Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)
1937-12-19 / 95. szám
VÁCI HfKLAP ványiímádásba merült sárga és fekete népek milliói hallgatták az éter hullámain, a mikrofonon kereszLül a kongresszus előadásait: épp ezért ezek egyszerű katekizmus-magyarázatok vollak. Nagyszerű misszió volt ez — Xavéri Szt. Ferenc óta nem volt ily nagy méretű evangéliumhirdetés a pogányság számira! Mégis a mi kongresszusunk számára kevés volna, ha csak a katekizmust magyaráznák. A mi kongresszusunknak itt Európa szivében újra fel kell fedeznie a katolicizmust a (m ti szellemi kavarodásban, világnézeti harcban, a nyugtalan, kavargó európai szellemiség számára. Meg kell szólaltatnunk korunk vezető szellemeit, akik tisztán látják korunk szeli Imiségének és a katolicizmusnak vonatkozásait. Eljöüisek kerussk legkivái«!>l)jai Ez a csoport vezette az előkészítő bizottságot, Imiikor meghívta Papinit, korunk nagy szellemiét, aki sok-sok nyugtalan keresés, céltalan bolyongás után végre rátalált a katolicizmusra — hogy majd elmondja, mit jelent neki az ölíáriszentség va- sárnaponkinti áldozásaiban. De eljön Mascardo tábornok is, az Alcazár hős védője, akihez fűződik a világtörténelem egyik legnagyobb hőstette — itt lesz De Valera, az ir szabadállam első elnöke, hogy hitet tegyen az Euchariszlia Íme lett. Az ő megnyilatkozásuk, valamint a többieké is, akiket-nem cm'itettünk, kinyilatkoztatás számba fog menni korunk társadalmának a vallástól eltávolodolt rétegei számára s remélhetőleg meg fogja változtatni az európai szelielmli- séget. 400,000 férfi világító gyertyája . . . A manilai kongresszus házigazdái, a derék, imulájiba oltott spanyol filippinók szép példát nyújtottak nekünk a kongresz- szus megrendezésében. De mindennél ragyogóbbat a részvétel tekintetében. Óriási számban, pompás fegyelemben vetlek részt. Zokszó nélkül várakoztak türelemmel órákhosszat a gyóntatószéke elolt. S mindennek a koronája: az éjféli mise, szent- ségilmádással és közös áldozással. Egy pillanat leforgása alatt kigyulladt három-négy százezer férfi kezében a gyertya... S a hatalmas »templom« orgonája az óceán félelmetes zúgása, meny eze te pedig a csodálatos trópusi éjszaka milliárdnyi csillagvilága ... Közben pedig keresztény testvériségben térdel a százezres tömegben szegény és gazdag, polgármester és pékinas egymás mellett s hódol az 01- táriszenlség előtt... Ragyogó élmény — vagy magyar szégyen Ezt a példát kell utánoznunk. Mert ha a 100,000 idegen mellett nem lesz olt a többszázezernyi magyar férfisereg, hanem csak a kordonon kívül bámészkodó, kiváncsi tömeg — akkor a legszégyenletesebb kudarcot vádoltuk a nagyvilág előtt. Ezért fáradtságot neim kiméivé, környezetünk, ismeretségünk férljtagjait buzdítanunk kell az éjféli misén való részvételre*) — ha elmennek, élelreszóló, felejthetetlen élményben lesz részük, ha nelrn mennek: a magyarság szégyene lesz. A szeretet köteléke . . . A kongresszusnak pedig a legértékesebb gyümölcse az lesz, ha valósítja a j elmond a tául megválasztott szentágostoni szót : Vincululm charitatis — szeretet köteléke. Ha az lesz az eredménye, hogy nelmcsak a világ népeit, de a »hosszú belső békére« már ráunt s egymás ellen acsarkodó, gyülölökdő magyarságot is összehozza, találkoztatja a szeretet jegyében — akkor máris betöltőié hivatását! A lebilincselően érdekes, lelkes hangú előadást percekig tarló l apssal köszönte meg a nagy közönség, mely a karácsony előtti utolsó vasárnap négy-öl délutáni ünnepsége ellenére is nagy számban eljött, hogy lm gb a Ugass a azt a férfiút, aki a (modern ember lelkének húrjait művészi módon megszólaltató tehetségével, ragyogó szónoki képességeivel, gondolatainak mélységével miár tavaly meghódította közönségünk szivét. Ezután a Reménység énekkara énekelte cl Sülmegh Miklós karnagy vezetésével a 126. zsoltárt: »Hogyha az Ur neim épili a házat, hasztalan fárad, ki épili azt...«, a már megszokott nagyszerű énekmíívészettei és példás fegye’mezettséggel. A közönség hálás tapssal fogadta a szép éneket — s ez a taps egyaránt szólt a derék énekeseknek és agilis karnagyuknak, a váci katolikus kultúráiét régi, kedvelt, hűséges munkásának, — s nem utolsósorban a két társadalmi osztályt képviselő két férfiegyesület keresztényi szeretet jegyében történt baráti összefogásának. Végül Eipel Mihály dr püspöki titkár, subprior foglalta ösz- sze szellemlesen az adventi estek tanulságait s köszönte meg a közönség kitartó érdeklődését, az előadó és énekesek fáradságát s a távollevőket is részletesen és hűen értesítő »Váci Hirlap« szívességiét. *) Az Emerikána tagjai mielőbb jelentsék be —akár fizetés nélkül is— részvételüket a lelkésznél vagy Szigvárt j. gyógyszertárában. Tűzharcos-toborzás A váci frontharcos főcsoport december 11-én este tartotta zászlószeg- pótbeverési ünnepségét, amit nagyszerűen sikerült ünnepi táborozás követett. Este 8 órára együtt volt a kb. 150 főt meghaladó bajtársi tábor. Vitéz László Árpád társelnök a »Magyar Hiszekegy«-gyel nyitotta meg az ünnepséget. Ezután a táborhely udvarán időközben elhelyezkedett bőripari szakiskolai zenekar a Himnuszt intonálta. Vitéz László Árpád társelnök egymásután szólította a.z újonnan felvett 13 bajtársat, akiknek egyenkint feltűzte a frontharcos jelvényt, átnyújtotta frontharcos igazolványaikat s néhány buzditó szó kíséretében kézfogással avatta őket bajtársakká. Majd az ünneplő közönséghez nagyhatású beszédet mondott, különösen kiemelve a frontharcos egység szükségességét; az összefogásra, egymás megbecsülésére hivta fel a bajtársakat. Az ünnepség fénypontja következett ezután. Zsivanovits József szkv. őrnagy, vezetőtiszt jelentette, hogy a zászló- szeg-pótbeverést megkezdjük s felhívta mindazokat, akiknek birtokában még elhelyezetten zászlószeg volna, hogy azt a zászlórúdban elhelyezni szíveskedjenek. A bajtársak egymásután járultak a zászló elé s hazafias jelmondatok kíséretében helyezték ei a zászlószegeket. Végezetül Lovász Szabó Ferenc főcsoporttitkár azokat a zászlószegeket helyezte el, amelyeknek tulajdonosai a vidéki csoportok, főcsoportok és községi elöljáróságok, akik azonban személyesen nem jelenhettek meg az ünnepségen. A zászlószegek elhelyezésének ideje alatt a bőripari szakiskola zenekara dalokat játszott. A. szegbe- veréselc után tisztelgés volt a zászló előtt, majd Szurmay Dezső, Bary Gyula és Tölgyes Vilmos bajtársak rendezésében kezdetét vette az ünnepi táborozás. A kitűnő hangulatban elfogyasztott disznótoros vacsora után Zeller Tibor dr bajtársunk vetitettképes előadása: »Utazás Svájcban« tette változatossá az estét. — Most pedig a Vezetőség értesíti a Bajtársakat, hogy december 22-én (szerdán) este 1/2^ órakor hivatalos helyiségünkben a szeretetado- mányok kiosztásával kapcsolatban karácsonyi ünnepélyt tartunk, melyre az érdeklődő bajtársakat és hozzátartozóikat várjuk. Azok a szegénysorsú Bajtársak, akik segítségre igényt tarthatnak, idejében külön fognak értesítést kapni. Bajtársi szolgálat nevében a Vezetőség. Alsóvárosi plébánia a Kestler-házban ? Érdekes hirt korpoltálnak a városban s bár még a gondolat messze áll a megvalósulástól, mert általános tetszésre talál, arról a következőkben számolunk be. A nőnevelés m!a intérnátus nélkül lehetetlen, szizifuszi nagy munka. Viszont, ahol leányinternátusok állanak fenn, oda a szülők messzi idegenből és té- pelődés nélkül boldogan küldik gyermekeiket. A szent Vince nővérek váci rendháza, mely ma már elemit, polgárit, kereskedelmit, felsőkereskedelmit, ipari szakiskolát tart fenn, már rég kísérletezik intérnátus felállításával, de terve, alkalmas hely hiányában, mindig meghiúsult. Pedig a váci leányiskolák jó hire révén egyszerre hata'mus lendületet nyerne mindegyik tanterem benépesítése. Ke stier István prelátus halálával megüresedett a székesegyház tér és a Csáky-űt sarkán álló Egyházmegyei Takarékpénztár háza, melyet, miután nagy költséggel ő tett komfortossá és modernné, az ő nevéről Késtler- háznak ismer 'mindenki. Igen sokan érdeklődve kérdik:mi lesz a Kestler-házzal? Érdekes, hogy a nőimiozgaiom rögtön megnyugtató választ tudott rá adni. Anélkül, hogy ezzel az ötlettel a magas elhatározó helyen már foglalkoztak volna. Az elgondolás az, mondják egyszer a jóhirt vivők, hogy az alsóvárosi plébániahivatal költözik a modernizált Kés tier - házba, a plébániai- épületet pedig teljes egészében átveszik a kedves nővérek, hogy azt a jövő tanévre leányinternátussá alakítsák át. A gondolat szép és megnyerő, az egész város társadalma lelkesedéssel beszél róla. A megvaló- sitáslól azonban még távol vagyunk, hiszen, mint előbb említettük, illetékes helyen miég nem is foglalkoztak vele. BOLDOG ÚJÉVET! Kereskedőink és iparosaink szives figyelmét felhívjuk népszerű újévi rovatunkra, melyet, évtizedek óta szívesen vár és fogad a nagy olvasóközönség. Sok kellemetlen nehezteléstől védi meg (magát! A vásárló szinte várja, hogy akit ő egész évben pártfogol, egyszer egy esztendőben a pártfogásért hálásnak mutatkozzék. Nem kell újévi Áár- tyákat nyomaim, Írni, címezni, postára költeni, miért a V. H.-t mindenütt olvassák, nemcsak Vácon, de messze nagy környékén ás. A V. H.-ban elhelyezett újévi üdvözlet nem vész el az újévi levéltömegek forgatagában, mindenkihez szólnak, még ahhoz a vevőhöz és megrendelőhöz is, kiről Ön csakugyan megfeledkezett volna. Ezért használja fel az alkaimat és újévi számunk sok-sok jónevű váci cég soraiból nehogy az öné is kimaradjon! E hét folyamán még uj- évi hirdetéseket felveszünk kiadóhivatalunkban. Varjuk önt is!
