Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-07-29 / 60. szám
2 VÁCI HlR LA P A Bajtársi Szúítyálűi UiSi&i A hadbavonultak családjai húst kapnak Értesítem a h adbavonultak több gyermekes kadisegélyben részesített családtagjait, hogy augusztus 1-én, szombaton részükre hatósági árban Hirlemann Lajos húsiparos marhahúst fog kiszolgáltatni. Husutalványért az igénylő a .Szolgálat vezetőjénél, Széchenyi-u. 30. I. em. jelentkezzék. Nem kell sorba állni és várakozni, mert az utalvánnyal ellátottak részére a hús biztosítva van. Barcsa^ ákos a közgazdasági pályán Több ízben irtunk már arról, hogy Barcsay Ákos, vármegyénk volt főispánja lemondása után nem vállal hivatalt, . hanem a közgazdasági életben helyezkedik el. Most a következőket olvassuk: Az Agromercur Forgalmi és Gazdasági Rt. 1935-ben nem újította meg a kezelésében állott Ferencházai Hengermalom bérletét s azóta a vállalat tényleges tevékenységet nem fejtett ki, hanem csak részvénytársasági keretként állott fenn. A részvényeket most egy új tőkecsoport szerezte meg, amelyben Deák-Ilorvát Dénes, a Kosztics Milán és Társai cég, valamint Wehner Kornél, a Futura igazgatója vesznek részt. A tőkecsoport az alaptőkét készpénzfizetéssel 50.000 pengőről 150.000 pengőre emelte fel. A vállalat igazgatóságának elnökévé Barcsay Ákost Pest vármegye ny. főispánját választották. Olcsóbb jegyet adhatunk a Váci Hirlap előfizetőinek a Nemzetközi vásárra Az augusztus 14-én megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásárra, mint más években is kedvezményes áru vasúti jegyet, vásárra szóló ingyenes belépőjegyet és Budapest fürdőibe, színházaiba és szórakozóhelyeire szóló mérsékelt áru jegyet biztosíthatunk előfizetőink részére. Az igazolvány ára 2 pengő, melyhez csak a Budapestre szóló jegyet kell megváltani, vissza már ingyen jöhet. Feltűnő azonban, hogy a vásár igazgatósága rendkívül fukarul látta el a vidéket vásár-igazolványokkal és kikötötte, hogy azokat augusztus elsejéig el kell adni. Felhívjuk tehát olvasóink figyelmét, hogy az igazolványukat szerkesztőségünkben még e héten váltsák meg, ha a különféle kedvezményekből részt kérnek a Nemzetközi Vásár alkalmából. «II1II111II11IIIIII1IIIIIIIIII1I1IIIII1I1I11IIIIIIII1I1I11III1II1IIIII1IIII1I1IIII1II1UI11IIII1IC tfá« | EGYHÁZMEGYEI TAKARÉKPÉNZTÁR R.T. Kegyes Alapok és Alapítványok Kezelőságe FUTURA- («bizományos Elfogod betéteket könyvecskékre és folyószámlára a legmagasabb kamatozás mellett. — Kölcsönöket folyósít rövid és hosszabb lejáratra. — Idegen pénzeket vásárol, kiii- és belföldi átutalásokat eszközöl Egy váci rajongó levelet ir Szép levelet kaptunk. Naponta hoz a posta meghatóan kedves leveleket és mi nemcsak örömmel olvassuk, de sokszor szívesen tesszük közé, mint beszédes bizonyítékát annak, hogy a váciak láthatatlan szálakkal vannak hozzáfűzve szülővárosukhoz. Mig itthon vagyunk, szidjuk és ócsároljuk, de mikor tőle távol kerülünk, vágyunk látni a Dunapartra ülő református templomot, az ütött-kopott, de más városban nem található Kőkaput, a fehérek templomát, a Székesegyház-tér imponáló nagytemplomát, a barátok intimus templomát, a füzest, a ligetet, a Hétkápolna csendjét és mindent, ami Váchoz tartozik. Epedő szomjúsággal vágyakozunk utánuk és a láthatatlan szálakat erősíteni boldog kötelessége a Váci Hírlapnak. Az alábbi levél a szülővárosát szerető Vöröskeresztes ápolónő tolla alól került ki. Szívesen közöljük, mert tudjuk, hogy szivének húrjai egyhangra vannak hangolva, mindazokéval, akiknek a sokszor ócsárolt, de nagyon szeretett szülővárostól távol kell élni. A levél egész terjedelmében igyszól: Én kedves jó Váci Hírlapom! Itt Keleterdélyben napokat számolva várom, mikor a postás (nem egyenruhás, csak egy román kis csfcskás) jön hetenként kétszer, már messziről széles mosolyra húzódik szája, Domnula Hajnal. Szivem megdobban. Váci Hírlap. Ünnep nekem, amikor megérkezik. Ünnep a kis postásnak, mert soha sem megy el tőlem üres kézzel. Itt vagyok messze a szülővárosomtól, szép Váctól, de a lelkem ott jár a nagytemplom zöld kupolájánál, deákvári mély útnál, Hétkápolna csodásizű vizénél, amit kerek e nagyvilág egyetlen forrása sem tud pótolni. És egy horpadt sírnál, ahol drága jó édesanyám alussza örök álmát. Az Erdély csodás szépsége, Királyhágó magasba nyúló rozsdavörös hegyei, a zúgó Maros, Szamos nem tudják elfelejtetni Vácot. Most már megértem, hogy aki távol is van a szülővárostól, miért kívánkozik haza az áldott váci földben pihenni. Lelkem állandóan ott repdes, ahol az én szeretteim vannak. Este a Göncöl-szekér rúdját nézem. Messze van Vác? Ha Vácon vagyok, a Göncöl-szekér egészen balkézre esik nekem, ha Keletre fordulok, ép a bácskai szőlők felett hordja égi utasait. Itt nagyon messze jobbra esik. Hát én ilyen meszsze eljöttem? El! Mert a haza érdeke ezt kívánta. Zimankós hideg kora tavaszi éjjel ért ide a vonat velünk. Többen jöttünk. Pionérok, amit itt találtunk az felülmúl minden képzeletet, az itteni, nagyrészt román lakosság igénytelen, úgyszólván állati sorsban él. Minden »binye« — »jól van« szóval ajkukon. Déda és Szeretfalva között most építő vasútvonalon delgozó, közel 15 ezer ember. Ezeknek kórház kell. OT1 állított. Nem nagy, de üdvös. Az itt ihatatlan, jórészt talajvizek az idegeneknek soknak egészségébe került eleinte, mig most már a vegyvizsgáló intézet emberfeletti küzdelem és anyagi áldozatot sem kiméivé, ihatóvá tette. Nem úgy a tavaszon, majd minden ember átesett a bélliurnton, tífuszon, ki a meghűlés áltál szerzett tüdőgyulladáson. A nehéz kórral, éjt nappá téve küzdünk. Meg is van a jutalmunk, olyan boldogan mosolygunk össze a főorvossal, mint két cinkos, ha a kór legyőzése sikerül. Visszaadtunk a 1 lazának megint egy fiát. Bizony egy kórház sem dicsekedhet azzal, hogy öt hónapja még nem volt halottja, de mi igen. Vájjon miért? Mert a jó Isten is elégedetten nézi a mi küzdelmünket, mellyel szép hazánkat szolgáljuk. Bizony van olyan hét, ha 10 órát alszunk, boldogok vagyunk. De bírjuk. Honnan ez a lelkierő! A hazaszeretet adja. És büszke vagyok, hogy Vác szülöttje vagyok. De azért sokszor eszembe jut az a vers, amit 1919 március 15-én egy édes csöp szőke göndör hajú kis fiúcska szavalt, (akit akkor felejtehetetlen emlékű nagyapja Dongónak hívott) aki ma már nagy férfi és Dercsényi Lászlónak hívnak, akkor ezt szavalta: Szülőföldem szép határa... Sokszorr kérdem én is magamtól, meglátlak-e valahára? Ne tessék haragudni, de úgy elfogott a vágy. ki kell önteni lelkem. Szerettem volna még sokat, sokat és szépeket írni innen, messzi keletről, de már pirkadni kezd, aludni is szeretnék egy kicsit. Honleányi odaadással vagyok Hajnal Jenöné sz. Hajcsúcs Anna. Időszerű rigmusok A Szent Imre-park egy új szint kapott Kiükelleme női. Rendes állapot! Egy csomó bokor s nemcsak praktikus, de gazdaságos, mert a . . . ricinus. A ricinusról úgy tanultam én : olajbogyókat termő dísznövény. Steif-levelű, alig mozgatja szél, a ricinus cselekszik s nem beszél Szél nem bántja, sőt ő mozgat szelet, ha nem tudnád tán, hogy mi van veled ! Olajhatása szinte színpadi, elillanó hatása nem hadi. Ó mennyi bájt mutat c mü-vadon ! Ifjú pár ül ott a kis pádon, Miska „szaval“ s hőn hallgatja Linus. Föléjük lágyan omol a ricinus. Ricinus, mely lehel illő olajt, nem hágy nyugton, ám bősz tettekre hajt. Ifjúnk se nyughat, illanna tova, rohanna bőszen, de hova ?. . . hova ? Ó városháza, hallgasd meg szavam ! — bölcs belátás ha benned csöppnyi van, ricinust ültetni ötleted ha vöt; állíts a parkba egy . . . zöld házikót ! Köves ember Kérjük vissza I zsemlyéinket ■ A közélelmezési miniszter rendeletére hétfőtől kezdve vissza áll a rend és minden kenyérjegy szelvényre 20 deka kenyeret fognak napi adagként a pékek kiszolgáltatni. E naptól kezdve a kenyér ára kilónként négy fillérrel olcsóbb lesz. Vendéglőkben és más közétkezési helyeken a három és fél dekás kenyér súlya ismét öt deka lesz. Ugyancsak öt dekára emelték fel a zsemlye súlyát is. Ebből az alkalomból Vác közönsége kéri vissza a zsemlyét. Váratlanul elvették tőlünk, pedig igen sok városban tovább sütötték. Másodosztályú polgárok lettünk. Pedig legalább ötezer gyermek, öreg és gyomorbajos fogyasztotta nálunk a zsemlyét. Most tehát, mikor az áldott magyar föld ismét megadta a fehér lisztet és már kalácsot is sütnek sok helyen az új búzából, kérjük vissza, már egészségi szempontból is, zsemlyénket! Azthiszszük, hogy egy kis fáradtsággal Vác város közélelmezési hivatala visszaszerezheti nekünk ezt a kedves örömet. Újabb váci atléta-győzelmek a kerületi bajnokságban Hetek óta komoly munkával készülnek a Reménység pályán az atléták az idény versenyeire. Igen sok versenyen vettek már részt, de ilyen szép sikert még nem értek el. Ennyi érmet egy napon még nem hoztak haza. Kétnapos versenyen ilyen kisszámú gárdának 11 érmet kiharcolni: dicsőség! Legjobban szerepelt Lehőcz János, aki egymaga két bajnoksággal és több helyezéssel jött haza, azonkívül Varró József is, aki szintén első lett, valamint Pataki, aki versenyen kívül indult ugyan, de talán a legnagyobb elismerés őt illeti. Lehetett volna még ezen a napon több érmet összegyűjteni és több dicsőséget aratni, ez azonban sajnálatos véletlenen múlott. Ugyanis a kerületi bajnoksággal egyidejűleg tartották meg a kerületi Levente-versenyeket is, a nevezést azonban későn adták be és igy a 12 tagú gárda szépen itthon maradt. Pedig mind a 12 fiú nagyreményekkel indult volna útnak és meg is felel a beléjük vetett bizalomnak. Az eredmények a következők: Szombaton: 100 méteres síkfutás: Magyarország 1942. évi Pestvidéki kerület bajnoka Lehőcz János (11.5). 5000 méteren Zemen harmadik. Súlylökésben Kollár József harmadik. Hármasugrásban Lehőcz második. Vasárnap: Távolugrásban Magyarország 1942. évi Pestvidéki kerület bajnoka: Lehőcz János (6.66-al), Zemen 10.000 méteren másodiknak futott célba. 400 méteres gáton és magasugrásban Tamás Lajos harmadik. 200 méteres síkfutásban Lehőcz második. Külön kell megemlékeznünk Pataky futásáról, akit a rendezőség nem engedett elindulni 10.000 méteren. Ez a kiváló tehetség könyörgött az indítóknak, de ők nem voltak hajlandók. A mezőny má.r régen futott, amikor még mindig könyörtelenek voltak Magyarország egyik legjobb hosszútávfutójával szemben. Végre azután háromperces hátránnyal elindították. Megindult a hatalmas üldözési verseny. A két körrel vezető mezőnyt a 18-ik körben már be is hozta és a végén hatalmas hajrával fél körrel megelőzve a többit, elsőnek ért célba. Ideje 33T2.4. Erre sem képes mindenki. Belefoirdult a tóba Bugya János 81 éves dejtári lakos a falu határában levő tó partján üldögélt. A melegben elszundikált, belecsúszott a vízbe és megfulladt. I“-------------------1 VÁCI IIIIRÉKPÉIZTlM I.Ä Magyar Memzeti SSaraBs. mffilM&helye H Ah Első tt£a)£yj*r Á1í»!&mos jSIsBíosItíf II ’Mrsas&jjf Ssar&íastZ főttsreuőSssejce H Wí4<sf *í«>mseí»«4fui-tír Ifi. TTcSwforK > SE Alapítva i 1864 i BETÉTEKET gyümölcsőzietünk V KÖLCSÖNÖKET folyósítank V A BA'NKOZLET minden ágával foglalkozunk ■
