Váci Hirlap, 1937 (51. évfolyam, 1-95. szám)

1937-05-09 / 34. szám

2 V. A Cl hírlap „Ilyen képviselőtestület nincs több az országban ..." A néma városi képviselőtes­tületi közgyűlés után beszélget­tünk dr Kestler Istvánnal, a pénzügyi bizottság elnökével. Éreztük, hogy ahhoz a nagy eseményhez, mely az imént vég­ződött .majdnem egyhangú sza­vazással, a város egyik köztisz­teletben álló, önzetlen vezérének szava van. — Aláírom volt főispánunk fnegállapitását, — mondotta az elnök tudósitónk előtt. -— Köz­vetlenül a szavazás után ugyanis ezeket mondotta nekem: Nincs még egy ilyen képviselőtestület az országban! Képzeld, milyen kapacitálások sora kezdődöd volna más városban s mennyien I"“ ...........................1 SAJÁT SZEM ÍJÁSZÁBA» VÁCI TflKfiRÉKPÉNZTÁR A Magyar Nemzeti Barak melléklielye tie, 5i»>«iníi»iitin-tér 15. Telefon: 63 Kölcsönöket kedvező feltéte­lekkel folyósít Elfogad betéteket és azokat arany érték ben fizeti ki <•> Exportálók rSsüíre taunsltv&uyob kisílftüs VAe és kttruyékére 1931 március 39-én délután 4 óra 5 perckor járt Vácon! New-Yorkbó! jelentik, hogy a világhíres ZEPPELIN megérkezése pilla­natában kigyulladt és lezuhant. Idáig negyvennyolc halottat jelentenek. akartak volna kitűnni külön vé­leményükkel ennek a kényes kérdésnek a nyilvánosság eipít való megvitatásával. A mi kép- viseíőlestü etünk világosan látta, hogy városa érdekében nem sza­bad többet tennie, mint vágy megszavazni, vagy elvetni pol­gár mesierének nyugdijázását.- Valóban, nagy és bölcs elő­relátást tanúsítottak a városi képviselőtestület tagjai, midőn néma tüntetéssel intézték el az utóbbi évtizedek legnehezebb kérdéséi. Bármilyen kis vita ron­tott volna a helyzeten, felszaki- totta volna azokat a zsilipeket, melyeken át tovább folyna a fe­lelőtlen szóbeszéd. Ma a bölcs és helyes elhatározás lezárta az ügy aktáit, indulhatunk új útra és megkereshetjük új polgár­mesterünket, hogy vezetése alatt a békés fejlődés munkáját, egy­mást ''megértve és segítve, foly­tathassuk. Hat bőgő dk* lg ©soft a váci monstre cigásiyseneiia^ban Nagy érdeklődéssel várták a váci cigányzenészek hálahang­versenyét, mely csütörtökön dél­ben gyönyörködtette a szép Du- napart hatalmas hallgatóközön­ségél. Cigányaink jobban meg­voltak iiletődve a kelleténél. Már egy órával előbb gyülekeztek a tűzoltólaktanya előtt. Most nem­csak hangszereik voltak velük, hanem rajkóik nagy serege is, akik kiöltözködve — sokan kez- tyűveí a kezükön — várták a nagy eseményt. Zenészeink le­mentek a Sörház dunaparti frontjára, ott kezdtek játszani. Erre az alkalomra elásták harci bárdjukat és nem vitáztak egy- másközött, hanem elfogadták Lovászit vezérüknek és igy ő dirigált. Mintegy harminc ci­gányzenész muzsikált, ezek kö­Nyilt-tér Nyilatkozat Ezennel kijelentem, hogy feleségem vásárlásaiért és adósságaiért semmiféle fizetséget nem vállalok. Vác, 1937 május 7. Szilágyi Sándor postás. Kedvező feltételek mellett: OzSetf folyószámlák Betétek Hűl- és helföKA átutalásod Kölcsönök mi EGYHÁZMEGYEI TBKfiRÉKPÉMZTáR R.T. Hejyes Alapítványok Kez*16ségt> KONST ANTIN-TÉR ... zölt hat nag}dbőgős. (A budapes- tin csak öt nagybőgő játszott!) Igazán szépen játszottak, lélek­gyönyörködtető voll muzsikájuk, -melyet mindig szívesen megtap­soltak. A kis rajkók fekete sze­mei pedig csillogtak és kifejez­ték azt a mérhetetlen boldogsá­got és büszkeséget, hogy látják és hallhatják apjukat játszani! A hálahangverseny csak egy fél­óráig tartott: a szokatlan forró­ságban nem tudtak tovább ját­szani. Az altruista nő Kovács Vince dr előadása a Nőegylet közgyűlésén Az Újkornak legjellegzetesebb gondolata: a haladás. Mig a régi ember világképe egy álló világot mutatott, addig a mai ember legalább annyit észrevett, hogy minden mozgásban van. Ha ez a mozgás nem is mindig felfelé ivei, mint némelyek hiszik, ha­nem a fejlődést néha nagyvisz- szaesések követik. Ezeknek a mozgásoknak, vál­tozásoknak, fejlődéseknek, visz- szaeséseknek mozgató erőit és irányitó tényezőit tanulmányoz­ni a modern tudományos kuta­tás legizgatóbb feladata. Ez a kutatás egy nagyon sa­játságos felfedezésre vezet ben­nünket. Kitűnik, hogy fejlődé­sünk nem egyéni, hanem társa­dalmi. Egyénileg például mi európaiak alig vagyunk fejlet­tebbek, bármely más fajnál, a régi görög kultúra emberével összehasonlítva pedig minden jel szerint nagyon Mulm,árad­nánk. Hogy mégis annyival ma­gasabb civilizációi tudunk fel­mutatni, ez csak valami fejlet­tebb társadalmi berendezkédelt- ség eredménye, minek folytán mi jobban tud juk az egyes nem­zedékek értelmi termelését fel­halmozni és az utódnak átha­gyományozni. Nem az egyes ein- j bér különb, mint azelőtt, hanem a társadalom. Kultúránk nem nagyobb értelmi erők gyümöl­cse, hanem örökség eredménye. Az egyesnek nem kell mindent magának élűiről kezdeni, hanem az egész társadalom áll alatta mint valami piedesztál. Miben rejlik ennek a titka? Az európai társadalomban és minden társadalomban két té­nyező dolgozik. Az egyik, az ész, amely természeténél fogva önző, azt mondja: keresd a ma­gadét, ha kell, az egész pusztu­lásának árán is. A másik, a sze­retet, azt mondja: add oda min­denedet, ha keil, az egész élete­det másokért, főképen pedig a közösségért. Az előbbi hozza léire és teszi egyre szabadabbá, egyre általánosabbá a lélharcot, amely a tökéletesedésnek egyik eszköze és sarkalója, amely nél­kül a társadalom elLunyuina, megposhadna. Az utóbbi, a sze­retet gátolja meg, hogy a lét­harc rombolóvá ne váljék. Nem ugyan azzal, hogy kioltsa az ön­zést, hanem azzal, hogy azt ma­gasabb régióba emeli. Mert hi­szen az önzésnek értéke a kö­zösségre nézve éppen abban áll, hogy ki miben keresi önmagát. MerL hiszen önzés van a leg- magasztosabb anyai szereiéiben is. Bizonyos tekintetben önma­gát keresi még akkor is, mikor magát feláldozza. Feláldozza magát, mert boldogságot talál benne. Feláldozza magát, mert szerettél feláldozni még nagyobb fájdalom lenne számára. Igazi nagy egyéniség éppen az, aki- I ben ez a kél komponens teljes összhangban van. Aki áldozza magát valami nemes önzésből. Mert jól esik neki. Nem azt a jótevőt szereljük mi sem, aki azt hangoztatja, hogy ez neki milyen nagy áldozat, és köte­lesség, hanem aki maga sem veszi észre, hogy áldozatot ho­zott, mert az neki jól esett. A szeretet tehát nem az ész szava, hanem benne valami ész­feletti elemmel állunk szemben. Az isteni ész győzelme ez az emberi ész felett. Ez az isteni ész a vallás formájában szól hozzánk. Akik nem tökéletesen kiszikkadt, sekélyes lelkek, azok mindig érezték, hogy tudatos vi­lágunk mögött egy végtelenül nagyobb titokzatos világ terül. Az értelem szemhatárán túl sok­kal termékenyebb, mélyebb és vonzóbb országok vannak, ahon­nan életünket kormányozzák. Innen meríti világosságát a val­lás. Ide jár keresni az ember transzcendentális énjét. A lát­hatatlan homályos rejlelmeiben vándorol, útjelzői csak ezek le­hetnek: az emberi lélek csodá­latos ösztönei. Nélkülük, mini a nap nélkül, elsorvadna min­den élet. A vallás szolgáltatja azt az észfeletti posztulálumdt, amely nélkül minden fejlődés lehetetlen. Innen van az is, hogy a val­lás teljesen kiirthatailan, sőt a haladás, a fejlődés törvénye egyre mélyebbé és hatalmasabbá teszi azt. Azt a fajt, melynek vallási és következőleg erkölcsi fejlettsége nincs aránybán ér­telmi fejlettségével, a kiváloga- tódás törvénye egyszerűen ki­gyomlálja. A vallásukat vesz­tett, illetve vallásukban gyöngült fajok kipusztulnak s helyet ad­nak vallásosabb népeknek. A társadalmi fejlődés tehát lényegében vallási. A győztes fajok mindig azok lesznek, me­zekben egyéb képességeik egyen lősége mellett a vallásos jelleg erősebben ki van fejllődve. * Ezekbe a nagy távlatokba kivántam beleállitani kicsiny társadalmi egyesületünk munká­ját. Joggal tehettem ezt, hiszen minden kis tettünkkel a Végte­lenben állunk. A mi egyesüle­tünknek is ez a legtávolibb cél­ja: szolgálni a társadalmi fejlő­dést, amely, mint kifejteni igye­keztem, minden kultúrának és minden haladásnak egyetlen számunkra lehetséges formája. És keresi azt az egyetlen helyes úton: altruizmust keltegetve. És mivel ez csak a vallásból táp- lálkozhatik, tehát keresi mindig az örök Szeretet forrásaiból meri Ive. Áp olva az t nemcsak a tagokban, hanem ahogy minden igazi nagy célkitűző mindig tette: a kisdedekben. WfeROSl filmszínház Szombaton 5—7—9, vasárnap 3—5—7—9 órakor, 20 — 70 fillérig. — TURAY IDA és HANS ALBERS legújabb kalandor­filmje. — Budapesttel sgyidőben ! Rémület hajója

Next

/
Oldalképek
Tartalom