Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-07-29 / 60. szám
VÁCI HIRUP 3 i Egy nap Uácon 250 táborozd leuente között Néhány hét óta, különösen esténként daloló fiatal társaság katonás rendben húz át a városon. Majd pedig sapkájuk mellett öklömnyi számokat viselnek és rendezetlen menetben suhannak el mellettünk. Hadijátékot játszanak. Legalább 200 fiatal, de most 300-nál is többen vannak. Minden két- három hétben változik a számuk, mert a Lőház, az öreg, százesztendőnél is idősebb Lőház, most megint fiatalságot lát falai között. Az Országos Levente Parancsnokság úgy intézkedett, hogy több tábort állítsanak fel az országban. Ebből egy Vácnak jutott és itt képzik ki a jövő levente vezetőit. A napokban budapesti ujságirók látogatják meg a tábort és a látogatásról a »Magyarország« a következő szines riportot közölte: Yigan gördül a köves országúton a Levente Hírközpont hatalmas propagandakocsija: mindenki utána fordul, megnézi a szokatlan méretű és külsejű, »Szebb jövőt!« feliratú autót, melynek tetején öblös mikrofon tátja torkát, belsejében pedig tiz újságíró beszélget. A Vácott táborozó 250 levente napi munkájának megszemlélésére indultak. Az autó belseje a tér tökéletes kihasználását mutatja: két páddá alakítható ágy, könyvtár és ülőhelyek a bel- ^ -ső bútorzat. Az elülső részben gondosan ládákba csomagolva, könnyen kezelhető filmgép, hangfelvevőgép, mikrofon, megafon áll, a kocsi alsó részében pedig nagyenergiájú akkumulátorokat helyeztek el. Megérkezik az autó. Szuronyos, puskás, feszesállású fiatal levente tiszteleg, lent a Duna partján, a hatalmas fák árnyékában pedig 120 levente hajlong, tornászik a felügyelő tornatanár és a táborparancsnok parancsa szerint. Egészség, friss lelkesedés, amellett férfias, katonás öntudat fűti őket. A »Vigyázz !«-ra szoborrá merevedik az egész nyüzsgő élet, jelentkezik a tábor- parancsnok, majd »tovább !«-ra újra megindul a játék, a gyakorlat... Sinka Istuán fia stafétázik Mindegyik fiú négerbarnára sült, esak kis fürdőnadrág takarja testeiket. Stafétáznak, — tempo, Sinka! — kiabálnak s a név megüti a riporter fülét. Sinka Istvánnak, az ismert népi költőnek 17 éves Ferenc fia stafétázik társaival a tisztáson. Mikor befejeződött a verseny, a fiatal levente lelkesedve beszél a napi programról, a leventetáborozás örömeiről : — Kétszáznyolcvanan jöttünk ide — mondja. — Két tábora, Zrínyi- s Szé- chenyi-táborra oszoltunk egy-egy magunk közül kinevezett táborparancsnok vezetése mellett. Reggel félhétkor kelünk, utána rendtartás, zászlófelhúzás, ima következik, aztan alaki kiképzés, Halló, gigyeiem I Tisztelettel értesítem Vác város né. közönségét, jóbarátaimat és ismerőseimet, hogy özv.Jelenfy Imréné Csáky- úti „Aranyliba“-vendéglőjének vezetését átvettem. Új vezetés, új rendszer. Frissen csapolt sör! Kitűnő bor! A tekepálya vasárnap megnyílik! A n. é. közönség, jó- baráiaim és ismerőseim szives pártfogását kérem. Klein István térképészeti gyakorlat, céllövészet, honpolgári ismeretek, különféle foglalkozások, majd világnézeti előadás, egytől háromig ebéd és pihenő, félnégytől újra foglalkozás, nótákat tanulunk, megtanítanak bennünket a honvédség szeretetére, a puskakezelésre. Közben újra megindul a kiképzés. A 280 önként jelentkező levente, aki itt a váci le ven te tábor ban leventevezető kiképzést kap, az első napok szigorú és zárt fegyelmében számra kissé megcsökkent: harmincat eltanácsoltak, de most itt áll 250 fegyelmezett, vezetésre alkalmas ifjú levente, 14 és 21 év között. A Levente Hírközpont vezetője megelégedett örömmel nézi példás fegyelmüket, munkabírásukat. Tábortűz, félóra aluás, éjszakai gyakorlat A vezetőség nem feledkezett meg a fiatalság kellő szórakozásáról sem. He- tenkint csak egy (akkor is csoportos) városnézést engedélyeznek és cigarettázni, szeszesitalt fogyasztani, látogatókat fogadni tilos mégis mindegyik büszkén, örömmel éli a táborozó életet. Még költője is akadt a táborozó leventéknek, az első Sinka Ferenc. Este, amikor vidító tábortűz köré ülnek, elszavalják legújabb versüket.. Sinka Ferenc egyik versében balladás egyszerűséggel ezeket irta: »Rozsét szedtek szegények, Mágor felől Kiséren. Korán keltek s mentek szegények, Kisángyunk, anyám is ...« A 250 levente a tábortűz mellett lelkesítő »huj-huj-hajrá!«-t kiált, aztán az egyik toporzékolóan ficánkoló tempera- mentumú gyermek előlép, verbunuost táncol, a másik seprőtáncot jár. A -leventék zseblámpáik reflektorával rávilágítanak a táncterepre — olyan az egész, mint egy színpad, melyen az, ösztönös, ősi kanásztánc járja. Vékonyan, sipogva, szinte a dunántúli puszták fájdalmát lehelve szól a pásztortüinkó. Szép, egyszerű, tiszta s megható kép. De ezek a fiatal leventék rengeteget tanulnak belőle, rengeteg erőt merítenek a népi művészet bemutatásán, katonadalok éneklésén, a tábortűz hunyorgó romantikájában elhangzó oktató hazafias szavakon keresztül. A tábortűz elhamvadasa után a hírverő autó filmgépésze, Bolyos Mihály feláUitja a filmgépeket, a körben elhelyezkedett leventék szabad ég alatt háborús filmelőadást látnak. Tisztán szól a hang és jól látszik a kép, dicséret illeti a Telefunkent, hogy a kilenc hírverő autót ingyen szerelte fel hang- berendezéssel. Az előadás után aludni térnek a leventék, de félóra múlva rivallva szól a riadó: Ébredj! Pillanatok alatt példás rendben sorakoznak a fiúk, megkezdődik az éjszakai gyakorlat, örömmel, lelkesedéssel hajtanak végre minden parancsot. ... Vége az éjszakai gyakorlatnak. Jól megérdemelt pihenő következik. Az autó visszafelé indul Budapestre, szép emlékekről beszélgetnek utasai. Valaki Vörösmarty versét idézi: — Ez jó mulatság, férfimunka volt! (-th) • * A hadiárvaiskolai és a lőházi levente-csoportok kedden este fél 10-kor a Ilősök-szobra előtt kedves tábortüzet rendeztek, melyen nagy érdeklődő közönség is résztvett. Kár, hogy a nagyobb nyilvánossággal kellő időben nem publikálták. REMÉNYSÉG MOZGÓFÉNVKÉPSZINHAZ Szerdán 5, 7, 9 órakor 20—60 filléres! Szerdán 5, 7, 9 órakor Hans Albers remekfilmje: CARL PÉTER Csütörtökön 5, 7, 9 órakor 20—60 filléres! Pénteken 5, 7, 9 órakor AZ ÖRDÖG NEM ALSZIK Tolnay Klári, Csontos, Hajmásy, Mihályfi, Bihary, Sup Ilonka Szombattól nyári szünet VSE — a dunamenti kocsmáros Már rég hirdetik, sőt a szerződést is megkötötték, hogy a hires Pokol aVSE-’ kezei közé kerül. Minden készen volt, de az áldott bürokrácia nem tudta kiadni kezei közül az italmérési engedélyt, még itt kellett simítani rajta, meg ott a pecsétet rányomni, de mégis elérkezett a megnyitás napja a nyár közepén. No ezt meg kell tapasztalni! mondom és magamhoz fűzve oldalbordámat szombaton délután beszállunk a Novarába. A váci oldal rekkenő hőségében azon tűnődöm, hogy ebben a prózai világban mi tudta föntartani ezt a sportért tisztán lelkesedő egyesületet közel 50 éven keresztül? Városa, amelynek már annyi dicsőséget szerzett, legtöbbször szűkkeblű volt, kasszája pedig állandóan üres .. . Mi az a titkos erő, amely ennek az egyesületnek nevet, hatalmat, pártfogást, dicsőséget és zavartalan fennmaradást biztosit? Nincs idő elmélkedésre. A Fürge némán elvonult, a Novara sípol és a kis hajóban alig vagyunk vagy 10-en. Ejnye, már alkonyodni kezd hát, ilyen lesz a pártfogás? Kérdezősködöm és a válasz olyan lehangoló, csak a cigányok vannak még odaát, a kis hajóból pedig csak Gruberék és Fülöpék lépnek ki első vendégként a Pokol hires terra- szára. Nem is érezzük jól magunkat eny- nyi nemtörődömség láttán és inkább megnézzük, mit tudott a VSE csinálni az elhanyagolt telepből? Amit látunk, az biztató. Téli tudósításunk megírta, hogy a Pokolt hogyan fosztották ki. Még ajtókilincs sem maradt és a padlót tüzelőnek használták fel. Ablakok beverve, tetőn befolyik a hóié és mindenütt a Duna hátrahagyott piszkos iszapja. Ember legyen, aki itt a tisztogatásba bele mer vágni. Két éven át nem is nyúlt hozzá senki. Hiába kerestek kocsmárost, senki sem vállalkozott. Augiász istálóját a mai munkabéreken nem lehet rendbehozni. Es a VSE merte. Amerre járunk, mindenütt csíny és rend. Minden szoba lakályos (van belőle vagy 10) a konyha kedves, szép, tiszta, mellette hatalmas terem, terített asztalokkal. A terebélyesre megnőtt jó diófák alatt tisztaság, látszik, hogy itt már gazda van. Az erdőcske déli sarkában épített vikkend-házakat rendbehozták, kitatarozták — a szobácskák lakókra várnak. Benn a csárda tótfalusi oldalán minden helység tiszta és beköltözhető, sőt egy turista termet is készítettek, ahol egy éjszakára fillérekért talál tiszta pihenőre a turista nép. A benyomás rendkívül kellemes. Mennyit dolgozhattak itt, mig a Pokol ismét látható, járható lett! Tudja-e ezt a közönség? Aligha, mert ez a bántó nemtörődömség nem jelentkezne. A terraszon még mindig csak két család ül, Szilveszter bandája hiaba reszeli a hegedűt. De ni, a Novara menetrenden kívül komppal igyekszik át a tótfalusi partra. Már is fordul és 10 perc múlva újabb vendégsereget szállít. Már nem kell félteni a Pokol új gazdáját. A VSE lehangolt arcai felvidulnak és sürgés, forgás támad mindenfelé. Minden asztalnak van már társasága, a pincérek alig győzik a kiszolgálást. Akik ételhez jutottak, legmagasabb elismerésüket fejezték ki a nénikének, aki szép konyhájában másodmagával páratlan sikert ért el. Olyan halászlé, meg túróscsusza volt, amilyet még békében sem kapunk, a kitűnő borjúpörköltet és más inyes falatokat nem is számítva. Meg kell azonban vallani, hogy sokan szomjasan nem, de éhesen tértek vissza az innenső oldalra. Kifogyott minden, még ha kétannyi is lett volna. A VSE tagjai ott serénykedtek az ivóban, a konyhában dolgoztak, mintha ez lenne a hivatásuk. Egyik bejárónál pedig ott állott a mecénás, a végtelenül szerény és nagyon boldog »Lojzi«, akiről igazán mindenki felteszi, hogy önzetlenül örül a VSE újabb sikerének. A VSE merész csatáját megnyerte. Ajnint halljuk, a derék vitéz Jelenffy Mihálynak másnap, harmadnap és azóta minden nap sok a vendége. Hogy. is mondták csak a lelkes VSE-isták? Ha másutt nem is lesz mit enni, a Pokolban mindig lesz. Mi az ételeket előteremtjük! Az pedig eltűnt, hogy a Pokol nem is zöld vendéglő, mert- a sör nem félpohár, hanem becsületesen meg van mérve. A Novara még mindig hordja a vendégeket, csináljunk helyet a fiatalságnak. A Duna közepéről nézzük a pompásan világított terraszt, fél éjszaka és olyan jól ki lehet venni az alakokat. Megint eszembe jut: mi a VSE titka fél évszázad óta. Alighanem ebbe az egy egyesületbe van tömörítve az önzetlenség és minden tagja úgy dolgozik, mintha magának dolgozna. Sülegvadult tehén Bánk községben Zsiák János földműves tehene megvadult és gazdáját halálra taposta. Szabott árak ! 1
