Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-06-13 / 47. szám
56. évfolyam 47. szám Ara: 12 fillér Vác, 1942 június 13 mimiiniiiirnr'iini innia imiimii n—m VÁCI HÍRLAP föl ítí Kai és társadalmi hetilap. Megjelenih hetenként Kétszer: szerdán és szombaton ELŐFIZETÉSI ARAa Helyben egy negyedévre....................................3 P — f Vidéken egy negyedévre . . .....................3 P 50 f Bgyea szám ára .......................... 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉNYI DEZSŐ SZEKKE8ZTŐS8G! B8 KIADÓHIVATAL: Vác, Széebenyi-ntca éa Csányi-Üt sarkán. Telefon: 1T. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-tfer díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. Kolossváry Mihálj beszéde a Felsőházban a tisztességes magyar köztisztviselőről A Felsőházban a »Közéleti visszaéléseket büntető rendelkezésekről« szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmából Kolossváry % Mihály nagyprépost általános figyelem mellett lioszszabb beszédet mondott, melyet a fővárosi napilapok is méltattak. Különösen hosszabban foglalkozott ez a beszéd a közhivatalnokokkal, mert maga a törvényjavaslat is ezekről szól leginkább. Ezt a részét beszédének a következőkben közöljük: Az giazságügyi miniszter úr, midőn a közélet tisztaságát védi és a visszaéléseket megtorolni kívánja, ugyanakkor ugyanezen javaslat keretébe bevonja az egyházakat is, védelmébe veszi az államkincstár legbecsesebb kincsét, a vallást, midőn annak autonómiája ellen történt vétségeket is büntető szankciókkal sújtja s biztosítani kívánja, hogy az egyházaknak, mint nemzeti életünk ősi tartó oszlopainak, társadalmi életünk világitó tornyainak, autonom választásai minden visszaélések ellen megvédve legyenek. Indirekte ünnepélyes és nyilvánvaló beismerése és approbációja ez annak az örök érvényű igazságnak, hogy hiábavaló a törvények elrettentő szigora, ha a nép életében nem a valláserkölcsi érzet az uralkodó rész és nem az korlátozza, fékezi az alantas ösztönök hatalmát és kirobbanásait. Ez a szellem érvényesül ezen javaslatban és mert erre fektetem a fősúlyt, ezért kívántam erről itt há^san megemlékezni. Az eddigi felszólamlások alkalmából többször nyomatékosan hangsúlyozták a szónokok, sőt hivatalosan is kijelentetett, hogy ezen javaslat nem irányul a közhivatalnokok ellen. Valóban tapasztaltuk a,z életben, hogy a köztisztviselők 99o/o-a milyen verejtékes munkával veszi ki részét a nemzet talpraállitásának erőfeszítéseiből és mekkora önzetlenséggel dolgoznak, . hogy a háborús küzdelmekkel, elemi csapásokkal, közellátási korlátozásokkal sújtott nép szellemi kultúrájához, anyagi életszükségleteihez hozzájusson. A hivatalos óra ezek munkájának nem vet határt; saját szemeimmel láttam nem egyszer, amikor súlyos aktacsomaggal megy otthonába a hivatalos óra után a köztisztviselő, hogy otthonában is folytassa az akták feldolgozását s nem egyszer láttam, amikor este elmentem a hivatalos épület előtt, hogy a városháza, megyeháza, bíróságok komor épületei ablakaiból kiszűrődik a világosság, fáradhatatlanul dolgoznak a közért hivatalos órák után is, amíg otthon családjuk gondokkal küzd és nélkülözések között törekszenek nevelni gyermekeiket a derék magyar anyák. Hogy akad a sok százezer tisztviselő között egy-két silány egyed is, két. ségtelen. A legszebben triőrözött, vetőmagnak kiválasztott, búza között is találkozik egy-egy konkoly, avagy apadt szem. De ha visszatekintek a lefolyt háborús évtizedekre, alig olvastam olyan