Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-08-05 / 62. szám
56. évfolyam Ára: 12 fillér 62 szám Vác, 1942 augusztus 5 . Li ’.iJXíl Politikai és társadalmi hetilap. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton ELŐFIZETÉSI ARAs Btelyban egy negyedévre............................BP —■ f Vidéken egy negvodévre............................3 P 60 f Egyes szám ára ........... 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADŐ ES LAPTULAJDONOS: DERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSIG 18 KIADÓHIVATAL: Váo, Széchenyi-utaa és Csányi-ftt sarkán. Telefoni 1T» 1 Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-iéc díjszabás szerint. —• Hirdetések díja előre fizetendő. Vác beilleszkedése az ország irányított közgazdasági életébe, vagy ébredj álmaidból Vác! A múltat- nézve tökéletes bonyodalom uralkodott a közgazdaságpolitikai életünkben és minden észszerűséget nélkülözött, mert szabályszerűséget kerestek a közgazdasági életben. A jelen bizonyította be, bogy szabályokat felállítani ezen a téren nem lehet. Az elmúlt, összekuszál ódott, rendszernélküii közgazdaságpolitikát a mai céltudatos közgazdasági élet már nem ismeri el és kiutat keresve a káoszból irányított közgazdasági politikát és ezen belül irányított ipari, mezőgazdasági, kultur, hitel, pénzügyi stb. politikát folytat, mert a többtermelés fokozását és nemzeti vagyonosodásunkat igy látja legjobban biztosítva. Megszabja tehát, hogy melyik vidék, város, hely alkalmas valami nemzeti értékünk kialakítására, melynek alapján buzavidékeket, iparvidékeket, állattenyésztő temeteket,borvidékeket, gyümölcstermelő vidékeket, régiségeikről nevezetes városokat, fürdő és iskolavárosokat stb. állít fel. Ha városunkat összehasonlítjuk a fejlődő városokkal, úgy be kell látnunk, hogy várospolitikánk van ugyan, de az minden céltudatos intézkedést nélkülöz ezen a téren. Tapogat ódzunk, nem látjuk meg a helyzetadta lehetőségeinket és kilométerekkel lemaradunk. Ha pedig meglátnánk is egy-egy rövid időre, intézkedéseinket, városfejlesztő különböző határozatainkat nem a kijelölt cél szemelőtt tartásával hozzuk meg. Volt ugyan kezdeményezés már. Elhatároztuk, hogy városunkat a nyugdíjasok városává fogjuk fejleszteni, azonban ez a különlegességünk is csak terv maradt. Gyáriparunk, régiségeink, épületeink, mezőgazdálkodásunk nem elegendők ahhoz, hogy komoly versenyt támasszanak és ide csalogassák az idegent. Van azonban egy helyzeti adottságunk, amit elvenni tőlünk nem lehet és ez a dunamenti fekvésünk és a városunkat környező gyümölcstermelésre kiválóan alkalmas dombvidékünk, melyeknek célszerű kihasználásával mi is kiválhatnánk. Az első adottságunk egy Pest vikkend' körzetébe eső ideális nyaralótelep és strandfürdőváros megvalósítására volna alkalmas, a dombvidékünk pedig arra volna hivatva, hogy felvegye a versenyt a környező Dunabogdány, Nagymaros, Szentendre, Leányfalu gyümölcstermelésével és városunk mintegy központját alkotná, ennek a Duna-kanyarban kialakuló »Váci gyümölcstermelés! körzetnek.« Túlhaladott már az az álláspont, mely dunai stranddal, vagy dunai uszodával akarja Vácot fürdővárossá varázsolni, mert a szeles napok nagy száma erősen korlátozza az élvezetes és tartós fürdőidényt. Mindnyájan hiszszük, hogy egy betonmedence megépítésénél Vác összes leventéi csákányt fognának és a többi polgárai és vállalatai részvények vásárlásával segítenék elő a nemes cél megvalósítását. .Sajnos, a háborús időben kevés produktiv céllal tudunk abban az irányban haladni, hogy városunkból fürdővárost építsünk, de szemelől téveszteni e jövő tervünk semmiféle városi ténykedésnél nem szabad. Más a helyzet, ha Vácot a Dunakanyar gyümölcskultúrájának középpontjába óhajtjuk állítani. Hogy miért volna gazdaságos gyümölcstermelésünk fejlesztése, azt azzal támasztom alá, hogy Vác megyei város kis terjedelmű határa, tagoltsága és külterjes mezőgazdálkodása országos viszonylatban versenyre nem képes még akkor sem, ha jóindulatúlag gazdáinak tanfolyamokat tartunk és ezzel emeljük is szaktudásukat. Máskép alakulna a helyzet, ha áttérnénk belterjesebb művelési ágakra: a gyümölcstermelésre, zöldség és virágkertészetre. A főváros közelsége folytán nagy helyzeti előnyben vagyunk és igy az értékesítés nem okoz gondot. De maradjunk a főcél, a gyümölcstermelés mellett. Ez erie való áttérésnek nem lehet akadálya a »nehéz viszonyok«, ezért ezzel bővebben szeretnék foglalkozni. Domboldalaink jobb déli fekvése előnyt jelent Nagymaros, Dunabogdány, Leányfalu, vagy Szentendrével szemben. Valamikor hires gyümölcstermelésünk még emlékezetünkben van. Abban az időben Vácról külön hajó vitte be a gyümölcsöt a nagyvásártelepre és nagy mennyiségben került gyümölcsünk a bécsi piacra is. Hol vagyunk ma ettől? Tudjuk mindnyájan, hogy az aránylag kevés szakértelmet igénylő, cseresznye, meggy, kajszi, szilva és ribizli az, mely legjobban kedveli vidékünket. Mégis oktalanul kellő irányítás hiányában olyan gyümölcsfajtákkal telepitjük be kertjeinket, melyeknek nyesése és gondozása nagy és egyéni szakértelmet kiván. A magasabb fokon levő gyümölcstermelő városok irányítják termesztésüket. Eaiskolájukból csak a legjobban bevált egy-két fajta vásárlását mozdítja,k elő lcezdeményesen, hogy ezzel egységes és nagytömegű árut dobhassanak piacra. A faiskolák fejlesztése mellett gyümölcsértékesitő szövetkezeteket létesítenek, ahol az anyagbeszerzés, az értékesítés, sőt az együttes védekezés is szövetkezeti alapon történik. Ingyenes állandó tanácsadó irodát tartanak és a város területén többféle 200—300 [j]-öl területén mintagyümölcsöst lél esitenek,egyszóval minden eszközt megragadnak céljuk elérésére. Ha ezt látjuk, akkor szomorúan gondolunk arra, hogy a mi városunk további áldozatot nem hajlandó hozni gyümölcstermelésünk fejlesztésére és meg akarja szüntetni faiskoláját,amelynek fenntartása, ha áldozatok árán is, első lépést jelentené ennek a várospolitikai célnak elérésében. A háború még tart, de városainkban már készülnek a békés jövő nagy városfejlesztő tervei. I Gondoljunk mi is városunk jövőjére és tűzzünk magunk elé mái' valamilyen meghatározott célt. Ha a fent említett célokat választanánk, úgy kitartó munkával, áldozattal és harccal szolgálja minden városi határozat, hogy Vác nyaraló és fejlett gyümölcskultúrával biró különleges városa legyen hazánknak. Nehéz egy szegény városnak az irányt megválasztani és a kitűzött célt minden várospolitikai ténykedésnél szemelőtt tartani. Itthon felmutatni valamit, majd kellő fejlettségi fokon beállni az országos keret versenyzői közé és ott is eredményt felmutatni. Kell, hogy városunk vezetősége tettekkel vigye városát és annak lakosságát a céltalanságból határozott irányba, hogy az ne maradiságával váljon ki a többi városok közül, hanem alkotásaival, melyeknek birtokában városunk is hazánk egyik gyöngyszemét képezné. Ifj. Váczy-Hübschl Kálmán sz. főv. közélelmezési segédfelügyelő Mérnökváitozáe a Hos'ganyhengerműnél Eder Ernő, a horganyhengermű mérnöke barátságos úton megválik vállalatától és Székesfehérvárra megy, ahol most a Magyar Bauxit Rt. építkezik. Eder mérnök a Horganyhengerműnek nem csak jeles szakmérnöke volt, hanem a gyár alkalmazottainak társadalmi munkájában is vezető szerepet játszott. ö alkotta meg az önképzőkört, a sport és az evezős klubbot, mely olyan népszerű a tagok között. Utóda Tumbás Eerenc, okleveles mérnök, ki a közeli napokban már elfoglalja állását. Nem kell tilalomfát felállítani a községek határán Az utóbbi időkben a vármegyék példájára egyes községek is kezdenek elzárkózni az elől, hogy tejet, tojást, baromfit közellátás céljaira a városba kivigyenek. Azt mondják, hogy az ott található élelmiszer kell a község népének ellátására. A közélelmezési miniszter egész határozottsággal megállapítja, hogy ez teljesen téves, mert az országban van elég élelmiszer és annak elosztása közérdek, miért is az alispán útján felszólítja a községeket, hogy az előbb említett élelmiszerek kihordását ne gátolják és ha magánfelek saját háztartásuk szükségletének fedezésére kimennek, ne görditsene : akadályokat az élelmiszerek városba való kiszállítása miatt . Nagymaros kitesz magáért A lelkes Egyesült Női Tábor már harmadszor küld szeretetcsomagokat Nagymarosról a harctéren lévő fiai számára. Hogy mekkora szeretettel és gondoskodással néznek az itthoniak a távollevők felé, mutatja az a 75 darab 5—ti kg-os csomag, mely már készen várja az útnakinditást. A csomagok élvezeti és közszükségleti apróságokat tartalmaznak. Egyenletesen elosztva. Mindegyikben van 2 dl rum, 2 dl pálinkaféle, 1 dl sósborszesz, 120 cigaretta, 1—1 csomag dohány, ceruza,' levélpapír, zsilettpenge, kétféle szappan, vatelin, 10 dkg savanyú cukorka, 1/2 kg édes sütemény, egy kevés kolbász és néhány deka szalonna. Olvasnivaló könyv és egy szűz Máriás amulett. Az önként adakozók valóságosan versengtek egymással. Ami nagyon szép a tehetősebbeknél, a szegényebbek adománya meg egyenesen könnyeb fakasztó. 120 volt a kitett ivén a neves adakozó, ennél több a névtelen. Befolyt 612 P készpénzben, rengeteg cigaretta, sok dohány, 50 kg liszt, nagyobb menynyiségű cukor és cukorka, méz, 15 kg zsír, vaj, lekvár, 300 drb tojás, több könyv és faládácskák. A készpénzből vaseünt, rum- és pálinkaféléket, sósborszeszt, ceruzát, levélpapírt, zsilettpengét és még több apróságot vásároltak. A fel nem dolgozott élelmiszerekből sütemények készültek. Résztvett ebben a munkálkodásban ‘ sok hölgy, kik névtelenek akarnak maradni és akik munkájukkal érdemlik meg az elismerést. Megható jelenet volt, mikor az egyik asszonyka könnyező szemmel egy tojást, a másik 5 dkg zsírt, vagy vajat, a harmadik 10 dkg lisztet tett le az asztalra. »Többet szeretnék adni, de nem lehet«, mondja. Két pöttömnyi cigányrajkó 8 fillért tesz az asztalra s ragyogó arccal dicsekszi: »A katonák számára muzsikáltuk össze.« A két kis Kirchenbaum testvérke napszámba ment — málnát szedni — bérükön cigarettát vettek, ezt hozták el. Mikor aztán a soros táborhölgy megköszöni: »Mond meg édes anyádnak stb.« »Hisz a mama nem is tudja ezt,« volt a válasz. A marosiak azt szeretnék, ha mint eddig történt, a csomagokat a saját katonafiaik kapnák. Ez azonban az újabb intézkedések szerint alig lesz kivihető. Legéndiek katolikus templomuknak orgonát építenek Báró Tunkl Ferenc legéndi földbirtokos aláírásával a legéndi róm. kát. orgonaépitő bizottság kérő levelet intézett a Váci Hírlaphoz, melyen keresztül arra kéri Vác város lakosságát,hogy adakozzék és tegye lehetővé a legéndi róm. kát. templom orgonájának felállítását. A jószivű adományokat akár a Váci Hírlaphoz, akár az orgonaépitő bizottsághoz lehet küldeni. Üdüléssé** & \látl UM&Wf&Q** !
