Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)
1937-09-22 / 70. szám
Ára 12 fillér 51-lk évfolyam 70. szám y'ál, 8937 szeptember 22, szerda Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre...................... Vidéken egy negyedévre ........................... Egyes szám ára...................................... 3 P — f 3 P 5o f 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DEBCSÉm OEKSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: 17. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-téí díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő« A frontharcosok SOO-ik zászlaját ¥ác aratta fel Az őszbehajló évszakhoz képest ragyogó napfényben fürdőit a váci Konstantin-tér a frontharcosok nagy napján, szeptember 19-én. A korai órákban hangos zeneszó — zenés ébresztő — verte fel az egyébként csendes váci utcákat. A tahi tótfalusi leventezenekar indulók hangjaival járta be a várost. Itt-ott már feltűnt egy-egy siető frontharcos formaruhás »cneg katona«, hogy intézkedjék, hogy az utolsó simításokat unlég idejében elvégezhesse. A vendégek fogadása 1/210 órára volt a gyülekező a piaristák temploma előtt, hová egymásután futottak be a vidéki baj társakat hozó, zsűfolt teherautók. 10 órakor már több, mint 100 formaruhás bajters állott együtt, amikor elsőnek Kornis Gyula dr autója gördült a templom elé. Kiszállva autójából, a jelentés meghallgatása után barátságosan elbeszélgetett a köréje gyülekező vezetőségi tagokkal. Gyorsan múltak a percek s Kertész Elemér orsz. ügyvezető alelnök megérkezése után csakhamar befutott dr Preszly Elemérné zászlóanyát és a főispánt hozó autó. Hofer Mária polgárista a frontharcosok gyermekei nevében köszöntötte a zászlóanyát s fehér szekfűcsokorral kedveskedett neki. Vác város nevében Inczédy - Meiszner János dr polgármester Magda leánya üdvözölte a zászlóanyát, a MANSz nevében pedig annak elnöknője, Kun Zoltánná köszöntötte. Ezután a zászlóanya, az orsz. ügyvezető alelnök és a váci főcsoport vezetőségének kíséretében megszemlélte a kivonult frontharcos csapatokat,' majd kíséretével és a nagy számban megjelent helyi előkelőségekkel együtt bevonult a tempi óimba. A misét Kovács Vince kr kanonokplébános — a frontharcosok főpapja celebrálta —, majd a végén beszédet mondott a zászlóról. Az ünnepély Pontosan 11 órakor hatalmas tömeg állta körül a Konstantin- teret. A közönség részére állított székek és padok megtelve, valamennyi egyesület csoportosan a szobor körül, a tömeg tarka szép virágai pedig a kis karoünás leánykák. Az első sorokban ott ült dr Preszly Elemérné a férjével, Kornis Gyula dr, Karay- Krakker Kálmán dr, Inczédy- Meiszner János dr, Kertész Elemér és minden váci notabiiitás. Felcsendült a zenekar érces hangján a. Magyar Hiszekegy s néma csendben nyitotta meg a váci frontharcosok ünnepélyét. Most Imához! — szólt a kürt s minden szem, az ég felé fordult, vajha meghallgatná az Ür azt az egy gondolatért szüntelenül mondott imát, amelyet ez a sok magyar fronlh; rcos egy szívvel, egy lélekkel sóhajtoz az ég felé! A közönség állva hallgatja, a zászlók meghajolnak, szólnak a harangok ... kevés ünnepély kezdődött itt szebben! Temesvári Márton felsiet a szobor talapzatára s zengő szavak kíséretében helyezi el a rokkantak koszorúját. A váci frontharcos főcsoport elnöke: Hofer Ferenc tír ezután az emelvényről üdvözli név szerint a megjelent vendégeket, a papság, a honvédség képviselőit, egyesületeket és a nagyszámú közönséget s felkéri a zászlóanyát a zászló felavatására. A zászlóanya felavatja a zászlót Preszly Elemérné felsiet az emelvényre s hatalmas, kettős nemzetiszinű szalagot köt a gyönyörű selyemzászlóra. Szétoim- lik a zászló, mindenki elragadtatva nézi a remökb ekészült munkát. S a zászlóanya kipirul- tan mondja az avató szavakat: — A háború hőseinek és vitézeinek! Isten tartsa és segítse hordozóit! Csányi Dezső frontharcos kapja kezébe a zászlót s a váci frontharcosok szeme büszkén pihen meg a nemes hivatási! selyem gyönyörű rajzán. Képviselőnk ünnepi beszéde Kornis Gyula megy imöst fel az emelvényre s nemesveretű gondolatokkal méltatja az ünnepély jelentőségét. A gyönyörű szónoklat legszebb részleteit közöljük itt: Négy évi hősies küzdelem után kardcsapás nélkül engedte be a forradalmi kormány az ádáz ellenségeket: amikor ezek a rabló szomszédok megrohantak, a mi forradalmi zavart eszű hatalom- bitorlóink kóros pacifizmussal a békéért rajongtak. Mindent elvesztettünk. Trianonban éhes szomszédainknak minden álmát meghallgatásunk nélkül valóra váltották: az ezeréves Magyarország sirján követ henger i tettek, hogy soha többé föl ne támadhasson. Ezért ontottátok, Tűzharcosok, véreteket? Ezért tűrtétek négy hosszú esztendeig a borzalmas szenvedéseket, ezért kellett félmillió magyar hősnek meghalnia? Mi itt a történelem logikája? Azért még sem szenvedtetek hiába! A világháború hőseinek példájából nagy erkölcsi szuggesztiv erők sugárzanak felénk: erényükkel az Uj Magyarország fundamentumává magasztosulnak. Fényes mintaként ragyognak előttünk és örökké figyelmeztetik a maradék magyarságot arra, hogy joguk van számon - kérni tőle a megvédett, de nem az ő hibájukból botorul elvesztett hazának további sorsát. Ez a zászló is folytonosan intő jel, amely a későbbi nemzedékeknek is szivébe markol s örökösen kérdi: megteszi te k-e a hazátok iránt való köle’ességleket? méltók vagytok-e azokhoz a héroszokhoz, akiknek fiai vagytok? Ezer esztendőnél több ideje él a magyar nemzet ezen a földön. Megvédte ezt tatár, török, német ellen. Másfélszázadon keresztül három részre darabolva, a török félhold szarván függött az ország. Aztán az osztrák kétfejű sas terjesztette ki rá szárnyait. Ezeket legyőzte a nemzet, de a világháború most mégis szétmarcangolta. A magyarságnak ezer esztendeig nagy történeti hivatása volt itt a Duna medencéjében, mély értelmű világhistóriai küldetése, amelyet még Szent István tűzött eléje: keresztény nyugati műveltség és a magyar fajban rejlő sajátszerű erők szabad kifejlesztése, azaz Nyugat és Kelet áthidalása. Ezért nemzeti fennmaradásáért millió meg millió magyar, a nemzet legjobbjai, szenvedtek és meghaltak. Trianoni szétdaraboltságunkban felnyög a kérdés: ez az ezeréves történeti hivatás hamisnak bizonyult volna? Az, ami tiz hosszú vérzivataros századon át a magyarság nemzetfenntartó misz- sziója volt, most egyszerre hirtelen hazugsággá törpült és elenyészett? Miért, miért? Tatán azért, mert néhány elvakult ember Párisban elhatározta, hogy Magyarországot kiforgatja történeti sarkaiból? Azért, mert ők mint elfogult és kegyetlen birák az ezeresztendős jogot is ítéletük kisérő iratában jogtalanságnak minősitik? Békeparancsuk alapjául a nemzetek önrendelkezését hirdették: és három meg félmilliónyi magyart megkérdezésük nélkül idegen járom alá hajtottak? Ivi lehet-e hazudni a világból ilyen egyoldalú ítélettel annak a nemzetnek ősi létjogát, amely sok századon át saját testével védte a keleti barbár betörések ellen Európát? Amig egy magyar is él ezen a maradék földön, sohasem mond le ezeresztendős hazájának régi történeti hivatásáról és jogairól, sohasem egyezik bele a történetnek ilyen kegyetlen és igazságtalan átértékelésébe. De Isten adta földrajzi helyzetünk is olyan, hogy nem lehet tartósan máskép a Duna medencéjét rendezni, csakis a magyarság önszántéi és nem diktált beleegyezésével. Európa Trianonban különben is meghazudtolta saját múltját. A XIX. századi európai történet lényege, hogy a szétszórt német és olasz nemzet egyesült, egységes birodalmakba tömörült. S most, a világháború után, azt, amit tiz század magyar történelmének cementje összetartott, szétrobbantották és alkotlak új nemzetiségi hulladékállamokat, amelyekben a »győző« faj mint kisebbség fekszik rá államnemzet cimen a többi fajra, amelyek többségben vannak. Ellenségeink más szempontból is ellenünk akarják fordítani az igazságosságnak erkölcsi kötelező erejét: Magyar- országot fel kellett darabolni, mert nagy része van a háború előidézésében. Eszerint mi a háború bűnösei vagyunk, tehát bűnhődnünk kell. így akarják, tűzharcosok, a fejetekről letépni a babért, mintha gonosz célért, békebontó hatalmi terjeszkedésért, kóros imperializmusért s nem a mi magunk ezeréves földjéért, saját ősi határainkért harcoltatok volna. Pedig Isten és a világ előtt nyilvánvaló, hogy Ti, Tűzharcosok, akiknek zászlaját itt most magasra emeljük, hazátokért,* családotokért, ősi nyelvetekért és nemzeti művelődési javaitokért szállottatok síkra; nem vágytatok a más földjére, a magatokét véd- tétek a rabolni akaró szomszédok ellen. A Ti ragyogó példátok szimbóluma *íz a zászló, amelyből mindig a hazafiúi kötelesség teljesítésére sugalmazó erő fog kiáradni utódaitokra, a késő nemzedékekre is. Ezek nemcsak büszkék lesznek Rátok, apáikra, hanem — hiszem — nyomotokban is fognak járni: az élők mindig a holtak szemével fogják nézni a magyar hazát, amely igy a nemzedékek lelki folytonosságát megőrizve, válik igazán halhatatlanná. A beszédnek úgy, mint az egész ünnepélynek ritka szép hátteret ad a szobor s talapzatán a nyolc zászlót tartó frontharcosok és hadiárvák. Még be sem fejezte Kornis a beszédét, amikor gyönyörű látvány kapta meg a közönséget. A siketnéma-intézet felől leszállt egy hófehér galamb s a szobor mögül indulva hatalimlas Ívben, egész alacsonyan szállva körülrepülte az ünneplő közönséget. A liárom lelkipásztor Most Pap Béla dr, a reformátusok új lelkipásztora mondotta el avató beszédét. Rendkívüli figyel emimiel hall gatták. — Egy kép, egy szobor értékét nem a díszes ráírnia, az anyag adja meg, hanem az, hogy mekkora gondolatot milyen művészi formában fejez ki! A zászló értékét is az adja meg, hogy az milyen gondolatot fejez ki s az milyen áldozatok árán valósítható meg! A legnagyobbat: a nemzeti létet jelenti ez a zászló! Jelenti, hogy ezen a glóbuson van egy kis pont, ahol magyar él! A civilizációban van egy rész, amely miagyar kultúra! A frontharcos zászló nem elméleti igazság, hogy van magyar a földön, hanem vérrel és könnyel öntözött történelem! Mögötte leszünk! követni fogjuk... mindhalálig! Azt mindenki tudta, hogy az új