közhivatali vétséget, avagy bűntettet, amely nagyobb hullámokat vert volna- A magyar tisztviselői kar átlagban megbizható, tisztakezű, jószándékú és humánus, még a háborús nyomasztó légkörben is, amikor az új Lörvények, rendeletek, végrehajtási utasítások, katonai, miniszteri, közellátási, megyei, teménytelen rumié e ek borzalmas tömegével kell a tisztviselőnek megbirkóznia. Ebben a háborús, halálosan komoly helyzetben a köztisztviselő valósággal két malomkő között őrlődik fel: a hivatalos akták és a jogkereső közönség malomkövei között. Ma minden' magyar állampolgár- a nemzetért a legnagyobb áldozatot és lemondást is kész meghozni; e tekintetben nincs panasz. De ugyanakkor a közönség ott dörömböl a köztisztviselő ajtaján és mindegyik követeli, hogy az ő ügye »gyors, igazságos és olcsó« elintézést nyerjen. Ez a legnehezebb helyzet elé állítja a tisztviselőt, aki mégis csak ember, emberi érzésekkel töltekezve. Itt van kitéve a köztisztviselő a legnagyobb kisértésnek és csábításnak, kinek ez alatt hitvese, gyermekei, talán öreg szülei, szivettépő verejtékezés között állnak sort az üzletek előtt. A törvényjavaslat ebben a halálosan nehéz órában jön segítségére a köztisztviselőnek, amikor intő, figyelmeztető vész jelt adva, szavával belesivit az »embernek« lelkiismeretébe. A köztisztviselő 99o/0-a becsülettel áll a poszton, hová végzete állította. A védgátakat nem akkor kell az árvíz ellen állítani, amikor az árvíz fhár elöntötte a határt; a villámhárítót nem a villámcsapás után kell a tetőre tenni, hanem előtte; mert könnyebb a betegséget megelőzni, mint meggyógyítani. A törvényjavaslat ennek a bölcs előrelátásnak áll szolgálatában. Ez a javaslat villámhárító a viharban; védgát a hullámok között; preventív védekezés a betegség ellen. Ez a javaslat tehát nem fokozza le a közhivatalnok tekintélyét, hanem felemelni. segít azt arra a magas piedesztálra, hová minden becsületes honpolgár tisztelettel tekint, látván a köztisztviselőt, kihez senki gonosz szándékkal nem közeledhetik, becsüléssel látván annak megveszteget - hetlenségét és igazságérzetét. Ez a javaslat a magyar közéletnek csak egyetlen, bár igen nagy kiterjedésű területén purifikál, helyesebben csak egy területen — a köztisztviselői területen állít fel —, hogy háborús kifejezéssel éljek — helyez el biztositó aknákat, torpedókat és ezeken kívül még csak egy területet helyez büntetőjogi védelem alá: az autonom és egyházi választások tisztasága és törvényessége védelmére. Tiszteletteljes véleményem szerint kívánatos volna, hogy itt ennél a határnál ne álljon meg az igazságügyi kormányzat, hanem a társadalom egyéb területeire is méltóztatnék idővel ezen védelmet kiterjeszteni, mint olyan, aki magasabb csúcsponton állván, szélesebb horizonton látja, hogy a társadalmat nem puszta esetlegességek irányítják, hanem élő organizmusnak tekintendő az, melyben magasabb eszményeknek, minden idők és korok viharait álló elveknek medrében kell a fejlődést biztosítani, mondom, őexcellenciája e javaslat által bizonyára nem pillanatnyi exigeneiák kielégítésén építget, hanem amidőn államéletünket újabb büntetőjogi biztosítékokká! látja el. tovább méltóztatik tekinteni és más posztokat is védelmébe fog venni. Különösen, amikor sajnálattal látjuk, íhogy a társadalmi élet egy óriási területén a családi köteléknek szilárdsága meg gyengült, vagy amikor szemeink előtt tárulnak fel fenyegető jelenségek, melyek új elvek nevében, a régi ezeréves alapok feldöntésével az államéletre nézve új