Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)
1937-06-23 / 46. szám
I Ára 12 fillér 51-ik évfolyam W 46. sz&m Vác, 1937 június 23, szerda Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: ÍStalyben egy negyedévre .............................. 'Vidéken egy negyedévre ..................................... ügyes szám ára ....................................... ————BHBB—— I FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉim DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: 17. Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-téa díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendői. Egy diplomata vallomásai Ideiglenes igazságok korát éljük! — mondotta Praznovszky Iván a Váci Kereskedők Egyesületének közgyűlésén Jól megy a váci kereskedőknek, tréfálkoztak vasárnap délelőtt a városháza szép fehér terme körül: Nekik egyszerre két kegyelmes úr is jut, a délutáni horogkereszteseknek meg csupán egy méltóságos. Mindenesetre a korai idő az oka, hogy a terem tiz órára még nem, telt meg teljesen. Közgyűlések nem szoktak 11 óra előtt kezdődni. A kép megszokott régi. Az elnöki emelvény hosszában dúsan kivirágzott úgy, hogy le kell szedni a virágokat, hogy az elnökség' jól látható lehessen. De kivirágzottak a magaslattal szemben a széksorok is: sok szép asszony és leány érdeklődött az iránt, ami ma a város közgyűlési termében történni fog. A közönség tapsai között vonul fel a VKE vezetősége, Starnberger Rezső elnök és a tisztikar a diszes emelvényre. Köztük a mai közgyűlés nagy érdeklődéssel várt szónoka: Praznovszky Iván nyugalmazott követ s meghatalmazott miniszter, Kornis Gyula eft országgyűlési képviselőnk, ki egy alkalmai sem mulaszt el, hogy szülővárosa társadalmához való tartozását jelenlétével ne erősítené. A székso- sokban helyet foglaltak a váci nolabilitások, élükön Karay- Krakker Kálmán volt főispánnal, Gurszky Rezső polgármester-helyettessel. Budapestről a következő neves vendégek jelenlétét jegyeztük fel: Aradi Béla dr kormányfőtanácsos a pestvidéki ügyvédi kamara elnöke, a Budapesti Kereskedelmi Kamara képviseletében Székely Arthur dr kamarai titkár, a vám- politikai központ igazgatója. Az Omke részéről: Neustadt Miklós igazgató és Nádor Jenő dr központi titkár, Havas Mór, a Glóbus-nyomda műintézet rt. igazgatója. Távolmaradását kimentette: Preszly Elemér főispán, titkos tanácsos, Tormay Géza titkos tanácsos, államtitkár, Székács Antal udvari tanácsos, a kereskedelmi kamara alelnöke s dr birodalmi lovag Eloch Rey- hersberg Alfréd nagybirtokos. Üdvarias elnöki üdvözlések után Starnberger elnök mondóit, megnyitó beszédet. Szokva vagyunk minden évben, hogy gondolatokkal leli beszéd ez, melyet érdemes meghallgatni. Most is igy volt, szívesen is hallgatták. Fejtegetésének ez volt a fonala: Az elnök megnyitója — Az igazi konjunktúra előfeltétele az, hogy a nemzetközi gazdasági forgalmat minél szabadabbá tegyék az autarkia megszüntetésével, államközi tarifális szerződések fokozottabb kiépítésével. — Senkisem kifogásolhatja, ha egy agrárállam iparosodni is kezd és örvendetes, ha minél kevesebb cikkért kell a külföldnek nemes valutát adnunk. A kereskedelem már csak azért sem ellenzi ezt, mert belföldi gyárból egyszerűbben és gyorsabban szerezheti be áruját. A magyar árunak nem is kell jobbnak, vagy olcsóbbnak lennie, elegendő, ha nem rosszabb és nem drágább. Már akkor érdemesebb idehaza vásárolnia a magyar kereskedőnek. — Tehát ne vegyük külföldről, hanem gyártsuk itthon azokat a cikkeket, amelyeket egyenlő minőségben és árban tudunk itthon előállítani. De ne menjünk túlzásba. Már csak azért se, mert hogyan kívánhatjuk, hogy valamely ország magyar búzát, magyar lisztet, burgonyát, magyar állatokat, magyar gyümölcsöt, magyar bort, paprikát vásároljon, ha mi semmit sem akarunk attól a külföldi államtól vásárolni? Nemzetközi munka- megosztásra van szükség. Minden nemzet gyártsa, vagy termelje azt, amiben ő versenyképesebb és az ő termékeinek eladási árából 'egye meg más országtól azt, amiben viszont amaz a versen) képesebb. Mi kizárólag a magas védővámok árnyékában nagy- ranőtt egészségtelen vállalkozások indokolatlanságát hangoztatjuk. — Igaz, máshol is kiépítették a magas vámvédelmet. De most nem azt kell néznünk, »ki kezdte« az elzárkózást, hanem azt, hogy hogyan lehetne minél előbb, minél gyorsabban lebontani, vagy legalább is alacsonyabbakká tenni az országokat és nemzeteket egymástól elválasztó válaszfalakat. — A túlzott autarkia mindenütt és mindenkor megbosszulja magát s az autarkia mellett született meg az egy- kéz-rendszer is, amelyről Sesztina Nagybákay Jenő, az OMKE elnöke, oly találóan állapította meg a felső- házban, hogy az nem egyéb, mint a két balkéz rendszere. —• Lássák be végre, hogy a gazdának sem érdeke az egy kéz, mert az diktálja a mezőgazdasági cikkek átvételi árát. Ezzel szemben ha sok kéz foglalkozhat a mezőgazdasági cikkek exportjával és az ennek előfeltételét képező belföldi összevásárlásával, akkor az átvevő sok kereskedő kéz egymásra licitál és egészségesebb, magasabb mezőgazdasági átvételi árak fejlődnek ki. — S minthogy a megbízott egy kéz a legtöbb esetben valamelyik agyon- protezsált szövetkezet, kénytelen vagyok néhány szót szentelni a szövetkezeti kérdésnek is. — Tiltakozom az ellen a vád ellen, mintha a kereskedelem a szövetkezeti eszmét, vagy a szövetkezeteket általában támadná. Az igazi szövetkezeti eszme helyes és az egyenlő fegyverekkel küzdő szövetkezeteket egyenjogú versenytársaknak tekintjük. — Azt hangoztatják, hogy árnivelláló hatást akarnak elérni a szövetkezetek útján. A tények ennek ellentmondanak. De ha olyan nagy árnivelláló hatást keltettek volna a szövetkezetek, akkor miért látták mégis olyan nagynak a drágaságot az elmúlt hónapokban, hogy árvizísgáló bizottság kiküldetését találták szükségesnek. Hol törték le tehát a szövetkezetek az árakat? — Fellner professzor hangoztatja, hogy ma Csonkamagyarországon átlagban mintegy 2oo/0-kal nagyobb az átlagos adófejadag, mint volt békében Nagymagyarországon. A profesz- szor bizonyítékai szei’int az egyes foglalkozási ágak békében átlagosan egyformán vették ki részüket a közterhekből, de azóta erős eltolódás állott be, éppen a kereskedelem rovására, amely ,aránytalansági eltolódás további 20 0/0. Igfy a magyar kereskedő állagban 4o 0/0-kai fizet nagyobb adót rossz viszonyok között, mint ameny- nyit jobb viszonyok között kellett fizetnie. — Ezeknek a közteherviselési egyenlőtlenségeknek megszüntetését, a forgalom szabadságának visszaállítását követeli a magyar kereskedelem és ezért küzd a Váci Kereskedők Egyesülete is. — Ezek természetesen csak legfontosabb kívánságaink, mert hiszen van még egyéb, talán kisebb jelentőségű, ele szintén fontos és sürgős megoldásra váró problémánk is. — Ki kell ugyanis terjeszteni a fá- zisforgalmiadó rendszert az általános forgalmiadó helyébe a még hátralévő cikkekre. Meg kell reformálni az adó- felszólamlási bizottságokat. Revízió alá kell venni az adóhátralékokat. A jövedelem- és vagyon-adó mintájára adómentes minimumot kell megállapítani a kereseti adónál is. El kell törölni az őrlési forgalmiadót, amely a lisztcsempészet előidézője. A gazdavédelmi rendelet alá vont adósok kereskedőhitelezőit is megfelelő védelemben kell részesíteni. Meg kell reformálni és olcsóbbá tenni a postai és vasúti tarifákat. Meg kell szüntetni az en g e d élyn élküli házalásokat. — Mi nem sirámokkal és nem frázisokkal akarunk hangulatot kelteni magunk mellett, hanem mindenkor megcáfolhatatlan bizonyítékokkal igazoljuk, hogy nekünk van igazunk. — És ha valaki higgadtan, elfogulatlanul megnézi a mi bizonyíték kainkat, belenéz a mi szomorú, sivár helyzetünkbe, közelről, a valóságban tanulmányozza kérdéseinket, akkor—« kénytelen lesz igazat adni nekünk., — Emlékezünk valamennyien iskolai tanulmányainkból egy érdekes fizika-történelmi feljegyzésre. — Amikor Galilei megtudta, hogy feltalálták a nagyitó távcsövet, maga is készített magának egyet s azon keresztül figyelve a világegyetem különféle jelenségeit, a bolygókat és csillagokat, pozitívumként állapította meg azt, amit Kopernikus inkább csak sejtett, hogy a föld forog a nap körül és nem megfordítva. — De Galilei tanártársai még a régi primitiv elméletre esküdtek s sokáig kinevették Galileit. A távcső kipróbálása után Galilei sorra hívta magához tanártársait: nézzenek bele és megállapíthatják, hogy neki van igaza a felállított tantételével. Először azok a tanártársai jelentkeztek, akik nem voltak csillagászok, tehát nem voltak szakértők. Amikor végül éppen csillagász-tanártársára került volna a sor, az egyszerűen kijelentette, hogy »nem: akarok belenézni!« Amikor megkérdezték, miért nem, nem tudott semmiféle indokolást mondani s csökönyösen csak azt hajtogatta: »nem akarok belenézni!« Felfogásom szerint azért nem, mert félt, hogy be kell látnia, nem neki van igaza. — Galilei neve örökké halhatatlan, mig tanártársának nevére, aki nem akart belenézni az igazságot mutató lencsébe, aligha emlékezik valaki. — Mi is nemcsak állítjuk igazunkat, hanem feltárjuk bizonyítékainkat, adatainkat is. Tessék azokba belenézni! De egyszerűen — mint Galilei makacs tanártársa — kijelenteni, hogy »nem akarok belenézni!« — nem lehet a kormány intenciója. Ha pedig veszik maguknak a fáradtságot és belenéznek a mi igazságainkat megmutató lencsébe is, akkor kétségbevonha- tatlanul ki fog derülni a magyar kereskedelem igazsága. — A magyar kereskedelemnek ezt az igazságát a közelmúlt napokban a legmagasabbb helyről ismerték el. Magyarország főméltóságú kormányzója ugyanis a csepeli szabadkikötő munkálatainak megkezdése alkalmával méltatta a kereskedelmi foglalkozás jelentőségét és nemzeti hivatását és a leghatározottabban tiltakozott az ellen, mintha a kereskedelem csak üzlet és másodrangú foglalkozás lenne. — Hisszük, hogy Öfőméltóságának elveit hazánknak minden más faktora is magáévá fogja tenni. Igen meleg megértéssel fogadta a közönség Stahiberger Rezső elnöki megnyitóját, melyet nagy tapssal honorált. A diplomata megnyilatkozás a Most következett a közgyűlés várva várt szenzációja: Praznovszky Iván volt miniszter beszéde. Magas, megnyerő külsejű alak. Aki már a világháború előtt követ volt, annak fejét befutotta a fehérség. Hangja meg-
