Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)
1937-05-16 / 36. szám
Kezébe vette már az uj csomagolású * SENATOR BLOK cigarettapapírt ■ Észlelte már a különbséget? Eszébe jutott, mennyivel nagyobb értéket jelent a keményfedelű kötés? A váltakozó oldalon egyenkint kitéphető, leheletfinom papír? A mézgázott szél? Az egész, egyetlen szalagból készült cigarettapapír elrendezésének ötletessége? A sok anyag- és munkatöbblet? Ára mégis csak 12 fillér! A ragasztható szél folytán előre is elkészítheti a cigarettáit! Szívás közben nem esik szét! A dohány izét nem befolyásolja! A lapokat nem kell keresgélnie! Gyűrődéstől és piszkolódástól a csomagolás megóvja! A legújabb, a legjobb, a legolcsóbb: ez a SENATOR BLOK cigarettapapír! Ezentúl csak ezt használja! Kérje bármely dohányárusnál, — ha még nincs, sürgősen rendelje meg ! idők voltak azok is, amikor újra Lovászi Ferivel elindultunk, hogy a malom alatt »béslisszol- junk« a kertbe, szerenádot adni, annak a kislánynak. Ma is őrzöm azt a kifizetett számlát, melyben »egy létra« is szerepel. Tudniillik a létrát ugyancsak a »főúr« kerítette elő, a »cigányhadnak«, a kerítésen át való járáshoz, mert másképen lehetetlen volt a kislány ablaka alá állni, hogy elmuzsikálja a banda, hogy »Szidnak engem az emberek«, meg azt, hogy »Akit én szeretek annak a kis lánynak«. Jó öreg »Curia«! Jó, szép, gondtalan idők! Most becsukták a kaput. De nem úgy, mint akkor, mikor megrántottam a vasdrótos csengő fogantyúját! Milyen édes bután nyitott ajtót a hetes, akit én »félhármas«-nak neveztem el, ímert pontosan félháromra járt az idő, mikor éjjel megrántottam a csengőt. A »hetes« úr pontosan jelentkezett a kulccsal a félhármas csengetéskor. S ilyenkor mindig a markába nyomtam! a kapupénzt, mire a hetes ásitás nélkül mondta: — A félhormos alasan kösz- nyi! Az álom is szép, jó és kedves volt »Curia« szállóbeli lakásomon ... Ma szakszofonos, kékhaj tó- kás, mokány legények zenebonáinak a váci »lokálban«. A jó öreg »Curia« nem tudott beleilleszkedni ebbe a macskazenébe. Hát persze! Ma a »monamie« és a »Merci bien« rikoltoz bele a váci éjszakába. Régen cigánymuzsika húzta... És a »Curiá- ba« szálltunk! Ugye Feri!! Maizner János A Magyar Lovaregylet ós az Ügetőegylet határozata értelmében lóversenyfogadások úgy a galopp, mint az ügetőversenyekre helyben kizárólag Abonyi Ödön bookmaker fiókirodájában. Blau Miksa és Társánál Vác, Gr. Csáky Károly út 7 köthetők. — Fix-, solo-és halmozott fogadások az ösz- szes versenyekre Telefon 173. Uzletáthelyezésí Tisztelettel értesítem az igen tiszteit vásárló közönséget, hogy mérleg és kerékpár-üzletemet Gr. Csáky Károly-út 38. sz. alá helyeztem át. Vállalok mérlegjavitást, állami hitelesítést. Uj mérlegek készítését, kerékpárok szakszerű javítását. — Raktáron tartok különféle mérlegeket és súlyokat. Férfi-, női- és gyermekkerékpárokat, gumikat, régi és újrendszerű alkatrészeket. — Uj kerékpárok kedvező részletfizetés mellett. — További szives pártfogását kéri, tisztelettel; Blunár István . Májusi gyöngyvirág a Korzón . . . Május van és az idén még nem láttam gyöngyvirágot. Lehet, hogy mások már láttak, de én még nem. Pedig szeretem. És nagyon tudok örülni neki. A héten azután én is láttam egyet. De ennek — nem tudtam örülni... Lehetett úgy este 9 óra. Szép Korzónkon jól öltözött hölgyek