Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-04-14 / 27. szám

VÁCI HÍRLAP 3 KUITUR-MOZ Pénteken 6 — 8, szombaton 4—6—8, vasárnap 2—4-6-8 órakor, 20—70 fillérig. A budapesti Metro-szinházzal egyidőben ! GRETA GARBO G Ó utolsó, búcsúfilmjea mille, a végzet asszonya Tea-vaj, tavaszi juhtúró, saj­tok, halak nagy választékban! Likőrök literenként 2'80 P-ért Eszenciák, finomitott szesz. — Korai borsó, répamagvak, őiomzároBt lucerna és ióhere- mag igen olcsón kaphatók intzédy S. utódánál: Vás, KonstaKtlfl-fér Tisztelettel értesítem Vác és vidé­kének vizisportot kedvelő közönségét, hogy Vácon, a Ounaparton, X!. Ince päßia sétányon (volt Alsó Dunasor) modern, szárazföldre épült CSÓNAKHÁZA T építettem fel, melyben a kényes gumi­kajaktól (faliboot) a legkényesebb ver­seny (race) nyolcasig bármely típusú és méretű csónakok téli, nyári gara- zsirozását vállalom. A csónaképitőiparban már több, mint egy évtizede dolgozom, melyet tiercogh László első magyar regatta- csónaképitőmesternél tanultam és ez alatt az idő alatt szerzett szaktudá­som, valamint a csónakház vezetése körüli munkákat, melyeket a gyakor­latból ismerek, képesítenek arra, hogy csónakházamat felépítsem s vele járó súlyos anyagi felelősséget magamon viseljem. Célom városunk nevének annyi sok dicsőséget szerzett vizisportjának fej­lesztése, melyet csónakházam létesí­tésével, annak biztonságával s főként szolid áraimmal fogok elősegíteni — Ehhez a vizisportot kedvelő közönség szives pártfogását kérve, a csónak­házzal együtt rendelkezésükre áll FEHÉR KÁROLY csónakháztulajdonos M o d e r n hentesüzlet a Géza király-téren! Van szerencsém az igen tisztelt közönség szives figyelmét fel­hívni arra, hogy április hó 15-én — Géza király-tér I. szám alatt — modern hentesüz­letemet megnyitom t Arra törekszem, hogy szakmám­ban minden igényt tökéletesen kielégítsek. Kérem, méltóztassa- nak bizalommal hozzám fordulni és én a hentesség minden ágában, lehetőleg a legjobbat, legegész­ségesebbet és a legolcsóbbat fogom adni. Abban a reményben, hogy a közönség értékeli ipar­kodásomat és arra való törek­vésemet, hogy kifogástalan ki­szolgálásban részesüljön, kérem jóindulatú támogatásukat: Gőts Károly, hentes Nem tudja lakbérét fizetni? Miért nem hirdet a Váci Hírlapban KEZÉT CSÓKOLOM NAöySÁGOSASSZONy honnan olyan kipirult arccal? — Tália papját és papnőjét kí­sértem ki az állomásra... A fi­gyelmes polgfármester nem ad­hatott propellert Gyöngyösre, hát saját sovány erszényükből kellett fedezni a vasúti költsége­ket ... — Nem egészen ezért Volt az állomáson... — No igen, ne hozzanak za­varba, tudják, hogy mindent őszintén feltárok és ami a lel­kemben, az a nyelvecskémen is. Igen, meg akartam győződni, hogy annyian mennek-e, mint amennyien jöttek ... — És? és? — Hát hiányzott a szép Kol­lár Lívia. — Biztosan tudja, hogy miért.. — Ez az igazán szép és iga­zán fiatal leány úgyszólván Vá­con bontogatta szárnyait. Egy százados leánya, Sopronban járt tanítóképzőbe. Innen az a feltű­nő barátság Csongor Arankával. Rossz tanuló volt, de jó műked­velő és már olt emlegette sok­szor, hogy színésznő lesz. Elein­te gyerebe — menj ki szere- pecskékben mit sem árult el és még Esztergomban is csak úgy tudta Deák Lőrinc tartani, hogy majd Vácon nagyobb szerepeket kap. A szép Lívia valósággal Vácon debütált és ezzel megma­gyaráztam az első esték elfogó­dottságát... Kollár Lívia mégis itt hagyta a társaságot, mielőitt a szezont befejezték volna. Ment, sietett Budapestre, szűk az ő szépségének és ambíciójának Macedonia, illetve a vidék. A Művészszinházhoz szerződött és állítólag beiratkozott a sziniis- kolába is. — Valami kedves történetet még a színészet berkeiből... — A lovag úr szép tevéseiről beszélhetnék. De ne merjenek félreérteni! Hony sóit... A lo­vag úr, udvari körök légkörét szívta magába, tudja, hogyan kell! Olaszé kéz tyűt húzott és úgy adta fel a virágok tömkel- legét a színpadra. Ismétlem, csak szép álom volt az egész, csak semmi rosszra nem keli gondolni, hiszen az ördöngős lábú Tuny is elutazott a társu­lattal ... — Ki az az elegáns idegen hölgy, akit most Váró Ivárolyné társaságában látunk? — A feltűnően szép, fiatal asszony Váró Bándiné. A kitűnő és nem kevésbé fiatal újságíró, mint tudják, Berlinben megnő­sült és asszonyának Ígéretet tett, hogy nászútra Magyarországra, Vácra, szülőföldjére, szüleihez hozza. A lázas munka azonban Váró Bandit annyira lefogta, hogy a nászút elmaradt. Most májusra azonban lakást változ­tatnak. a figyelmes férj haza­küldte asszonykáját s ez alatt berendezi az új olthont. Azután repülőgépen jön és megmutatja majd Nagy-Magvarországot fele­ségének, ki annyi sokat hallott már »Bándi« szép hazájáról. Hát a házassági fronton mi újság? — Kettőt is tudok. Az egyik: a Vácról elszármazott Rajz Ká­roly máv igazgató leánykája a héten asszony lett és hogy az esküvőből ne maradjon ki Vác, innen szállította Szabó a látvá­nyos és ízes lortákat. A másik a szépségkirálynőről szól, kit egy­szer majd megsértettünk, je­gyezzük fel: akaratlanul, midőn azt újságoltuk, hogy a szép menyasszonyi álom hirtelen fél­beszakadt és ha gyönyörű eskü­vőt akarnak látni velem együtt, április 18-án este hatkor jöjje­nek el a nagytemplomba. Szent- miklósi Balogh Baba lesz a menyasszony, a vőlegény a da­liás Markovils László főhad­nagy. — Előre is gratulálunk, de olt is leszünk! Még valami érde­keset, oly rég hallottuk szavát!- Kedves dolgot hallottam a liz éve Vácról elköltözött Vörös Tihamérról. Azért is elmondom, mert ő még ma is hozzánk tar­tozónak vallja magái. Muliko- rában a munka nagyon kimerí­tette és Dréherék egy kis üdü­lőre küldték. Hova menjen ? Nem tudott határozni. Az utolsó percben ment a »Pesti Hírlap«- hoz és beiratkozott egy nagy autótúrára, mellyel a legszebb ausztriai magas hegyeken kóbo­rolt Vörös Tihamér és élvezte a rég látott magasságokat s elein­te szomszédjainak, majd az egész társaságnak magyarázni kezdte, mit látnak. A hivatalos cicerómét* elhallgattatták, csak Ti­hamér barátunk beszélt. Beszélt az egész úton, itthon is oly von­zóan, hogy az újság most biz­tatja, hog}^ minden útra elviszi ingyen, csak vállalja a vezető szerepét. Amit Vörös Tihamér szívesen teljesítene is, ha nem lenne mellékfoglalkozása. Egyéb­ként még hozzá teszem, oly nép­szerű lett, hogy az ötven tagú társaság elnökének választotta s minden hónapban találkozót tartanak, ahol meglátják, kisü­tik, hogy Tihamér barátunk ve­zetése alatt úgy, ahogy vaimak, együtt hova autókaroznak leg­közelebb. — Ejnye, már megy? — Pszt! A napocska kisütött, sietek megsétáltatni tavaszi kosz­tümömet gyönyörű éledő Duna- partunkon. Tartsanak velem, vi­rágot is hozhatnak egyszer! Ne vásároljon dunai halai április 20-tól A földmivelésügyi miniszter körrendeletben értesítette a vár­megyéket, hogy az 1937. évi ál­talános halászati tilalmat az or­szág összes nyiltvizeire elren­delte és annak időtartalmát ápri­lis 20-tól május 31-ig terjedő hat hétben állapította meg. Ez alatt az idő alatt nyílt vízből ha­lat fogni nem szabad. E rendel­kezés alól kivétel a Duna, Ipoly, Sajó, Hernád, Tisza, holt Tisza, Túr fölyóknak és egyéb kisebb vízfolyásoknak a magyar—cseh országhatáron levő szakasza. Ezeken a szakaszokon az álta­lános halászati tilalmi idő a Csehországgal létrejött egyez­mény alapján április 1-től má­jus 30-ig tart. Beszámoltak a (labdarúgók Vasárnap tartotta a VSE lab­darúgó osztálya ez évi rendes közgyűlését. Vitéz Baintner Er­nő ny. tábornok elnökletével. Az elnöki megnyitó vázolta azt a nagy munkát, amely szünet nélkül viszi előre az egyesületi életet. A főtitkári jelentésben Ivövi István beszámolt az év tör­ténetéről s ugyanakkor sok ér­dekes adatot örökített meg a lab­darúgók ősmultjából. Buchnitz Alajos főpénztáros zárszámadá­sa 9.728 P, költségvetése pedig 10.937 P forgalomról számolt be. Ezután megválasztották a következő tisztikart: Elnök: dr Ruszthi Rusztek Lajos. Társel­nökök: Dercsényi Dezső, Gágel Ede, Hirmann István, Horváth Kálmán, Jekl Ferenc, Nowottny Jenő, Pető Bertalan, Potlornyay Gyula, Quell Rudolf, dr Révész Sándor, Sáfár Béla, Starnberger Rezső, Váczy Hübschl Kálmán 'és dr Vajda Kálmán. Osztály or­vosok: dr Képhény Gyula és dr Soós József. Ü. v. igazgató: Weiszbart Lajos. Főtitkár: Kövi István. Titkár: Ivovách B. László. Jegyző: Honig Béla. Főpénztá­ros : Buchnitz Alajos. Pénztá­rosok: Konditz László és Hor- nyitzky István. Ellenőrök: Du­dás Ernő és Kéner Imre. Szám- vizsgálók: Fekete Géza és Ras- sovszky István. Szertáros: Ko- pernitzky Lajos. Háznagy: Kon- ditz László. Intézők: dr Ottó Károly (I. csapat), Vasas István (II. csapat) és Németh Gábor (ifjúsági). Pályafelügyelő: Ber- iiáth Ferenc. A választmány tag­jai: Andor Gyula, Benitzky Ár­pád, Drobnv András, Herczogh László, ifj. Horváth Kálmán, Nagy Mihály, Öcsai Károly, Pro- hászka Tibor, Sapka György, Spolvindt János, Szinyéry Lász­ló, Szlatényi Béla, Tenczel Ist­ván, Tomecsko Mihály, Váry Jó­zsef, Virányi János, Zentel Ró­bert és Zilzer János. A törv. védjegyű az asztalát. HygienikuS' tetszetős. ETERNIT MÜVEK Budapest, VI., Andrássy-út 33.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom