Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)
1937-06-02 / 40. szám
Vác, 1937 június 2, szerda Ára 12 fillér 51 -ik évfolyam 40. szám VÁCI HÍRLAP Pollllkal és íársadalml hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Helyben egy negyedévre.......................................3 P — f I gg LAPTULAJDONOS: I Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon: 17. Vidéken egy negyedévre .......................................3 P 5o f 3 j Kéziratokat nem adunk vissza. — Hirdetések, Nyilt-tóu Egyes szám ára ....................................................12 fillér j líJ. I díjszabás szerint. — Hirdetések díja előre fizetendő. HŐSÖK NMW>JA T ávoznak a nyolcadikosok... A váci piarista gimnázium vasárnap tartotta a záró ünnepélyét. Mint mindig, most is gazdag program szólott a hallgatóság szivéhez. De különösen melegen csendült ki a távozó nyolcadikosok búcsúja, amelyet megható zavarban Vági László tolmácsolt. Pregnánsan jelölte meg, hog}^ miben áll a piarista nevelés. Mély vallásos lelkűiét kialakításában, a hazafiasságra és fokozott munkára való serkentésben. Ezek a vezérelvek kisérik a piarista diákot egész életében, amelyekhez hozzájárul a szeretetnek és hálának soha ki nem alvó lángja a tanárok iránt. Vájjon csakugyan igy van-e ez? Vájjon nem, üres szólamokat hangoztatott-e a rokonszenves fiatal szónok? Az események egymásba fonódnak. Május 23-án tartotta a »Váci Piarista Diákszövetség« XIV. évi közgyűlését, amely ösz- szegyüjtölte a gimnázium volt tanítványainak és tisztelőinek nagy számát. Ez alkalom'mal az elnöklő Borsody Gyula hálatelt szivvel emlékezett meg a rend összes jubilánsairól. Él tehát a hála az éleibe sodródott váci diákokban, mélyen él. Még a deres fejek is szeretettel tekintenek vissza tanáraikra. Igazat mondott tehát Vági László, a diákok szónoka, de a fokozott munka hangoztatásával is igazat mondott. Nem feledkeznek meg a di ákh a gy omány okró!. Hivatásuk gy akorlása mellett is ápolják azt, j amit az iskolában tanultak és még 35 évvel az érettségi után is tudnak olyan magasröptű beszédet tartani, amilyet Schöp- flin Lajos dr póstafőigazgató mondott a Madách-serleggel kezében az ünnepi banketten. Nemesveretű, klasszikus gondolatokban gazdag volt ez a beszéd. A piarista öreg diákok még a fehér asztalnál is komoly dolgokkal foglalkoznak és ápolják nagyjaink emlékét. Az önképzőkört csendes és eredményekben gazdag munkának, amellyel Vági László ismertetett meg bennünket, folyománya az ilyen beszéd. A piarista rend nevelő munkája mélyen belenyúl a magyar életbe, sok nagy embert, de min- denekf eleit Istenfélő és többmunkát kedvelő embereket ad a hazának. Ezért a nevelő munkáért az idén érettségiző ifjak szülői is köszönetét mondanak mind az ifjúságot a szivébe zárt igazgatónak, mind pedig az összes tanároknak, kiknek szeretető kisérte nyolc éven keresztül taz ifjakat. Dr Fanajoth-Fejér Gyula Impozáns keretekben ünnepelte Vác társadalma május utolsó vasárnapján a világháborúban elesett magyar hősök szent emlékét. A Konstantin-tér valóban megfelel ilyen ünneplésnek, azonban nagy szükség van arra, hogy néhány mega- fónt szereljenek fel, hogy a nagy tér minden részében hallható legyen, ami a hősi szobor talapzatán történik. Közelebb kell elhelyezni a tanulóifjúságot a szoborhoz, mert most sok helyre’ csak hangfoszlányok érkeztek el ahhoz az ifjúsághoz, melyet a szobor talapzatáról is a dicső mull megbecsülésére buzdítunk. Miután pedig egyre jobban terjed Bangha Béla gondolata, hogy a keresztény felekezetek ne fél tékenyked jenek, hanem tömörüljenek, mert különben széttépi őket a vörös, vagy barna veszedelem, megfontolandó lenne, hogy a május utolsó vasárnapján tartott emlékünnep a polgárság egészének ünnepe fe- lekezetkülönbség nélkül, fel kell vetni azt a több oldalról elhangzott tervet, hogy az ünnep befejezése után egy félóráig szóljanak az összes váci templomok harangjai. Ha ezt Roverelo az egész világ me leg érzésére már évek óta megteszi, megtehetik a váci egyházak is és a harangszó legékesebben beszélne mindenki előtt, hogy hősi haíottaink megbecsülésében nincs íelekezelies- kedés! A váci hősök ünnepe ragyogó napsütésben, ezrek résztvétele mellett folyt le a város rendezésében. Először a Reménység énekkarát hallottuk. A Reménység későbbi szerepléséből is megállapította a közönség, hogy oly tökéletes énekkarunk van, mely ma már a legelsőrangú énekkarokkal bátran és büszkén felveszi a versenyt. Reinilz János szavalata messzehallható volt és ,mély hatást tett a hallgatóságra. Most következett az ünnepi beszéd, melyet Zsembai Ferenc sikelné.rnaintézeli tanár mondott. Beszédéből közöljük a következő szép részletet: A magyar hős magasztalása — Magyar Testvérek! — Két érzés fog el bennünket, ajmikor itt állunk a némán is beszélő szoboralak előtt, két érzés, — mely bár ellentétes,mégis együvétartozó — s ez a fájdalom és a büszkeség. — Négy és fél évig dúlt a világrengető förgeteg, melynek közepette ott állott a magyar és hullatta azt a legbecsesebb, legdrágább nedűt, melynek vér a neve és szenvedte az emberfeletti kínokat oly mértékben, hogy azokkal — miként a költő mondja —: >megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!« — Óriási, sőt oly kis nemzetnél, mint mi vagyunk, még annál is nagyobb a veszteség, mit »hősi halott«-nak mondunk. És eltölt bennünket a fájdalom, fojtogat a felcsukló sirás, amikor a nemzetnek 600 ezernyi kidőlt életerős tartó oszlopára gondolunk vissza. Azt mondják, hősi katonanép vagyunk. Azzá nevelt bennünket századok vihara és azzá egyedülállóságunk a népek tengerében s ezálíal hősök iskolája volt a nemzet élete mindvégig'. Kard és ekevas a magyar élet szíjmbóluma. A lezajlott világháború bizonyítja, hogy egyszerű emberek, kiknek kezében az ekeszarv, kalapács, vagy mérleg a mindennapi élet eszköze, vagy akik akták és könyvek között feleltek meg élethivatásuknak, máról holnapra — alighogy kiértek a harc mezejére — a katonaerények mintaképeivé váltak és félelem és habozás nélkül feszítették mellüket az ellen túlnyomó erejével szemben és inkább meghaltak, csak a haza drága földjét idegen ne tapossa. Hősök voltak... magyarok!- Idegen országok jeltelen sírjaiban porladó hősök szellemeit érezzük itt közöltünk ma, az ő ünnepükön. Ünnepe ez a mai nap a magyar hősöknek..., imegdicsőülteknek épúgy, mint azoknak, kik még közöttünk vannak s kik e napon eimJéMzva a m’ulton, bizonyosan, elnézegelik a golyóütötte lyukat az emlékül ellett ócska zubbonyon, vagy foszladozó sapkán, mégdhiog'at- ják rokkant testük támaszát, a kopogó mankót, vagy világtalan szemükkel ég felé tekintve, felfohászkodnak a Mindenek Urához, áldja meg ezt a nemzetet. — Emlékezés napja vagyon ma! Emlékezünk régiekről, századok hőseiről és emlékezünk azokról, kiknek mi még baráti kezét szorítottuk, mely szorítás röpke percek múltán búcsú kézfogássá vált, emlékezünk holtakról épúgy, piint élőkről, vérzivataros idők mártírjairól s élő tanúiról. — S csak emlékezés vájjon ez? Nem!... Több annál!... Ezeréves életünk titka ez ! ... Nemzeti létünk egén mostoha idők fellegei mindenkor voltak és vannak ,ma is s e nemzet annyi sorscsapás dacára is él és élni fog, mert az emlékezés talajából fakadó példaforrás, csodavizétől erősített hősi lélek és akarat az örök magyar nemzeti lét titka. — Hősök voltak... hősök vannak! ... Hős ,nm minden magyar, ki arca verejtékével küzde csonka hazában a mindennapi betevő falatért és küzd a szebb, boldogabb magyar jövendőért, hős az idegen járomban sínylődő vérünk, ki ezerféle kínt és megaláztatást szenved magyarságáért. — Hősök voltak... hősök vannak ... és hősök lesznek is, aímig ideálokért hevülő lelkek lesznek, olyanok, kiket áthat az isten- félelem lelket átitató sava és a hazaszeretet illatos fűszere,mért e kettő nélkül hős senki sem1 lehet. Lehet vakmerő, mindent kockáravető brigantiszellem!, de nem hős. Az igazi hős vallásos, istenfélő ejmber, kinek önzetlen és szinte öntudatlan faji és nemzeti hivatástudatában nyilvánul meg hazaszeretete azzal az elszántsággal, mely életáldozatra is kész. Mert ne feledjük, a haza fogalma nemcsak földrajzi, néprajzi, nyelvi és gazdasági egység ... Több ennél...: szellem! egység és szellemi hagyomány és szellemi szervezet: a magyar lelkek szent közössége.- Magyar lélek! Ezt a magyar lelket kell megőriznünk érintetlenül; vigyázzunk arra nagyon, hogy a magyar lélek- közösség megmaradjon, mert ha itt rést ütni engedünk, elvesztünk! Sok, igen sok a sötétben bujkáló poko beli rém, mely arra törekszik, hogy ezt a magyar lé- lekközösséget megbontsa, akár ellenséges állam-halai ómnak, akár idegen eszmeáramlatnak nevezzék is azt.- Gróf Zrínyi Miklós, a költő és kiváló hadvezér imíondá : »Végy példát a darvakról és a vadludakról: nem teszik szárnyok alá fejőket és nem alusznak, mig istrázsát ki nem állítanak; gondold meg: ellenséged nejm aluszik, hanem vigyáz és gondolkodik a te károdra.« — Zrínyi e szavai zengjenek fülünkben mindenkor. Oly időket élünk, hogy ma nemcsak istrázsákkal keíl vigyáztatnunk, hanem mindegyikünknek istrá- zsának kell lennie, résen állania és vigyáznia, jmert gondoljuk meg, ellenségünk ma sein aluszik, hanem vigyáz és gondolkodik a ml kárunkra! — Adassék tisztelet a Hősök emlékének... a hazáért inegdi- csőültek szelleme töltsön el és a magyarok Istene segítsen meg minket!... Ámen. A szép beszéd végén felhangzott az éljenzés és taps, ami azt