és urak sétáltak. Általában úgy szokták ezt mondani: a »jobh« közönség. A munkásnép inkább csak vasárnap délután látogatja. Ezen az estén én is az előbbiek közé keveredtem. Amint a Korzóra értünk, mingyárt feltűnt nekem egy — »rosszabb« közönség, akarom mondani: virág, gyöngyvirág ... Pöttömnyi kis fiúcska volt az istenadta. Mezítláb, sapka nélkül... »Ruhájáról« jobb nem beszélni... Egyedül, este ;g-,kor a Korzón?... Rögtön kifejezést adtam felháborodásomnak, hogy milyen szülők vannak! A fiúcska úgylátszik észrevette érdeklődésemet, mert amikor leültünk egy padra, nem tágitott, hanem pár méternyire tőlünk megállt. Én azonban nem tudtam már megállni szó nélkül és megkérdeztem: — Fiacskám, miért nem mész már haza? Édesapád már biztosan vár. — Nincs édesapám ... meghalt... — Hát akkor az édesanyád. — Ő se vár ... beteg ... fekszik ... Ez a nem várt felelet megdöbbentett. Közelebb hivom és kikérdezem: kicsoda, mit keres ilyen későn a Korzón. Lassan, félénken felel, négyszer- ötször is fel kell tenni egy kérdést, mig sikerül kivennem belőle a következőket: P. V. a neve. Hat éves és valahol a Kodak körül lévő városi házak egyikében lakik. Édesanyja azzal küldte el hazulról, hogy kérjen a néniktől és bácsiktól pénzt petróleumra és kenyérkére ... —- Hát testvéreid nincsenek? — De igen. Négy lány. — Nagyobbak, mint te? És ők nem dolgoznak? — De igen, de a pénzt már elköltötték ... Nem akartam tovább1 faggatni a hűvös esti szélben didergő fiúcskát. Látszott, hogy nem »hivatásos« gyer- mekkéregető még, amilyenekkel a városban szoktunk találkozni. Ki tudja, mióta ténfergett már a Korzón anélkül, hogy valakit is meg mert volna állitani. Valószínű. hogy ha meg nem szóhtom, fillér nélkül tér haza. Összeadtunk hát neki egy pár fillért, amivel azután ő vigan elvágtatott. * Májusi gyöngyvirág a Korzón ... Mert virág ő is. Ember-virág. Különbség csak az, hogy azt ápolják, gondozzák ... De mi lesz ebből? ... —ik -—la A „Váci aszfalt“ névjegye Mull héten a Csányi-út mentén iromba aszlíallolvasztók állottak: A »Váci aszfalt« kijavította az úttestet, amelyen mind több és több folytonossági hiány jelentkezett. A Csányi-út aszfaltján kisebb, nagyobb négyszögeket vágtak ki, megtöltötték kátrányos aszfalttal, lehengerelték, azután, mint ki dolgát jól végezte, az olvasztóütegek bevonultak a rádiúti telepre. A Csányi-út ismét sima, mint az aszfalt, de nem, az eleje. A Szé- chenyi-utcába torkolló utcarészt öt év előtt építette meg a váci cég. Ez volt a névjegye. Ez a 60 méter hosszú útszakasz ajánlotta őt mindenfelé, idehozta ki a vidéki városok mérnökeit, hogy nézzék meg, milyen is ez a »Váci aszfalt«? Pedig akkor még nem is tudták jól keverni és megépíteni, dehát máshol nem volt még lerakva a váci találmányból. Most azután ezt az utcaszakaszt megtagadta a »Váci aszfalt« és nem javította ki. Mondván: itt lejárt a jótállási kötelezettsége. Az úttest tovább romlik, már keréknagyságú kopások vannak rajta, nincs, aki sürgesse és felvilágosítsa a jól kalkuláló céget, hogy saját érdeke lenne ezt a rövid úttestet is teljes jókarba helyezni. A városháza pedig nem veszi észre, hogy a késedelmeskedés napról napra nagyobb költséget okoz a városnak. Csak a vasúira járók mondogatják: szégyen, hogy ily kis utcaszakasznak nem akad gazdája és a legnyíltabb helyen mutatják az idegennek, hogy Vác első aszfaltja mostohagyerek. Újpestről kell megtudni, hogy mi lesz az óvodákból Egyik újpesti újságíró kollégánk felkereste Pesta László dr tisztiorvost hivatalában. Az uj ságiró — tekintettel arra, hogy az újpesti közönség előtt teljesen ismeretlen a fiatal orvos —, előbb az életéről érdeklődött, amelyről elmondotta, hogy: »A Rarcsay- gimnáziumot kitüntetéssel végezte és egyetemi vizsgáit szintén kitüntetéssel tette le. Ezután a budakeszi szanatóriumba került, ahonnan Vácra és itt volt három évig katonaorvos, majd három évig tisztiorvos, ekkor érte a kitűntető kinevezés Újpestre.« Majd programjáról beszélt: — Meg vagyok elégedve Újpest közegészségével, a meglévő intézmények kiépitésén és harmóniába hozásán dolgozom, ebben az ügyben már tárgyalok illetékes faktorokkal, de konkrét eredményekről csak később nyilatkozhatom. Szeretném, ha bővülne a Szeretetház oly irányban, hogy elkülönítve lennének a tüdő- és vér- bajosok. (Ilyen intézményt mikor kap Vác?) Az iskolaorvosi intézmény felállítását helyesnek találom. Ezután rátért egy nagyfontosságú dolog ismertetésére: az emberpalánták új irányban való nevelésére, ezek szerint az óvodák felügyeletét 1937 július i-től a belügyminiszteri rendelet a tanfelügyelők kezéből a tisztiorvos kezébe helyezi. Az óvodák a nyár közepétől kezdve tehát nem pedagógiai, hanem kis közegészségügyi intézetek leaaiek. A főhercegék nem felejtenek Még mindnyájunk élénk emlékezetében élnek azok a kedves jelenetek, melyek alatt Vác társadalma a magyarságért, a miagyar ipar pártolásáért felesküdött Anna főhercegasszony és József Ferenc főherceg előtt. (Az igaz, hogy azóta hölgyeink egy része dirndl it viselt, de e fölött a főhercegék szerényen szemet hunytak) A nagy íoga- dalomtétclkor kirakatverseny is volt és a főhercegi pár igazi lelkesedéssel nézte végig, mily szépeket produkáltak a váci kereskedők és iparosok. Megálltak a Vasas-cukrászda iparbanki épülete előtt is és úgy megtetszett nekik az ízléses kirakat, hogy a főhercegasszony kijelentette, miszerint egyszer még visszajön és itt fog uzsonnázni. Hát bizony ennek már jó két éve s talán maguk Vasasék is megfeledkeztek az érdekes Ígéretről. Vasárnap délután négyóra tájon egy pompás autó fékezett le a Vasas-cukrászda előtt s abból egy idősebb és egy fiatalabb pár lépett ki. Egyenesen a cukrászdába tartottak, ahol hetyet foglalva négy kávét és kalácsot kértek. Vasasné volt a cukros boltban, rögtön felismerte előkelő vendégeit, ki nem volt más, mint a főhercegi pár, kíséretükben egy körszakálas idősebb úr és hölgy. Spolvint János volt a feleségével még a boltban, ők is rögtön ráismertek Anna főhercegasszonyra és József Ferenc főhercegre, de a rendőr is benyitott és halkan Vasasnéhoz ment, hogy figyelmeztesse, kiket kapott vendégekül. Egy óráig tartott a főhercegi pár látogatása. Ez idő alatt feltűnés nélkül elbeszélgettek, majd a főherceg fizetett és a koronával ellátott gyönyörű autó, melyet szokása szerint most a főherceg vezetett, útját a nógrádi szerpentin felé vette. Uj cserépkályhákat garanciával szállít NEN1NGER IGNÁC utóda: Neninger László Vác, Burgundia-utca 38. Régi cserépkályhákat bevált rendszerrel alakitok fafütésre, szén, vagy vegyes tüzelésre, valamint kályhák átépítését, samot- tozását, javítását és tisztítását mérsékelt áron! Kérem a címre ügyelni!
