Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-06-16 / 46. szám
VÁCI HÍRLAP 3 A* líJ polgármester az elnöki ein el wenden i^eg-yveii perc a kőzüg-jeknek h ü s a terme Szombaton 5, 7, 9, vasárnap 3, 5, 7, 9 órakor. A napsütéses olasz tengerpartról megérkezett a várvavárt Riviérái express, amelynek szereplő utasai a kedves Charlotte Susa és a daliás Ludvig Diehl, akik üdeségükkel, vigságukkal, élénkségükkel, tele izgalmakkal felvidítják a nézőt. Zene és ének: Robert Stolz. Váltsa meg a jegyét a Riviérái expressre, 20-70 f Hétfőn és kedden 7—9 órakor, 10—40 filléres helyárakkal. ön is megnézheti az egész világon legnagyobb sikert elért filmünket: Egy kétségbeesett anya, Dorothea Wieck rémitő sikolya felrázta Amerikát. Ellopták a gyermekemet. Repülőgépek ezrei, autók százezrei, rendőrség teljes aparátusa, a közönség milliói keresi a kis Babyt. Ilyen tilmet csak Amerika tud felvenni. Mind a két filmünket szives figyelmükbe ajánljuk. Első városi közgyűlés, amelyen hosszú idők múltán nem Krakker Kálmán ül az elnöki székben, hanem utóda Ruszthy. Rusztek Lajos dr az uj polgár- mester. Mérsékelt érdeklődés a földszinten és karzaton: Tárgy- sorozat semmi érdekeset nem igér. Elfogjuk a polgármesteri és meginterjúvoljuk: Milyenek lesznek a közgyűlések? — Hosszú bizottsági ülések, rövid közgyűlések: Ez az én programom. A bizottságokban mindent töviről hegyire ki lehet tengetni, a közgyűlés nem mehet a részletekbe. A bizottságok aprólékosságig menően érdeklődhetnek és belenézhetnek abba a nagy gépezetbe, amelynek Vác adminisztrációja a neve. Ez nem zárja ki azonban, hogy a közgyűlésnek is, ha érdeklődnek, a legkimeritőbb felvilágosítást meg ne adnánk. A polgármester nyilatkozatot tesz így a polgártnester. Már is az emelvényen ül, balkeze a nyitott törvénykönyvön és megszokott, messzehangzó tenorján érdekes kijelentéseket tesz: Amikor most elsőizben van szerencsém a mt. Képviselőtestület tanácskozásait vezetni, felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy két nyilatkozatot tegyek, amelyekben foglaltak ebben a teremben kifejtendő munkálkodásomat mindenkor irányítani és vezetni fogják: 1. Tanácskozásainkat a mindenkor fennálló tételes törvények és rendeletek szellemében, a autonómia legteljesebb tiszteletben tartása mellett fogom vezefni, ébren őrködvén a tanácskozás rendjére és a tiszteletreméltó Képviselőtestület erkölcsi tekintélyére. 2. A Képviselőtestület elé terjesztendő javaslatomban mindenkor és kizárólag a közérdek, a közjog fog vezetni, melynek szolgálata kétségkívül mindnyájunk szemében magasan föléje emelkedik minden személyes érdeknek, pártoskodásnak, felekezeti- és rangkülönbségnek. Ebben a szellemben kifejtendő munkálkodásomhoz kérem a mt. Képviselőtestület megértő támogatását. Városatyák helyeselnek és érzik, hogy a közgyűlések nagy komolysággal fognak lefolyni. Az uj polgármester közgyűlésvezetését, mint minden ténykedését, a szabatos pedánsság jellemzi, amit az államszolgálatból hozott át. Nincsenek bohém megjegyzések, csak határozott kijelentések, tökéletes szabályosságok, amikhez végig tartja magát. Két elhanyagolt út Zsoldos Károly a város érdekében nagyon fontos két út- ügyet tesz szóvá. A rádi út, mely nógrádot pestmegyével ősz szeköti, teljesen elhanyagolt állapotban van. Úgy tudja, hogy legutoljára Csányi László polgármestersége alatt javították meg. Kérdi: van-e remény bér látható időn belül, hogy rendbehozzák? A másik a Vác—Du- nakesz országút, ttielyet 1929-ben építettek és azóta állandóan javítanak. Horribilis pénzbe van már ez az út! Erre fel kell hívni már a miniszter figyelmét. Polgármester: — El kell árulni a kellemetlen titkot, hogy szegénységünk miatt nem tudjuk az utakat építeni. A régen elhatározott dunaparti aszfaltozást is bekelleti szüntetnie. Kijelenti, hogy épit felhőkarcolót, Dunán át hidat, ha lesz pénzünk, de most útjavításra sem telik. A dunake- szi országút építéséhez nem járulunk ugyan hozzá, de mindenki látja a pénzpocsékolást. Maga a főispán úr is felzúdult már miatta. Remélhető, hogy a miniszter ezt észreveszi. A rádi út építése ügyében a pénzügyminisztériumban most fog tárgyalni, hogy olcsó kölcsönt kapjon. A tárgysorozat Következett a tárgysorozat. Az elhunyt Szekerka Zoltán hetyére behívják Rákóczi János pótta- tagot, aki igy visszakerül a képviselőtestületbe, ahol évtizedeken át helye volt. Miután pedig Ruszthy-Rusztek Lajos városatya, a város atyja lett, az ő helyét a képviselőtestületben Cserek- lye János foglalja el. A vármegye ráír a városra, hogy a nem nyugdíjjogosult alkalmazottait és szegődményeseit biztosítsa baleset ellen, ez évi kétezer pengő terhel jelentene a városnak. Ezt úgy kerülik meg, hogy baleset esetén vállalja a város teljes gyógykezelésüket. G. Nagy Jánosné, az elhúnyt fertőtlenítő özvegye 464 pengő nyugdijat és 278 pengő lakáspénzt fog kapni, ezenkívül négy gyermeke utón körülbelül háromszáz pengő neveltetési járulékot. Az Ibusz Most érdekes téma következett: Az Ibusz szerződés. Az idegenforgalmi részvénytársaság Vácon fiókot nyitott és annak kezelésére a várossal megállapodást létesített. Nem érdektelen tudni, hogy mit fog kapni a város? Belföldi jegyek után 1.5, külföldi jegyek után 2.5-et, társaskirándulás után 25 százalék jutalékot kap. Szerződés két évre szól, de három hónaponkint felmondható. A polgármester fizetése Miután tovább nem érdeklődtek a képviselő urak, a polbarbárok megbüntetésére. Mire a quádok ijedten menekülnek a hegyek közé. Ez a följegyzés minden valószínűség szerint Verőcére vonatkozik. Itt volt átkelés, volt hídféle alkotmány, vannak itt dombok és távoi- Jabb hegyek. Még' lakott hely is ezen a vidéken, egészen Szobig. Lehet, sőt valószínű, hogy máshol is keltek át római csapatok a Dunán, mert Valenlinianus főhadiszállása Brigetiumban volt. Minthogy télre nem fejeződött be a hadjárat, a téli szállást is itt rendezték. Ezzel a hadjárattal függ össze a verőcei burgus kiegészítése hídfővé. Ekkor épültek a szárnyfalak s azok végében, hevenyészve, sürgősen, a tornyok is. Ugyanekkor a hajóhíd is. Ammianus leírása elsősorban Verőcére illik, de ráillik Szobra is. A külső körülmények egyezők: a Duna mindkét oldalán parti erődítések, a hagyomány itt is hídról beszél. Dombok vannak a Duna közelében s távolabb hegyek. E korbeli tanyahelyek, római apró tárgyakkal (Öreg falu dűlőben) határozottak. Az itt is tervbe vett ásatások világosságot fognak erre is hozni. Hisz az is lehetséges, hogy itt is volt egy hajóhíd, melyen át a mai pilismaród »Castrum ad Bereutem« táborból volt átkelés. Valentinianus 375-ben megindította a háborút; a verőcei hídon seregek keltek át s mentek a hegyek^ közé menekült quádok után, de a tél miatt a háború nem fejeződött be. A téli hadiszállás Brigetiumban. Lehet, hogy az aquincumi csapatok is visszajöttek, de a hidat télre kiszedték. Valenlinianushoz pedig egy békéért könyörgő quád küldöttség járult, a császár fogadja is a nyomorultságot mutató küldöttséget, de íölindullságában holtan rogy össze. Ezzel valószínűen befejeződik a quádhadjá- rat és a verőcei hid sorsa is. A császár utódának és öccsének, ki társcsászár is volt, Valensnek (34—378), nem különben Valentinianus fiának, Gratianusnak, ki szintén császár lett, már más dolguk akadt. A népvándorlás újabb és nagyobb tömegei jelennek ineg a határoknál. Ezek ellenében kellett védelemre gondolni. De a birodalom már nem birla a hosszú dunai vonalon a védelmet fenntartani s Valens az Alsó Dunánál bebocsátás! kérő keresztény keleti gotokat a Balkán félszigetre engedi, abban a reményben, hogy hadseregét ezekkel egészíti ki a Dunánál álló hunokkal egyesült alánok és a még pogány keleti gólok ellenében. A germánok száma a hadseregben megnövekedett, de a terv nem sikerült. Ellenségeskedés tört ki a Balkán félszigetre telepített keleti gótok és a rómaiak között. Erre Valens Pannóniából és a dunaparti erődítésekből katonaságot von cl a gótok ellen. A meggyengült határokon pedig a hónokkal egyesült alánok és a pogány keleti gótok könnyű szerrel átkelnek, hogy megsegítsék a keresztény keleti gotokat. 378-ban Drinál- poiynál Valens csatát veszt, elesik ő maga is és elpusztul seregének nagyobb része. Hiába Gratianus és Theodosius császárok erőlködései, a dunai limest már nem tudják helyre állítani. Ki kellett üriteniök Pannóniát. Az őrségek egymás után hagyják el a parti erődítéseket, elvívén magukkal, ami elvihető s rendesen felgyújtották az elhagyott erődöket. Valamivel tovább tartották magukat ugyan az északpannoniai, tehát a mi vidékünk burgusai és nagyobb katonai érődéi, de miután sem jófelmentő seregek, sem pedig segítség nem érkezett, ezek csapatai is elvonultak. Elmenekült a római lakosság is a városokból. Üresen maradtak a katonai telepek, erősen meggyérültek a városi lakások. A mi vidékünkön északról a quádok keltek ekkor át, bizonyára Verőcénél is s elözönlöl- ték a Dun címei léki vidékei: részben fosztogatni, részben újabb otLhont keresni. Keletről, a Nagyalföld felől előre törő hónok és nekik behódolt germán törzsek veszik birtokukba nem csak az egész Pannóniát, hanem a Dunáninneni vidékei is. Az elhagyott erődítésekbe, a meggyérült lakosságú városokba nem csak préda keresés miatt hatolnak be az előrenyomulok, hanem új otthont is keresnek, hol menedéket és védelmet találnak időjárás és ember ellen. Ha nem is éppen a pusztalakó lovashunok vonulnak a kőből épült házakba, hanem inkább a velük társult népek. Attila halála után az összeomlott hun birodalom helyén, a magukat függetlenített germán törzsek alkotnak új országokat. De ezek rövid fennállás után egymásután szűnnek meg. A hunok részben szétszóródnak, részben visszavonulnak a nagy szarmáta alföldre, Ázsia felé. A germánnság pedig tovább vonul s el özön li a Földközi tenger környékét s helyet adnak új népeknek: az avaroknak. Az ő birodalmuk sem állandó, megbukik. Ezek is szétszóródnak. Még a hónok nyomát csak itt-ott találjuk meg, addig az avarok nyoma sokfelé megtalálható. Avarok és germánok után a szlávság terjeszkedik szét a Kárpátok medencéjében s alkotnak rövid ideig fennálló országot. Végül is a hun-avarral rokon magyarság veszi birtokába Attilának és Bajánnak országát, hogy 1000 éven túl is, örökké megtartsák hazájuknak. A verőcei erődítés falai között nemcsak a kemény római katonák laktak, hanem germán és hun vitézek, avarok, szlávok, honfoglaló magyarok, mongolok és törökök is. De sokat is tudnának azok a kövek beszélni, ha megszólalnának!
