Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)
1937-10-27 / 80. szám
Ára 12 fillér 51 -ik évfolyam 80. szám Vác, 1937 október 27, szerda Politikai és íársadaJml heítlap, nsegfelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: j FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ [ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Helyben egy negyedévre ..............................................3 P — í j gg LAPTULAJDONOS: | Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: 17. Vidéken egy negyedévre ..............................................3 P 5o f nrvfiÁ f Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-téí Egyes szám ára............................................................12 fillér j .■F.Ej.MÄvS.Bii.W XM. | díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. ■a———a—— Nein kell városi ügyész! A polgármesteri állást elfoglalta a városi főügyész, ennél foglya megüresedett a városi ügyészi állás. A kiváncsiak, kik leküzdhetetlen szomjúsággal a holnap eseményeit akarják tudni, rög:- tön feltették a kérdést: Ki lesz az új ügyész? Választ nem kaptak, azt hiszem, jó hosszú ideig nemi is fognak kapni. Ezért játszották meg már a jövő méhének kutatói az összes kombinációkat. Már nincs váci ügyvéd, kit okkal, oknélkül ne veitek volna kombinációba s miután az összes nevek elfogyf- tak, kénytelenek voltak vidékre menni jelöltekért. Olyan kornibi- nációt azonban imiég nem hallottunk, hogy majd felülről, vári- megyéről, vagy a minisztériil- mok egyikéből kapunk ügyészt. Ha ezt az ötletet népszerűsítjük és elterjesztjük, képzelhető, hogy az újabb kombinációknak milyen tág tere nyílik és hogy boginak élvezni azok, akik mindent tudnak — előre. Az »ugye, megmondottam1 előre, régen« embereknek azonban e téren jó ideig nem nő babér. Komoly helyeken emlegetik,hogy egy ideig nem kell betölteni a városi ügyészi állást, lássuk, lehet-e takarékoskodni, lássuk, ügyész nélkül boldogul-e ez a város? Ha a hirharangők és felelőtlen tippelők egyszer is érdemesnek tartanák kezükbe venni és megnézni a városi költségvetést, feltűnő adatokat olvashatnának ki a számoszlopokból. Első sorban azt, bog}'' a rettenetesen megcsappant keresetű és jövedelmű váci polgárságnak igen drága az adminisztrációja. Ne tessék készakarva félreérteni : nem a városházi tisztviselőtől sajnáljuk a leszanált fizetést. Az aktagyártás ma mar oly méretekben megy, hogy akár mindennapra kézbesítenek Írást a városházáról és amikor megterhelték egyszerű rendcletekkel hozott újabb adókkal a polgárságot, nem gondoskodtak arról, hogy kisebb legyen a város adminisztrációs költsége. Tessék csak nyugodtan kivizsgálni: a polgárság által fizetett egész pót- adó ma már nejm elegendő a tisztviselők, alkalmazottak, altisztek és szegődményesek fizetésére! Tessék tovább vizsgálni és nézni a költségvetésben felsorolt nyugdijak és kegydijak végső összegéi. Olyan ijesztő nagy pénz megy el erre a célra, hogy nejm lehet már fokozni és a főszájml- vevő minden zsonglőrködésére szükség van, hogy újabb pót adói- emelés nélkül imiegússzuk a jövő észténd ők ad m inisztrációját. De hát olyan feltétlenül szükséges a városi ügyész? Nem' lehelne ezt úgy megoldani, hogy a városháza peres ügyeit szétosz- szák a városban fölös számban élő ügyvédek közöli? Nem vállalná bármelyik is közülük kiülöm fizetés, vagy ezt követő nyugdíj nélkül csupán perköltségekért? Az ipari munkál ép úgy, mint a szellemi munkát cl lehetne osztani a városházán igazságosan. Ki következik? Tessék hozzá vinni a pörös ügyet és meghívni felvilágosító értekezésre. Elvégre az eddig létezett városi ügyészek se tettek többet, mint iparkodtak megnyerni a pörös ügyeket. Ezt tudják a mai váci ügyvédek is, kiken nem fog sérelem esni, ha egyik sem hl be az ügyészi székbe, de eseten- kint felkeresik peres ügyek aktáival. Vagy néhány szerződést kell elkészíteni földbérletekről, melyeknek költségeit régi szokás szerint a földbérlők fizették mindenkor. Akik ismerik miég a város anyagi helyzetét, azok még újabb súlyos argumentumot tudnak felsorolni az alább felsorakozi- j latoit érvek mellé. A város kasz- szája kimerülőben van és nejm tudnánk csodálkozni, ha a belli gy mi n i sz t er i uuib an egyszer mérlegre teszik Vác város anyagi helyzetét, nagyon könnyen (minisztéri biztos hozza el a határozatot. Semmiféle vigasztaló és biztató jelenség nincs a horizonton s ezt jól látják a városházán is, hol kicsinyességekbe menő takarékoskodás folyik már régen, hogy a végső veszedelmet elhárítsák. Mindezeket tudja a város minden jövővel számoló komoly eleme. Vájjon tudják-e fent is, a vármegyén, a misztériumban is? Mert nagy szolgálatokat tennének városunknak, ha állásfoglalásukkal megkönnyitenék és világossá tennék a helyzetet. Ha odafönt kiadják a parancsot, hogy a városi ügyészi állást belátható időn belül nem kell betölteni, tessék az ügyjészi teendők ellátására a városi ügyvédi kart esetenkint felhasználni, nemcsak a folyton felszínen levő kiváncsi nyugtalan Ságnak vetnének véget, ha a váci polgárság nagy többségének kívánságát is teljesítenék, (mely ebben az esetben világos és határozott: nem kell városi ügyész, mert takarékoskodni akarunk fizetésével és nyugdijaival egyaránt! Ha felülről ne:m erőszakolják az ügyészi állás betöltését, a váci polgárság úgy elfelejtkezik róla, mintha soha se kreálták volna. Heiij Korai s avagy hogyan lehet 30 ezer pengővel 13.610 pengőt keresni? A váci benszülöttet a Ivúkkölj- csön emlegetésével ép úgy fel lehet húzni, mint a rátótit az erdőn keresztülvitt létrával, vagy a kosdit a hízott disznó megj- abrinesoiásával. Hogyisne! Az elveszett hatvanezer pengő ez, melyért minden váci polgár pót- adójával felel anélkül, hogy valaha egy tyúkcombot is kapóit volna! Elfüstölgött a hatvanezer pengő, mint rétvirágon a száguldó szellő, de az ize minden váci szájában ott maradt: a pótadó- bói kell kiizzadni a földmivelés- ügyi miniszternek, bár az jól tudja, hogy egy fillér nem sok, abból annyit sem élveztek a váciak. Hogyan keletkezett az ominózus tyúkkölcsön? A postások országos gazdasági szövetkezete gondolt merészet és nagyot, tekintélyes vezérei kijöttek Vácra és előadták óriási tervüket az akkori polgármesternek, Krakker Kálmánnak. Magyarországon, mondották, nincs fajtiszta tyúktenyésztés. Sehol sincs nagy testű tyúk, normálisnál nagyobb súlyú tojás, pedig a külföld ezeket aranyí- nyal fizeti, úgy keresi. Ilyen tyúktenyészetet akarnak ők Vácon felállítani, melyhez sqmfmi más nc|m; kell már, csak Vác város erkölcsi garanciája a földművelésügyi miniszternél hatvanezer pengő erejéig. Ezt visz_ szafizeti majd a nagyszerű tenyészetből a postásszövetkezet. Hogy megbukhat a tyúkászat és akkor a váciak fizethetnek1, ugyan kérem, imietyik rosszmájú teheti fel ezt a postásokról? Krakker Kálmán mint egy ifjú, hévült és lelkesedett a tyúkért. Nem hiába származott gazdavérből. Ilyen nagyszabású gondolat megvalósítása fűtötte ambícióját és megacélozta tetterejét. Ábrándokat festett. Szeretett városa első lesz a tyúkte- nyészlés terén. Innen fogják vinni a legjobb fajtákat az ország négy tája felé, Vác lesz a tojás- export központja, piacunkon lesz legolcsóbb a csirke, stb. Szóra se érdemes, csak papíron tevő garanciával milyen hires nevezetességet teremt városának! Valóságos személyes ügyévé lelt a postás tyúkászat, úgy beleélte magát a megvalósul ás gondolatába. Aki ellent mert mondani, aki dohogott, vagy felszólalt ellene a közgyűlésben, azt személye elleni bizalmatlanság han- goztatójának mondotta. Mikor pedig létesült a tyúkászat az aszódi országúi kezdeténél, nagyon gyakran lejárt oda, idegen látogatókat személyes magyarázatokkal vezetett a karámok közölt és voltak szép kedvenc tyúkjai, melyeket névről isimért... Az olvasó jól tudja: a tyúkászat megbukott. Hiába szedte össze a kiállítások arany és ezüst elismerését, megbukott az kegyeden bizonyossággal. Megbukott, mondották a váciak érdeklődés nélkül és tovább akartak menni. A földművelésügyi miniszter azonban megfogta a kemény váci nyakat: itt a papír, amin elfogadtátok, ha a postás- szövelkezet megbukik, helyette fizetni fogtok! Fizessetek most hatvanezer pengőt! Ej, ez lehetetlen! A miniszter nini kérhet olyan pénzt, amiből egy fillér se jutóit Vác polgárságához. Megdörzsöltük szemünket és arra a kegyetlen valóságra esz- iméltünk, hogy a miniszter nem küldött állami végrehajtót Vác városa nyakára, de a hatvanezer pengőt nem engedte el. Nagykegyesen csak részletfizetést engedélyezett. Ez a tyúkkölcsön szomorú históriája. A történeti hűség kedvéért jegyezzük fel, hogy abból ma már »csak« 42,610 pengő tartozása áll fenn Vác városának. Ahogy tudjuk, törleszt jükm'ár évek óla fogcsikorgatás közben. Karay-Krakker Kálmán ilt hagyott bennünket és néhány naiv ábrándozó kifejezte abbeli elgondolását, hogy most azután igazan vége lesz a tyúkkölcsön- nék, mert a főispán első köte- I lességének tartja, hogy ezt átérhet le vegye a váci polgárság vállairól. El fog járni a loldmü- vei ésügyi .miniszternél és szinte kötelességszerűen törültetni fogja az adósságot, melyet a város közgyűlése az ő kedvéért, hogy meg ne szomoritsa, vállalt. Karay-Krakker Kálmán hazajött rózsát szemezni, az adósság is megmaradt. Évről-évre visszatért a költségvetésbe, mintha mi sem! történt volna. Nem tehetek róla, meg kell írni, hogy az ulódol is nagyon bántotta az adósság és arra gondolt, hogyan lehetne attól megszabadulni? Megkérte hát Kor- nis Gyula képviselőnket, világosítsa fel a minisztert ennek az adósságnak igazságtalanságáról és ha lehet, vegye le a váci polgárság válláról. Kornis Gyula mindenre kapható ’ szülővárosáért, hát ment könyörögni. A válasz most érkezett meg. Felolvasták a város pénzügyi és gazdasági bizottságában. A földművelésügyi miniszter nem en- edi el Vác adósságát, de ha van 0 ezer pengője és azt ez év december 3lúg lefizeti a földművelésügyi minisztériumba, mentesül a 42,610 pengői kitevő
