Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-08-07 / 61. szám

— mi hírlap ramDOHBEn anyái Jutalmazott meg a Stefánia az Anyák-napjáii 3000 résztvevőié volt a kerti ünnepélynek Kánikulai forróságban kezdő­dőit s állandó vihar veszélyben folytatódott^! Stefánia nagy nap­ja, a vasárnapi Anyák-napja a dunakorzón. Már kora reggeltől egész kis hadsereg tevékenykedett lázas sürgés-forgásban a dunaparton. Egvre másra emelkedtek a sát­rak, szaporodtak a lombdiszek, futott a papirgirland, hogy a sá­tortábor minél szebl) benyomást gyakoroljon majd a látogatókra. Úgy indult, hogy forró lesz ez a nap, mert bizony a sátor­verőknek és díszítőknek nagyon is melegük volt. De kezdetre, a kora délutáni órákban már gya­núsan borult, minden oldalról gyűltek a fellegek s ezért még öt órakor, a hivatalos ünnepély kezdetén sem láthattunk töme­geket. Az elegáns hölgyek és leányok nagy sátorában mégis bizakodó volt a hangulat, sőt érdekes volt feljegyezni az általános véle­ményt, hogy: bár esne! Ma min­denkiben csak ez az óhaj él: bár esne! A gyönyörű ruhákat se sajnálták volna egy kis, valóban áldásos vihartól. Amikor tehát megindult a pénztár funkciója, jó időn ke­resztül csak a résztvevők moz­gása jelentette a forgalmat s a látogatók, akik féltek a vihartól, igen lassan jelentkeztek. Négy óra után megindult a kocsi tábor. Jöttek az anyák, karonülő apróságaikkal, nagy részük gyerekkocsival s egyszer­re hangos lett a dunapart. A Ki­csik olyan koncertet rendeztek, hogy menten elnevezték fülhar­monikus hangversenynek. Persze a fagylalt sátrak élete indult legkorábban. Hullottak a 10 és 20 filléresek s a kicsinyek sugárzó örömmel fogyasztották az olasz gastronómia ezen íiditő találmányát. Nagyobb leánykák tálcákkal futották be százszor is a korzót. A tálcákon sütemények és pogácsák, a rendező háziasz- Szonyok remekei. Fogyott itt minden, hiszen olcsón adták. Öt órakor az emelvényen épült városi díszsátor lassan né­pesedett. Persze nagyon Játszott, hogy a nyár közepén vagyunk és tout Vác nyaral. Pontosan kez­dődött a hivatalos ünnepély. A SAJÁT SZÉKHÁZÁBA* VflCl TAKARÉKPÉNZTÁR A Magyar Nemzeti Bank gj mellékhelye Táe, Konntantin-tér 15. Telefon: 6S Kölcsönöket kedvező feltéte­lekkel folyósit í> Elfogad betéteket és azokat aranyértékben fizeti ki <s> Exportálók r«M*í* tannultTHiiyoli kladftim Vfte <5* kornyékére Reménység dalárdája lemondta a szereplést s a Polgári dalkör az utolsó pillanatban jó szívvel beugrott. Szépen énekelték a Hiszekegyet. A iM>lgáa*mester B>eszé<Sc Most Rusztliy Rusztek Lajos dr. polgármester lépett a mikro­fon elé. hogy ünnepi beszédét elmondja. A szívből jött beszé­det ill közöljük. Kétezer évvel ezelőtt egy me­leg nyári délután a pogány Ró­mában együtt ültek a római bi­rodalom legelőkelőbb patrícius családjainak anyái. Beszélgettek. A beszélgetés során arra terelő­dött a szó, hogy a jelenlevő anyák között kinek mi a legdrá­gább kincse és ki melyik kin­csére a legbüszkébb? Egyik előkelő hölgy csillogó aranyait, gyönggyel, drádakö- vekkel kirakott ékszereit muto­gatva, mondván, ezek az ő leg­nagyobb kincsei, a másik rab­szolgáinak számát sorolta fel, a harmadik fényesen berendezett palotáját, márvány fürdőjét, bir­tokait s igy tovább. Ekkor az általános vitatkozás hevében csendesen belépett a Grachusok anyja, Cornélia, kinek 12 gyer­meke volt s kézen vezetve gyer­mekeit, rájuk mutatva, azt mon­dotta: »Ezek az én legdrágább kincseim, ezekre vagyok én a legbüszkébb«... Mélyen tisztelt ünneplő Kö­zönség! Mi is azért gyűltünk ma itt össze, hogy hódolattal és tiszte­lettel meghajoljunk azok előtt, akiket minden rang és minden méltóság között a legnagyobbra emelt az anyai méltóság. Mert az örök nemzeti és társadalmi élet szempontjából az anyai mél­tóság a legdrágább és legértéke­sebb. A nemzet életét és jövőjét az anyák hordják magukban, ők biztosítják a maguk önfelál­dozásával a halhatatlan élet foly­tonosságát és az ő nevelésüktől függ ennek az életnek értéke. Ezért az anyák megbecsülése nemzeti ügy. nemzeti érdek és nemzeti kötelesség7 Épen ezért ez az ünnepi alkalom jelentősé­génél fogva messze túlnő egy- egy egyesület keretén és nincs és nem lehet benne pártprogram és felekezeti kérdés, csak egy gondolat diadalmaskodhat: ápo­lása és nevelése az anyai mél ló­ság megbecsülésének! Városunk közönsége már ré­gen felismerte, hogy nemzetünk újjáépítését szolgáló feladatok között a legelső hely illeti meg a magyar anyák sorsának és helyzetének méltó biztosítását. S amint a múltban, úgy a jövőben is szent lelkesedéssel áll azok mellé, akik ennek az anyai mél­tóságnak kellő megbecsülésén és ezek szolgálatába állított anyagi erők biztosításán keresztül kí­vánják lerakni egy újabb ezred­év sziklájára épített alapjait. Mélyen tisztelt ünneplő kö­zönség. Ma a rekordok idejét éljük! De mire vonatkoznak ezek a rekordok: legtöbb a sportversenyekre, a repülők és autók sebességére, de soha nem a nemzet jövőjét biztositó csalá­di öröm és jótétemény biztosí­tására. S amíg sok ezreket és tízezreket költenek el jutalmazá­sokra, addig s ez a tragédiája az emberiségnek, hogy nem lát­ja saját vesztét, — fillérek sem jutnak az arra érdemeseknek és rászorulóknak! Rákosi Jenő 30 millió magyarról ábrándo­zott. Hol vagyunk ma ettől a szám­tól ? De minden nagy véráldozat ellenére is, amit elszenvedtünk, élni fog a magyar, ha lesznek Cornéliái és ha a kicsiny fehér falusi házakat és a fényes úri palotákat hazafias érzésben egészséges testtel és lélekkel ne­velt gyermekek népesítik be! Magyar anyák! — vegyétek ke­zetekbe ezt a bús magyar sor­sol s vezessétek be ezt a sokat szenvedett magyar népet az ígé­ret boldog földjére. Kovács Vance beszéde Ezután Kovács Vince dr. pre- látus-kanonok intézett tartalma­sán szép beszédet az ünneplők­höz, amelyből a legszebb rész- 1 e te k e t i sm értél j ü k. Megható, kedves látvány egy­szerre ennyi édesanyát látni. Áz édesanyák javát, akiket a sze­gény, megrabolt édesanya: Hun­gária összehívott ma, hogy az egész város közönsége előtt a városi vezetőség kezei által át­nyújtsa nekik az elismerés, a hála koszorúját. Lelki szemeim­mel úgy látom, mintha ma min­den édesanya koszorúsán járna, sőt nem is egy, hanem három koszorút látok az anyák hom­lokán. Az első: rózsakoszorú! Rózsa­koszorú az öröm rózsáiból. Olyan örömekből fonva, ami­lyeneket senki másnak nem adott az Ur Isten, csak az édes­anyáknak. Rózsakoszorú a sze­retet rózsáiból. Olyan szeretőé­ből, mely a földön legjobban hasonlít Isten szivének szerete- téhez. Szeretet, amelyet csak az anya tud adni és senki más nem pótolhat. Az apáé sem. Egy apa sohasem pótolhatja maradék nélkül az anya szeret« tét, de egjr édesanya már számtalanszor pó­tolta az édesatyát is. Ennek a szeretetnek szépsége, tisztasága és magasztossága ter­mékenyítette meg az összes mű­vészeteket. Amint a napkeleti böl­csek ott találkoztak össze a szű­zi anyja ölében szendergő gyer­mek Jézusnál, úgy találkozik össze minden szépségkereső mű­vészet ennél a legfönségesebb té­mánál: »Talál ák a gyermeket anyjával«. A második koszorú a fájda­lom töviskoszorúja. Ha van a földön mártirsors, az az édes­anyáké. Magát az anyaság jogát annyi szenvedéssel váltják meg, Kedvező feltételek mellett: a, üajfieti folyószámláik Betétek ÜCÍ8Ü- é» belföldi átuteiásolk üölcsönök {Vád EGYHÁZMEGYE! i TAKARÉKPÉNZTÁR R.T. konstantin-tér 'melyről a világ Megváltója is el- érzékenyülve és tisztelettel be­szél. Szenvedés az anyasors a legjobb gyermekek mellett is. Csak az édesanyák, akik egv- egy rettentő éjszakán vívódtak, tusakocltak egy kis bölcső fe­lett a halál angyalával, tudják megmondani, mekkora fájda­lomra képes az emberi, az anyai szív. De még ennél is nagyobb, vagy ha nem mélyebb, de sok­kal keserűbb az a fájdalom, me­lyet az anyáknak a rossz gyer­mekek okoznak. Mikor a bűn és züllés útján látják azokat, aki­kért odaadták karjukból az erőt, arcukról a szépséget, szemükből az álmot, szivükből az örömet. Ez talán a földön a legnagyobb fájdalom, amelyre a mindenkit megvigasztaló Üdvözítő is csak annyit tudott mondani: »Maga­tokon és fiaitokon sírjatok! De minden édesanya fején van egy harmadik koszorú is és máma talán ez érdekel bennün­ket leginkább: ez a harmadik a dicsőség fénykoszorúja. Már az a ránc is az anya homlokán, melyet az örökös gond és aggo­dalom oda szántott, már azok az ezüstösödé fürtök, melyeknek dús feketeségét vagy gyöngéd szőkeségét annyi szenvedés és fájdalom fehérítette ki, egy faj­ta diszkoszorú az anya homlo­ka körül. Ezt azoktól kapta, aki­ket szeret. Ezt az ezüst koszorút meg kel­lene aranyozni a haza és társa­dalom hálájával. Lennének-« a nemzetnek, a liitnak, a tudo­mánynak hősei és jelességei megfelelő édesanyák nélkül? Mennyi léha filmsztár és szín­padi csillag fürdik a dicsőség és népszerűség sugaraiban, me­lyet egy kilenc gyerekes napszá­mos asszony százszor inkább megérdemelne! Hol van koruuK- ban az anyák megkülönböztetett és őszinte tisztelete? Hol az a beidegződött udvariasság, rnely- lyel lekapnék a kalapunkat és felajánlanánk az ülőhelyünket, ha egy gyermekes, de különösen ha egy sok gyermekes anyával találkozunk? És ha már nem Nyitott x r X Tfe "ET Kitűnő ablakok! ▼ jrm JE^ x-r A szellőzők! UJ WESTERN r. HANGSZÓRÓVAL KITŰNŐ HANGLEADÁS! Szerdán és csütörtökön, aug. 7—8, 6 és 9 órakor m órakor folytatólagos bemenet. Hatalmas műsori 10-50 f ÁRVÁK A VIHARBAN Egy vak arisztokrata leány tragédiája a francia forradalomban Főszereplő: Yvette Guilbert és Gabriel Gabrio TÁNCOL A GARNIZON Békebeli katonabohózat — Eggerth Márta, Hansi Niese, stb.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom