Váci Hirlap, 1935 (49. évfolyam, 1-99. szám)

1935-06-05 / 44. szám

tí A Cl HÍRLAP K JJC.TUH jövő programja: Csak úgy, mint eddig! Szerdán, csak egy napig, 5, 7 és 9 órakos* 10—40 fillér — Közkívánatra — Gustav Fröhlich MESEBELI HERCEG Csütörtökön 5, 7 és 9„ pénteken 7 és 9 órakor 10—40 fillér — Váciak kedvencei: Jenny Jugo, Hörbiger Pál Vígjáték MA ÉJSZAKA VARLAK Szombaton, vasárnap, K&SZÖllÖlIt,, D^ZOlt Nn°''5lkCTŰ hétfőn, Pünkösdkor magyar film A futball teljes szivet követei! Igen tisztelt Szerkesztő Úr. A VSE ügyében lenne pár szavam és mert közölni valóm a közönséget elsőrangúan érinti, érdekli, — teszem ezt a nyilvá­nosság előtt; a V. H on keresz­tül. Vác város labdarúgó sportja nem szorul bővebb méltatásra. Felesleges volna felsorolni a tá­vol és közelmúltban véghezvitt fényes teljesítmények soro zatát, — ismeri, tudja azt a sportért rajongó közönség, az az istenadta közönség amelynek,saj­nos, manapság bőven nyílik al­kalma bizonyságot tenni arról, hogy rosszban is ki tud tar­tani. „A futballhoz szerencse is kell“ — szokás mentegetni a vert csapatot Vannak periódu­sok, amikor némi visszaesést tapasztalhatunk még a legna­gyobb játéktudást képviselő együttesnél is. Hát kérem, ez igy mind rendben van, ez igy hihető, ez reális magyarázat, de az ezidei bajnokságok során lá­tottakra lehet-e mentséget ta­lálni ? Van e arra elfogadható magyarázat, hogy egy nagy- múltú várost reprezentáló együt­tesnek ilyen fogalma legyen a férfias, teljes szivet, lelket kö­vetelő játékról ? Kedélyes (öreg- urak, bocsánat a hasonlatért) ebédutáni sziesztája volt a ta­vaszi forduló mérkőzésein Vác város színeiben pályára lépő együttesnek. Nem nevezhető kis- asszony-futballnak, amit végig szenvedtünk, mert a váci fonó­gyár női kézilabda csapatának edzésein olyan kemény, olyan lelkes játékot láthatni, amely után a VSE harci készségét a kisasszonyok sportjával össze­hasonlítani sértő lenne, — a kis­asszonyokra. Hol a hiba ? — kérdezem és kérdezik igen sokan még, akik szivükön hordják városunk sport­ját. Mi okozta ezt a kaJeífeztró- fális letörést? Szabad-e °együt­tesnek ennyire megfeledkezni arról, hogy milyen nagymultú várost képvisel, hogy mivel tar­tozik elnökének, aki, mint a vá­ros első polgára, polgármestere, ott van majd minden mérkőzé­sen: buzdít, kérlel, lelkesít és annyit, de annyit csalódik ! Nagyképűség lenne, ha a fel­adott kérdésekre válaszolnék, de annyi bátorságot vettem ma­gamnak, hogy megtegyem a kö­vetkező indítványt: Hivja össze a vezetőség az egyesület volt játékosait, a futballhoz értő, ta­pasztalt sportbarátokat s ezen az ankéton meg kell vitatni a segités módját, azt a lehetőséget, melynek alapján újból a meg­követelt nívóra emelhető a váci labdarúgó sport. A vasárnapi mérkőzésen még más, enyhén szólva: bántó mel­lékzörej is kisérte a kátyúba ragadt futballszekér nyikorgását, amit ugyancsak szóvá kell ten­nem. Közismert idős úriember és társasága a csapnivaló já­tékon érthetően felindult állapot­ban, egy bírói tévedés miatt hangos szóval adták jelét annak, hogy nincsenek egy véleményen a játékvezetővel. Nem helyes ugyan, de menthető botlás. De nemlehet mentség arra a módra, amilyen hangon az egyesület intézője az urakat lehurrogta, nem figyelmeztette,de lehurrogta Az ilyen hang megengedhető vásott utcagyerekek megféke­zésére, ahol a szép szó nem használ, de nincs helye, nem le­het helye az ilyen nézőkkel szemben, akiket ott lehetett látni a késő őszi mérkőzéseken, da­colva az időjárással, szakadó esőben a „Fürgén“ utaztunkban, ott a koratavaszi széltől pásztázott meccsdélutánokon az egyesület pályáján. Szeretném, ha az elmondotta­kat helyesen értelmeznék azok, akiket illet. Hiba lenne, be egyesek sze­mélyeskedést akarnának kiol­vasni soraimból, melyek meg­írására az őszinte segiteniaka- rás, a jó szándék vezetett. Soraim közléséért fogadja Szerkesztő Úr hálás köszöuete- met Sporttársi üdvözlettel, híve : Klein Jenő. A deákvári iskola ünnepélye au anyák-napján Vasárnap délután megkapóan szép ünnepélyt rendeztek a deákvári iskola növendékei a Hadiárvák iskolájának díszter­mében. Egész újszerű beállítás­ban kis daljátékokat, megkapó jeleneteket láttunk az aprósá­goktól, akik ugyancsak kitettek magukért s olyan hibátlanul s annyi rutinnal játszották végig a valójában nehéz darabokat, hogy a felnőtt műkedvelők sem tud­ták volna különben. Varga Mar­gitka bájos prológja után Ras- sovszky Istvánná igazgatónő há- romfelvonásos játékát láttuk: Ilike kisbabája cimmel. Táncok, nóták, csupa ötlet volt ez a kis darab, amelyben ügyesen sze­repeltek : Gyetván Ilonka, Bo- ross Mária, Turáni Anni, Kristóf Julia és még egy sereg apró­ság, leányok, fiúk. A Juliskája szive című játék is tanulságos volt, apróknak, nagyoknak. Bá­josan szerepeltek: Zomborka Ilona, Csányi Irén, Pápa Magda, Droppa Magda, Kiss Mária, Te- rebesi Tibor és táncosnők, ud­varhölgyek. Az Árvák anyja című allegorikus játék szerep­lői is aranyosak voltak mind : Kovács Böske, Paluska Kató, Szikra Vali, Töttös Magda, Bre- rovszky Mária, Molnár Ilona és Barna Anna. Befejezésül Gyet- van Ilike üdvözölte a szép számban megjelenteket, össze­sen nyolcvan szereplője volt a kedves délutánnak, ebből elkép­zelhető, mily munkát végzett Rassovszky Istvánná igazgatónő, akinek elsősorban érdeme, a tan­testület többi tagjaival együtt, a szép eredmény és a sok taps, amivel a hálás közönség a ki­csinyek hatásos játékát úgyszól­ván jelenetenkint honorálta. Vác második és negyedik A VSE evezős-osztályának né­gyese és nyolcasa vasárnap is­mét Budapesten volt, hogy az országos evezősversenyen első­séget szerezzen a sok konku­rens előtt. Sajnos, ez most sem sikerült és derék fiataljaink először második, majd később a negyedik hellyel kénytelenek voltak beérni. Kevés a pad a Szent Imre-parkban Tekintetes Főszerkesztő Úr! Tisztelettel kérem, hogy b. lap­jában néhány soros közérdekű közleményemnek helyt adni mél- tóztassék. — Nagyságos Polgár- mester Úr! Ugyanis mint volt fő­városi lakos, már negyedik éve, hogy e gyönyörű kis városnak lakója vagyok és élénk figyelem­mel kisérem e szép kis város fejlődését,mert erre elég időm van, mint nyugdíjasnak. Nagyon meg­kérnénk polgármester urat, mint aki szivén viseli a város és az összpolgárság érdekeit, hogy a szentimretéri parkban még ugyan­annyi padot méltóztassék el­helyeztetni, mert erre ott nagy szükség van, hogy egy kis üdü­lésben és pihenésben lehessen részünk, mert ott 6 pad annyira kevés, hogy várni kell, mig va­laki megpihen és csak azután ülhet ismét le valaki más. Kéré­sünk teljesítését előre is köszön­jük. Több pihenni vágyó polgár. Fizető vendégek a váci Ipartársulatban vagy: Komoly beszámoló arról, hogy miért verték meg a váci vasutasokat Vasárnap délután fölényes já­tékban az Ipartársulat csapata alaposan visszaadta múltkori ve­reségét. Bár a vasutasok csapa­tában Edömér Kálmán is játszott, még pedig jól és ezért kötelessé­gem, hogy a „kétbalkezes“ jelzőt mellőzve, egyik balkezét „jobb“- nak minősítsem. Az Ipartársulat csapatában játékával kitűnt: Bayer, Móritz, Vogel és Nyáry, migHir- lemann Gyula eltűnt; a vasuta­sok csapatánál pedig kitűnt, hogy egy-két kivétellel nem tudnak kuglizni. A kivételeket nem ne­vezem meg, hadd higyje magáról velem együtt mindegyik, hogy ő a kivétel. A mulatság vége egyéb­ként mégis csak az volt, hogy a játék után rendezett vacsorán a vasutasok nagylelkűen kifizették nemcsak a maguk, hanem a ven­déglátó csapat sertéspörköltjét is. Félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy ki is kellett fizetniök, mert a megállapodás értelmében a vesztes csapat fizet. Érthető, hogy a fizetés a csök­kentett fizetésű vasutasoknál mi­lyen könnyen ment. Mulatságos volt a vacsora alatt nézni, hogy a vasutasok milyen hosszú orral ették a jó sertéspörköltet. Egye­seknek az orra úgy megnyúlt, hogy szinte a tányérba ért. Csoda, hogy meg nem ette azt is, akinek egyébként a leghosszabb orra volt. Vasuthy Ödön csapatkapitány. A Karakán újabb kalandjáról tudósit egy bőséges olvasónk Vasárnap délután szokatlan időben megszólalt a Váci Hírlap telefonja. Szécsényből hivták és a vonal túlsó végén Török József, a Váci Hírlap hűséges olvasója állott a telefonnál. Török ugyanis mérleghitelesitő munkát végez a szécsényi járásban, mint Horváth József váci kádár megbízottja. Útjában éppen akkor járt Ecseg határában, midőn latta, hogy egy rétre egy motoros gép leszállt. Odament érdeklődni és megtudta, hogy a motoros gép a Vácon is jól ismert „Karakán“ motornél­küli repülőgépért jött, mely, mint emlékezetes, a Pokolban szállt le és harmadnap Budapest helyett Pásztón kötött ki. Most alig, hogy vontatókötélre fogta a Karakánt, ez neki ment a motoros repülő­nek és mindkét gép oly súlyosan sérült meg, hogy kénytelen volt az ecsegi rétre leszállni. Útját a motoros nem folytathatta a Kara­kán viselkedése miatt. A pilóta most már többek segítségével le­szerelte a két gépet, társzekeret hozatott és felrakta a megsérült alkatrészeket. A Karakánért, ha meg nem unják, a héten nj mo­toros fog Ecsegre leszállni. Süssön pünkösdre Dr OETKER-féle családi kuglófot Hozzávalók : 20 dkg vaj, vagy zsir, 20 dkg. cukor, 1/2 csomag Dr Oet- ker-féle vanillincukor, kevés cit­rom vagy rum, 4 tojás 1/s—V* liter tej, Vh kgr. liszt, 1 csomag Dr Oetker» féle sütőpor, 10 kgr. mazsola. Elkészítése : A zsiradékot habosra keverjük, a cuk­rot, vanillincukrot, citromhéjat vagy rumot, 4 tojást és tejet hozzáadjuk, végül a sütőporral kevert lisztet és ma­zsolát. Zsírozott, lisztezett kuglófformá­ban 11/4 óráig sütjük. Kipróbált receptehet (befőzö- receptehhel) ingyen s bérmentve hüld: Dr. OETKER-gyár Budapest, Vli., Conti-utca 25.

Next

/
Oldalképek
Tartalom