alapot keresnek, akkor mielőtt a katas ztrófális hasadás az államtestben bekövetkeznék: kellő időben ott fogjuk találni ismét a magyar igazsáaügyi kormányt a mostani javaslat szellemével, hogy mint az indokolási részben bölcsen méltóztatott kijelenteni »megegyezően az évezredes alkotmányos fejlődéssel«, az isteni Gondv íselés.nek és magasabb etikai törvényeknek helyet biztosítson a nemzet fejlődésében. A törvényjavaslatot, mint kezdetét azonos szellemű büntető novella sorozatának, örömmel üdvözlöm s úgy általánosságban. mint részleteiben szívesen elfogadom. Radocsay igazságügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a harmadik büntető novella előkészületei folyamatban vannak és a társadalmi élet egyéb területeire is kiterjesztik a védelmet. — ——j— ----Násza Baintner-családban Kettős boldog eljegyzésről érkezett hir Budapestről. Vitéz balassagyarmati Baintner Ernő ny. vezérőrnagy unokái mennek férjhez és eljegyzésüket é£yidőben tartották meg. Hanusovszky Juditot dr Klardy József, az IBUSZ cégvezetője, Hanusovszky Máriát pedig dr Mohr Lóránd m- kir. honv. főhadnagy-orvos veszi nőül. ___________———nawp—B—8M8 Oltáriszentséggel a Duna partján Ha megkésve emlékezünk is meg arról a gyönyörű körmenetről, mely a Ferencrendiek templomából indult ki, nem mulaszthatjuk el, hogy meg ne írjuk, mert ezzel az Alsóváros meghatóan szép vallásosságáról tett tanúbizonyságot. A Ferencrendiek is szoktak Urnapi körmenetet tartani, de eddig mindig csak a Géza király-téren. Az idén elhatározták, hogy nagy területet fognak bejárni. Az áhitatoskodó közönségnek mingj^árt feltűnt az a nagy munkával elkészült pompás virágszőnyeg, mely a főoltártól a templom kijáratáig vezetett, s amelyen az 01- táriszentséget végigvitték. Ezután a körmenet elhagyta a Géza király-teret és a főutcán át befordult a Burgundiába. Ennek rossz kövezetén lejutott a Kórház-utcába, majd a Dunaparton vonult fel a Berkes-utcáig, amelyen át ismét visszaérkezett a térre és a templomba. A szokatlan útvonalon ezrek és ezrek kisérték meghatottan az Urat és a kis házakat virágfüzérekkel és szőnyegekkel díszítették, az ablakokban pedig gyertyák égtek. Olyan szép volt az az esti körmenet, hogy elhatározták, miszerint a jövőben mindig ezen az útvonalon fognak járni és a négy oltárt is megépittettik az útvonal négy sarkán. Szent Ferenc harmadik rendjének áhitatos, odaadó munkája gyönyörű lelki életet teremtett az Alsóvároson a Ferencrendi atyák fáradságot nem ismerő vezetése alatt. Feltűnően szép eredményes végződött az érettségi Pénteken délben fejeződtek be a szóbeli érettségi vizsgálatok a gimnáziumban. Az eredmény a következő: Kitüntetéssel érett 5 tanuló: Gajdos Ferenc, Gergely Ákos, Horpáczi Ferenc, Mikolás Miklós, Nádor Ferenc. Jelesen érett 6 tanuló: Bardócz László, Bánhidi László, Horváth József, Mikolás Tibor, Móra Tibor, Pintér László. Jól érett 13 tanuló: Aponyi Albert, Csáder Sándor, Holtság József, Kiss Kornél, Kollár György, Mácsik Ferenc, Márkus Ferenc, Mischinger András, Nagy László, Pintér Nándor, Tóth Mihály, Végvári Imre, Virányi István. Érett 10 tanuló: Csányi Ferenc, Czifra Attila, Gyürky Bertalan, Havas Emil, Kovács Mihály, Móra Béla, Papp Ernő, Sziklai Ervin, Tar János, Tas Kálmán. Három-három tanuló szeptemberben javít egy tárgyból, illetve jövőre megismétli az érettségit. Az eredmény igen jónak mondható, mert a kitűnő, jeles és jó bizonyítványt nyert tanulók az összes érettségizők háromötöd részét teszik. Régen volt ilyen szép eredmény. 8SES»
