Váci Hirlap, 1942 (56. évfolyam, 1-102. szám)
1942-06-03 / 44. szám
56. árfolyam Ara: 12 fillér 44. szám Vác, 1942 junius 3 VÁCI HÍRLAP "".........-------------------........... .............. ............. .......................................m~ Politihai és társadalmi hetilap. Megjelenik hetenként hétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ARA* Helyben egy negyedévre....................................t P — f Vidéken egy negvedévre....................................3 P 50 f Kgyes s *ám ára . . .......................... 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ES LAPTULAJDONOS: * DERCSÉNYI DEZSŐ SZERKESZTŐSED ES KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-nton és Csányi^Űt sarkán. Telefon'! it. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyílt-tér díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. Szarka Géza számvevőségi főnök kritikájaVác város gazdálkodásáról ígéretünkhöz képest beszámolunk arról az érdekes kritikáról, amelyet Szarka Géza, számvevőségünk feje mondott a városi közgyűlésen a zárószámadások bemutatásával kapcsolatosan és amelynek meghallgatása után talán mindenki világosabban láthatja a városi gazdálkodást 1941-ben. Azzal kezdette, hogy az árak rohamos emelkedése már előre jelezte, hogy a költségvetés előirányzott összegeit egész biztosan ki fogják meriteni, sőt előre jelentkezett a nagy kérdés: elég lesz-e a szükségletek fedezésére ? Mingy árt az esztendő folyamán két Ízben is megérkezett a felsőbb helyről jött parancs : a fizetéseket emelni kell. A költségvetésünk reálitását mutatja, hogy a tekintélyes kívánságnak zavartalanul meg tudtak felelni. Ennek nem utolsó sorban a város közönségének nagyon feljavult adózó készsége az oka. Nem kis munka volt ezért a sokszor egész évtizedre terjedő hátrálékok felkutatása, annak behajtása, ami a várakozáson felül oly szépen sikerült, hogy nem hátrálék, hanem bevételi többlet kezdett mutatkozni a pénztárban. De nemcsak a bevétele növekedett a városnak, hanem ezzel arányosan, amit pár év előtt oly kiáltóan kifogásolt a város közönsége, a város fizetési hátráléka mind kisebb lett és végezetül sikerült, hogy a Speyer-kölcsön kivételével már nem is tartoznak senkinek ! Ily módon a céltudatos takarékosság pénzgyüjtésre vezetett — Ez azonban,— mondja nyomatékosan a számvevőség főnöke —, nem cél, hanem eszköz arra, hogy a város rég óhajtott és sokszor hangosan kívánt szociális és egészségi' intézményeit megvalósíthassa, melyre IH'WÉI V IBH 'JHIlifEHEMBaBW a tőke birtokában étidén már sor kerül. A Villamosmű gazdálkodásáról szólva jelenti, hogy az eredményekre jogosít. A hálózatát nem csak fejleszteni tudja, hanem régi felszerelését nyersanyagbeszerzés nehézségei dacára is újakkal pótolja, amellett pedig fizetési kötelezettségének pontosan eleget tud tenni, bevételei reális keretek között mozognak. A Vízműről szólva feljegyzi, hogy annak tartalékalapját képező összeg már nem reális, mert hiszen az a városi csator naműnek adott kölcsönökből keletkezett és ennek leirását a képviselőtestület már el is rendelte. Még nagyobbnak mutatkozik a hiány, hogy a csatornamű fentartási költségeire 70 ezer pengő kölcsönt kellett felvenni, sőt maga a Vízmű 12 ezer pengőt kölcsönzött külön is. A Városi mozinak házikezelésbe való vétele szerencsés megoldásnak bizonyult. Több, mint 17 ezer pengő bevételt szolgáltatott be a városnak. Számvevőség főnöke arra kéri a képviselőtestületet, hogy a zárószámadás közrebocsátásával tegye melléje a város költségvetését és vizsgálja meg, hogy a jó gazda gondosságával gazdálkodott-e a polgármester. Erre ő csak igenlő választ adhat, mert a város járaadóságait, lelkiismeretesen behajtotta, minden tartozását megfizette, bárha néhány tételnél a bevétel csökkenése nem volt előre látható. így például nagyon szembeszökő a borfogyasztás csökkenése, ami a borfogyasztási adó jelentékeny esését vonta maga után. A közönség sört iszik és az előző évi alig 1000 pengős sörfogyasztási adó egyszerre hétezer pengőre ugrott fel. Viszont ijesztő, hogy mig az előző évben 82 ezer pengő jött be a borfogyasztási adóból, addig most ez az adóbevétel 42 ezer pengőre csökkent. Ebből látható, hogy nem lehet annyi sört fogyasztani, hogy adójával utolérjék a borfogyasztás adóhiányát. Külön megemlíti a vágóhídi bevételek visszaesését, mely az előző évi 56 ezer Pünkösdi látogatás a csiksomlyói Szűznél Az orgonaillatos, gyöngy-virágos, tiszta tavaszi májusi napsugár szárnyán, minden év pünkösd szombatján, lelkeket mozgató, magával sodró ünnepi hangulat költözik az erőshitű székelyek szivébe. A ' pünkösdi lélek tűzfénye! gyújt apró lángokat szivükbe, hogy már 400 év óta újra és újra elzarándokoljanak az egyedül élő erőforráshoz a: »Csudákkal jeleskedő segitő Mária« csiksomlyói ősi kegy hely éhez, aki vért, hitet és erőt présel a benne hivő leikébe. Budapesttől egy napi vonatjárásnyira 756 km. távolságra fenyvesekkel borított vadregényes festői hegyek között fekszik Csiksomlyó, az 1800 m. magas hólepte Hargita hegység alatti bűbájos fensikon. A kegyhely keletkezésének ideje egészen Hunyadi János korába nyiílik vissza. A törökverő nagy hős marosszentimrei 1442 szeptember 16-án itten a törökök felett aratott fényes diadala emlékére templomot emelt és annak őreiül — leghűbb barátja Kapisztrán János testvéreit — a kitűnő ferenceseket választotta. A templom kincse és fővonzó ereje a főoltár mögött elhelyezett hársfából készült, 228 cm. magas XIV. század ismeretlen művészétől készített Mária szobor karján a kis Jézussal, melyet egy olasz művész Phidiász mestetri munkáihoz hasonlított. A szobor a hozzáfűződő csodás események miatt a székelység semmivel fel nem mérhető kincsévé vált. aki először a magyarság ellenségeivel szemben mutatta meg csodatevő hatalmát. Tatái' és töröktől háromszor is mentette meg ezt a helyet, melyet otthonául választott. Igazi jelentősége a protestantizmus viharzó napjaiban tűnt ki. Amikor 1567-ben János Zsigmond király látta, hogy felszólítására az itteni székelység sem hajlandó unitáriussá lenni, elhatározta, hogy a hithű Csikót erőszakkal is a maga vallására kényszeríti. Az itteni lakosság oly annyira ellenállott, hogy Udvarhelytől északra megkezdődtek az erőszakos térítések. Ellene először a gyergyói katolikus papság mozdult meg, melynek kiváló vezetője István alfalusi pap lánglelkű szónoklataival reávette a hithű csíki és háromszéki népet, hogy tartsanak könyörgő imákat. 