Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)

1942-12-16 / 98. szám

56. árfolyam 98 szám Vác, 1942 december 16 Pol ItiKai és társadalmi hetilap. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre............................3 P — f Vidéken egy negyedévre............................3 P 50 f Egyes szám ára ............................................12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÍS LAPTULAJDONOS: DERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: 17. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. Béke a jóakaratú embereknek. Békét hirdet az Emerikána 1942 karácsonyán: Pax homini- bus bonae voluntatis. Karácsony békéjét, az apostol szavával: „A jótékonyságról és az adakozás­ról pedig ne feledkezzetek meg, mert ily áldozatok tetszenek az Istennek.“ Jótékonyság, ajándék- osztás- nélkül nincs karácsony. 1942-ben pedig áldozat nélkül nincs megsegítés! Arra kéri az Emerikána Vác társadalmát, hogy tudjon adakozni áldozattal. Adakozzon fokozottabb mérték­ben, ha kell, nagyobb áldozattal, mint a múltban. Akiket a jobb időkben segíteni kellett, most még inkább rászorulnak. Aki pedig segítette, az még most is legalább tízszer olyan jól él, mint azok akkor. Meghirdeti az Emerikána a „Mindenki karácsonyfája“ ak­ciót, mint már annyiszor. Meg­hirdeti, mert látott magyar test­véreket, akiknek még karácsony­kor is nehéz a hála, mert Isten jóságos keze, amely puha ne­künk, kik aránylag még mindig a jobbik részt élvezzük, nekik nagyon nehéz; mintha nem is atyai kéz volna. Segítséget, ál­dozatot kér, mert látta azokat a szenvedőket, szenvedő betege­ket, szegényeket, akiknek semmi sem jutott a világ örömeiből, akiknek az a jóságos ég akár­csak ércből volna, akiknek a csillagok mindig téli csillagok, nem melegítik soha fel őket, vigasztalan nyomorult robotban, napról napra tengetik életüket. Azért kezdték meg fáradságos munkájukat az emerikáuás do- minák és még a fronton nem küzdő egyetemisták; azért áll­tak be a belső front legnehezebb szakaszára, mert vannak embe­rek, akiknek az élete teher. Van köztük, ki az egész évet betegágyon töltötte el, van köz­tük, ki nyomorog hét-nyolc gyer­mekkel a nyakán, akinek ez a karácsony nem hoz meleget, meleg ételt, boldogságot. Ezek­nek a szenvedő embereknek nem elég karácsonykor azt mon­dani: „Mennyből az angyal le­jött hozzátok ...“ Ezeken segí­teni kell! Bizalommal fordul az Emerí- kána Vác társadalmához és re­ménykedve, mint már annyi­szor. Hiszik, hogy mindenütt megértik a nemes szándékot és a komoly szent cél érdekében dolgozókat nem bocsátják el üres kézzel, adomány nélkül. Több,száz nehéz sorban vergődő, hihetetlen nyomorban élő néz reménnyel a városfáldozatkész- sége elé. Igaz magyar ember nem zár­kózhat el az Emerikána köve­tei elől, akik azért mennek, dolgoznak és gyűjtenek, hogy a boldogság e szegény számüzött- jeinek is legyen legalább évente egyszer fütött szobájuk, meleg ételük, ruhájuk. Az első karácsonyi officiumot fenn az égben az angyalok kara, lenn a földön pedig a pásztorok énekelték. Mi szeretnénk ebbe a kórusba beállítani a szegények, az elesettek karát, hogy együtt énekelhessük : „Dicsőség a ma­gasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú emberek­nek • . .“ A karácsonyi akció vezetői közük és arra kérik a váci tár­sadalmat, hogy miután kevés a gyűjtő tagjuk, kik nem tudnak mindenhova elmenni, aki ada­kozni kíván, december 15-től kezdve délelőtt 9—12-ig, dél­után 2—5 ig átadhatja, vagy el­küldheti az Emerikánába. A „Mindenki karácsonyfáját“ de­cember 24 én állítják fel a Szé­kesegyház oszlopcsarnokában, délután 4 órakor. Mindenkit sze­retettel hiv és vár az egyesület a szegények karácsoDyünnepére. A szatmári püspök látogatása Megyéspüspökünk látogatására vasár­nap este magas vendég érkezett. Sclief- ler János szatmári megyéspüspök jött meglátogatni barátját és püspöktársát. A püspök úr itt töltötte a hétfői na­pot is és este a gyorsvonattal tért vissza -a fővárosba. Főpásztorunk ven­dégét kikisérte a vasúti állomásra és miután a gyors késett, az állomáson a közönség között sétálva várták meg- annak érkezését. A püspök látogatásai Dr. Pétery József megyéspüspök mi­ként már jeleztük, eleget tesz társa­dalmi kötelezettségének és látogatáso­kat tesz ma már nemcsak székváro­sában, hanem, amint ideje engedi, egyházmegyéjében és annak határain túl is. Legújabban a következő érde­kes látogatásairól adhatunk hirt: Az elmúlt hét folyamán felkereste az Egyházmegj-ei Takarékpénztárt, amely közvetlenül felügyelete es irá*- nyitása alá tartozik s amelynek mun­kája iránt elődje is nagy érdeklődést tanúsított. A Takarékpénztárban Ba­yer János elnök, Horváth Kálmán ve­zérigazgató fogadták a püspököt, aki legnagyobb érdeklődéssel nézte az in­tézet munkáját és szives megszólítás­sal tüntette ki a tisztviselőket. Megyéspüspökünk múlt pénteken Ei- pel Mihály titkára kíséretében autóján Svoy Lajos székesfehérvári püspök lá­togatására Székesfehérvárott megje­lent. A püspök két óra hosszáig tar­tózkodott az ősi koronázó városban és azután ismét visszatért székhelyére. Az Újpesti Katolikus Kör most ün­nepli fennállásának negyvenéves évfor­dulóját. Az ez alkalommal rendezett ünnepségen megjelent Pétery József megyéspüspök is, akit diszes küldött­ség fogadott Csik József dr. plébános­sal az élén. A püspök megtekintette az épülőfélben lévő katolikus templo­mot, a katolikus intézményeket, majd szentmisét mondott. Az évforduló al­kalmával a közgyűlésen Polli Sándor (ír. polgármester elnökölt. Nemzetvédelmi Kereszt A hivatalos lap közli, hogy a Kor­mányzó Ur Ö Főméltósága dr. Fülöp Béla váci börtönügyi titkárnak a Nem­zetvédelmi Keresztet adományozta. Uj hadnagy A Ludovika Akadémián most avat­ták hadnaggyá Várkonyi Olivér vég­zett akadémikust, Várkonyi Elemér detektivcsoportvezetőnk fiát. Az új had­nagyot Budapestre egyik páncélos ala­kulatunkhoz osztották be. Uj rendőrségi fogalmazó A m. kir. belügyminiszter dr. Ne­mere László MÁV segédtitkárt rendőr- fogalmazóvá kinevezte és ■ szolgálatté­telre az államrendőrség váci kapi­tányságra osztotta be. ICokovay preláius temetése Hétfőn délelőtt komor ünnepi pom­pával helyezték pihenőre a székes- egyház alatt levő kriptában Kokovay János prelátus-kanonok holttestét. JKe- gyeletes cselekedet volt, hogy az el­hunyt főpap holttestét Budapestről hazaszállítva, abban a kanonoki ház­ban tették ravatalra, amelyben csen­desen, eredményesen és lelkiismerete­sen dolgozott. A templom a hivatalok és testületek vezetőivel, a tisztelők nagy sokaságával és a tanulóifjúsággal telt meg. A gyászmisét a megyésfő- pásztor mondotta,, aki a temetési szer­tartást is végezte. Ennek befejezése után, a szokástól eltérően, ő maga ki­sérte le a kriptába kanonokjának holt­testét, hogy ott még utolsó beszere­lésben részesítse. Azután Podliorányi, Matzenauer és Ivestler kanonokok ko­porsói fölött helyezték el Kokovay Já­nos holttestét a kispapok éneke köz­ben. a deákvári templominak Szürkeszinű pénzesutalványt kap­tunk. Valahonnan Oroszországból. Több, mint másfélezer kilométer távolról. De ott sem lehet elfelejteni az otthont, a kis templomot, a szivbelopódzott harang hangját. Tóth Ferenc hivatá­sos őrmester szivében csendült meg a deákvári templom kis harangja és visszaemlékezett azokra a percekre, amelyeket áhítatban elmerülve töltött a templom oltára előtt és lelke vágyát kívánta kifejezni, amidőn 20 pengőt küldött zsoldjából a Váci Hírlaphoz, hogy ezt az összeget a kedves kis templom épitőbizottságához juttassuk el. A templom építő bizottság m inden adományt hálával fogad, de ezt a fel­ajánlást a legnagyobb hálával vette át, mint annak bizonyítékát, hogy a magyar honvéd szivében mély vallá­sosság buzog. A vasutasok karácsonya A VOGE váci helyicsoportja decem­ber 20-án délután 3 órakor tartja tiszt­újító közgyűlését. A közgyűlés után 6 órakor pedig a helyicsoport és ön­képzőköre műsoros karácsonyfa,'-ünne­pélyt rendez. A közgyűlésre a VOGE tagokat, a karácsonyfa-ünnepélyre pe­dig a vasutas testvéreket családjuk­kal együtt szeretettel várja az elnök­ség. Lovagkeresztet kapott egy váci hős Az elmúlt napokban örömmel adták szájról-szájra a, városban, hogy Nagy Sándor nyug. városi főszámvevő fia, Nagy Sándor honvéd főhadnagy bra­vúros hősiességéért magas katonai ki­tüntetésben részesült, ügylátszik ez a háború a telkekre olyan hatást is gya­korol, hogy nem csak a rosszhíredet, de a magyar fiuk hősies viselkedését gyorsan a liir szárnyára veszik és szí­vesen terjesztik a város határain túl is. Érdeklődtünk a 25 éves hős hon­védtiszt, bravúrja iránt és megtaláltuk a feleletet a Függetlenség című napi­lap következő érdekes híradásában: . A német és a szövetséges csapatok november 2-án Leningrádtól a Donig az egész arcvonalon sikeres helyi jelen­tőségű harcokat vívtak. Mint a véd­erő főparancsnoksága' már közölte, ma­gyar rohamosztagoknak a doni arcvo­nalon sikerült egy merész rajtaütést végrehajtani. A hajnali köd leple alatt gumicsónakokon észrevétlenül keltek át a magyarok a Don vizén és a túlsó mocsaras parton következetesen előre­dolgozták magukat az ellenséges állá­sokhoz. Az egész bolseviki állásszakasz csak akkor ébredt tudatára a veszély­nek és kezdett el védekezni, amikor a robbantótöltények felrobbantották a drótakadályokat és a betört részt ké­zigránátok tüze árasztotta' el. Akkor azonban már késő volt. A rohamoszta­gok legnagyobb része már be is hatolt az ellenséges árkokba és felgöngyölí­tette azokat. A mellvédek felett kézi­gránátok és robbanótöltések repültek a fedezékekbe, mialatt a géppuskák tüze fedezte oldalról és hátulról a tá­madó magyar katonákat. Még mielőtt a bolsevikiek észrevették volna, nyolc nagy és mintegy harminc kisebb bol- seviki földerőd legénységével együtt és a bennelevő fegyverekkel a levegőbe repült. A felgöngyölített bolseviki ál­lásokban mintegy nyolcvan bolseviki holtteste feküdt. A magyarok, miután alaposan tönkretették az állásokat, a géppuskák tűzvédelmében ismét elsza­kadtak az ellenségtől és 39 hadifogol­lyal visszatértek saját állásukba. Az ifjú hős, aki ennek a hőstettnek nemcsak szervezője, de vezetője és amelyet a honvédhaditudósitók nagyon is érdemesnek tartottak feljegyezni, Nagy Sándor losonci honvédgyalögez- redbeli főhadnagy volt. Renditlietetlen- ségét mutatja, hogy bár jobb karját granátszilánk roncsolta, nem vonult vissza hátullevő hadikórházba, hanem bekötöztette sebét és ma is lelkesen ve­zeti századát. Az ifjú hős bravúros liaditénye nem maradt az ezred kötelékében, hanem a magasabb parancsnokságra is eljutott, ahol szükségesnek tartották, hogy Nagy Sándor főhadnagyot gyorsan kitünte­tésre ajánlják. Nemsokára meg is ér­kezett a kormányzói kitüntetés, amely egyike a legnagyobbaknak, amelyet ma egy fiatal honvédtiszt elnyerhet. A honvédség rendeleti közlönye közli, hogy a Kormányzó Ur Ö Főméltósága ifjú Nagy Sándor honvédfőhadnagy­nak az ellenség előtt való vitéz visel- kedéséért és csapatának bravúros ve­zetéséért a Magyar Érdemrend Lovag­keresztjét a had iszalagon, kardokkal adományozta,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom