Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)
1935-06-09 / 45. szám
ára 20 fillér 49-lk évfolyam W Mai számunk 8 oldal 45. szám E Vác, 8935 Junius 9 Pollílkail és lársadalml heíllap, megjelenik hetenként kétszer: szerdán és vasárnap ELŐFIZETÉSI ARA: Melyben egy negyedévre ........................ Vidéken egy negyedévre ........................ Sgyes szám ára .......................................... 3 P — f 3 P 50 í 12 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ, KIADÓ ÉS LAPTULAJDONOS: DERCSÉUTSJt IPEM&é SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Vác, Széchenyi-utca és Csányi-út sarkán. Telefon 17# Kéziratok nem adatnak vissza. — Hirdetések, Nyilt-tér, díjszabás szerint. — Hirdetések dija előre fizetendő# Az idei Péter-Pál és a rákövetkező vasárnap nevezetes két napja lesz városunknak. Az ország első testnevelési kerületének ifjúsága és rengeteg érdeklődő fogja felkeresni Vácot, ahol a leventeversenyek lelket, testet gyönyörködtető változatossága fog adni markáns szint e két nagy napnak. Vác és a váci járás levente egyesületei oly magas nivón állnak, hogy annak bemutatása megtiszteltetés, de ugyanakkor a hatalmas testnevelési kerület legjobbjai hozzák hozzánk erőtől duzzadó csapataikat és nemes vetélkedésben mutatják be a fiatalság sportszerű nevelését a csonka országnak. Az első testnevelési kerület vezértanácsnoka Hedry Béla elfogadta nagyenyedi Egry Géza tanácsnok indítványát és városunkban gyűjti össze a kerület ifjúságát és az ifjúság barátait a szép nyári napon. Több, mint négyezer idegent látunk vendégül e két huszonnégy óra alatt városunk falai között. Az ország sportbarátainak figyelme e napokou felénk fordul, ezért, hogy fényessé, emlékezetessé és sporíesemény- nyé avassuk a két ünnepet, már is bizottságok dolgoznak a hatalmas programon, melyről a vezérkar főnöke, Egry tanácsnok a következőket mondotta el a Váci Hírlap tudósítójának: — Az első testnevelési kerület — kezdette ismertetőjét a tanácsnok — eddig még egyetlen egyszer, múlt évben Gödöllőn mutatkozott be hatalmas erkölcsi sikerrel. A testnevelési kerület méreteit jellemzi, hogy beletartozik észak-Pestmegye és dél-Pestrnegye, valamint Hont, Nógrád, továbbá Esztergom és Komárom egyelőre egyesitett vármegyék leventeifjúsága. Méretei még inkább kitűnnek, ha közlöm, hogy az ország négy testnevelési kerületre van osztva és az első testnevelési kerületben 1400 levente egyesület működik. Ebből az 1400 levente egyesületből rajokat várunk Péter-Pálra városunkba, hogy a legkiválóbbak az ország-világ előtt összemérjék sportbeii tudásukat. Eddig beérkezett jelentések szerint 60 raj érkezik messze távolról. Mig a váci járás és a szomszédos vármegyék járásainak teljes levente ifjúsága a versenyek reggelére érkeznek, be városunkba. Miután Budapest a legnagyobb érdeklő dést mutatja a váci kerületi ieventeversenvek iránt, melyre az ország fővárosa maga 800 főnyi leventecsapatot fog kiküldeni, már azt is tudjuk, hogy a budapestiek külön vonattal érkeznek hozzánk, hogy miut nézők, vagy versenyzők részt- vegyenek a felejthetetlen szép mérkőzésen. Nincs abban semmi túlzás, ha ezek után azt állitom, hogy a résztvevők és nézők száma talán az ötezret is meg fogja haladni, akiknek szállásáról, étkezéséről méltón kell gondoskodni. A város közönségét is bizonyára érdekelni fogja, hogy a leventék mérkőzéseire országos előkelőségek közül kiket látunk városunkban. Az ünnepélyek és a mérkőzések a gyönyörű VSE- pályán fognak lejátszódni. Miután ez a terület egyházilag a székesfehérvári püspökséghez tartozik, a tábori misét Svoy Lajos püspök fogja mondani. Ugyanekkor itt lesz már Svoy altábornagy a honvédség fő- parancsnoka vezérkarával, a vegyesdandár parancsnok, az OTT elnöke és társelnöke tisztikarával, Sipöcz főpolgármester, Szendy polgármester a székesfőváros alpolgármestereivel. Pest- vármegye, Kecskemét, Nógrád- Ilont, Esztergom-Komárom törvényhatóságok főispánjai, alisLáiogassuh meg a verőcei országúton feltárt 1500 éves római várai! Tragor Ignác és Paulovics István adatainak felhasználása melleit irta: Horváth Adolf János Szomszédságunkban, Nógrád- verőce mellett, a Dunaparton, múlt évben egy a maganemében páratlan megnézni való érdekességet tárt fel a Nemzeti Muzeum. Egy római parti erődítés, u. n. kontraburgus niinl hidíő-erődi- tés került a napvilágra. Távol még Verőce és a dombok tövében elterülő téglagyár közölt, egy magános, kb. 3 m. magas domb látszott a Dunaparton. Rajta egy nagy barna fakereszt. A dunai oldalról nézve a dombot, hatalmas, fehérvakol alos kőfal-darabokat látunk a parton. Mintha titánok dobálták volna szét egy, két méter vaslag fallal biró épületet. A giz-gazzal, bokrokkal benőit, mély gödrök és árkok a kőfejtők és kincskeresők nyomait árulták el. A verőcei nép és az ott megforduló halászok »török hagyomány«- nak, törökhid« maradványának tartották e romokat. A régészetben jártasabbak római őrtoronynak vagy egy római állandó kőhíd maradványának nézték. Most végre tisztázódott a helyzet. A dombot széthordták, a benne rejlő falakat kiszabadították. Most előttünk van egy, a maga nemében páratlan építmény maradványa. A romok kifej lésére az 1934-ben megindult dunaparti országút épilése adott okot. A tervbe vett uj út éppen a középen vágta volna a dombot. E sorok Írójának a szobi főszolgabíróhoz benyújtott beadványára, majd a Nemzeti Múzeumhoz intézeti értesítésére s a Műemlékek Országos Bizottságának, valamint a Nemzeti Muzeum közbelépésére az Állam- ópilészeti Hivatal módosította a terveit úgy, hogy az 1500 éves rom megmaradjon. Dr. Paulovics István és Nagy Lajos szaktudósok irányításával megindult falfeltérésok oly érdekes jeleket mutattak már az első órákban, hogy a Nemzeti Muzeum, a Műemlékek Országos Bizottsága és a vármegyei közigazgatás figyelme is egyszerre ide terelődött. S oly nagy érdeklődést váltott ki, hogy dr. Sóldos Béla főispán, dr. Baross József alispán és vitéz Vadas Rezső főszolgabíró p ár tol ás ár a N ó gr ád- H o n tv árm e- gye, másrészről a Magyar Tudományos Akadémia anyagi áldozataival lehetővé vált a romok teljes kifejtése. A mi késő őszre sikerüli is. S ma ügyes cemente- zéssei szépen preperálva vidékünk nevezetességévé vált. Ilyen építmény eddig nem volt még ismeretes a régészetben. Meg is nézik, meg is csodálják sokan, nemcsak azok, kiknek erre van az ütjük, hanem kedvéért kitérőt is tesznek, főleg a turisták és más érdeklődők. A fent említett barna fakeresztet már visszahelyezték régi helyére s ott hirdeti a letűnt ókor romjain kisarjadt és diadalmaskodott kereszténységet A 23 m. hosszú derékszögű négyszöghöz szárnyszerüen kapcsolódó falépitmény mindkét végén egy-egy őrtorony. Az egész hossza 58 m, az alapfalazat vastagsága 3.2 m, a falaké pedig 2—2.c3 m. A nagyterem közepe táján légiából épült két pillér áil, melyek legalább is egy, de lehet, hogy két emelet padlózatát is tartották. A délnyugati szögletben egy kút helye van, melyet kitisztítottak és a hiányzó felső részt cementtel kiépítették és négyszögletes cement lappal letakarták. Az északnyugati szögletben pedig két élelemver- rnet látni, melyek az éléskamrát helyettesítették. Ezek közelében helyezkedett el a kézi malom, ennek köveit itt találták meg. A nagyteremnek a földszinten bejárata nem volt. A felhúzható falépcsős, vagy leírás feljárat a délkeleti szögletnél, kivid leheteti, a lejárat pedig ugyanott, beiül. Be lehetett még jutni az épületbe a nyugati tornyon át is, ennek volt ajtaja a földszinten is. Innen csigalépcső vezetett az emeletnyi magas toronyba és ezen át, a mellvédekkel ellátott szárnyfal tetején, a főépület első emeletére s csak innen le a földszintre. Az ellenséges barbár földön szükséges volt ez az elővigyázat. Ablakok nyomát és helyét nem lehetett megállapítani. De azok is — az egykori rajzok szerint — magasan nyíltak és keskenyek lehettek. A nyugati torony közepén meg van még az eredeti helyzetében a föl vezető csigalépcső legalsó u. n. orsóköve. Az erőd déli falát az árvizek és a jégzajlások kidöntötték és lesodorták a Duna medrébe, jóllehet itt a falakat tölgyfa cölöpökkel megerősített talajra épi tették. Az összeérő falak érintkezésénél hézagok vehetők észre, ami azt mutatja, hogy nem egyszerre történt az építkezés. Legelőször épült és leggondosabban a középső rész, faragott kövekből. Utána a szárnyfalak, de már kisebb gonddal s faragatlan kövekből. Utoljára készüllek el a szárny tornyok, vékonyabb falakkal, a keleti egy kissé el is fordulva. A kisebb gonddal, talán sietve épült tornyokon látszik meg legjobban a romboló idő vasfoga. Az építkezés vége felé mintha valamely sürgető körülmény hajtotta volna a munkálatokat. A nagy terem talaja nagy peremes téglacseréppel volt kirakva, több helyen meg is maradtak így a lerakod téglák. Az épület úgy Külsőleg, mint belsőleg nagyon egyszerű, diszités nélküli volt. Díszítő, faragott köveket nem talállak. Belsejében vakolást és vörös festékes vonaldiszitést mégis lehet állapítani. A feltöltődött talajon kél rétegben múl atkozott jelentékenyebb, faszenes és liamus réteg. Leégést lehet ezekből kiolvasni. Ugyancsak ezt jelzi a rétegben lévő sok tört cserép tégla is. Aránylag kevés használati tárgyat vetett ki a munkások csákánya. Kiástak id római bronz- pénzeket, édénycserepeket, néhány fegyver töredéket, csal tokai. Kés&ülöáés Vác Inét nagy napsára
