Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-02-17 / 14. szám
Mai számunk 6 Gidai E Ikra 12 fillér 49.3k évföi^afíi 14. szára tfás, §935 február 17 PollílkaS és tórs&daJrcnLl t?eti9&]p, megjelelik hetenként kétszer: szeréén és >c5.sórr****s ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben egy negyedévre ...................................3 P — f Vidéken egy negyedévre ...................................3 P 50 f Egyes szám ára.......................................................12 fillér i-iSsseséEHsa^iííssssHEs^siSBr1 FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAjDONOS: DERCSÉW1S DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-uíca és Csányi-út sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. satsszaiÄämt^S^s^B^^s^^assi^ssicsQP^.^3se3asii--&: as^ammKKmKmmmmaaaaa^mmm Kövessétek Krakker Kálmánt Tizíokos hideg és a siket- némák egyik ablaka megnyílik, gyermekkéz nyúlik ki rajta. Aztán öt, tíz, még több ablak egymás után. Elmagyarázzák, hogy igy van már évtizedek óta. A gyermekek etetik a madarakat. Lenn a kertben, vélnéd szalámirudaknak, mik a iákról lógnak és rajtuk víg cinkehad lakmározik. A fagyúba öntött napraforgómag izük nekik pompásan. Távolabb, hogy ne zavarják a víg társaságot, fészekodu ' kát raknak ki, az öreget meg vizsgálják. Annyi énekes madaruk van nyáron, — mondja az igazgató — hogy a fák tisztítására alig kell gondolnunk. Elvégzik jobban és gondosabban, mint az emberi kéz. Az abla kokba kitett madáretetőt, a fákra rakott oduíészkeket pedig vakon, saját szorgalmukból a kis növendékek maguk készítik, úgy, ahogyan egykor megtanította őket Krakker Kálmán gondnok bácsi, Vác város gazdáinak útmutató fáklyája, kinek e téren sajnos, magja veszett. Sötétben botorkálunk és nincs, ki fáklyát gyújtson a madárvédelemtői a gyümölcstermelésig Nincs gyakorlati férfiú a városháza egész környékén és csupán akta lett a hernyóirtástól a rézgáíicig minden. Ugyanakkor, midőn e sorok aktuálisak, a siketnémaintézet- tel szemben az élelmes keres kedő mesterséges fészekodukat kezd ajánlani és árulni, idegenben gyártották, elbírta a vasúti fuvart, a kereskedő is megveszi rajta tisztes hasznát. Vájjon keli-e ez nekünk? Élhetetlenségünknek nem kirakata-e ez a sok idegen fészek? Vájjon olyan sok a pénze a váci gazdának és szőlőtulajdonosnak, hogy idegenben gyártott odúkra adja ki ? Néhány nap előtt a V. H. cikkei közölt arról, hogy a dolog- talanoktól megszabadulhat a város, ha nem ád nekik ingyen ebédet, ingyen fát, hanem ezeket munkára kényszeríti. Azóta Miltényi Aurél a fáért jelentkezőket inségmunkára bivja be. Három, négynapi munka két mázsa tüzelővel. Azóta senki nem juthat ingyen fűtőanyaghoz. Most felvetjük : kövessük Krakker Kálmán példáját, ki megtanította sikeínémáinkat arra is, hogy vannak hasznos dolgok, melyekért nem kell pénzt kiadni. Követeljük meg az ínségesektől, hogy ha külső munkára nem tudnak menni, valamelyes más munkát adjanak, melynek értéke van. így készítsenek ko sarat, fonjanak gyékényt, készítsenek fészekodut, akárcsak egy-két fakanalat. Nem kell hozzá sok anyag, szerszámnak pedig egy jó bicska is elég. Az inségbizottság pedig ezeket a házi készítményeket vegye ,t bizonyos áron s ugyanazon az áron adja tovább a hetipiacon. Kettőt nyerünk vele : az Ínségeseket megsegítik, mert házi-' munkájukat megveszik, a pénz mégis megmarad, lehet másik családot segélyezni, mert a házi készítményeket tovább tudják adni. Valóban nem kell hozzá nagy törődés : munkáén adunk pénzt és talán sok embert, aki szeretne dolgozni, nem alázunk meg ! Tanuljunk elmúlt nagyjainktól és kövessük példájukat. Krakker Kálmánok élei fognak közöttünk, ha tanításaikat a modern időkre alkalmazzuk és a becsületes munka szeretetét hintjük szét a megkérgesedett, eifásuit lelkek között! A balesetet előidéző egyik kis gyerek járt nálam, nekem amúgy is jó, ismerősöm, készségesen megígértem, hogy amint kórházban lesz a sérült, lemegyek, megvizsgálom. Egész este otthon tartózkodtam, többször érdeklődtem a kórházban, de a beteget nem szállították be. Másnap reggel megdöbbenve láttam, hogy súlyos koponyaalapi törést szenvedett, azonnal megoperáltam, de nem lehetett segíteni rajta. Az elsősegélyben részesítő orvos, Kemény Gyula dr csak azt irta róla, hogy kórházba lenne szállj tan dó. Ebből nem vehettem ki, hogy életveszélyről van szó, de különben is sem Vácon, sem másutt a kórház nincs kötelezve a beteg beszállítására. Helyes lenne ilyen esetek elkerülésére a Vármegyei Mentőegyesülettel érintkezésbe lépni, hogy állítson fel Vácon is állomást. Ruszthy Rusztek Lajos dr: Csupán azt akarom megkérdezni, hogy az a kis recept meg van-e még. Azon tudomásom szerint az állott, hogy kórházba kell szállítani. Hajagos dr: A polgármester úr igazolhat, hogy az állt rajta, hogy kórházba lenne szállítandó. Ebben az ügyben a bíróság és a rendőrség eljárást indított, senkinek sem állapította meg a mulasztását. Polgármester: Itt a szerencsétlen körülmények halmazata forog fenn. A cédulán tényleg nem az állott, hogy sürgős veszély van. A Vármegyei Mentők bekapcsolása súlyos ezrekbe kerülne a városnak. Ruszthy-Rusztek Lajos dr : Nem tartom szerencsés dolognak a kérdést igy lezárni... Polgármester: Csak nem kívánja a képviselő úr azt válaszképen, hogy megígérjük, miszerint többé ilyen eset nem fog megismétlődni ? Nem állíthatok fel azért mentőállomást. Szülők után a városatyák izgulnak A második interpellációt is Rusztek Lajos mondotta. Az első nem volt úgy elintézve, hogy közmegelégedést kelteit volna. Ez most kiérzett Ruszthy Rusztek hangján. Határozott hangon a következőket jelentette ki: — Ez is ugyancsak a múlt év őszén történt. Egy napon minden előzetes értesítés és bejelentés nélkül megjelent a helybeli középiskolában egy orvosnövendék és a gyermekeken kísérleti oltásokat végzett annak a megállapítása céljából, hogy közülük ki hajlamos tüdőbetegségre. Másriap megjelent egy ápolónő és szétválogatta a beoltottakat. Ez az eljárás az érdekelt szülők köréVárosi közgyűlés Káiyhátói—az influenzáig — Kérjenek tüzelőt az inségkonyháróí? Négy hónapjánál több, hogy városi közgyűlés nem volt. A városatyák egész frissen érkeznek (éheznek a közügyeket szolgáim!) és oly nagy számban, amire csak választások közgyűlésén van példa. De hogy megcsúfolták ezt a nagy érdeklődési! A sok képviselő úgy elfogyott negyedfélóra múlva, mint ahogy olvadáskor elfogy a hótömeg. Csakhogy itt a meleg, a közgyűlési teremben a hideg olvasztott. Azt hiszem, hogy Miltényi Aurélnek, mint mindenre, úgy arra is van táblázata, hogy hány kiló fát eszik meg a közgyűlési terem fehér kandaliója a közgyűlés bezárásáig. Minthogy a közgyűlések átlag két óra ho z- szat szoktak tartani, csütörtökön a közgyűlési kályha két óra melegítés után hülni kezdett. Mit tehet mást, ha Miltényi csak két órás közgyűlésre való fát utalt ki neki! ? A városatyák előbb a kályhakörül csoportosultak és kerestek menedéket a hideg ellen (a polgármester szeretetreméltó mosolya az emelvényről nem melegítette őket), azután téli- kabátot húztak, majd csendesen eltűntek valamelyik ajtón. Vitték az influenzát. Mi a tanulság ebből ? Ezentúl nem ötven, hanem száz ügyet kell kitűzni és tárgysorozatunk másik felét a tisztviselőikar maga között elintézheti, mert a képviselők négyórás közgyűlés után a hideg teremből mind megszöknek. Polgármesteri mint krónikás Rég nem volt már közgyűlés. Sok mindenről meg kellett emlékezni a polgármesternek. Mindenek előtt emelkedett stílusban emlékezett meg a Megyésfőpász- tor 15 éves jubileumáról és bár a Megyéspüspök minden ünneplést elhárított, a képviselőtestület nevében meleghangú feliratban üdvözölte. Megemlékezik Koloss- váry Mihály nagyprépost kinevezéséről, valamint az egész kano- noki kar előlépéséről és üdvözölte Herhoff Mátyást, az uj kanonokot. Majd a város legöregebb, köztiszteletben álló házaspárjáról, a gyémántmenyegzőt ülő Presziy Gyuláról és feleségéről mondott kedves szavakat. Végül Horváth Elemér kanonokot parentálta el. Ki a felelős ? A napirend előtt először Ruszthy-Rusztek Lajos interpellál. — Amit itt mondok, az nem akar vádemelés lenni, nem akarok senkit sem elítélni. Okom van rá, hogy az ügyet idehozzam és kötelességem, de célszerű is, nehogy a jövőben megismétlődjék. A Csákyúti halálos végű kerékpár balesetről van szó. A sérültet három cserkész, minden dicséretet megérdemelnek,részesítette elsősegélyben, majd egyikük elment orvost keresni és egy óra után talált is. Az orvos bekötözte, majd egy cédulára felírta, hogy kórházba kell szállítani. Jelentkezett a kis cserkész a városi kórházban, de ott azt a választ kapta, hogy a vezetőtisztiorvost keressék. Ä tisztifőorvos meg is ígérte, hogy intézkedik, de a beteget másnap saját hozzátartozói szállították be. Súlyos sérüléseibe bele is halt. Jól tudom, hogy ezzel a felszólalással a halottat nem fogom feltámasztani. Nem tudom ki volt, csak azt, hogy szegény ember volt, petróleummal világított és váci polgár volt. Dr Hajagos László adja meg a választ:
