Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)

1942-08-19 / 66. szám

V A Cl HI RLAP-*• tutimé iii—mmii mm ininniii annyin m. iiiiiiiinw.ii iiwi szál mehet mindenki, aki el is intézi azokat. Felsőgödön lakik, onnan jár be és a héten már megkezdi nagy munkáját, melyet ezekután érthető vá­rakozás előz meg. Újabb adományok a deákvári lentpíonieiak Az épitőbizottság az alábbi adomá­nyokért fejezi ki hálás köszönetét: A feloszlott deákvári egyesület által el­adott hangszerért befolyt 40 P, Bi- litzky Lajosné 10 P, Farkas Imre csendőrtiszthelyettes (Gáva) másodíz­ben 10 P, Angelmann József asztalos- mester és Töttösi Mihály asztalossegéd az áldoztatórácshoz és szószékhez vé­geztek ingyen asztalosmunkát, melynek faanyagát Prohászka József kocsi­gyártómester és vitéz Rákosmezei Nán­dor asztalosmester adták. Já a weg'Seei ssidó mészá­rosoknak, de jó a verőcei közönségnek is Egyik hölgy olvasónk kirándult Nóg- rádverőcére és érdekes tapasztalatairól a következőkben számol be: Csütörtö­kön egy kis társasággal jártam kint Nógrádverőcén. Alig 9 km-re Yáctól, de már nem Pest megyében és milyen nagy változást tapasztaltunk. Amint sétálgattunk az utcán, két hentes és mészáros üzletet is láttam, amelyekről az ablakon át megállapítottam, hogy kevés híján, telve voltak húsokkal. Megnézem a cégtáblát is, hát bizony zsidó volt az istenadta. No, mondom, milyen jól mehet, itt a keresztények­nek, ha a zsidó üzlete is hússal van teli. Miután pedig Vácon marhahúst nem kapunk, egész sétánk el volt ront­va, mert azon tűnődtünk, hogy mi, ide­genek, hogy juthatnánk egy félkilo • sütni való húshoz. Végül js nagy bát­ran benyitottunk az egyik zsidó mé­szároshoz. Kérdeztük: adna-e nekünk húst? Hogyne, kérem, tessék csak pa­rancsolni! Minrdjárt meg is rakodtunk és hoztunk haza marhahúst Nógrád- verőcéről, persze nem drágábban a maximált áron. Bátorságot is vettünk) hogy megkérdezzük: Mikor van marha húsuk? Húsos napokon mindig! Volt rá az egyszerű felelet. Es disznóhúst is kaphatnánk ? Kérdem félénken. Hát, kérem most nincs, de szombaton biz­tosan vágunk. Minden szombaton. Tet­te hozzá, de ne felejtsék otthon a vá­sárlási könyvecskéjüket, mert a disznó­húst be kell Írni. Kedves váci sorstár­saim fel, fel és mindenki szerezhet magának húst, szombaton disznóhúst is, csak ne felejtse otthon vásárlási könyvecskéjét. •HroillllllllllllllllllllllllllillW váci | EGYHÁZMEGYE! TAKARÉKPÉNZTÁR R.T. Kogye* Alapok és Alapítványok Kezelösége FUTIIB A—ffiblzományot Elfogad betéteket köny­vecskékre és folyószámlára a legmagasabb kamatozás melleit. — Kölcsönöket folyósít rövid és hosszabb le­járaira. — Idegen pénze­ket vásárol, küi- és bel­földi Átutalásokat eszközöl #U!IIIIIIIIIIIIHIIIIII1lllllllll!!llllllllllllllllllllll!l!l!llllllllllllllllllllllllll!lllllllé Az első: Ahogyan a „Magyarság“ látja Mindig különösnek tartottuk, ha egy­két éves váci lakosok kritikát monda- nak közállapotainkról. E tételünk iga­zolására álljanak itt e sorok. A Magyarság újság cikket irt váro­sunkról. Egyoldalú a cikk, mert hiszen nem a közéletről, mindnyájunkat ér­deklő témákról szól, hanem apró egyé­ni sérelmekről, amelyekről nem egy fővárosi napilap, de egy helyi újság is csak ritkán ir, mert nem akarja az egyéni érdek szolgálatának vádját ma­gára venni. Halljuk mi fáj neki Vácról: Tamás Józsefné még nem kapta meg ipariga­zolványát. A Berta-eset (többet nem tudunk róla a cikkből. Némely Baross hírmagyarázó szerint ezzel a jelzéssel siratni akarja a kitolt zs. mészárost) Tenczel István üzlethelységének bonyo­dalmai. (Vájjon ki tud még róla?) Ottó József nem kapott textilnagykereskedői engedélyt. Glück Andorné büntetlenül változtathatott üzlethelységet. Azt mondja, hogy a Baross-ülésen a fenti eseteket élénk kifakadások kö­zött tárgyalták le. Valóban csak ezek fájnának a vá­ciaknak? Nem a cséplési eredmények, a zsirhiány és az immár akuttá vált húshiány ? A homályos és csak célzásokkal tele­tűzdelt cikk, amelyet legfeljebb írója ért meg, de nem az olvasóközönség, a végén azután elárulja, hogy őneki mi fáj és szeretné átültetni azt a többi 192 váci kereskedőbe is. A cikk e sorokkal végződik: »Egyéb iránt bármilyen jól is működik a váci viszonylat az Inczédy-Meiszner János— Meiszner Rudolf—dr Inczédy-féle ki­próbált háromszög, nem kétséges, hogy most már itt a gyors, határozott és százszázalékos cselekvés ideje. A köz­érdek ugyanis legalább annyira fontos, mint a rokonokról való gondoskodás.« A másodiK; Ahogyan minden váci tudja A polgármester nincs itthon, elmond­hatjuk ezt az esetet, a cenzúra sem fogja törölni: A főispán felhívta a polgármestert, hogy Yácra és környékére lisztnagyke­reskedőt jelöljön ki. (Aki nem tudná, megírjuk, hogy ez az új kreáció felér egy kis hitbizománnyal. Évi jövedelme 10.000 pengőn felül van.) A lisztelosztói kijelölésért sokan nem is tudják milyen régen nagy harc fo­lyik. A lisztelosztó, mely országosan, bevezetett rendszer szerint más hely­ségekben már megoldást nyert, váro­sunkban a kulisszák mögötti harc miatt még nem nyert betöltést. Meg kell Ír­nunk, az elmúlt évben olyan állapot­ba jutott a kijelölés kérdése, hogy Bar- csay főispánunk (ő volt ugyanis abban az időben vármegyénk főispánja) le­irata volt a város polgármesteréhez, hogy a váci lisztelosztó tisztjére je­lölje ki a polgármester egyik vérbeli hozzátartozóját. A leirat a határozott utasításhoz csak egy megkötést fűzött éspedig: Hogy az illetőnek a nagyke­reskedői iparigazolványa előfeltételül volt megszabva. Miután ez rendben volt, a kijelölésnek nem lett volna semmi akadálya. Éppen nyár volt és Inczédy-Meisz­ner Já.nos szabadságát élvezte. Helyet­tese, Csele Vilmos tanácsos túl ké­nyesnek találta az ügyet és még jól emlékezünk arra, amikor szemünkláttá- ra a polgármesteri íróasztalon egyik sarokból a másikba tette át az aktát azzal, hogy ezzel a kérdéssel várjunk, mig a polgármester hazajön. Hát meg­várták. Azóta egy év telt el és most már megírhatjuk, hogy Inczédy-Meisz­ner János elsőizben nem teljesítette a főispán parancsát. Személyesen ment fel a vármegyeházára és élőszóval is kérte, hog}’ a kinevezést mellőzzék. Ugyanezt írásban is adta, nehogy a váciak bármit is beszélhessenek. m MBBMMMBMBBaHMMasagwanBaa A harmadiK: Ahogyan a Barossban tudják Tersztyánszky Gábor, a Horganyhen­germű igazgatója elfoglaltságára való hivatkozással lemondott a Baross-Szö- vetség váci fiókjának vezetéséről. A Ba- ross-ügyek látható hivatalos intézője ma Domonkos Döme ügyvezető, akit felkeresett tudósítónk és tőle a követ­kező nyilatkozatot kapta: — A cikk megjelenéséről előre tud­tam és nem helyeseltem. Most, miko ■ már megjelent, külön is kifejeztem nemtetszésemet, aminek következtében. Sárik, a Szalay-cég főkönyvelője a fő­titkári állásról már le is mondott, ö volt ugyanis kezdeményezője a cikknek és nem gondolta meg a következmé­nyeket. Milyen öröm lehet a zsidóság berkeiben, olvasván Sárik informatív cikkét, midőn látják, hogyan uszíta­nak évszázados keresztény váci család és tekintélyek ellen. A keresztények veszekednek, most azután már nincs messze a mi diadalunk. Egy kis izga­lomért igaztalanul megbántanak egjr köztiszíe'elb:-n álló kereskedő családot a kereskedők védelmére alakult. Baross­ban! Ki kell jelentenem, hogy a cikk még abban sem mond igazat, hogy a Baross ülést megtartottuk. Nem igaz, erről nekem, mint ügyvezetőnek tudni kellene és nagyobb nyomatékül kije­lentem. hogy c-ak ezután fogjuk meg­tartani. Igen kis' társaság az, mely nincs megelégedve és forradalmasko- dik. Ennek következtében Sárikot már felszólítottam lemondásra és a lemon­dását be is adta. Mélyen fájlalom, hogy a keresztények egymás közötti harca elefántra felfújva Találtatott fel. holott miudeut el lehet intézni egy­más között, megértő szóval. Ezekután már nekünk ninos is sem­mi szavunk, mert az ügyvezető ért­hetően beszélt. Csak azt szeretnénk, ha mindannyian megértenék, milyen nagy kár, ha a keresztény irányzatban ke­resztények gyűlölködnek. Nagyboldogasszony napja Sződligefen A sződligetí rom. kát. egyházközség Nagyboldogasszony napján ünnepelte temploma megáldásának 10 éves fordu­lóját és búcsúját. Az ünnep előestéjén a fényesen kivilágított s fellobogózott templomtoronyban Sárváry János régi magyar egyházi énekeket s kuruc nó­tákat adott elő tárogatón. Az ünnep napján hálaadó szentmisét és szentbe- szédet mondott vitéz Pintér József pá­pai kamarás, m. kir. kormányfőtaná­csos, v. országgyűlési képviselő, amely után szentséges körmenet volt. Este templomi hangversenyt rendezett az egyházközség, melynek sikere érdeké­ben özv. Spányik Gézáné és Baranyai János buzgólkodtak. Az évforduló al­kalmából a hívek meleg üuneplésben részesítették az egyházközség világi el­nökét: dr Jantsits Tibor miniszteri osz­tálytanácsost, ki annakidején fárado­zásával lehetővé tette a templom föl­építését s azóta is állandóan gazda­gítja felszerelését és berendezését. Augusztus 16-án, vasárnap a budapesti, az újpesti, a pestszenterzsébeti és a rákoshegyi »Napsugár« leányegyesüle­tek tartották Sződligeten vándorgyű­lésüket., melyen az ünnepi beszédet dr Jantsits Tibor egyházközségi világi el­nök mondotta. Hirdessen a VÁCI HIRLAP-ban Äx a^yakönyvvesetö bírái: Születtek: Szofór Zsigmond és Kohn Eszter fia Vilmos, izr. —, Szilágyi István és Varecza Margit fia György, ref. —, Ha­raszti Vilmos és Pártos Rózsa leánya Rózsa, rk. — Gynrkovszki Lajos és Molnár Katalin fia Lajos, rk. Meghallak: SzőUősi József 26 éves, rk. —. Blis- csák Péter 38 éves, g. kát. —, dr Zá- dor Jánosné 70 éves, rk. —, özv. Koz­ma Pálné 70 éves, ref. —, Muzsik Lő- rincné 78 éves, rk. —, Nagy Irén 6 éves, ref. Házasságot kötöttek: Csák vári János és Virág Margit, rk. —, Holop Lajos, rk. és Molnár Mária, ág. h. ev. —, Eigen József és Liska Magdolna, rk. Kihirdetést nyertek : ffj. Farkas István és Nagy Terézia. mi TBKBRÉKPÉNZTál A. Magyar Nemzeti Bank zneilékhelye ii Kls6 ilialános TArsalAg ksrOletl MStynttkség« Tíie, H«SK«Ses»t*n-t*ir 15. '5T»la?i»eí 2 SS Alapítva) 1864 BETÉTEKET gyümölcsöztetünk V KÖLCSÖNÖKET folyósítunk v Ä BANKOZLET minden ágára! foglalkomsiT I FILMSZÍNHÁZ Csütörtökön 5, 7, 9 órakor 20 90 filléres! Láthatatlan ember i Pénteken 7, 9 órakor visszatér Közkívánatra £ H. G. Wells világhírű regénye nyomán. Vincent Prince, Nen Grey JÖN EGYMÁSÉRT JÖN Három esemény egymás mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom