Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-03-10 / 20. szám

r

Ára 12 fillér E

49«!k évfolyam 20. szám Vác, 8935 március 10

Politikai és társadalmi foeílle&jp, megfelenik helenkéBl kétszer: szerdán és vasárnap

ELŐFIZETÉSI ARA:

Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f

Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f

Egyes szám ára.......................................................12 fillér

gmBBBa—aBBBMSaBraBBCMBB—B—Bi———

FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS:

ÖEKCSÉMYI PEXSO

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő.

l^€^Ic3ss,Énnl£ "képviselőt is,

polgármestert is

Az események egymás sarkát tapossák. Nem követik, hanem tolulnak egymásra és ami még- tegnap este szenzáció volt, az reggelre már hétköznapi esemény, mert újabb érdekesség homályo- sitja el. Adhatnék a nagyképű beavatottat, de erről az újság olvasói meg vannak győződve, hogy nem vindikáljuk magunknak, hanem a krónikás hűségével adjuk az események rengeteg szenzációit. Ha világos képet festünk, a műveit olvasó nem fog a háttérben titkokat keresni, hanem önállóan tudja majd a konzekvenciákat levonni.

Az események forgataga abból a csendes kis újsághírből indult ki, hogy leveidi Kozma Miklós a rádió elnök-igazgatója vasárnap Kiskunhalasra ment egy külpolitikai előadás megtartására. Útjára elkísérte őt Preszly Elemér, Pestmegye főispánja is. A figyelmes újságolvasónak fel kellett figyelni erre a hírre, mely a hétfői lapokban jelent meg. Ugyancsak hétfőn megérkezett halasi laptársunk, melyben azt olvassuk, hogy Kozma Miklós és Preszly Elemér felolvasás után nyomban vonatra ültek és gyorsvonattal visszaérkeztek Budapestre.. Az elkészített bankett kihűlt és ők mindketten sürgős elfoglaltságukkal mentették ki magukat. Estére megjelent Kozma Miklós belügyminiszterré történt kinevezése, mire első kötelességének tartotta, hogy udvarias sürgönyt küldjön a halasi polgármesternek: Most már értitek, miért kellett elsietni? Ez a sürgöny szólt Vácnak is és logikus következtetéseket lehetett levonni. Tudni keli, hogy a mai politikai események szinte kitörésszerűen jönnek, senki sincs előkészülve ra, senki előre nem mondja. Most egyszer rendkívül titoktartók lettek a politikusok. Még a vármegyeházán sem vettek észre semmit. Hogy a főispán felmegy a belügyminisztériumba? Az csak természetes, hiszen uj miniszter van. A vármegyei tisztikar egy- része arról kezd tárgyalni, hogy a főispán nem akar tovább szolgálni. De az uj belügyminiszter mind többször hívja a vármegyeház főispáni telefonját. Senki sem mondja, de egyszerre a levegőben van: Preszly Elemér lesz az uj belügyminisztériumi politikai államtitkár. A megyeházán elkezdenek az arcok komorodni: sejtenek, de nem tudnak semmi bizonyosat. Kedd délelőtt. A vármegyén együtt ül a kisgyűlés. Egy két tagja interpellációra készül. Ney Géza v. főjegyző elnököl, mert sem a főispán, sem az alispán nincsen itt. Mindkettőjüket a belügybe hívták. A gyűlés megnyitása után jön a telefon- értesítés, hogy a főispán szeretne a kisgy ülésen részíven ni és elbúcsúzni, ezért kéri a bizottsági tagokat, hogy a búcsú pillanatában mondjanak le a disszonáns hangokról. ne zavarja azt semmi. Az interpellációk nem hangzanak el. Azután megint jön a telefon értesítés, hogy a főispán nem térhet vissza a vármegyeházára, mert az egységespárt értekezletére kell mennie a miniszterrel.

Most azután világos volt mindenki előtt, hogy a főispán elhagyja a vármegyét és a bizalmi állások legfontosabbikát, a belügyi államtitkárságot vállalja, A lapok is mind bátrabban kezdték hangoztatni, hogy a kormány három politikai államtitkári állás betöltésére megtette előterjesztését a Kormányzónak. Ez időtől kezdve a főispánt már nem látták a vármegyén és mindenki elcsodálkozott, hogy a kormány szinte órák alatt betöltötte a legfontosabb politikai államtitkárságot. A vármegyén nagy volt a lehangoltság. Tizenötesztendei, szinte atyai, b iráti kapocs szakadt meg ezzel a kinevezéssel, melynek mindenki őszintén örült. De ott remegett a levegőben, hogy a jó, a kedves, a megértő Preszly Elemér után ki következik. A volt főispán meghallotta az aggódók szavát és szelíden mosolyogva válaszolt:

— Ne féljetek, olyan férfiút hozok helyemre, aki az én elgondolásaim szerint fogja vezetni a vármegyét és fog utat mutatni a tisztikarnak a munkában . . .

így búcsúzik a vezér, akit szeretnek

Preszly Elemér kinevezése megjelent a hivatalos lapban és utána megkérte Pest vármegye tisztikarát, hogy a búcsúzás nehéz perceire jöjjenek össze a történelmi levegőjű közgyűlési teremben. Pár perc alatt zsúfolásig megtelt a tágas helyiség, a karzat nem, különben.

Háromnegyedtizenketíőkor ny iit ki a terem hatalmas kéíszárnyas ajtaja és két kivontkardú vármegyei huszár mögött zsakettben belépett Preszly Elemér, Erdélyi Lóránt alispánnal.

Harsány éljenzéssel fogadták.

Amikor fellépett az elnöki emelvényre, akkor is percekig zúgott a taps.

Erdélyi Lóránt alispán elfogó- doíí hangon üdvözölte Preszly Elemért:

— Tizenöt esztendő — mondotta — hosszú idő Nekünk, akik itt vagyunk, nagy részünknek élete delét jelenti ez a 15 év, más részünknek élete kezdetét, elindulását. Örömünknek kellene hangot adnunk, de nem tudunk. Felfelé vezet utad, de nekünk fájdalmas ez, mert elveszítettük legjobb barátunkat, főnökünket, akivel e nagy törvényhatóság minden baját el tudtuk viselni. Mégis örömmel kell üdvözölnünk kinevezésedet.

— E 15 év alatt csak szeretőiét akartál — mondotta az alispán, nagy taps közben. — Tartsd meg ezt a szereíetet a jövőben is, amelyet e törvényhatóság közönségének minden tagja érez irántad.

Preszly: Egy kedves

várost kellett elhagynom...

Preszly Elemér államtitkár válaszában többek között ezeket mondotta:

— Megrendült lélekkel állok itt, amikor 15 év után búcsút veszek a vármegyétől Úgyiátszik, azt rendelte osztályrészemül a sors, hogy mindig újra és újra kezembe kell vennem a vándorbotot, mint örök vándornak, más útra kell térnem. Amikor 15 évvel ezelőtt idejöttem, egy kedves várost hagytam el. Most, amikor elválok a megyétől, szorongással van tele a lelkem. Meg keli köszönnöm azt a szeretetet, amelyet tőletek, a vármegyétől kaptam. É 15 év alatt nem volt más ebben a megyében, mint összhang és megértő munka, a vármegyének és az egész országnak javára.

,,Mindig igazságos voltam“

Éljenzés, taps fogadta ezeket a szavakat.

Preszly Elemér ezután Erdélyi Lóránt alispán felé fordulva igy folytatta:

— Kérem az alispáu urat, maradjon meg e vármegye első tisztviselőjének, a vármegyei szellem és önkormányzat védelmezőjének. (Nagy taps.) Talán szigorúbb voltam, — fordult most a tisztviselők felé — de emelt fővel merem állítani, hogy mindig igazságos. (Úgy van! Ügy van !) Nem kerestem az új Hivatalt,

nem kívántam felfelé menni. Meggyőződtem arról, hogy Pestmegye főispán! széke olyan díszes és egyúttal nehéz pozíció, amelyben lehet az ország érdekében dolgozni. A hivó szóra azonban mennem kellett. Azzal az érzéssel megyek, hogy ha anyagi javakat nem viszek is, viszem a becsületes munka erkölcsi jutalmát. (Nagy taps.)

„1 vármegye jó szelleme akarok len ni“

— A búcsú percében legyen szabad még egy kijelentést tennem Régi keleti mesében van megirva, hogy minden háznak van egy jó szelleme, amely vigyáz, őrködik a ház lakóira, ügyes-bajos dolgaira. Ennek az ősi háznak, egész vármegyénknek ilyen láthatatlan, jó szelleme akarok lenni, — mondotta a tisztviselők lelkes éljenzése közben. — A vármegye ügyes-bajos dolgaiban új állomásomban is jó barátra találtok bennem. Amikor most a vándorbotot veszem, a jó Isten áldását kérem a vármegyére, minden lakójára, a tisztviselőkre, az egész országra.

Akik jelen voltak a búcsúztatáson, mondják, hogy váratlanul megható jelenetek játszódtak le. Öreg főszolgabirák, régi és fiatal tisztviselők szemeiben hirtelen megcsillant a könny és sietve zsebkendőjük után kaptak.

Most az új belügyi államtitkár körüljárt a teremben és minden volt tisztviselőjével kezet fogott. Ezek hálásan, könnyes szemmel szorongatták atyai jótevőjük kezét. Most valóban nem volt senki a teremben, aki az elmúlt 15 év alatt ne érezte volna annak áldását.

Iskolapéldáját mutatta annak, hogyan kell a közügyekért lelkesen dolgozó újságírókkal bánni: A jelenlevő újságírókhoz is odalépett és a következőket mondotta :

— Remélem, hogy ezután is nagyon jóba leszünk, akár csak eddig.

Lelkes éljenzés közben távozott el az új belügyi áliamtitkár a közgyűlési teremből.

Az államtitkár elviszi isik árát

Az államtitkár mégegyszer visz- szaíért volt hivatalába, Írásait összecsomagolíatta és behívatta magához fiatal titkárát.

— Fiam, te velem jösz és a belügyben is személyes titkárom leszel.

Cseley Rezső dr, a fiatal titkár, akit a főispán i hivatal látogatói előzékeny modora miatt is kedveltek, egyszerre nagyon boldog arcot mutatott. Nagy örömmel követte főnökét, aki igy mutatta

i