1567 pünkösd szombatján az egész környék »kereszt alatt« papjai vezetésével Csiksomlyóra zarándokolt, ahol a boldogságos Szűz szobránál kegyes közbenjárásáért könyörgött és az ellen megküzdendő harc győzelméért esdeklett... Megismétlődött Dávid és Góliáth története . .. Pünkösd szombatján délután székely férfiak, asszonyok s leányok Csiksomlyón meggyóntak, megáldoztak és a leányok virágfüzérekkel díszített kibontott hajjal, asszonyok és férfiak kard és fegyver nélkül, a seregek Urának nevében a boldogságos Szűz oltalmától kisérve mentek előbbre az ellenségnek. -Győzni, vagy meghalni«, ez volt a jelszavuk és a vértanuság vágyával vágtak neki a nagyerdőnek. A hargitai Tolvajos-tető alatt u. n. »Lónyugtató« helyén találkozott a két had. A csodatevő szent Szűz pedig megmutatta, hogy az ő oltalma alatt csak győzni lehet... A csíki maroknyi székelység János király hadát megfutamította és boldog örömében tölgyfa ágakkal díszítette fel magát, hogy a gyermekek és öregek lent imádkozó csapatának messziről jelezze a diadal örömét. Ennek emlékezetére tartják azóta pünkösd-szombati Mária búcsút és felzöldágazva térnek még ma is haza... Ezen a napon nemcsak Csikból, Gyergyóból, Kászonból, Udvarhelyszékből, a Maros, Nyárád, Küküllő és Olt folyók vidékéről, de még a messzi Moldvából is eljönnek a csángók és székelyek. Sokan már pünkösd előtt egy héttel több száz kilométert gyalogolva elindulnak. Színes szőttes szép népképviseletekben, fegyelmezett sorokban, papjaik, tanítóik vezetésével, öjkukon Mária énekkel egyre jönnek a kibontott, piros szalaggal átkötött hajú székely leányok, főkötős asszonyok, fehérharisnyás ifjak, legények és férfiak. Szakadatlanul zeng az ének, ütemes »Szent Antal taktust« vernek ki a csengők a szapora dobpergések között. Mindenki kezében csilingelő gyöngyvirág, lila és fehér orgona, jácint és tulipán csokor a Mária szobor díszítésére. Mint szinpompás mozgó, eleven futószőnyeg kígyózik a végbeláthatat- Jan hívők serege s a környező hegyekből idehallatszanak az útszéli templomok és kápolnák harangjai és ezt a sok-sok »keresztaljat« Csiksomlyón harangzúgás között diadalkapu alatt fogadják a -érencesatyák. Megérkezés után a kolostor udvarán, kertjében és messze a zöldelő mezőkön megkezdődnek a gyóntatások és a 4000 főnyi hívőt befogadó kegytemplomban a szentáldoztatások, szentmisék és szentbeszédek, az erre az alkalomra az egész országból ideutazott, papok részéről. Szombat délután 3 órakor megszólalnak az összes harangok és megindul a »nagy kikerülés« fel a meredek Kissomlyóhegyón álló három ősi fogadalmi kápolnákhoz és a kálvária-útra, Elől ősi hagyomány szerint a gyergyófalviak haladnak. A 60—80-000 főnyi ájtatos tömeget szerzetesek, karinges papok rendezik, egyedüli fegyver kezükben a kereszt, öntudatos ko-' molysággal katonás fegyelem és mély áhitat látszik mindenfelé, úgyhogy a 22 évi felszabadulás után újból itten megjelent kakastollas csendőreinknek semmi dolga nem akad. Italos sátrak nincsenek errefelé, mindenki az »átalvetőben« hozott »hazai« élelmét és az itteni pezsgősomlyói »borvizet« fogyassza. A körmenet közepén haladnak a Csíkszeredái katolikus státus főgimnázium tanárai és növendékei. Kötélkordont húzva védik a világoskék mentékben és fáklyás »facigerek«től körülvett paptanárt és kíséretét. Itt viszi egy szálas diák a mintegy 30 kg súlyú összetartást jelképező, díszes, ősi »labórumot«, miközben a hófehér selyem Szűzmáriás- és nemzetiszinü lobogók alatt haladó ifjak ajakán Jó rádiót részletre Is vehet Kunschn@rtöi S*
