Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-08-15 / 60. szám

V: JOI It I R U A P 3 Saxlehnerék eladták a váci szalma- hüvelygyárukat és elbocsátották 60 éve őket szolgáló hű emberüket Átalakítva I KULTUR-MOZGÓ Átfestve! NAGY MEGNYITÓ MŰSOR! Vasárnap 3 —5—7 —9, hétfőn 7—9 órakor, 20—70 fillérig. 20 — 70 fillérig — 2 sláger 1 hiradó ÍVE HltíVJ A Joan Crawford, Clark Gable, Franchot Tone ________________ Stan és Pan a két kocavadász Tisztes matróna áll a szer­kesztőség egyik asztala előtt: — Tessék megszüntetni a Váci Hírlap küldését, mert Saxlehne­rék felmondtak az uramnak! Tessék elhinni, hogy minden előfizető megbecsült nálunk, de megbocsátható ez a gyöngéd ér­zelem, mely azokhoz fűz, kik félévszázad előtt lettek előfize­tők. Saxlehner András váci szal­mahüvely gyára pedig azon a napon lett a »Váci Hírlap« elő­fizetője, midőn újságunk meg­indult. Egy kicsit szivbéii ügy ez és kutatjuk, mit vétettünk, miér£ marad el a félévszázados előfi­zető ? — Eladták a szahnahüvely- gyárat! hangzik rá a felelet. Igen, ha valakinek megszűnik Váccal való összeköttetése, meg szokott történni, hogy lemond­ják az előfizetést. De, aki ölvén éve előfizető, az fáj, ha elmegy. Ej, nem szabad érzelegni,lás­sunk az után, amiből élünk, néz­zük, mit lehet kihozni egy ötven éve előfizető lemondásából? Mikor Váró is papírgyár volt Papírgyár ma Magyarorszá­gon: konjunktúra. Legujabban Szolnokon, Szentendrén állítot­tak nagy gyárat és ma Vácon, melynek jó fekvését ezelőtt hat­van évvel észrevette Saxlehner András, a világhírű Hunyadi Já- nos-forrás tulajdonosa, ki abban az időben megszerezte azt a nagy telket Vácon, melyet azóta sz aim ah üvelygy árnak isimiernek. érben az Eglis de Sacre Cour, román bizánci kupolás épületé­re], Még »Are de Triomphe«, az ismeretlen katona sírja, a Tuil- eriák kertje, az Elyseé (a köz- ársasági elnök palotája), Rue le Rivoli árkádos épülete, ahol i Piramidon-téren D’Arc Jeanne ovasszobra áll, Sep. Severus és VI de Trión, a két nagy kapu, Napoleon győzelmét hirdető l'a- ’agvány okkal, amelyekről le- endás történelmi csodákat Inc­éinek, Place Vaudol a 37 m. nagas Napoleon-szoborral, a muvre, a világ legnagyobb pa- otája, amelyet még XIV. Lajos pittetelt, a dómszerű »Muse te L’arme«, amelynek közepén melvényen Napoleon hamvai ötét vörösmárványkoporsóban nyugszanak. A monimartrei te­lető, Heine és a legnagyobbak irjaival, a három és tél kilo- íéter hosszú Boulevardok, az )pera, 2300 ülőhellyel, a Place chá tele ten a Sarah Bernát-szin- áz. A párizsi nagy áruházak, rand Magazen, a »Mode Re­ue« divatfelvonulások, ahol ér- ényesül a finom Ízlés a párái­ul eleganciával. Az élvezetek aszonélvezői részére a tükör- ilú és színesen kivil ági lóit iiveg- arketle.s párizsi mulatók, a Yíoulin Rouge« bámulatot keltő éger táncattrakciói, ahol a meg­állóit belépőjegyen kívül még Saxlehner András azért vette meg a 3202 négyszögölet, künn, a Rádi-uton, hogy ott a falukról behozott szalmából hüvelyeket gyártsanak a külföldre menő pa­lackok borítására és papirt ké­szítsenek a hazai üvegek csoma­golásához. Drága gépek álltak itt