Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-07-11 / 50. szám

ahol áldás után elszéledtek a za­rándoklat résztvevői két szép nap enni ékével, szentséggel hit­ben és lélekben imíeggyarapodva lelki gazdagságban. Lélekelmielő s Imlegható volt a jámbor hívek­nek fáradhatatlan buzgósága és áhítata. — Bizonyos becsületes irigykedéssel nyölmitatjuk le eze­ket a sorokat, Imert arra gondo­lunk, hogy Szentkútnak egy év­ben 100 ezernyi áhitatos tömeg jut és a írni gyönyörű Hétkápol­nánkat alig egy-kétezren látogat­ják. Hát nelm. lehet a mi szép kegyhelyünket .fellendíteni ? M©st meg el!er»crzö» kösnyvei kapnak a mészárosok és hentesek A f oldani vei II ügyi miniszter rendelete érkezett pénteken a vármegyék alispánjaihoz és a városok polgármestereihez, mely arra kötelezi a mészáros-hentes- iparosokat, hogy ellenőrző köny­veket fektessenek föl abból a cél­ból, hogy az ellenőrzést gya­korló közegészségügyi és állat­egészségügyi faktorok azokba észrevételeiket és meghiányolá- saikat bevezethessék s ameny- nyiben legközelebbi ellenőrző útjukban a hiányok neim pótol­tatnának, a köztisztasági rendel­kezéseknek nem tennének ele­get az illető mészárosok és hen­tesek, az esetben ellenük meg­indíthatják a kihágási eljárást. Reméljük, hogy ez az újabb kis vexatura nem vezet a húsárak újabb emeléséhez. Figyelmeztetem, hogy rádiót KunsctmernéS vegyen! Kunschner-ceg 100°/#-ig megbízható, tisztességes cég. Rádiói legjobbak! Kastélytól a kunyhóig mindenütt talál KUNSCH- NER-től vett rádiót. A KUNSCHNER-cég tisztes­ségesen kiszolgálja Önt. KUJíSCHNEK műsze­rész rfldiőszafcüzlete a váci állomás mellett. _________ ____ _____ 4351; 1937. tksz. Árverési hirdetmény-Kivenat Váci Takarékpénztár Alag— Dunakeszi —Fóti fiókja végrehajtaió- naK Laki József és neje szili. Geró Mária végrehajtást szenvedők ellen indí­tott végrehajtási ügyében a tkvi hatóság az 1881 : LX. t.-c. 144., 146. §-a értelmé­ben elrendeli a végrehajtási árverést 1650 P tőke, 1934. évi szeptember hó 10. nap­jától járó 6°/0 kamata, V3°/o váltódij, 150 P 80 f eddig felmerült per- és végrehaj­tási és az árverési kérvényért ezúttal megállapított 60 P költség, valamint a Laki Józsefné felerészére csatlakozottak- nak kimondott Berkenyéi Tejszővetkezet- nek 200 P követelés és járulékai behaj­tása végett a váci kir. járásbíróság terü­letén levő Dunakeszi községben fekvő és a dunakeszi-i 3674. számú betétben Afl sorsz. 7717. hrsz. alatt foglalt 178 négy­szögöl területű ház, Tisztviselő-telep 40. sz. ingatlanra 1500 P kikiáltási árban. A tkvi hatóság az árverésnek Duna­keszi községházánál megtartására 1937» évi augusztus hó 19. napján dél­után 4 óráját kitűzi és az árverési feltételeket az alábbiak szerint megálla­pítja ; A legkisebb vételár: Váci Takarék- pénztár részéről 750 P, Laki Józsefné felerészére, a Berkenyéi Tejszövetkezet részéről 2288 P 65 f. Az árverelni szándékozók kötelesek bánatpénzül a kikiáltási ár 10°|o-át kész­pénzben, vagy az 1881 LX t. c. 42 §-ában meghatározott árfolyamnak számiiott óvadékképes értékpapirosban a kiküldőd­nél letennni, vagy bánatpénznek előzete­sen bírói letétbe helyezéséről kiálliíott letéti elismervényt a kiküldöttnek átadni és az árverési feltételeket aláírni. Az, aki az ingatlanért a kikiáltási árnál magasabb Ígéretet tett, ha többet Ígérni senki nem akar, köteles nyomban a kiki­áltási ár százaléka szerint megállapított bánatpénzt az általa Ígért ár ugyanannyi százalékáig kiegészieni. Vác, 1937 április 29-én. Dr Török s.k., kir. jbiró Igaz történet Rézi néni harisnyáiról, meg a lángosrói Rézi néni megáll a révátkelés szi­geti jegypénztárosa előtt: — Vácra menek. Jegyet kérek, letúrt! De olcsón adja! Nem is mosolyognak már az »olcsón« módhatározón, mert Rézi néni, Tótfalu­ról, minden héten, évek óta, hetenkint kétszer ha áthajózik Vácra, kivétel nél­kül alkuszik a jegyre: — Van lelkűk ennyi pízt elkérni ezér a kis vacak papirér? Máskor meg: — Mikor szállijják le, lélkem, ezt a kis vacakot e, az árát e . . . hiszen ez méreg píz ezé a kis úté . . . Majd megint: — Hogy nem röstellik! ... Az ember még jó le se ül, oszt mán ki kéll száni . . . oszt ennyi pízé . . . ugyan agy- gyák mán ócsóbban . . . * Rézi néni a váci piacra hozza heten­kint — ha lehet, kétszer is —( a jó tót­falusi holmit. Mikor mi terem! Sohse jön társsal, mindig egyedül jár. S min­dig »üresen« tér haza. Ilyenkor leül a kis hajó sarkába s olvasgatja a pengő­ket. Mert ebből sok van ám Rézi néni­nek! Ilyen »olvasás« közben persze, hogy elrepül az átkelési idő! Szó, ami szó: Rézi néni pízes asz- szony Tótfalun. Szorgalmas árus s gyűjti a pízt. Ami úgy sikerül, hogy — állító­lag — még a vasúti pénztárostól is le­alkudta a jegy árát, amikor Pestre ment eladni. Az úgy történt, hogy éppen per­cekkel a vonat befutása előtt, amikor legnagyobb a tömeg a jegypénztárnál, Rézi néni elkezdett alkudni. A »letúr«- jegyre. Hogy ez pedig mit jelent, azt csak az tudja, aki egyszer végighallgatta. Egy ideges úr állt mögötte s miután minden sürgetés siket fülekre talált Rézi néninél, odacsempészett egy 5o fillérest a pénztáros elé, mire az megértette és máris nagy diadallal vitte Rézi néni a »letúrt« kettőnegyven helyett egy- kilencvenért! Nincs is azóta előtte te­kintélye a -— váci révpénztárosnak! * De hogy hosszúra ne nyúljék, el­áruljuk, hogy Rézi néni szerelmese volt a píznek. Harisnyába gyűjtötte, de nem ám a csengő ezüstöt, niklit, nem! . . . szépen becserélte papírra valamennyit és a szép papírpénzeket gondosan egy­másra simítva rakta be a harisnyákba. Mert bizony, több is volt belőlük! Ezek voltak az ország legdrágább harisnyái! Nem selyem, még csak cérna sem, pa­mut az, lelkem, de a belsejük! . . . Nem bélelik igy még a perzsabundát se, pe­dig annak ugyancsak derága a bélése . . . És mert Rézi néni féltette is a sok, azaz hogy inkább: tömérdek pízit, el­rejtette! No hová? Hát a kemencébe! Úgy ám! ő már nemigen használja a kemencét, csak télen, akkor is a szom­széd asszonynak engedi meg, hogy ke­nyeret süssön, ilyenkor »hideg« az, mert őszig a határban dolgoznak a szomszé­déit. Úgy veszik a kenyeret. A kemence pedig minden bankséfnél diszkrétebben rejtegette a »drága« haris­nyákat . . . * Pénteken délben mosolyogva hajózott át Rézi néni. Huszonhét pengőt árult! Ezüstben! Az otthoniakhoz hozzáadva, lesz megint száz pengője ezüstben, be­váltja papirrfa s — alighanem egy újabb harisnyát kell kivonni a napi forgalom­ból! * Rézi néni közel lakik a révhez, mert a falu innenső határában van a kis házi­kója. Amint mind közelebb poroszkál a rettentő nagy porban — hej, teremtő Isten, elkéne egy kis eső! — gyanúsan felhúzza a szemöldökét a homloka har­madik ráncáig. Füstölög a háza ké­ménye. Az ő kéménye lenne? Aza! Nyújtogatja a nyakát s máris jobban veri fel a port; rohanna, de öregek már a »csikók«! * A kapuja előtt Maris, a szomszéd- asszony fogadja. — Megjött Rézi néni? Ne haragud­jék, dlej a Jánosom már annyit zsörtö­lődik, hogy savanyú a pék kenyere, oszt még kenyeret se ehet rendeset a nagy munkában, mondok hát: sütök egy kereket. . . Bcf ütöttem a kemen­cébe, fehér mán a belseje, épp jókor jött Rézi néni. . . kész a friss lángos . . . Rézi néni nagyot huppantott. . . friss levegő után. . . aztán csak elvágódott, mint egy darab fa. . . Csak a kancsó viz hozta életre Rézi nénit, aki máris rohant a kemencéhez . . . — Jaj, Teremtőm! . . . * A kemence belseje fehéren ízzott, tisztán, nyoma sem volt benne a ben- felejtett holminak s miegymásnak, de huncutul áradt ki belőle a kész lángos simogató illata . . . * Úgy, ahogy megírtam, égett el Rézi néni tízezer pengője a múlt héten odaát Tótfalun . . . Köves ember Méhek a Széchenyi-u Icában Különösen érdekes látvány ál­lította meg csütörtökön délelőtt a Széclienyi-utca forgalmát. Itt, ahol az élet zajlik, hol a min­dennapiéit loholnak az embe­rek, csütörtökön az arcok mo­solyra húzódtak. Az evangélikus templommal szemben lévő fák egyikére ugyanis mind több és több «éh szállt le és kapaszko­dott egymásba. Már egész méh­kas formájuk volt az egymásba kapaszkodó méheknek. Bizony, nem, sokan tudták, mit jelent ez. Az evangélikus templom kertjé­ben áll a váci méhészek elnöké­nek széj) kis méhese, melynek egyik kaptárából csütörtökön reggel megindult a rajzás. Az anyakirálynő magasra szállt, kö­vette a raj és Imikor az anyaki­rálynő megtalálta a helyét egyik É fii tanár (Iái!, 6irfei-itea n kéri azokat a tisz- teltháziasszonyokat akik saját üvegeik­P ben óhajtanak sava­nyúságot télire el­tetetni, hogy vizes uborkára való üve­geikéi már most szíveskedjenek el­küldeni. — Ugyan­ott az ecetgyárban eredeti FKINGS- rendszerű képzőn gyártott kitűnő minőségű ecet­szesz kapható! .............................ni... Tudatom barátaimmal és ismerő­seimmel, hogy július 1-én a Lemezgyárnál lévő Horváth^^ és azt vasárnap ünne­pélyesen megnyitottam. — jó borról és zenéről az új tulajdonos: Loclh €3éza gondoskodik. Na érdekeset tud közölje velünk levélben, telefonon. Tifokíartók vagyunk! celtisz lombjai között, egy ne­gyed óra alatt szabályszerűen olt csüngött az étj család és várta befogásukat. Az arra járók elő­ször félelmesen, azután barátsá­gosan nézték a kis állatok élet­tani .miunkáját, amely idő alatt most nem szorgálmaskodtak, nem repültek virágról virágra, hanem új otthonra vártak. Nem­sokára hozták az üres kast, a méhcsaládot belerázták és vitték be a méhesbe. Egy kaptárral több, a méhecskék elhelyezked­nek és máris megindult a fárad­hatatlan, gyönyörű Imünka, a méz hordása; az emberek pedig a falakon túl loholva, fáradtan folytatták útjukat a kenyér után... Nagy Sándorék állami tisztviselők, de a váci polgár zsebéből Széli József belügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be a képviselőházhoz, amely szerint a törvényhatósági jogú és me­gyei városok számvevőségi szol­gálatát a jövőben állami liszt- viselők fogják ellátni. A tisztvi­selők kinevezése, képesítése és szolgálati viszonya dolgában a vármegyei tisztviselőkre vonat­kozó jogszabályok Lesznek irány­adók. A városok az államosított tisztviselők illetményeit megtérí­tik a kincstárnak. Eszerint Nagy Sándor városi főszámvevő és hivatala teljesen átmegy az állam felügyelete alá. Nem lesz köze a révhez, vám­hoz, a belügyminiszter diktál náluk, de a váci polgárság pót­adójából kapják fizetésüket. 60 TELEFO hívószám alatt minden időben rendelkezésére áll Tolerián béraulófa Lakás: CSÁNYI-Ú 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom