Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-01-09 / 3. szám

Ära 12 fillér E 49>1k évfolyam 3. szám Vác, 1935 január 9 Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben egy negyedévre .................... Vidéken egy negyedévre .................... Egyes szám ára ................................... 3 P — t 3 P 50 f 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: BERCSÉNYI REZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. 1935 hajnalán az ifjúságért Soraimmal, melyet az állásta­lan intellektuális ifjúság érdeké­ben irok. szeretnék belekapcso­lódni a katolikus akció ama ne­mes és iisztelelreméltó munkás­ságába, melyet jelenleg a család érdekében fejt ki. A válságok korái éljük. Be­szélnek a poü.ika, gazdasági élet, a tudomány, a művészet válsá­gáról. Egymást követik, egymás­ból folynak. Ha az emberektől az okot kérdezzük, általában megint csak ezek egyikével fe­lelnek. Szánal ornraméltó talál­gatások, ügyeden köntörfalazá­sok. Egyetlenegy válság van, de az halálosan komoly. Morális válság! Temetjük az ideálokat, a ne­mes eszmékért való önzetlen munkát, meri mindenki mohó vággyal, leplezetlen realizmussal törtei egyetlenegy ördögi hata­lom, a pénz ulán. Ha kevés van, sokat, ha sok van, még többet akar belőle a sárból gyúrt em­ber. Hajszolja a csengő aranyat, miközben megfeledkezik Isten­ről, hazáról és küzdő, nyomorgó embertársairól; kiket testvér­ként szeretni Isten parancsa! Pedig mit is ir a pápa »Gasti connubii; kezdetű iölséges en- ciklikájában? »Először is min­den erővel oda kell törekedni, hogy amint már elődünk XIII. Leó pápa bölcsen megállapítot­ta az államokban a gazdasági és társadalmi viszonyok úgy ala­kuljanak. hogy minden család­apa a maga, felesége és gyerme­kei tisztességes eltartásához szükséges bért. megkereshesse, mert méltó a munkás az ö bé­rére. Helyben vagyunk! ez az alap, melyről leléptünk. Ez az a mo­rál, melyei megtagadunk, mely­nek égbekiáltó igazságát nem akarjuk elismerni. Ezekért a bű­nökért bűnhődik most az em­beriség. A büntetést azonban legjobban érzik azok, akiket ál­talában úgy szoktak a sablonos statisztikai rovatokban nyilván­tartani. hogy »állástalan diplo­mások ! Ők az élet rossz komédiásai, akikkel a középiskolákban, az egyetemeken és a különböző bajtársi egyesület ékben megta­nították játszani az ideális em­ber szerepéi. Azután kezükbe nyomlak egy papirost és kilök­ték őket az élet színpadára a nagy, az öreg színészek, a »nini élet < művészei közé. De alig­hogy leszakadtak nz Alma Mater emlőiről, keserű epévé vált aj­kukon az utolsó csepp anyatej, mert az életben megcsúfolva lát­ták elveiket. Es jöttek egymás- illán a csalódások. Az első na­pokban az ifjú művész még bí­zod, hátha csupán az érzékei csalnak? Később azután belát­ta, hogy csak dilettáns, félrelö­kött, alamizsnát kéregéit) sta­tiszta. — Mert az iskola idealis­ta, az élet pedig realista. —Né­hány eredménytelenül megírt kérvény, sok sikertelen próbál­gatás után, mint szárnyaszegett sas, harminc éves fejjel újra visszakerül oda, ahonnan elin­dult: a családi fészekbe. Öreg édesapja, talán fiatalabb húga kezemuIlkájával keresett kenye­rét fogyasztja. Szívesen adják, mégis keserű lesz tőle a szája ize. Dolgozni szerelne és nem tud! Ennek az őrült vágynak emész­tő lázában gyötrődik, ennek lü- zében szárad ki lassan a lelke. Es li emberek, li a társada­lom kereteiben, munkaközösség­ben élő, fizetési fokozatokba be­osztott emberek, ezektől a ki- taszitoltaktöi. a munkaközösség­ből kizártaktól várjátok a szebb jövőt? Ezektől, kik elszakadlak az élet örök forrásaitól: a mun­ka és a kenyér nagy princípiu­mától?« Ezeket a lelkileg nihi- lizált, anyagilag az állam ki tar­tottjaivá alacsonyított embereket ostorozzál ok ti a szabad szere­lemért!? Ezektől kívántok csa­ládalapítást, n j rügyfakadást, feltámadást? Vigyázzatok! Csa­lódni fogtok! A vakoló kanál­lal épített álompalotátok rátok fog szakadni. Nem tapasztaltatok még ele­get a múltból? Nem tudjátok, hogy a magyar nép, ha tovább igy tart, lassan halódó nép lesz' Nem tudjátok azt, hogy 1900- han 1000 emberre még 39 élve szülelés eset!, 1929-ben 25; 1931- ben már csak 23! (Thirring Gusztáv) Hogy a csonka Hazá­ban 1928-ban 5562 házasság bomlott fel! Hogy csak Buda­pesten évenkint a bejelentett abortusok száma ezren felül van! Hogy csak Budapesten az 1932 év 4089 öngyilkosa közűi 195 hajlék hiány, 878 anyagi okok, 1254 pedig munkanélkü­liség miatt lett öngyilkos! (II- lyel'alvi dr.) ­Ezek ugyebár nem ismeret­len adatok? De azért li csak továbbra is szidjátok az ifjúsá­got. Szidjátok és biztassátok és ezekkel a módszerekkel vakol - gassátok ezután is a ti korhadó kapitalista palotátokat. Es most jöjjetek ti a kato­likus akció férfiúi, a korbácsos Krisztussal az élen. 'Űzzétek ki Isten szent templomából az aranyimádó lélekkufároka!. Ad­jatok igazi programot ennek az aranysárba ragadt világnak és annak a szenzáció éhes sajtó­nak. írjátok fel az égre lángbe- lűkkel XI. Pilis szózatát, hogy adjanak mindenkinek tisztessé­ges megélhetést, mert méltó a munkás az ő bérére. < De ne elégedjelek meg ezzel, hanem gondoskodjatok arról is, hogy amint azt Serédi Jusz­tin ián is mondottat: Az egyes államok, mint Istentől az em­berek földi javának munkálá- sára rendelt tökéletes társaságok, az egyházra bízott erkölcsi irányelveket törvényhozás útján is érvényre juttassák és állandó­sítsák, végrehajtásukról- pedig mindén rendelkezésükre álló törvényes eszközzel gondoskod­janak. Hintsétek szét az emberek szivébe a szeretet magvait. Ta­nítsatok meg mindenkit arra, hogy ne csak az ünnepi kalá­csok morzsáiból alamizsnáíkod- jon, hanem a hétköznapi fekete kenyérből is törjön a testvérnek, akitől a sors még annyit is meg­tagadott. Munkát, megélhetést az ifjú­ságnak! Üdítő májusi esőt a nemzet virágainak. Azután lesz majd újra rügyfakadás, magyar jövő, feltámadás. Dr Schéda Alajos Bézay Jgnö de* kinevezése A Kormányzó Bézay Jenő dr-t osztálytanácsosi címmel felruhá­zott igazságügyminiszteri titkárt, miniszteri osztálytanácsossá ne­vezte ki. Bézay Jenő dr., volt postaibnökünk fia, az igazság­ügyminiszter személyi titkára és e fontos pozícióban sok szives szolgálatot tett már a váciaknak, ezért kinevezésének hire őszinte örömet keltett városunkban. & Segoregebb wáci i8jságÍB*ÓB*él Csak a régiek emlékeznek Bo­ros Samu újságíróra, aki ritkán megjelenik szülővárosában és szeretettel emlékezik egyre, rit­kuló öreg barátaira. Boros Sa­mu nemcsak a váci és Várról származóit újságíróknak, hanem a magyar újságíró karnak is do­yenje, aki ha egyszer emlékira­tait megírná, a legnagyobb szen­zációkkal szolgálna a magyar társadalomnak. Boros kollé­gánkról, ki a világ egyik legsze­rényebb embere ,s kit még az sem kapalotl el, hogy Golu- hovski a nagy külügyminiszter benső bizalmas barátságával tüntette ki. Most érdekes liirt ol­vasunk egy hétfői újságban, azt írják róla, hgoy az Aslra biztosi- ló intézet sajtófőnökének szer­ződtette. Tragor Ignác órája Amint elérkezik Yizkereszt napja' és amint a Fehérek tem­plomának órája elüti a tizen­egyet, a városháza fehér termé­nek emelvényén percnyi pon­tossággal megjelenik Tragor Ig­nác dr. és beszél nekünk, na­gyoknak Vác mull járói, törté­nelmi szépségeiről. Nagyon sze­rény tudós Tragor Ignác dr, aki a nagy nyilvánosságtól csak egy órát kér évente Vác múltjának, a váci múzeum egyesületnek. A közönség szinte el is felejti a múzeumot és azt mondja, hogy a muzeum és minden egyébb ma­ga Tragor Ignác, aki példát sta­tuál előttünk a szülőváros szere- tetéről és bemutatja évről-évre, hogy mily lankadatlan buzga­lommal lehet szolgálni egy vá­ros kulturális múltját. Most is magaköré gyűjtötte önzetlen tisztelőinek seregét és majnem teljesen kitöltötte azt a kis órát, melyet a meghívó pró­zaiul a váci muzeum egyesület közgyűlésének jelzett. Elnöki be­vezetőjében mindjárt azzal kez­dette, hogy most van fél ezred­éve Báthori püspök váci műkö­désének és kétszázad ik éve Rá- kóczi Ferenc fejedelmünk halá­lának. Báthori püspök addig nem ismert kiiltur magaslatra emelte székhelyét. Tudósok ké­résiéi: fel udvarát és ő a klasz- szikus műveltségnek olyan ott­hon! teremtett, minővel korá­ban nagy központok sem dicse­kedhettek. Báthori és kora olyan hat almás egyéniség és idő, mely­re a legnagyobb büszkeséggel emlékezünk mi váciak és várjuk annak a kornak a megterem­tőjének történelmi nagy mélta­tását. Mert a törökdulás vajmi keveset hagyott meg Báthori al­kotásaiból és a nagy püspök érc­koporsóban zári tetemei is úgy eltűntek a váci vártemplom sö­tét kriptájában, mint alkotásai székvárosa utcáiról. Ezért kelle­ne ismételten megindítani az asa- í tásokat és a fél évezredes jubi- láris esztendejében megkeresni a nagy Báthori koporsóját,mely nem messze fekhetik Géza ki­rály, a váci püspökség megte­rem íőjének koporsójától. Rákóczi Ferencről szólt még emelkedett lélekkel rajongó ma­gyar érzéssel és azután Révész Béláról, az egyesület hosszúidon át volt elnökéről emlékezeti meg különös mélegséggi I.'Ki éppen tiz évvel ezelőtt hunyta nemes álom ra szemét. Révész Béla váci csa­ládból származott a Szenthá­romság tér első számú házában született és iskoláinak elvégzése után visszakerült szülővárosába. Ez akkor a mull század hetve­nes éveinek kora Vác pénzügyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom