Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-10-09 / 78. szám
ára 12 fillér 49»äk évfolyam 78. szám Vác, 1935 október 9 Mltlkal és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben egy negyedévre ........................ Vidéken egy negyedévre ........................ Egyes szám ára .......................................... 3 P — f 3 P 50 f 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: RERCSÉHTiri REZSŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányl-úí sarkán. Telefon 17. Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő. ggsKVi: mnaaiSsit&BaiiaB-fL. Csupán ötlet, amelyet, ha megvalósítunk Vácon, követni fogják másutt is! Egy ebéden történi nemrég. Emlegették a régieket. Kolloss- váry Mihály'nagyprépost beszélt néhai Wirth nagyprépostról, meg több érdemes társáról, akik annakidején sokai tettek Vác város felvirágozásáért, akiknek emléke feledésbe menne, hogyha Karcsú Arzén, vagy Tragor Ignác nem jegyezte volna fel nevüket a város történetébe, hogyha olykor-olykor nem emlegetnék neveiket. Beszélt az ékes- szavú nagyprépost Gasparik kanonokról is, akiről ugyan tudunk-e valamit, pedig a róla elnevezett utcát rójjuk talán napnap után? Igen bizony. Egész sereg utcanév van Vácon, amelyeknek néhai birtokosáról nem tudják, ki volt, mi volt, mit csinált? Hányán tudják Tragor Ignácon kivid, hogy utcát miért neveztek el róluk. Azon az ebéden egy másik jelenvolt, Intzédy - Meiszner főügyész meg azt mondotta, hogy évenkint fel kell újítani emléküket ezeknek a régieknek. (A múzeum évenkint fáklyát gyújt emlékbeszéd keretében egy-egy váci nagynak.) E sorok Írójának pedig ugyanakkor az jutott eszébe, amit ott mindjárt el is mondott s ami többeknek tetszett is, hogy az olyan utcákat, amelyek elhalt kiváló személyiségekről neveztek el, az utcanévtábla alatt —az utca elején és a végén — egy-egy emléktáblával kellene ellátni, amelyen iakonikus rövidséggel az illető férfiúról el kellene mon1- dani, amivel rászolgált arra, hogy utcát, vagy teret kereszteltek, neveztek el a nevéről. Meg vagyok róla győződve, hogyha ezt Vácon megcsinálnák, úgy ezt máshol is követnék, meri mindenütt vannak olyan nevek, vannak oly helyi nagyságok, akiknek neve, ténykedésük a mai nemzedék előtt feledésbe ment, de akikről egy-kétsoros méltatást szívesen olvasna mindenki. Úgy vélem, hogy ez annak a városnak, amelyik megcsinálja, kulturális érzékére, hagyomány- tiszteletére jó fényt vetne s egész bizonyosan a régiek megbecsülésére vezetne mindenütt, s annak a városnak tiszteletére intene, amelyben éppen járunk. A sok-sok tulajdonneves utcanév ugyanis azt jelenti, hogy itt tisztelik az érdemeseket (érdemes érdemest alkotni!), de érték is, történeti patinát ad a városnak, hogy van sok tiszteletre érdemes kiválósága, akiket meg is becsül. A városszeretetet (a helyi patriot tizmust) is nevelné az ötlet megvalósítása s ezért is érdemes a nem nagy áldozatot meghozni. Leggyorsabb volna a megoldás úgy, hogy ha a városi hatóság magáéyá tenné az eszmét és megvalósítaná közköltségen. Ha nincs reá fedezet, de helyeslik az eszmét, esetleg a Múzeum- Egyesületünk valósíthatná meg, amely elhalt nagyjaink emlékét kegyelettel őrzi s amelyik egész sor mástermészetű emléktáblát állított már eddig is a városban. De meg lehet úgy is valósítani a gondolatot, hogy azok készíttetik el a táblát (a mérnöki hivatal által megadott mérték és kivitel szerint), akik az illető személyiséghez a legközelebb állanak. Mint pl. ha így kellene végrehajtani az ötletet, mi vállalnék a Cházár András-uteára az ismertető emléktábla elkészítését, amelyen a szövegnek, úgy vélem, igen rövidnek kell lennie: jólészi Cházár (Császár) András 1745—18í6 Gömörmegye táblabirája volt s Széchenyi előhírnöke. Buzgólkodására nyílt meg 1802-ben Vácon az első siketnéma-lntézet Magyarországon. Idegenforgalmi jelentősége is megvolna ezeknek a tábláknak. Az ittjárók elmondanák, hogy Vácon láttak olyasvalamit, amit még itt az országban sehol. De mindenesetre terjesztenők ezzel a történeti ismereleL és nevel nők polgártársainkat megismerésére és tiszteletére azoknak, akiknek nevével naponta találkoznak, de akikről alig valamit, vagy semmit sem tuldnak. Az ötlet hirtelen támadt, de úgjy vélem, hogy érdemes kitartani mellette. Azt hiszem, azzal sem fogunk haszontalan munkát végezni, hogyha ezidén a Váci Urániában ismertetni fogjuk megfelelő módon, röviden, népszerűén a váci tulajdonneves utcanevek birtokosait, életét, működését. Elmondjuk majd, hogy ki volt Constantin, Csáky gróf, Freysinger, Hajnik, Karcsú, Pet- róczy, Eszterházy, Migazzi stb., akikről Vácon utcákat, tereket neveztek el s elmondjuk, mivel szolgáltak reá erre. Ezzel is terjesztjük a kultúrát. Szentyyörgyi Gusztáv Hazatérd eseti kriptájába Somogyi József ny. máv.-felügyelő élete 66., házassága 29. évében Budapesten meghalt. Hült [etemét Vácrá hozták és az alsó városi temetőben tevő családi sírboltba tették örök nyugatomra vasárnap délután. Az elhunyt máv.-fel ügyelő régi váci családból származik, itt végezte iskoláit és mikor Budapestre, az üzletvezetőséghez osztották be, Vácon házat vásárolt a Hattyú- utcában és évtizedeken át az óramű pontosságával járt be innen hivatalába. Miután fiai elvégezték a váci gimnáziumot, beköltözött családjával Budapestre, ahol épp oly tisztelet és megbecsülés környékezte, mint itthon, szülővárosában. Halálát özvegyén kivid négy fia és leánya, valamint nagyszámú rokonság gyászolja. Wác várossá filmben) szerepel Tudomásunk szerint városunk öreg utcái és terei még nem szerepeltek olyan filmben, amely regényes történetet ölel fel és amelyet külföldre is kivittek volna. Most folyik Budapesten a Pedagógiai-filmgyárban »A királyné huszárja« című Farkas imre-film felvétele. A filmgyár udvarán szombaton reggel felépítették az ősi püspöki város, Vác egyik terét és utcáját. Akik ismerik Vácot, meglepetten állapították meg, hogy az eredetinek milyen tökéletes mása a filmműteremben elterülő Konstantin- tér. A Ivuria-szálló előtt helyezkedtek el a cigányok, akik a szombati felvételek során éjjelizenét adtak a Farkas-film két női főszereplőjének, Olty Magdának és Balogh Klárának. A felvételekre meghívták Karay- Krakker Kálmán dr volt polgármestert, Pest vármegye főispánját, aki nagy érdeklődéssel nézte végig városáról készülő hangos filmt elvételeket. így kezdődött a háború . . . Róma, 1935 október 2. Délután 3-kor a megszokott kávéházamban ülök a Piazza Venezián. Egyszer csak felsír a sziréna és félreverik a harangor kát. A zsúfolt helyiségben halálos csend lett egy pillanatra, majd a tömeg mint egy ember felugrik és éljenzésben tör ki. A rollókat húzzák le a pincérek, mindenki fizet és rohan el. Mi történt? kérdem. — Általános alarm, fasiszta mozgósítás. Tiz perce még senki semmit nem tudott, most mindenki siet, ki a kaszárnyába, ki haza, felvenni a feketeinget és gyülekezni a kerületében. Mire kijutok az utcára, minden üzletredőny lehúzva, ablakok, házak kilobogózva. A sziréna üvölt, a harangok zúgnak a város fölött, 6—8-ávai alacsonyan berregnek a repülőgépek. Az egész város egy megbolygatott liangyaboty benyomását kelti, nyüzsögnek az emberek az utcán. Az arcokon leírhatatlan lelkesedés. Ötkor már rendezett óriási csapatokban, katonák uniformisban, civilek fekete ingben, zászlók, katonazene mellett özönlenek a Piazza Veneziára, 6 éves kis balilláktól 80 éves mankón menő aggastyánokig. Félelmetes látvány ez. A legnagyobb gonddal megszervezett fasizmus. — 20.000 ember közölt ott szorongok, ott taposnak. Egyszer csak a Piazza Vene* zia erkélyén megjelenik négy kürtös. Az az érzésem, visszaszáll! az idő és Julius Cesar fog kilépni. Néma csend. A kürtszó után kitárul az erkélyajtó és először látom Mussolinit, minden olasz Ducejét. őszintén szólva, csalódás fog el. Első benyomás egy idősebb, alacsony, köpcös katona. Ez lenne Ő? — De most megszólal. Egyszerre hatalmasra, leghatalmasabbra, a legnagyobbra nőt. Démonikus erő cseng ki a hangjából. Szugge- rálja a tömeget. Engem is, pedig sajnos, nem minden szavát értem meg olaszul. Száll a hangja a tér felett. Minden szavát leírhatatlan lelkesedés fogadja. Érzem, történelmi pillanatokat élek át. Korunk legnagyobb embere. Talán Napoleon lehetett ilyen. Ahogy kifejti, hogy az olasz népnek élni kell, semmivel sem törődve, előre menni. Ő nem akarja a háborút, de ha kiprovokálre, a halálba mennék utána. Nincs az a se égi, se földi hálálom, ami ezt a tömfeget, ezt a hatalmas népet visszatartaná. Megindult a hatalmas gépezet, ják, áll elébe. Én, idegen létem1-
