Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-02-28 / 16. szám

A VÁCI HÍRLAP SIPOSSCÉZA BUDAPEST IV.KRISTÚF-TÉR 7"8„v.=»3-ÍS-28 Központi iroda A Siposs Géza tulajdonát képező országos hírű e vállalat nem tévesz­tendő össze a bennün­ket utánzó rendszerrel. Figyeljék a kirakatokban lévő, jellegzetes hároíri­sz öga lakú táblákat! EJLOZET ES ÉRTESÍTÉSI H váci vezető kereskedők a váci százados iparnak és kereskedelemnek fellendítésére önálló csoportot alakí­tottak, amit a t. vevőközönség figyelmébe ajánlunk! r Az ország nagyobb városaiban általunk megalapított és több mint 1 évtized óta kitűnően bevált TAKARÉKOSSÁG-i áruhitelrendszer mintájára váci, első­rendű cégeknél vásárolhat garantált kirakati készpénzáron a mai gazdasági viszonyoknak megfelelően kényelmes folyószámlára; de csak 1 helyen, a váci TAKARÉKOSSÁGNÁL kell fizetnie. Dúsan felszerelt áruraktárukkal örömmel legelőzékenyebb kiszolgálására készen: Meiszner Rudolf: vászon-, se­lyem-, szövet- és rövidáruk. Nagy Mihály: női- és férfi divat­áruk, kész női kabátok. Altmami Vilmos: választékos férfi és női ruha-konfekció és gyermek­öltönyök. állanak a váciak és váckörnyékiek Fenyő, Egyesüli Cipőáru­: férfi-, női- és gyermekcipők. Ottó József: keztyűk, harisnyák, divatáruk, kötöttáru, íehérneműek. Preszhurger Károly és Társa: bútorkereskedő, kárpitos áruk. Asz iroáa folyamán m március Folyószámla a Váci Takarékpénztárnál! Az állami beavatkozás felé! A fejlődés útja — s itt a Szov­jet volt a kezdeményező — az állami beavatkozás felé vezet. Pár éve még a külföldi búzaár determinálta a miénket, ma már áll a Külkereskedelmi Hivatal, a helyzet nagyot változott, mert lényegében véve külkereskedel­münket államosították. Tehát az államhatalom itt már belenyúlt a gazdasági életbe! Az igazi nacionalizmus főfeladata Hogyan fog megvalósulni a szociális reform a gyakorlatban — hogyan fog a magyar orvos, tisztviselő stb. mellett a nemzet egyharmadát kitevő magyar pro­letár is otthonhoz jutni — ez a közeljövő legnagyobb kérdése. A reform végrehajtásában nagy hivatás vár a nacionalizmus erői­re. 'Mert az igazi nacionalizmus első kötelessége a hazát otthon­ná tenni a nemzet minden tagja számára! A régen szolgáló munkást: megjutalmazzák Budapesti Ipari és Kereske­delmi Kamara közli lapunkkal, hogy a munkaadók terjesszék be azokat a munkásokat jutalma­zásra, kik üzemükben megszakí­tás nélkül legalább 25 esztende­je dolgoznak. A jutalomra pá­lyázni március 15-ig lehet. A bő­vebb feltételeket szerkesztőséj- güükben is megismertetjük az érdeklődőkkel. Válasz Zsoldos Károlynak Zsoldos Károly a V. H. feb­ruár 14-i számában hosszabb nyilatkozat keretében foglalko­zik a váci Emerikána curiális gyűlésén a munkáskérdésről tar­tott előadásommal, amelyről a V. H. január 31-i számában kö­zölt rövid ismertetésből értesült. Ennek során osztályelleni izga­táshoz közeljáró demagógiával vádol. Ezt a leghatározottabban visszautasítom! A nyilatkozatra egyébként azzal válaszolok, almi­vei ő is befejezte. A közügyek­hez való hozzászólásnak két elő­feltétele van: az illető kérdés ala­pos, komoly és mélyreható ta­nulmányozása és az objektivi­tás. A t. olvasóközönség előtt a következőkben bátorkodom for­rásaimat megjelölni s adataimat tisztázni: E el ü le te s ség ne k nevez h e L ő csak, amikor a cikkiró űr az ország összlakosságának 7 o/o-L HO ezernek veszi (GOÓ ezer helyeit) egy félre nem érhető sajtóhiba folytán, vagy amikor 205 P he­lyett 207 P-t mond a;z én ada­tomnak. A 10—15 filléres adat pedig, amint ez egyszerű osztási művelettel megállapítható, csak nyilvánvaló félreértés folytán került beszédem ismertetésébe. Hogy pedig forrásaimat is megjelöljem, adataimat dr Ma- tolcsy Mátyás és dr Varga Ist­ván Magyarország nemzeti jö­vedelme 1924/25—1934/35« ci- m,ű könyvéből (a Magyar Gaz­daságkutató Intézet 11. sz. kü- lönkiadványa (1936), valamint dr Matolcsy Mátyásnak a »Jöve­deleméi osztás M agy ar országo n« (különlenyomat a Közgazdasági Szemle 1936. évi 5—6. sz.-ból) merítettem. E két műről a »Ko­runk Szava« c. folyóirat 1937 január 15-i számában dr Stark János igy ir: »...Az itt közölt és tudomásunk szerint eddig még cáíolallan becslések szerint va­lóban megrendítő a magyaror­szági jövedelemeloszlás képe... A gazdasági cselédek, akiket azi uradalmak fizetnek, már »jobb« helyzetben vannak, ők 205 P-t mondhatnak átlagban ugyan­azon évben (1930—31) maguké­nak fejenként! Hatszázezer em­ber, az összlakosság 7o/o-a isméit csak összjövedelem 2.7o/0-ban ré­szesedett. Hangsúlyozom, hogy ez a 205 P családtagonként illeti meg a gazdasági cselédséget. Ha tehát az egész cseléd társadalmat (600 ezer embert) családonként csak három taggal vesszük, ugyanar­ra az eredményre jutunk, ame­lyet a m. kir. Központi Statisz­tikai Hivatalnak adatai is iga­zolnak: a keresők száma 219,277 ezerben állapítható meg. De talán, hogy méltányolni tudja a V. II. olvasótábora Zsol­dos Károly úr objektivitását, né­hány szót az ő adatairól is. A cikkiró úr számításainak alapvető hibája, hogy a ter­ményárakat a januári árfolya­mon, tehát a legmagasabb áron számolta, nem szólva a tejről, amelynek literjét 18 fillérre tel­te. A gazdasági cseléd »fertá­lyonként«, negyedévenként kap­ja illetményeit, tehát csak az évi átlagár számításának van reális alapja. Márpedig a Magyar Gaz­daságkutató Intézet hivatalos adatai szerint az 1930—31. év­ben az évi terményár átlaga, (amely pedig a legutolsó hiva­talos összeállításnak, az 1934-35. évfolyam átlagárait is megha­ladja!) : A cikkíró úr szerint: búza (majori átlag) 15 58 P 21"— P rozs » » 11 07 P 19'— P árpa » » 12 61 P 15 50 P Ha a fenti adatokkal helyes­bítve számítjuk ki a gazdasági cseléd évi keresetét (a tejet 12 fillérrel számítva), még a cikk­iró úr cselédségének is csak 471.04 pengő az ossz illetménye az általa kimutatott 603.70 pen­gővel szemben. A fenti gondolatmenetet kö­vetve keresőnként két eltartot­tat számítunk, akkor egy csa­ládtagra fejenként évente 157.01 pengő, vagyis még az általam említett demagógnak bélyegzett 205 pengőnél is jóval kevesebb jut. Előadásomban tehát csupán a szomorú tényeket szögeztem le és úgy érzem, teljesen a keresz­tény etika alapján állottam, ami­kor a konklúziót az evangélium szavaival vontam le: »A mun­kás méltó az ő bérére.« Kovács Ferenc Hirdessen a Váci Hírlapban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom