Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-02-24 / 15. szám

Ára 12 fillér 51-ik évfolyam 15. szám Vác, 1937 február 24, szerda Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre Vidéken egy negyedévre Egyes szám ára . 3 P — £ 3 P 5o f 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉlíll DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: 17. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-téí díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. n frontharcosok dr Hofer Ferencet választották elnökükké A frontharcos mozgalom, iránt nem szűnt meg az érdeklődés, ezt bizonyítja közgyűlésük, amit vasárnap zsúfolt városházi te­rem hallgatott végig. Hitkán hal­lottunk ilyen őszinte gyűlést, ahol a lisztesek egy része bizony kikapott, mert vállalt kötelezett­ségüknek nem tettek eleget. A frontharcos mozgalom megállás- nélküli munkát kiván és aki sze­repét nem tölti be, azt menthe­tetlenül félretolják az útból. Ez történt vasárnap is és a többi egyesületek tanulhatnak ebből a kitűnő példából, amelynek köve­tése azt eredményezné, hogy az egyesületek Löbbet produkálhat­nának. Vitéz Éaintner Ernő ny. tá­bornok, a váci főcsoport elnöke bevezetőjében megindokolta le­mondását, kijelentvén, hogy to­vábbra is akítiv katonája akar ■maradni a főcsoportnak. Ismer­teti röviden a magyar fronthar­cos mozgalom eredményeit a külföldi mozgalmakkal szemben, amelynek legszebb kifejezője az az egyedülálló kitüntetés, amit gróf Takách-Tolvay József or­szágos elnök Hitlertől kapott. Ismerteti a frontharcos interna- cionálét. Megállapítja, hogy Vá­con a mozgalom igen kezdetle­ges, mert nem támogatják kel­Emlékbeszéd Víz Zoltán poéta-pap felett A „Váci Múzeum Egyesület“ január 6-án tartott közgyűlésén mondotta Varázséji Béla dr 2 Jószivét jelzik a következő epi­zódok: Sokszor mondta otthoná­ban: Ha valamiből felesleg van, nem szabad elromlani hagyni, mert a föld mindnyájunknak te­rem.« Ha finom szivart kapojtt, sohasem gyújtott rá, hanem el­tette másnak. Egyszer kapott egy nagy üveg legfinomabb francia likőrt, abból egy kortyot sem ivott meg, azt mondta: »Még annyi ezer embernek nem jut naponta egy karaj kenyér, az én szájamba nem jön drága deli- katessz.« Mikor Kúnszentmiklóson a templomot építtette, kérdezték ismerősei, miért teszi ezt olyan csendben, miért nem csinál ma­gának egy kis reklámot? Erre ő azt felelte: -Azért, mert én ez­zel nem földi jutalmat akarok szerezni, én ezzel fönt (az ég­ben) akarok magamnak helyet csin álni.« lően még a frontharcosok sem. Pedig ha a Haza tettre hiv, me­gint a frontharcos lesz az, akire elsősorban számítani lehet. Többi szeretetet kér a váciaklól a front­harcosok részére. Nagy tapssal honorált beszéde után Zsívmiovils József vezető­tiszt számolt be az év eseményei­ről. Kijelentette, hogy a választ­mány eddig nem felelt meg köte­lességének s voltak, akik a ve­zető helyet elfogadták, de egyet­len egyszer sem jelentek inegl gyűléseiken. Ez okozta, hogy ki­tűzött céljaik elérése nagyrészt nem sikerült. Alihoz pedig, hogy főcsoport maradhasson Vác, 300 működő tag szükséges; ellenkező esetben alcsoporttá nyilvánítják, vármegyei vezetés alatt. Ezentúl aki három ülésen nem jelenik meg, azt a tisztesek sorából azonnal törlik. A jövő év pro­gramja: minden frontharcost be­szervezni a főcsoportba. Felkér mindenkit, hogy áldozatok árán is támogassák a frontharcos cé­lokat! Nyáry Károly pénztári jelen­tése bizony csak 72 pengő pénz- maradványról beszél, de az ado­mányozás minden pénzt föl­emésztett. Ezután következik a tisztújitás s bevezetőnek nagy taps és éljenzés közben válasz­tották meg dr Hofer Ferenc já­rási tisztifőorvost elnökké. Disz- elnökök lettek: dr Karay-Krak- ker Kálmán, dr Huber József és Gáli József. Tiszteletbeli el­nökök: dr Ruszthi-Rusztek La­Szerény volt a legnagyobb mértékben s az is maradt mind­végig. Mint a vácvidéki csperesi ke­rüld esperese, végiglátogatta minden évben kerülete plébá­niáit s mint a váci székesegy­házi kerület tanító-egyesületé­nek hat éven át elnöke, minden­kor magvas és tanulságos el­nöki beszédeket mondott azok gyűlésein. Istenadta szép tehet­sége nagyobb munkakört is meg­érdemelt volna, de az ő szerény­sége megelégedett a csendes fa­lusi magánnyal s nem kívánko­zott sehová; csak az általa gyer­mekkorától mindig kedvelt Vác városába rándult be néha és itt szerzett ihletet annak természeti szépségeiből és történelmi múlt­jából s újabb fejlődéséből köl­tői vénája számára. Midőn az­tán gyengélkedő egészsége s elő­rehaladott kora miatt nyugdí jba menni készült, Vácra akart jön­ni lakni a régi szülői házba, hogy ott töltse el hátralevő éle­tét, de e tervében is megaka­dályozta őt a halál. Benső baj támadta meg szervezetét s ő erre nem reagálva, tovább is kitar­tott lelkipásztori biizgósággal hi­vatása mellett, s csak mikor már jós, Jelel Ferenc és Berná|th András. Tábori lelkész: dr Ko­vács Vince. Társelnökök: vitéz László Árpád és dr Panajojth- Fejér Gyula. Tiszteletbeli társ­elnökök: dr Horváth János, vi­téz dr Nyerges Gyula, dr Gurszky Rezső és Zsem'bay Fe­renc. Ü. v. alelnökök: farádi Ve­ress László ny. alezredes és Zsi- vánovils József szkv. őrnagy. Titkár: Lovász Szabó Ferenc (tiszti) és Farkass Károly, Kresz- ta Konrád (legénységi). Megvá­lasztottak még több új tisztest és a különböző bizottságok tag­jait. Dr Hofer elnök ezután meg­köszönte a közgjdííés bizalmát s ígéri, hogy annak komoly munkával Fog megfelelni. Pro­gramja: a bajtársi szeretettel és összefogással álljunk a legelső frontharcos, a Kormányzó úr háitamögjé s kérjük az Istent, hogy a nagy magyar föltáma­dást minél előbb viszontláthas­suk. Az elnök rövid, de határozott energiát mutató szavait nagy tapssal fogadta a közgyűlés. — Utána dr Csukássv Lóránd or­szágos ügyész ismertette a front­harcos törvényjavaslatot nagy vonalaiban. Nagy munkát kér a váci frontharcosoktól, mert bi­zony a magyar frontharcos moz­galmat illetékes helyen bosszú évekig nem akarták elismerni. Befejezésül a közgyűlés tag­jai levonultak a Hősök szobrá­hoz s megkoszorúzták. A váci frontharcosok ünneppé nagyon elhatalmasodott a baj, ment el kórházi ápolásra Buda­pestre, hol orvosait rávette, hogy megoperálják őt. Az operáció sikerült, de a beteg csak rövid időre teli jobban s mert nem ki­méi te magát, dolgozott tovább, mig aztán ismételten bevonult a kórházba, hol szenvedéseitől nemsokára megváltotta a halál, 70 éves korában, 1934 december 10-én. Budapesten, a közteme­tőben temették el. Vájjon a szü­lein rajongó szeretettel csüngő és Vác városa iránt mélységes rajongással áthatott szive nem pi bemvé-e nyűgöd tabb an, ha szülei sírja mellett, a váci rög Födné nemes lelkének porhüve- lyét?... »Kórágyon« címmel a Rókusz-kórházban irta »hattyú­dalát«, melyben mély bölcseség- gel arra inti embertársait, hogy a legszebb erényt iparkodjanak gyakorolni, mely a vallás egyik legfőbb tanát képezi, mely nem más, mint a »könnyletörlő sze­retet. « Még mint egészen fiatal poéta 1890-ben adta ki első verseit »Költemények« címmel, majd 1898-ban »Újabb költemények« jelentek meg tőle. Három év előtt pedig 1899-től 1933-ig irt lett' közgyűlését jó hangulatban elköltött társasebéd fejezte be, melyet Temesvári Márton fel­szólalása. megkavart, mert azt állította, hogy ha Vácon a vité­zek, frontharcosok és hadirok­kantak összetartanának, úgy eb­ben a városban más nem tör­ténhetne, csak amit a vitézek, a frontharcosok és hadirokkan­tak akarnak. Bercsényi Dezső dr előadása a régészeti és művészet­történeti társulatban Bercsényi Dezső dr szombajt délután a Magyar Régészeti és M ű történeti Társulat gyűlésén a Nemzeti Múzeumban előadást tart: Árpádkori művészetről. Ünnepi megemlékezés Pázmány Péterről az Urániában Az Urániában közel négyszáz­főnyi hallgatóság előtt előadást tartott Németh Sándor c. áll. tanitóképző-intézeti igazgató Pázmány Péterről, akinek már­cius 19-én lesz 300. halálozási évfordulója. Egy órás előadás keretében ismertette a lángelme éleiét, jelentőségét és katolikus protestáns is, megnyugvással hallhatta a tárgyilagos mélta­tást. Mindenki megállapíthatta, hogy Pázmány Péter amilyen k iváló fia vol i egvházának, épp oly önzetlen hazafiú is s hogy versei »Alkonyaikor címen je­lentek meg, mely kötettel mint ő maga jelezte — záró pontot tesz ötven év után a köl­tészet terén kifejtett szerény mű­ködésére.« Mint váci ember, igen sokszor megénekelte e várost s annak intézményeit s verseinek leg­többje is a »Váci Közlöny «-ben s a »Váci Hirlap«-ban látott nap­világot; több pedig a »Közér­dek«, »Abony« és »Kúnszentmik- lós és Vidéke« c. hetilapokban, amelyeknek ő éveken át szer­kesztője is volt; nemkülönben a fővárosi lapokban. Három kötet költeményt bo­csátott közre. Az első kötet megjelenésekor az akkori tekintélyes szépiro­dalmi lapunk, a »Magyar Szem­le« a következő bírálatot hozta róla: Kegy etetés és vallásos érzel­mek megnyilatkozása az előtt­iünk fekvő kötet, mely csinos kiállításban egy egyházi költő műveit foglalja magában. A szü­lők iránt érzett kegyelet, íoiTó szeretet, hála szólalnak meg lant­jának húrjain; az ecfyház iránt tanúsítóit odaadó ragaszkodás adja ajkára a szót, mely meg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom