Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-06-27 / 47. szám

Ára 12 fillér 51-ík évfolyam Mai számunk 6 oldal 47. szám Vác, 1937 június 27, vasárnap Polli Utal és társadalmi hetilap, megfelealk hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre...................... .... ¥idéken egy negyedévre ........................... Í%yes szám ára...................................... 3 P - f 3 P 5o f i a fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: Vác, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: *?• DERCSÉNTI DEZSŐ Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyílt-tót díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetenitt. Milyen lesz a termés? A régi időben az időjárás és termésjelentések a legunalma­sabb olvasmányok közé tartoz­tak. Nagyon kevés olvasójuk volt. Most, a nehéz megélhetés idején mindkettő homloktérbe került és az emberek kíváncsian lesik, mit mond a rádió az idő­járásról és a földmivelésügyi miniszter a termés kilátásokról? tár, egy kiváló gazda szakvéle­ménye alapján adjuk a követke­ző jelentésünket: Minthogy olvasóink nagy ré­szét érdekli, milyen a váci ha­A burn a szárazság következté­ben már veszedelmes helyzetbe került. A két kiadós eső azon­ban rendkívül sokat javított raj­ta. A Imái helyzetet tekintve, kö­zepes termésre van kilátás. A rozs úgy fest, mintha már teljesen beért volna. Majdnem mindenütt ritka, de valószínű­leg mindent pótol majd a tömött kalász. Közepes termésre van kilátás, néhány napja, íoKént homoki oldalon már vágják is. Az árpa szintén közepesnek mutatkozik. Az eső még sokat javíthat rajta. A zab erősen megsínylette a szárazságot most már bizonyos, hogy szalmája alacsony marad. A kapásnövények közül a ku­korica, burgonya és a répa va­lósággal feléledtek az esőre. So­ha haragosabb zöld, tehát egész­ségesebb kukorica hajtásokat nem láttunk a váci határban. Még egy eső és a termése bizto­sítva van. Ugyancsak azt mond­hatjuk a burgonyáról is. A lucerna eziclén először nem fagyott el a tavasszal és ezért korábban vághatták. A réti szé­nát most vágják, szála magas, jó első termést igér. Gyümölcsfélékből, a cseresznye ezidén sem csalta meg a váci határban lakókat és főként a keményebb fajtákra jó árak vannak. Baracktermés nem sok mutatkozik, hasonlóképen őszi­barack sem lesz sok. Dacára, hogy őszibaracknak való föld­jeink vannak, sem a gyümölcs nagyságát, sem a terméshozai- mot nem tudjuk fokozni. Még sok tanításra van szükség! A ri­bizli jobb termést ad, mintmnlt évben, ára is jobb. Körte még mutatkozik, de almát keveset re­mélhetünk. A szőlő gyönyörűen díszük és jó termésre van kilátás. Figyel­meztetjük azonban a szőlőtulaj­donosokat, hogy mielőbb újra permetezzenek, mert az időjárás a per on oszp órának kedvez és nagyon megtizedelheti a termést. Moly még nem mutatkozik. Öl pere alatt megölte a szíve Sáfár Bélát Minden felekezet őszintén meg- gyászolja az érdemes papol Meghalt egy ember, ki tetőtől talpig szív volt. Meghalt egy ember, aki eb­ben a magyar városban in,in­dent magyar gondolkozásán ke­resztül bírált meg. Meghalt egy pap, ki katolikus, protestánson, zsidón egyaránt segített. És sohasem kérdezte, melyik valláson imádod Istene­det? Meghalt egy nagy ember, aki sokáig hiányozni fog ebben a városban. Meghalt Sáfár Béla és halál­híre döbbenetét váltott ki min­den arcon. Hát ez az élet? kér­dezték befelé s azután megnyi­latkozott, áradt a részvét a hát­ra hagyott család felé. Mert nagy ember ment el közülünk. Milyen tulajdonságát magasztal­juk? Na gy volt ő, mint pap, mert békét terelmtett egyházá­ban, ahol legtöbbször békétlen­ség ütötte fel fejét, nagy volt mint jó barát, mert ahol meg­jelent, a barátság melege öntöt­te el a sziveket, nagy volt, mint közéletü férfiú, mert ezernyi el­foglaltságát a kötelességteljesi- tés komolyságával fogta fel és végezte, nagy volt ő szivében és lelkében, mert szeretetet és megbecsülést árasztott Iminden- felé. Ha az ő lelke élne tovább embertársaiban, nelm lenne gyű­lölködés ebben a városban, ha az ő szive szerint gondolkod­nánk, messze a határban nelm akadna elhagyatott, szegény lé­lek. Szerette a barátságot, a tár­saságot, melyet az ő jelenléte a baráti élet melegségével táplált. Nagy ür marad Sáfár Béla után és aki be akarja tölteni, az kösse fel palástját! A nagy válás pillanatai Sáfár Béla vasárnap Nagykő­rösön volt negyven éves diák- találkozón. Innen még aznap éjszaka hazaérkezett, hétfőn Budapesten járt mások ügyes­bajos dolgában. Keddi napot itthon töltölte, ment készült a másnapi egyháztanácsi gyűlésre, melynek előadója és főjegyzője volt. Szerdán reggel korán kelt. Először megfürdött és észrevet­te, hogy felesége is felkelt. Szo­lid, korholó hangon mondotta: galambom magának még pihen­ni kell, miért kelt ilyen korán? Néhány pillanat múlva hozzálé­pett, megölelte és megcsókolta. És mintha megcsúszott volna. A nagytiszteletű asszony háttal áll­va még megjegyezte, hogy a padlót nagyon sikossá vikszelik ki, de visszanézett, hogy mi volt az a szokatlan zaj. Lélegzete is elállt, midőn férjét földön fekve látta. Azonnal segíteni akart raj­ta, hívta a házbelieket, vizet ad­lak a szájába, de minden segít­ség hiábavaló volt. Öt perc múl­va Sáfár Béla nemes lelke Min­denhatója előtt állott, kihez any- nyiszor küldötte ezrek és ezrek nevében áhitatos imáit. Néhány perc múlva megjött Arany Gé­za rektor, benső barátja és isko­latársa, de már holtan látta vi­szont szeretett papját. Az orvo­soknak sem volt már munkájuk. Heggel fél hét volt, kocsi állott meg a kapu előtt, Váró Károly egyháztanácsbiró érkezett, hogy Sáfár Bélával Budapestre utaz­zanak. Az ismert református papiakból pedig gyorsan höm­pölygőit ki a rémhír a város fe­lé és döbbenetesen töltötte be a lelkeket: Sáfár Béla meghalt... Élete Sáfár Béla ez évben töltötte volna be 6É életévét. 1876-ban született somogyimegyei Bábony községben, ahol szerető édesap­ja községi jegyző volt. Sokszor mondotta életében, hogy azért tud eredményesen segíteni a közigazgatás labirintusaiban az elesetteken, mert sokat dolgozott édesapja irodájában és segített jóságos édesapjának. A gimnázium alsó osztályait Gyönkön végezte, ahol össze­akadt Arany Gézával, hogy élet­útjuk sohase váljék el többé. Arany Géza beszéli, hogy a kis Sáfár az egész gimnáziumban kitűnt szívj óságával. Mindenkin segített és ezért a tanárok na­gyon szerették őt. Rábizták, hogy ő csengessen órák előtt és órák után, ami legnagyobb ki­tüntetés volt a gyönki diák sze­mében. Az érettségit Nagykőrösön telte le, majd Budapestre a réf. teo­lógiára vonul be, mint ifjú. Mint fiatal segédlelkész a fehérme- gyei Seregélyesre került felesé­ge nagybátyjához. Itt ismerke­dett meg azzal, ki hitvese lett és kivel zavartalan boldog életet élt. Majd Kosdra, később Vác- ra, majd Őrszenlmiklósra került adminisztrátornak. Ez utóbbi helyen tanitóskodolt is és 140 gyermeket tanított a betűvetés mesterségére. Később itt válasz­tották meg a gyülekezet lelké­szévé. Sáfár Béla az egyházában és a közéletben 1914-ben került Vácra. Még élénk emlékezetben van az a páratlan lelkes fogadtatás, mely- lyel a vasútról bevitték a pap­iakba. A lelkesedés elcsendesült, de a szeretet és a bizalom meg­marad a fáradhatatlanul mun­kás, jóakaratéi pap iránt. Ha semmi más érdeme nem lenne, csak az, hogy forrongó egyhá­zát, abban elégedetlenkedő hí­veit megbékítette, összehozta őket, ami elődjei egyikének sem sikerült, már egyedül ez a nagy tény arany be tűkkel irja fel ne­vét a váci reformáUisság törté­netébe. De kifelé, a pesti egyház­megyében is hasonló megbecsü­lés jutott osztályrészül, mert a legkülönbözőbb megtisztelő meg­bízásokat kapta és végezte halá­los komolysággal. Csakhamar egyházkerületi tanácsbiró, majd az egyházkerület aranytollú fő­jegyzője. Mit mondjunk társadalmi és közéleti működéséről? Az a ne­gyedszázad, mit közöttünk töl­tött, a város lakosságának szeme előtt múlt el és mindenki lát­hatta, hogy Sáfár Béla soha ki nem vonta magát a munkából. Ott volt a város legfontosabb bizottságában, a pénzügyiben; a képviselőtestületi gyűléseken gyakran hallatta szavát és kon- ciliáns, megértő, nemes felszóla­lásai mindig megértésre talál­tak. Ugyanez a tekintély és meg­becsülés jutott neki Pest várme­gye székházában, ahol a törté­nelmi levegőjű közgyűlési terem­ben mindig figyelemmel hallgat­ták felszólalásait. Számtalan egyesületnek volt dísze, vezére, élesztő kovásza és lelkes munkása. A kormányzó néhány év előtt közéleti mun­kásságát szigmim laudisszal tűn­tette ki. A városban gyorsan terjedt a halál hire és megjelentek a gyászlobogók a városházán, az Iparbankon, a Siketnéma-inté­zeten, a Hitelszövetkezeten és a református egyház környékén. Budapesten is hamar megtudták a szomorú hirt. A pesti egyház- kerület tanácsbirái együtt vol­tak, hogy megkezdjék működé­süket, csak még Sáfár Béla nem volt olt, aki máskor sohasem fiz Iparlesfiilet nyári mulatsága július 4-én a Löházban!

Next

/
Oldalképek
Tartalom