akkor. Papirost gyártottak éjjel, nap­pal, de, sajnos, vagy nem értet­tek hozzá, vagy rossz volt az anyag, de tény, hogy a papír tö­rékeny volt, nem használhatták. A gépeket leszerelték, elvitték. Maradt a szalmahüvelygyártás. A szalmahüvely, meg a tűzoltói Ez nevezetes és veszedelmes munka volt. Hogyne, hisz a paj­ták alatt ezer és ezer mázsa rozs- szalma tárolt, benn az emeletes épületben kattogtak a gépek, vágtak, kötöztek, csomóztak és ha egy szikra kivágott az éles kések közül, készen volt a baj. Ezért nagyon erősen fegyel­mezett tűzoltóságot szerveztek a szalmahüvelygyárban. Ez volt az első gyári tűzoltóság, mely csak­hamar nagyon jó nevet vivőit ki magának. Mi tagadás, akkor még az önkéntes tűzoltóság inkább az uniformisnak örült és nagyban parádézott. Jól emlékezem, a kedves Krenedits tata (gimná­ziumi rajztanár, majd a siketné- maintézet igazgatója) magas ló- szőrforgós ezüst sisakot viselt s a tűz nem is lángolhatott addig, amig teli aranysujtásos tűzoltó­kabátja meg nem 'jelent. Ezzel szemben az első váci a szokásos egy pohár pezsgőt is megduplázzák és műsoronkivüli meglepetésként a köztársasági testőrgárda lovascsapatainak hirtelen felvonulása a forradal­márok ellen, majd utcahosszan a rohamszázadok csoportjai. Majd tovább Maimezonban a múzeum, Napoleon kastélya és a hires Roserainen keresztül Versaillesbe, ahol a legszebb és legnagyobb történelmi fali gobe­linek vannak XIII., XIV. és XV. Lajos királyok uralkodásának idejéből és a szomorú emléke­zetű Kis- és Nagy-Trianon a szelíd hattyúk tavával. A Szaj­nán a Cité-sziget, amely a város legrégibb része, az évtizedek óta hires madárpiac a Qui de la Megesserien, a virágpiac a Ma- delaine-templómmal, a szajna- parti olcsó könyvárusok, a szen­vedélyes halászok hosszú halász­bottal és Párizs legkisebb, leg­régibb utcája, a Rue de »Chat qui Péche« ... Majd tovább sétálni a Champs Elyseé és a Boulevardok elegáns sétányain, a villanyreklámos, manzarttetős, ódon párizsi épü­letek világvárosi kirakatainak szépségében gyönyörködni és még egyszer visszapillantani, búcsút intve a párizsi pályaud­varról kiinduló gyorsvonat abla­kából ... Soltyné Bentze Margit gyári tűzoltóság?! Durva, csikós vászonruha, nehéz csizma, az ő fejükön először a taréjos tűz- oltösisak. És vakmerőséggel dol­goztak nem csak a gyárban, de a városban is minden tűznél megjelentek és példát adó lelki­ismeretességgel dolgoztak. Még most is emlékezdm, amit a lüzek- nél mondogatták a reszketők: — Most már nincs baj, meg­jöttek a szalmagyáriaki Ennek a kis vakmerő és el­szánt csapatnak a parancsnoka Jäger Gyula gyárvezető, ki ép úgy dolgozott és úgy ott volt ve- szétyeztetett helyeken, mint em­berei és csupán abban különbö­zött tőlük, hogy elsőnek tört be a házba menteni és sisakján vö­rösréz helyett fehér tűzoltótaréj csillogott. a>réherék, Hagcnmaclierék, Saxlehnerék A szalmahüvelygyárban 50— 60 munkás talált kenyeret, kik naponta 25—30 ezer darab szal­mahüvelyt fontak a gépekkel. Naponta hatalmas társzékerek vitték el a kelenföldi mezőkre, miket Vácon gyártottak Délarne- rikába, Ausztráliába vitt aztán az útja a váci szalmahüvelynek. Mikor azután leszállt az est és a nagy gyártelepen csak az in- spekciós tűzoltó nehéz .csizmája koppant, a kaputól jobbra levő tündérkertben, csupa rózsa és narancsfa között Banda Marci keresztbe tette vonóját a hege­dűjén ... Saxlehnerék mulattak fehér asztalok mellett és akkor itt voltak a magyar ipari arisz­tokrácia hírességei : Dréherék, Hagemnacherék és mindazok, kik abban az időben a fejlődő Budapest és Magyarország éle­tében szerepet játszottak. Nem egy aktiv miniszternek és hires képviselőnek a nevét jegyezte fel akkor a fiatal »Váci Hirlap« és a jókedv bizony a jó váci és penci borok után a pezsgőnél hágott a legmagasabbra. Hajnalodott és a vidám nagy társaság nem imlent aludni. Sax­lehner András fiai Ödön, Kál­mán, Andor bérelték a közeli erdőségeket. Szombatra megjött a vadásztársaság és előbb nagy vendégség következett a szalma- hüvely gyár tündér-kertjében. Reggel pedig üresek maradlak a vendégszobák, mert a társa­ság kivonult Szórba és az erdő csendjét hol puskák ropogása, hol pezsgős üvegek dugóinak durranása verte fel. ...A jókedv elíoszlott, a vig társaság eltűnt. A szalmahüvely- gyár is megszüntette működését 1915-ben. Nem engedték ki kül­földre a Hunyadi Jánost, nem kell a szalmahüvely. De a vigas­ságnak emlékeztetői itt marad­lak. Finom porcellánok garma­dába álltak, mellettük metszelt üvegek egész légiója. És a sok ezüst! Mind, mind imlegtisztitva, elrendezve állványokon. Egy se hiányzott a sorokból, pedig már 1936-ot irtunk. Egy­szer, utoljára még kijött Saxleh­ner Ödön a konzul és megnézte háza csendes, hűséges szolgáját, Jäger Gyula telepfelügyelőt. — Méltóságos uram, (miit csi­náljak' a szervizzel? Már vagy harminc éve őrzőim? Nincs oda­benn rá szükség? — Kedves Jäger, hát még min­den megvan? Herék, derék... Abban az évben, a múlt évben bevitték a nagyértékű szervizt. Jäger Gyula úgy adta át leltár szerint, ahogy kapta. És abban az évben meghalt a ház feje, a mindenki által tisztelt és becsült Saxlehner Ödön. "Vác még csen­desebb lett. Már senki sem láto­gatta a központból. Minek? Jä­ger Gyula mindent ellát, min­dennel elszámol és rendben tart­ja a régi ház portáját, melyen most harisnyagyár gépei zaka­tolnak. Hermann Ignác, ki a Dakotá­tól vette meg a gyár gépeit és azonmód munkába állította, 32 ezer pengőt ajánlott fel a szal- mahüvelygyár telkéért, 3202 négyszögölért, a múlt évben. Nem fogadták el. Most eladták 20 ezer pengőért Horváth Fe­rencnek, a Saxlehner-telep igaz­gatójának. Látogatás az új tulajdonosnál Andrássy-út 3. Fejedelmi pa­lota, fajánsz lépcsőház vezet a Saxlehner-iroda helyiségeihez. Egy öreg úr gurul át az előszo­bán. Mondják, hogy a legöre­gebb tisztviselő, 54 éve szolgál­ja a céget és most 80 éves. A Saxlehner-vállalat megbecsüli alkalmazottait. Horváth Ferenc igazgató urat keresem. Egy őszülő, középko­rú úriember fogad. — Kérem, igazgató úr, mull héten olyan érdekes esemény történt városunkban, hogy az Több mint gyermekruhából választhat Iskolanháü előirás szerint Ténylegesen dús raktár Zilzernél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom