Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-08-08 / 63. szám
Hol tisztálkodnak a váciak? — kérdi rendőrségünk új vezetője borgazdasági tanfolyamot, majd tavasszal a váci határ több helyén fogja oktatni a helyes gyümölcsápolást és a : szőlőmetszést gyakorlati kivitelben. A bejelentést nagy lelkesedéssel fogadták az ezüstkalászosok. Nyilvánvaló, hogy ennek a tanfolyamnak is biztosítva van a sikere előre is. Végül ismét Sziklai gazdaköri elnők vette át a szót és mondott köszönetét a sok szép kitüntetésért. ígérte, hogy a váci ezüstkalászos gazdák nem ismernek fáradtságot, mikor a magyar földről van szó és mint a harctéren, úgy itthon is. tudják kötelességüket. Különös esetf mely hihetetlen és mégis megtörtént Az élet sok érdekességet produkál és néha nagy tréfákat követ el. Ha nem tudnánk személyekre hivatkozni, az •alábbi történetet meg sem irnók, mert senki el nem hinné, de igy az olvasó nyomon követheti és a szereplők megbízhatósága igazolja, hogy vannak még hihetetlen történetek, amelyek valójában megtörténtek. Kismartoni Ernőné fővárosi tanitó felesége, Csömör János törvényszéki bíró buga kijött kisgyermekével Vácra és szüleinek deákvári lakásán foglalkozik csecsemőjével. A napokban eszébe jutott, hogy a budapesti Stefánia gyermekmérleget szokott az anyáknak kikölcsönözni, miért is vonatra ült és beutazott Budapestre. A Nyugatinál taxit fogadott és azon iparkodott az Üllői-úti gyermekmenhelyre. Amint a kis kocsi zötyögött vele, szétnézett a szűk helyen és nagy ámulatára egy duzzadt nagy táskát pillantott meg a lábánál. Felemelte, felnyitotta és majd elájult a látványtól. A koffer zsúfolva volt százasok tömegével! Megállapításai szerint, mert megszámolta a csomagokat, éppen százezer pengő volt a gazdátlan táskában. Nagy izgalom fogta el, mit csináljon! Úgy határozott, hogy nem vesz tudomást a rengeteg vagyonról és a kis koffert visszatette oda, ahol találta, a lábai elé. Célhoz ért. A Stefániánál egy kicsit várakozni kellett és Kismartoninét idegesen foglalkoztatta az a gondolat: vájjon a százezer pengő ott van-e még a taxiban. A gyermekmérleggel lemetnt az utcára, beszált a kocsiba. A pénzestáska érintetlenül ott feküdt a lábainál. Csak most már gyorsan kivinne ez a taxi a Nyugatira! fohászkodott Kismartoniné és örökre elhagyja ezt a pénztömeget, melyről tudni sem akar többé. A féltizenkettős gyorssal jött haza. Elfoglalta helyét a kocsiban és gon■■■■ Szabott árak! dolatai még mindig a száz pengős kötegek körül forogtak. Egyszerre csak a sofőr állott előtte: — Nagyságos asszony, mindene megvan? Kérdi tőle izgatottan. —- Nekem semmi sem hiányzik, válaszolt Kismartoniné, tettetett nyugalommal. — De kérem, nagyságos asszony, meg van önnek a pénze? — Kismartoniné kebléhez nyúlt és mosolyogva válaszolt. — Igen, megvan. — De hát a százezer pengő, aszszonvom ? .. . — Arról én semmit sem tudok, ha akarja jelentse a rendőrségen. Eddig van. Tovább a sofőr nem beszélhetett, le kellett ugorni a kocsiról, mert a gyors már indult. A kupé utasai borzasztó nagy reverenciával bámulták azalatt a fél óra alatt, mig Vácig értek Kismartoni Ernőnét és nem értettek semmit. A szives olvasót pedig most magára hagyjuk. A történet folytatását keresse a budapesti lapokban, azoknak is a rendőri rovatában. Mi kerestük s nem találtuk. Vagy a sofőr még mai napig sem tett volna jelentést? Vagy sikkasztó hagyta hátra a százezer pengőt és most nem meri keresni a rendőrségen? Izgalmas történet, izgalmas kérdések, detektív regénybe illő, bizonyos, hogy lesz még folytatása. Tessék beleképzelni magát Kismartoni Ernőné helyébe? Ha ön találna százezer pengőt, mit tenne? írják meg nekünk jó ötleteiket és mi, persze, név nélkül, szívesen fogjuk azokat lapunk szerdai számában leközölni.----------Itt a jég! A városi jéggyár végre eljutott odáig, hogy beszélhessünk már a jéggyártásról. A próbák kitünően sikerültek és pénteken délután elkezdették a jéggyártást, miután a kedvezményes áru állami só is megérkezett. Értesülésünk szerint a városi jég eladása hétfőn fog kezdődni és mig a nagy melegek tartanak, a jól ismert jeges kocsit városszerte örömmel fogják fogadni. Egy munkás szerencsétlensége Tragikus halált halt Vogt Pál, Magyar Állami Gépgyári munkás. Vogt régi váci családnak a tagja, ezért Vácon lakott feleségével és kisgyermekével. A hajnali vonattal járt be Budapestre. Pénteken is elindult végzetes útjára. A gyárban egy nagy lenditőkerék megmunkálása volt reábizva. Ez a kerék apró kerekeken mozgott. Még nincs kiderítve hogyan, de tény, hogy a nagy kerék a pályájából hirtelen kilendült és arcon ütötte a gyanútlanul mellette dolgozó munkást. Az ütés olyan erős volt. hogy a szerencsétlen embert messzire eldobta. Mikor társai segítségére siettek, már haldoklott. A szegény asszony este sürgönyt kapott a gyár vezetőségétől, hogy férjét baleset érte. majd másnap reggel tudakozódjék hogyléte iránt. Vogt Pálné nem tudott lepihenni, hanem már az éjszakai vonallal beutazott Budapestre és megtudta' a szomorú valóságot. Férje anélkül, hogy eszméletre tért volna, kiszenvedett. Vogt, Pál holttestét felesége hazahozatta és csütörtökön temethette el nagy részvét, mellett. A végtisztességadáson ott voltak munkástársai, a gyár igazgatósága és a váci ismerősök hosszú sora. című közleményünk, amely szerdai számunkban jelent meg, tévedésből s elnézésből nem a kívánt részek törlésével látott napvilágot. Ennélfogva kívánságnak készséggel adunk helyet: Tesszük ezt annál is inkább, mert az előbbi közlemény több vonatkozásiban nem is lehet a rendőrség új vezetőjének elgondolása. Az intervju igy hangzott el: joviális, mindenféle cikornyásságot és hangzatosságot kerülő, a közérdekért dolgozó, fajtámat szerető magyar ember vagyok; a városi közösségen belül mindenkor ezeket szemelőtt kívánom tartani. Ugyancsak szolgálni és elősegiteni kívánom a közönség érdekeit a, rengeteg rendelet útvesztőjében. Később életkörülményeiről is beszámolt a kapitányság új vezetője s elmondja. hogy 1892 március 19-én született. régi nemesi, szepességi r. kát. családból. Tanulmányait Eperjesen végezte: a jogi és államtudományi doktorátust a szegedi egyetemen szerezte. Az első világháborúban hosszabb harctéri szolgálat után olasz hadifogságba került. 1920-ban a rendőrség szolgálatába lép és mint vezető Kelebián,; Eozsnyón és Beregszászon teljesített szolgálatot. Ezenkívül volt Hatvanban, Salgótarjánban, mint beosztott és legutóbb a hatalmas gyárváros, Győr rendőri büntető bíráskodását látta el, mint ■ osztályvezető. Hogy a váciak mindent megtudjanak, elmondhatom — mondotta —, hogy nagyon szeretek csendben, hangtalanul dolgozni. Igyekszem előrelátó lenni, hogy meglepetések ne érjenek. Remélem, hogy rövid időn belül a várost, annak problémáit ismerni és társadalmát egyenlő mértékkel szerény képességemmel szolgálni fogom tudni. Azután elbeszélgettünk speciális váci kérdésekről: cigánykérdésről, közellátásról, mi közben az új rendőrkapitány ceruzájával egy papírlapon szorgalmasan jegyzeteket készít. Milyen benyomást szerzett városunkról ? — tesszük fel a szokásos kérdést. Meg is kapjuk rögtön a választ: Vácot még nem ismerhetem. Nagy baj, hogy nincs a városnak fürdője. Az volt az első kérdésem, mikor ideérkeztem, hol lehet itt fürödni. A válasz) nagyon meglepett.' így a város lakossága nagy részének nincs fürdőzési lehetősége. Kétségtelenül szomorú dolog, ha nincs fürdő, mert ez a kultúra egyik elengedhetetlen kelléke. A város lakóságának igen nagy százaléka ezt Ön 10 fillért kap tőlünk vissza 1 P-ből, ha apróhirdetést ad fel a VÁCI Hírlapban nélkülözni kénytelen, ami pedig betegséget, fertőzések következményeit vonhatja maga után. E kérdéshez hozzáfűzhetem, hogy Győrben a fürdés gyönyörű építkezésekkel és módon megoldódott: jövedelmezősége is biztosítva van. Búcsúzásul az új vezető magánéletéről érdeklődtünk. Megkérdezzük igaz-e, hogy a város társadalma benne nagy zenebarátot és zongoravirtuózt nyert? Á, kérem, — utasítja el szerényen — ez valóban olyan magánügyem, mely nem tartozik a nyilvánosság elé: de ha már erről tudomást szereztek, úgy elmondhatom, hogy szeretek zongorázni is, bár erre most már igen kevés időm van. Mihelyt ráérek, a zeneegyesülettel az érintkezést örömmel fel fogom venni. Remélem, a váciak olyan szeretettel fogadnak, mint amilyen szeretettel jöttem én közéjük: örülök, hogy Vácra kerültem, ebbe a szép kis városba. Augusztus 10-én Vácon, a Széchenyi-ulca 3- számú házban lisztkereskedésemet megnyitom Tisztelettel kérem a közönség % szives pártfogását. Bertha Dezső 'SSSBSSSmsMm&mumm
