Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-05-09 / 34. szám

VÁCI HÍRLAP 5 A Magyar Lovaregylet és az Ügetőegylet határozata értelmében lóversenyfogadások úgy a galopp, mint az ügető* versenyekre helyben ki xárólag Abonyi Ödön bo­okmaker fiókirodájában. Blau Miksa és Társánál Vác, Gr. Gsáky Károly út 7 köthetők. — Fix-, solo-és halmozott fogadások az ösz- szes versenyekre Telefon 173. Rögtön a postán meg­hamisította a nemzet­közi postautalványt Nagy szenzációja volt e héten postánknak. Egy fiatalember visszaélt azzal a helyzettel, hogy a postatisztviselő nem tud fran­ciául és meghamisitotta a posta- utalványt. A ritka eset úgy történt, hogy Weiszberger Lázár sokat ólálko­dott a postánál. Minden nap pénzt várt. Végre megérkezett 16 pengője Zentáról. Minthogy Zenta ma megszállott terület, onnan nemzetközi utalványon lehet csak pénzt küldeni, a nem­zetközi utalványnak előfeltétele, hogy a küldött összegnek szám­mal való kiirása mellett francia nyelven kell kiirni, hogy a küldő mily összeget tett a postára. Weiszberger Lázár a postán vette át a címére érkezett nem1- zetközi utalványt. Ugylátszik már régebben elszánta magát a bűnre, mert bizony ki sem ment a hivatalos helyiségből, hanfím a közönség részére fenntartott íróasztal mellé lépett és ott levő tollal a tizenhatos szám mellé egy nullát irt. Megvárta, mig az irás megszárad, azután egyene­sen a postacsekket kifizető tiszt­viselő ablaka elé lépett és be­nyújtotta rajta a postautalványt. A .tisztviselő mást se nézett, csak látta rajta a 160 pengőről szóló kiutalást és nem is gondolt a francia szövegre, hanem Weisz­berger kezeihez gyanútlanul le­számolta a 160 pengőt. Estére nagy zavar keletkezett a postán. A kifizető tisztviselő­nek 144 pengője hiányzott a zárlatnál. Csakhamar megállapí­totta, hogy az összeget Weisz- bergernek fizette ki. Érte küldött és Weiszberger nemsokára meg is jelent. Tudni sem akart róla. hogy ő csalt, pedig jobban meg­nézve a nemzetközi utalványt, látszott rajta, hogy azt valaki kijavította. Végül méglis nagy méltatlankodás közben visszafi­zette a 144 pengőt és még őneki állt feljebb, hogy majd beigazolja miszerint a posta őt megkárosí­totta és el fog járni ellene. A postahivatal értesítette a rendőr­séget s amint megállapították a csalást, Weiszbergert letartóztat­ták és a pestvidéki ügyészségre kisérték. fi a érdekeset tud közölje velünk levélben, telefonon. Titoktartók vagyunk I PIÁR017] .SZÉP AMERIKAI HOlGy „A LOÜAGIA5 MAGVAK NÉP SZIMPATIKUS W\ROSÁBAT7"ÜDÜL — Kezét csókolom nagyságos asszony, ön bizonyára, mint jól­értesült, tudni fogja, ki az a szép asszony azzal a két igazán szép és feltűnően elegáns lánnyal, akiket nap-nap után láthatunk Vác utcáin? — Nem tévedtek, kedveseim, ezúttal is bő információval tud­nék szolgálni a hölgyekről, de csak annyit árulok el, hogy ame­rikaiak, kik nemrég jöttek Vác- ra. Egyébként kedves szerkesztő úr b. figyelmébe ajánlom, keres­se fel a hölgyeket, azt hiszeiml, érdekes riport kínálkozik. — Nem is kell mondanom, kapva-kapok az alkalmon, hogy a titokzatos idegenekről min­dent megírhassak. Sietek, hogy még a hivatalos vizitidőben jut­hassak el az amerikaiakhoz, el­végre nekünk, váciaknak is meg kell mulatnunk, hogy tartjuk magunkat az etiketthez. ígérem, hogy mindenről pontosan be­számolok. Budapesti-főúl 22. szám alatt, Szalay Gézáéknál laknak váro­sunk érdekes vendégei. Bemutat­kozás után meglepetve konstatá­lom, hogy mind a hárman fel­tűnően jól beszélnek magyarul.- Hogy-hogy, nagyságos asz- szonyék talán az Újvilágba ki­vándorolt magyarok?- Nem. Semmi hivatalos kap­csolatunk nincs a magyarokhoz. Én magam cseh születésű va­gyok, de első férjem magyar volt, akivel több éven át éltem Budapesten. Megboldogult fér­jem halála után kerültem Ame­rikába, ahol újból férjhezmen­tem. A magyarokat és az önök kedves hazáját — őszintén mondhatom —: annyira meg­szerettem, hogy lányaimat ott­hon privátim magyarra taníttat­tam és mindig Ígérgettem nekik, hogy egyszer, mikor elvégzik is­kolájukat, elviszemi őket abba a tengerentúli országba, mely or­szágnak nyelvét oly sok kínszen­vedéssel és fáradsággal tanulták meg. Most kis lányaimból nagy lányok lettek. Az iskolát elvégez­ték, elérkezettnek láttam az időt, hogy régi vágyam beteljesülve: lányaimmal átrándulhassak az öreg Európába és eljöhessek Magyarországra, hói annyi sok szép napot töltöttem és ahol na­gyon, nagyon boldognak érzem magamat. Férjem kétévi szabad­ságot adott, hogy ezalatt az idő alatt lányaimnak egy kis világot mutathassak, én magam pedig élvezem a nyugalmat és a csen­det, mert bizony, a lüktető és túlméretezett amerikai élet után idegeimnek nagy szüksége van egy kis pihenésre. — Most már kezdem érteni, hogy miért jöttek nagyságos asz- szonyék pont Vácra. Mert való­ban, nálunk csend és nyugalom van és a mi szép kis városunk­ban éppen ezt megtalálhatja, amit olyan hőn óhajtott.- Ja, hogy hogyan kerültünk Vácra? Annak egy egész külön kis története van. Budapesti or­vosaim! azt ajánlották, hogy a fővároshoz közel, a Duna part­ján két csendes hely van: Vi- segrád és Zebegény. Én tehát felültem a vonatra és döcögtem egy óráig, mert nem akarom le­szólni vasútjukat, de igazán csak másznak az amerikaiakhoz ké­pest. Vácon kiszálltam, mond­ván: elég volt az utazásból, itt érdeklődtem, hogy merre van Visegrád és mikor azt a felvilá­gosi tűst kaptam, hogy a Duna másik oldalán és Vációl fél­órányira, akkor már féltem a to­vábbutazástól, már csak azért is, mert azt mondották, hogy nin­csen híd és kompon kell át­menni. Elindultam tehát a vá­rosba. A Konstantin-téren kér­deztem, hogy hol vannak a vá­rosnak szép részei. Itt, ahol tet­szik lenni, — volt a válasz. Itt? kérdeztem meglepetve, — ez ta­lán szép lehet az éhes emberek­nek, no meg a háziasszonyok­nak, hiszen ez a piac, már pedig nálunk odaát a szép terekre nem helyeznek piacot. Később azután felmentem Rusztek polgármes­ter úrhoz, aki talán leginkább közrejátszott abban, hogy én ma itt telepedtem meg. Olyan vég­telen nagy bizalmat keltett a pol­gármester úr biztató szava és kedves fogadtatása, hogy való­ban úgy éreztem, hogy a lova- giasnak ismert magyar nép szim­patikus városában vagyok. Ké­sőbb lementem a Dunához és FOGLULJi El HELYÉT a Pestvidéki Nyomda népszerű nyári menet­rend-könyvében. me­lyet sokezer példány- ban terjesztünk. Még van hely az Ön hirde- tése részére is! — De már nem sokáig! végignézhettem azt a páratlanul remek naplementét, mely rájn1 olyan erős hatással volt, hogy elhatároztam, hogy ez az a kis városka, mely feltétlenül meg­felel céljaimnak. Később kap­tam a polgármester úrtól levelet, hogy keresett számunkra helyet és jöhetünk Vácra. Igv^ kerültem tehát ide. Nem is kell hangsú­lyozni, hogy nagyon jól érezzük magunkat és mindennel meg va­gyunk elégedve. — Igen, igen, de a lányok, nagyságos asszonyom, hát ők mégis csak más, azt hiszem, mondén élethez vannak szokva? — Ó, nagyon téved! Lányaim nem azok az amerikai flappe- rck, akiknek figuráit nap-nap után láthatják a mozivásznon, mert az nem túlzás és az ame­rikai lányok sokat, nagyon sokat 'megengednek maguknak, az én lányaimat más szellemben ne­veltem és amig iskolába jártak, ellentétben az amerikai flapper- tipnssal, nem kaptak olyan nagy szabadságot. Most azután min­dennek t udnak örülni, mert most kezdik megismerni az életet. így tehát Vácon is jól érzik magu­kat. Egyébként igen sokat já­runk Budapestre és ott bő szó­rakozásra nyílik alkalom.- Ez pedig, nagyságos asszo­nyom, teljesen elkerülhetetlen. A váci emberek kiváncsiak és MINDENT TISZTÍT karcolás nélkül, tehát festett és lakkozott feltétlenül be kell számolni a lapban Vác érdekes vendégeiről. Kis, pletykaváros vagyunk és minden ember ismeri a másikat, már pedig nagyságos asszony és két szép lánya igen nagy érdek­lődés középpontjában áll.- Hangsúlyozóim, hogy nem szeretek szerepelni, de ha elke­rülhetetlen, remélem, csak jót ír rólunk és cikkében nem sok in­timitás lesz. Nézze csak, az egyik amerikai magyar újság is fog­lalkozott utazásunkkal, node ott egész mások a szempontok. Az elém tett újságban a kö­vetkezők állanak: KucsmaBélá- né, a Perth Amboy nagy bizto­sítási vállalat igazgatójának fe­lesége, szépséges lányaival hajó­jegyet váltott a »Rex« óceán- járóra és áthajózott Európába. A hír foglalkozik továbbá azzal is, hogy mi utazásuk célja s hogy hova fognak ellátogatni és a vé­gén azzal zárul, hogy az egész utazási programot, elsőrangú hajójegyet, valutát, kényelmet és még Isten tudja micsodát X. Y. utazási iroda szerezte meg Kucs­máéin részére. Egyszóval: a ha­misítatlan Amerika ebből is rek­lámot csinált! Ezek után nincs más hátra, minthogy kívánjam, Vácon át mégjobban szeressék meg a ma­gyarokat. ffl. KIR.POSTATAKARÉKPÉNZTÁR Árverési hirdetmény Értesítjük a t. közönséget, hogy am. kir. Postatakarékpénztár váci zálogkölcsönfiókjában (Káptalan­utca 16.) elzálogosított és 1937 márfi. hó31-ig lejárt, de ki nem váltott, illetőleg nem rendezett zálogtárgyakat ugyanott 1937. évi május hó 20-án délelőtt 11 érakor kezdődő nyilvános árverésen el­adjuk. Az elzálogosítok tárgyaikat az árverés megtörténtéig kiválthat­ják, illetve a kölcsöntőke és já­rulékoknak lefizetése ellenében visszavásárolhatják. A tárgyak az árverés megkez­dése előtt reggel 9 órától a fiók­üzletben (Vác, Káptalan-utca 16. sz. alatt) megtekinthetők. M. kir. Postatakarékpénztár

Next

/
Oldalképek
Tartalom