végső győzelem érdekében! Adomány a gyermekek ebédjére A szegény iskolások ebédjére if j. Ma­­jer Ferenc vendéglős 10 pengőt kül­dött, amit e Kelyen nyugtat és köszön meg a Zöldkereszt. Egy hires várospolitikus meglátogatta városunkat Előadást tartott az Emerikána Líceumában Magyary Zoltán nemcsak a buda­pesti egyetem egyik legkiválóbb pro­fesszora, hanem egyik legnagyobb te­kintélyű várospolitikusunk is. Magyar­­ország úgyszólván valamennyi városá­nak problémáit jól ismeri s tudomá­nyos intézetek a polgármesterek gyak­ran felkeresik. Évek óta nagy appará­tussal készülő várospolitikai szakmun­kája a magyar városok helyzetét és jövőjét egészen új megvilágításba fogja helyezni. Épen ezért tanulságosak azok az észrevételek, amelyeket városunkra vonatkozólag- tett. Magyary már a reggeli vonattal Vác­­ra érkezett és Karay főjegyző társasá­gában • a városi üzemeket megtekintet­te. Boldog az a város — mondotta — amelyik olyan üzemekkel dicsekedhe­tik, mint Vác. Vízvezeték és csator­názás teszi a várost igazán várossá. Ezek létesítése a legnagyobb probléma, minden más eltörpül mellette. A vá­ros külsőleg azonban — folytatta Ma­gyary •— lehangolóan piszkos és el­hanyagolt. A város pompás fekvése, . kedves barokk jellege olyan adottsá­gok, amelyek kihangsulyozására a vá­ros vezetőségének nagyobb gondot kel­lene fordítania. A Kőkapu és a Kő­híd az egész országban egyedül álló műemlék s mégis mindkettő kétségbe­ejtő elhanyagolt állapotban van. Ezek a város értékei, tehát a városnak kell fenntartásukról gondoskodni, akárkinek a tulajdonában vannak is. Szomorú ál­lapotban van a városháza is, ami pe­dig szintén egyik értéke a városnak. A Konstantin-tér patinás öreg házait kissé rendbe kellene hozatni és az össz­benyomást teljesen lerontó cégtáblákat el kellene távolítani a városházáról és a barokk épületekről. Ezt ma már min­den város elrendelte — mondotta. Ma­gyary. -TT Miért nem létesít több par­kot és kertet a város 1 — kérdezte. És hogyan tűrhető, hogy a Diadal-térből szemétdombot csináljanak a pompás Kőhíd mellett, a város bejárójánál. A Fő-út mentén, a Székesegyház-téren, a gimnázium előtt és a püspöki palota előtti kőrengeteget színes virágokkal kellene élénkebbé tenni. Mindezek aránytalanul kisebb áldozatot kíván­nak, amint amilyet a város a nagysze­rű üzemek létesítésével vállalt. A va­ros továbbfejlődésének pedig ezek az attraktiv beruházások az előfeltételei. Hivatkozott Eger és Székesfehérvár pél­dájára, ahol a városrendezés és város­szépítés eredményei egészen átalakí­tották a város képét. . Magyary professzor Karay főjegyző­nél ebédelt, ahol a város problémáit | polgármesterünkkel is megvitatta. A délutáni előadást nagy várakozás előzte meg és a.z- Emerikána nagyterme zsúfolásig megtelt. Magyary Vác szí­ne-java előtt kezdte meg előadását, melynek megállapításai nyomán szinte., mondatként hangzott lel a helyeslés és a taps. Magyary őszintén, nyíltan és tárgyilagosan beszélt. Megállapítá­saival- a közönség egyetértett, mert a hibákat, amikre Magyary rámutatott, maga is érezte s legfeljebb nem látta olyan világosan, mint az előadó. Köz­­igazgatásunk nem felelhet meg a kor igényeinek állapította, meg Magyary —, mert mai állami szervezetünk 1848 óta alig változott, mig a közigazgatás mérete és jelentősége példátlanul meg­növekedett. A magyar közigazgatás élén álló parlamentáris kormányrend­­szer 1848-ban 5000 tisztviselővel dol­gozott, ma ugyanez a kormányrend­­szer 300.000 tisztviselő munkáját irá­nyítja. Akik tehát .alkalmasak voltak 5000 főből álló szervezet vezetésére, ugyanazok nem lehetnek alkalmasak 300.000 főnyi szervezet vezetésére és irányítására. Közigazgatásunk válságá­nak tehát egyik oka a szervezetben van. Hiába dolgoznak kifogástalanul a tisztviselők, ha a főnök nem ért a dol­gához, hiába dolgoznak a leggyorsab­ban beosztottak, ka a főnök fél a fele­lősségtől és nem képes dönteni. A fő­nök szerepének jelentősége rendkívül megnövekedett. Ha rossz a főnök, az egész hivatal rossz hírű lesz. Mai alkotmányos berendezkedésünk még mindig három fő államhatalmi funkció: a törvényhozás, a közigazga­tás és a bíráskodás elválasztásának és egyensúlyának eszméjén alapszik. Ténylegesen azonban a parlamentnek felelős kormányon keresztül a törvény­­hozás túlsúlyra tett szert. Az 1848-as alkotmányreform óta azonban csak a közigazgatás- szerepe növekedett világ­szerte, a törvényhozás és az igazság­szolgáltatás rovására. A kor követel­ményeinek tehát a parlamentnek fele­lős kormányrendszer nem felelhet meg. A XIX. század uralkodó államtipusa a jogállam volt. A XIX. században az államnak csak egy feladata volt: meg­akadályozni, hogy jogsértés történ­hessék. A XX. században azonban az államnak sokkal nagyobb feladatai vannak. Meg keli valósítania mindazt, amit egyes emberek önmagukra ha­gyatva, megvalósítani nem tudnak. A XX. század államtipusa a szociális, vagy cselekvő állam, amelyik eredmé­nyeket és teljesítményeket mutat fel, amelyik utakat, csatornákat épít, kór­házakat és iskolákat létesít. Jogot sér­teni a közigazgatasnak me.- sem lehet, de ez nem elég. EzAi felül eredménye­ket kell felmutatni. A XX. századi köz­­igazgatás tehát nem felei meg hivatá­sának akkor, ha csupán a jogot nem sérti meg. Eredményeket kell produ­kálnia, ha, a közönség részérői felmen­tést akar kapni. Alkotmányunk és közigazgatásunk reformjától nem kell félni. Ennek be kell következni, mert a. történelmi fej­lődés úgy kívánja. Be kell következni

Next

/
Oldalképek
Tartalom